Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-30 / 24. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 30. www.ujszo.com TOLLVONÁS A Grammy Awards előtt PUHA JÓZSEF Aholnapi Grammy Awards kapcsán a következő napokban megint a figyelem középpontjában lesz a zene. A zeneipar munkatársai biztosan kiakadnak a megint szó láttán, szerintük ugyanis a zene az utóbbi években nem kap akkora teret, amekkora megilletné, mi, újságírók sem óvjuk megfelelően a negatív külső hatásoktól, nem erősítjük fel az általuk kongatott vészharang hangját. Alemezcé- gek valóban bajban vannak, hónapról hónapra csökken az eladott hanghordozók száma, az illegális letöltés pedig virágzik, mindent egybevetve azonban még sincs baj, legalábbis a nagy piacokon nincs, hiszen például az Egyesült Államokban sosem adtak el annyi zenei árut - dalt, albumot fizikai és digitális formátumban, bakelitlemezt, DVD-t, koncertjegyet-, mint tavaly. A reklám persze kell, fontos, hogy a zene minél többször vezető hír legyen. A világ legrangosabb zenei díjainak kiosztójából, a Grammy Awardsból is csak egy-két napig lehet profitálni, de körítéssel, desszerttel, olyannal, aminek láttán a lehető legtöbben elcsábulunk, vagy ami erőszakkal lenyomható a torkon, még napoldg, sőt hetekig a híradások élmezőnyében tartható. És ezt általában meg is kapjuk! Emlékezzünk csak vissza, 2008-ban a jubileumi, 50. Grammy Awards csillaga egy olyan londoni énekesnő volt, aki alkohol- és drogproblémái, pontosabban ezekből adódó balhéi miatt nem vehetett részt a gálán, mivel az USA csak hosszas hezitálás után bólintott rá a vízumkérelmére, és már nem ért volna oda. A hat jelöléséből ötöt díjra váltó Amy Wine- house-rólvanszó. Napokig azon vitáztunk, jogos volt-e az amerikaiak elővigyázatossága, s közben Amy hanghordozóinak forgalma jelentősen megnőtt. Csodálkoznék rajta, ha nem előre megírt forgatókönyv szerint történtekvolna a dolgok. Tavaly a legnagyobb győztes az egykori Led Zeppelin énekese, Robert Plant és a bluegrass vezető énekesnőj e, Alison Krauss volt - a Raising Sand című albumukkal ötdíjatzsebeltekbe. Ezegy olyan duó, amelyben még sok a kiaknázatlan lehetőség. Előre kijelenthetjük, az idei díjkiosztó legfényesebb csillaga a nyolc kategóriában érdekelt, Pennsylvania államból származó, húszéves Taylor Swift lesz. Valószínűleg ő kapja a legtöbb díjat, de ha mégsem, akkor is ő profitálhatja belőle a legtöbbet. Atízjelölést begyűjtő texasi Beyoncé - bocsánat - már lerágott csont, pályája csúcsán áll, benne nincs több potenciál. Taylor Swiftnek viszont vannak tartalékai. ÖvéazUSAtavalyileg- vásároltabb nagylemeze (a 2008 novemberében kiadott Fearless) , de abból még sokat el lehet adni, ráadásul Európa csak most kezdi megismerni az énekesnőt, mifelénk kell a löket. A lobbi meg működik. S ahol emberek a döntéshozók, ott a lobbinak nagy szerep jut. Itt találkozik a zeneipar és a Grammy Awards. Az utóbbinak ugyanis a zene népszerűsítése az első számú küldetése. George Lucas animáción dolgozik Los Angeles. Első zenés animációs filmjén dolgozik nagy titokban a Csillagok háborúja sorozat atyja, George Lucas. A Halálcsillag terveit sem őrizték olyan szigorúan, mint az egyelőre cím nélküli számítógépes animáció szinopszisát. A produkcióról alig