Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-29 / 23. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 29. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ ' HÁROMSZÉK Villámcsődületet rendez­tek a kétnyelvűségéit a romá­niai Sepsiszentgyörgyön egy szupermarket előtt, magyar feliratokat kérve - írta a sepsi­szentgyörgyi Háromszék. Az interneten szervezett akció hírére több tucatnyian - köz­tük az Erdélyi Magyar Igák tagjai és a város Sepsi BC női kosárlabdacsapatának a szur­kolói - gyűltek össze a Billa parkolójában, hogy felhívják a figyelmet a kétnyelvűség tisz­teletben tartására. A petíció­ban azt kérik, viszonyuljanak megértőbben a közösségi kérdésekhez. Arról írnak, hogy a 75%-ban magyarok lakta Kovászna megyében le­gyenek magyar feliratok az üzletekben, az alkalmazottak beszéljenek magyarul, (mti)- Bíró úr, el akarok válni. A férjemnek annyi szeretője van, ahány rendkívüli ülést tart a parlament. (Peter Gossányi rajza) Az ellenzékre az jellemző, hogy nem tesz konkrét javaslatot, hogy ne kockáztassa választók elvesztését sem Fő feladat az ország megmentése Az ország megmentését nevezte fő feladatának a Süddeutsche Zeitungban megjelent interjúban Baj- nai Gordon. MT1-ÖSSZEF0GLALÓ „Fő feladatom nem az, hogy a pártlogikát kövessem, hanem az, hogy megmentsem az országot” - fogalmazott a miniszterelnök az új­ságnak arra a feltételezésére, hogy hagyta magát dróton rángatni a szo­cialista párt által. Magyarország mély gazdasági válságban volt - em­lékeztetett a kormányfő, hozzátéve, hogy számára a kiút megtalálása a prioritás, mindenmás másodlagos. Bajnai szerint az, amit a kormány az elmúlt évben tett, bizonyítja, hogy nem a közvélemény-kutatáso­kat lesték. „Nagyon fájdalmas és na­gyon népszerűtlen elvonásokat haj­tottunk végre, amelyek gyors ütem­ben stabilizálták az országot” - fo­galmazott a miniszterelnök, emlé­keztetve: hivatalba lépését követő első beszédében egyértelművé tet­te, hogy nem a következő választá- sokjelentikatétet. A kormányfő hangsúlyozta, hogy a gazdasági adatok önmagukért be­szélnek. Jobbak a makroökonómiai adatok, a bankok bíznak a kormány­ban -jelentette ki, utalva arra: néha olyan véleményeket is hall, hogy Magyarország modell lehet más or­szágok számára. Másfél éve a pénz­piacok attól tartottak, hogy az or­szág csődbejut, és másokat is magá­val ránt. Ez az idő már elmúlt. A miniszterelnök beszámolt az intézkedésekről, a nyugdíjkorhatár felemeléséről 65 évre, a 13. havi nyugdíj eltörléséről, a szociális ki­adások csökkentéséről és az adó­rendszer átalakításáról. Közvetve elutasította azokat a bírálatokat, hogy a kormány csak a minimumát tette annak, amitahitelezők-főlega Nemzetközi Valutaalap - követel­tek. A kormányfő szerint a politiká­ban a legjobbat akkor teszi az ember, ha a szükségesetmegteszi. A politika - fogalmazott Bajnai - választás a fájdalmas és az elviselhe­tetlen között. „Nekünk a fájdalmas mellett kfell döntenünk, hogy az elvi­selhetetlent elkerüljük” - jelentette ki, utalva arra is: nem a szocialista párt, hanem saját feltétele volt az, hogy hivatalátcsakegy évre vállalja. A miniszterelnök szerint 10 éven ke­resztül nem voltak reformok az or­szágban, ezért felsorolta terveit, és kérte a koalíció valamennyi tagját, írásban tegyen hitet azokmellett. Az újság utalt arra, hogy az MSZP népszerűsége 15%-os. Bajnai kije­lentette: a szocialisták viselik