derült ki valami, az azonban kiszivárgott, hogy tündérek is lesznek benne, (mti) Az író kiadója azt állítja, nincs tervben új kötet Mi lehet Salinger fiókjában? MTl-JELENTÉS New York. Mi lehet a szerdán elhunyt J.D. Salinger fiókjában? - találgat a világ arról, hogy a Zabhegyező évtizedek óta nem publikáló írója müyen műveket hagyott hátra fiókjában, pontosabban széfjében. Maradtak-e hátra befejezett, de meg nem jelent kéziratok, esetleg mesterművek, vagy érdekességek, netán hirtelen lejegyzett írások? - vetődött fel a kérdés rögtön az író szerdai halálának egy nappal későbbi bejelentése után. És ha igen, vajon megj elentetik-e őket? Az író képviselői egyelőre nem szólaltak meg az ügyben, irodalmi ügynöke, Phyllis Westberg nem akart reagálni a találgatásokra. Nincs tervbe véve új Salinger- könyv - szögezte le a szerző kiadója, a Little, Brown and Co. A 91 évesen elhunyt író esetleges új művéről már régóta keringenek pletykák. 1999-ben egyik szomszédja arról beszélt, hogy Salinger hosszú évekkel azelőtt azt mondta neki, legalább 15 publikálatlan regényt írt, melyeket New Hampshire-i otthonának széfjében tart elzárva. Korábban Joyce Maynard író - egy időben Salinger élet- ' társa - szintén azt állította, hogy a szerző mindennap írt, és legalább két regényét őrzi. Margaret Salinger, az elhunyt író lánya 2000-ben megjelent memoárjában apja alapos rendszerezéséről írt. Pirossal jelölte azokat a műveket, amelyek nyomdakészek voltak és halála esetén azonnal megjelenhettek, kékkel pedig a még szerkesztést igénylő kéziratokat. „Lenyűgöző béke van a kiadat- lanságban - mondta J.D. Salinger még 1974-ben a The New York Timesnak. - A megjelenés magánéletem szörnyű lerohanása. Kedvelem az írást. Szeretek írni. De csak magamnak írok, a saját örömömre” - mondta akkoriban. Salinger utolsó kötete, benne a Magasabbra a tetőt, ácsok és a Seymour: Bemutatás, 1963-ban jelent meg. 1965-ben a The New Yorker magazin még publikálta az író egyik rövid történetét, de attól kezdve Salinger nem jelentkezett új írással. Peter Pavlač Pozsonyban bemutatott darabját Budapesten Csákányi Eszter főszereplésével viszik színre SzépRóza után Galina Brezsnyeva I________^^ Hatalmas személyiség, azért olyan erős a színpadi jelenléte - mondta róla Peter Pavlač (Helyey Zsuzsa felvétele) Botrányokban gazdag, cirkusszal és politikával dúsított életéből vajmi kevés került Alekszej Pimanovés Jurij Glocer filmjébe. Galina Brezsnyeva, a Szovjetunió Kommunista Pártja egykori főtitkára, Leonyid Brezsnyev nagydarab lánya, a „szovjet hercegnő” életéből egyjól habzó szappanopera is kitelne. SZABÓ G. LÁSZLÓ A fényűző és meglehetősen kicsapongó természetű Galinát az Egyesült Államokban élő, s külső jegyeiben rá nagyban hasonlító Ludmilla Nyilszkaja alakítja Pima- nov és Glocer filmjében. Brezsnyev 1982-ben halt meg, lánya tizenhat évvel később. Élete utolsó éveiben szinte remeteként - és súlyos alkoholistaként élt Moszkva melletti dácsájában, onnan-vitték be egy eldugott idegklinikára, ahol aztán mindenkitől elhagyatva, teljesen elborulva halt meg 1998-ban. Tíz évvel később már filmvásznon az élete. Peter Pavlač, a Szlovák Nemzeti Színház dramaturgja 2008-ban már a Vörös hercegnőt írja. A darabot Zita Furková címszereplésével a pozsonyi Astorka Színház mutatta be. Csákányi Eszter a múlt nyáron egy interjú során szerzett tudomást a már futó előadásról, s azonnal komoly érdeklődést tanúsított iránta. Hetekkel később már a nyersfordítást olvasta, majd átadta a szöveget Parti Nagy Lajosnak, akihez korábbi bemutatója, A hét asszonya/SzépRóza-monoló- gok köti. Parti Nagynak is megtetszik a darab, s Csákányi biztatására vállalja a magyar színpadra való átírását. A tények, Galina Brezsnyeva életének kínos epizódjai a Szovjetunióval testvéri viszonyt ápoló országokba is eljutottak, eleinte ugyan csak nyugati hírforrásokból. A kommunista rendszernek azonban, amelyben mindez történt, más jellemzői voltak és más nyelvi vonzatokat szült Magyarországon, mint Csehszlovákiában. Parti Nagy Lajos pedig épp ezt a nyelvi bravúrt igyekszik most megteremteni a vörösben izzó, de pezsgővel átitatott darabhoz. Peter Pavlač nem most ismerte meg Csákányi Esztert. Látta őt Dušan Hanák Szeretlek, szeress című 1980-ban készült filmjében. És emlékezett rá Wiesbaden színházi fesztiváljáról is, ahol még a Krétakör tagjaként a Feketeországban játszott. A tavalyi nyitrai fesztiválon ugyan nem lehetett ott, a Fédra Fitness internetes fotóit azonban jól megnézte magának. Tasnádi István edzőtermi Fédráját ugyanis Csákányi játssza. És örült, hogy ő kelti majd életre magyar színpadon az apjával fiatal kora óta dacoló, meglehetősen makacs természetű, sokak által szidott és kigúnyolt, sokak által viszont jószívűnek és segítőkésznek tartott, örökös mámorban és csillapíthatatlan szexuális vágyban égő vörös hercegnőt. Csákányi Eszter Budapestre hívta Peter Pavlacot, nézze meg A hét asszonyában, amelyet a Kék és az Orlai Produkciós Iroda mutatott be a Nemzeti színpadán. „Régóta foglalkoztatott, hogy egy egyszemélyes darabot írjak Csákányi Eszternek - így Parti Nagy Lajos. - De pontosabb, ha színházi estének mondom, amelyben hét nő szólal meg az ő hangján, az ő testén, színészetén keresztül. Párhuzamos sorsmonológok, helyzetek és mondatok. E hét nő persze egy nő, s az egy persze hét és több. Ami összeköti őket, az egyrészt a nyelv, másrészt a színésznő maga, s persze a nagyon egyszerű, hordozható tér, ahol, amelyben megtörténnek. Megszólal a sikeres üzletasszony, a kézi- munka-eíőrajzoló, a pecsenyesori pincémő, a bárzenész, a villamos- kalauznő és végül maga a színésznő.” Ahogy Anger Zsolt, a darab rendezője írta: „SzépRóza bekap veled egy konyakot a Gombában. SzépRóza párnájára Gagarin van ráhímezve. SzépRóza élete szép, prózai. SzépRóza lelke csupa hattyú. SzépRóza lábszára csillog szüretkor. SzépRóza hintája a hatos villamos. SzépRóza fejére vér és must csöpög. SzépRóza kíváncsi, mi az a halvacsora...” Hogy milyennek látta Peter Pavlač Csákányi Esztert a Nemzetiben? „Nagyon széles a színészi skálája. A legapróbb részleteket is pontosan kidolgozza. Gondolkodó színésznő, minden tudatos nála. Hatalmas személyiség, azért olyan erős a színpadi jelenléte. Minden figurában egészen más volt, de nemcsak a jelmeze és a parókája miatt. Az arca, a beszéde is megváltozott. A gesztusai. Nem értettem a szöveget, mert nem beszélek magyarul, mégis az volt az érzésem, hogy minden pillanatban értem őt. Nagyon jó választás Galina Brezsnyeva szerepére. Természetesen más lesz, mint Zita Furková, hiszen más a habitusa, más az alkata, a megjelenése. Biztosra veszem, hogy valami nagyon személyeset visz majd a történetbe, hiszen az előadás utáni beszélgetésünk során egyértelművé vált számomra: izgatja őt Galina sorsa.” A szöveg már érik Parti Nagy Lajos fejében. Csákányi Eszter izgatottan várja, mikor veheti kézbe. Most Pozsonyba készülnek. Megnézik az itteni előadást. J. D. Salingernek egyetlen vékony kötettel sikerült kivívnia magának a kultikus regényíró státusát Elment Holden Caulfield szülőatyja MISLAY EDIT Az irodalmi hírnév már csak ilyen. Vannak írók, akik számos kötetet jelentetnek meg, a hálátlan utókor mégis hamar megfeledkezik róluk. És vannak, akik egyetlen könyvvel is örökre beférkőznek az olvasók kegyeibe, évtizedeken keresztül sem veszítenek semmit népszerűségükből. Persze, annak a könyvnek nem akármilyennek kell lennie. Igaz, a szerdán 91 éves korában elhunyt amerikai író, J. D. Salinger nem csupán egy könyvet írt hosszú élete során, hiszen ő a szerzője a Franny és Zooey, a Magasabbra a tetőt, ácsok és a Seymour: Bemutatás című kisregényeknek, valamint a Kilenc történet című novelláskötetnek is, ám valójában mégis egyetlen könyvnek, a Zabhegyezőnek köszönheti megingathatatlan, kultikus státusát. Holden Caulfield, a 16 éves, esetlen, érzékeny, sebezhető és (Képarchívum) ugyanakkor értelmes, a világra nyitott kamasz vékony kötetkében elférő sztorijával egy legendás (anti)regényhőst indított el a világirodalom széles országútján. Holden Caulfield történetét megszületése óta legalább 60 millióan olvasták szerte a világban napjainkig (ennyi példányban jelent meg a különböző fordításokat is beleszámítva). Tizenévesen egy újságcikkben olvastam róla először, ahol az ötvenes-hatvanas évek fiataljainak bibliájaként emlegették. Ez rögtön felkeltette az érdeklődésemet, és azonnal felkutattam a kassai városi könyvtárban. Habzsolva olvastam. (És azóta is még párszor.) Tinédzserkorom legkedvesebb olvasmányélményei közé tartozik. Ami számomra már akkor meglepő volt, hogy az 1951-ben megjelent regény a nyolcvanas években is rendkívül friss nyelvezetűnek, modemnek hatott, nem beszélve arról, mennyire eleven, hiteles és szeretnivaló Holden figurája. (Egy jó tanács a mai tizenéveseknek: nem kötelező elolvasni, csak nem érdemes kihagyni.) J. D. Salinger kultikusságát az is növelte, hogy a zsidó-ír családból származó író, aki fiatalkorában az amerikai aranyiíjak életét élte, később, sikerei csúcsán elvonult a világtól, visszahúzódva élt, nem publikált, interjút alig adott. (Ki tudja, mennyi az igazság abban, hogy e „kivonulásnak” az is oka volt, hogy Oona O'Neill, a híres drámaíró lánya, akinek udvarolt, nem őt választotta, hanem a Sálingeméi jóval idősebb Charlie Chaplint.) A falon, amelyet maga köré épített, kevesen juthattak át. S a személye köré szőtt legendát talán csak az tépázta meg némiképp, amikor Joyce Maynard amerikai írónő, aki tizenévesen két évig az élettársa volt, Otthon a világban című önéletrajzi regényében kendőzetlenül vallott a nálánál majd 40 évvel idősebb íróhoz fűződő viszonyáról. Ám ettől még Salinger megmarad Holden Caulfield és a Zabhegyező szülőatyjának. És ez az, ami fontos lehet az olvasóinak, rajongóinak. Köszönet érte, Mr. Salinger.