az el­múlt hét év terhét, és őket teszik fele­lőssé a szociális elvonásokért. A párt valamit visszanyert szavahihetősé­géből, de ez nem elég. A kormányfő szerint az ellenzék­re az jellemző, hogy nem tesz konk­rét javaslatot, hogy ne kockáztassa egyetlen választó elvesztését sem. „Nem vagyok politikus, de az or­szágnak az lenne a jó, ha a következő kormány konkrét mandátummal rendelkezne, hogy további korsze­rűsítési lépéseket és ésszerű gazda­ságpolitikát határozhasson el - je­lentette ki, hozzáfűzve - ellenkező esetben ugyanaz a csalódás követ­kezhet be, mint2006-ban.” Bajnai szerint Magyarországon mély árok van a jobb- és a baloldal között. Ez az árok családokat szakít szét, megosztja a társadalmat. Ez ar­ra az időre vezethető vissza, amikor mindkét politikai tábor agresszí­vabb propagandával igyekezett sza­vazótáborát biztosítani. Ez idézte elő egy szélsőjobboldal létrejöttét, amelyegyre inkább teretnyer. A miniszterelnök szerint a Ma­gyar Gárda, azaz a Jobbik „egyenru­hás csoportjai” és maga a párt is olyan probléma következménye, mellyel a demokratikus pártok ed­dig nem foglalkoztak. Ez pedig a ro­mák integrálása a társadalomba. „Ez a magyar politika legfontosabb té­mája a következő 15-20 évre” - fo­galmazott a miniszterelnök, aki sze­rint ha az integráció nem sikerül, Magyarországnaknincs esélye a tar­tósfejlődésre. KOMMENTÁR Cigánybűnözés MOLNÁR IVÁN A Szlovák Nemzeti Párt és a Smer képviselőinek vagy rendkívül sú­lyos személyiségzavarai vannak, vagy egyszerűen csak kétszínű, piti kis rágalmazók, akik másokat legszívesebben nyilvánosan megköveznének azokért a bűnökért, amelyeket ők naponta elkö­vetnek. Ha a magyarországi pártok csak egy kicsit is kiállnak a szlovákiai magyarok jogaiért, szlovák részről azonnali masszív el­lentámadásra számíthatnak. Az olyan politikusok, mint Ján Slota, Anna Belousovová, Robert Fico vagy Robert Kaliňák a déli szom­szédnál masírozó gárdákkal, magyar sovinizmussal és a romák el­leni erőszakos cselédetekkel riogatnak. Kedvenc frázisuk, hogy a Szlovákiában felbukkanó romaellenes megmozdulásokért a ma­gyarok felelősek, hiszen az egyébként galamblelkű szlovák népet a magyarok által exportált fasizmussal próbálják megfertőzni. Nos, ha ez valóban így van, a magyarok elhintette vírus ellen valószínűleg épp az említett politikusok a legkevésbé immunisak. A nemzetiek üdvöskéje, Anna Belousovová, a szlovák parlament elnökeként a múlt héten még a magyarokat ostorozta a romák el­len elkövetett kegyetlenkedések miatt, e héten pedig már itthon cigányozott nyílt színen, mintha ez a világ legtermészetesebb dol­ga lenne. Belousovová, a romák elleni durva kirohanásai mellett, a cigánybűnözési statisztika ismételt bevezetését sürgeti. Egy nor­mális országban már ez is elegendő lenne ahhoz, hogy az illető po­litikus egy életre leírja magát, Belousovová azonban, a közelgő vá­lasztások kedvéért rátett még egy lapáttal, azt ígérve, hogy a jövő­ben a cigánybűnözési statisztika alapján osztanák el az egyes régi­ók között az állami támogatásokat. A parlament alelnöke azonban nincs egyedül ezzel a véleményével. Tavaly nyáron Robert Kaliňák belügyminiszter is azt állította, hogy létezik cigánybűnözés. Hogy ezt a kifejezést a legtöbb európai országban csak a szélsőjobboldali szervezetek tagjai szajkózzák? A mai kormánypártok vezetőit ez érdekli a legkevésbé. Fél évvel ezelőtt így Robert Fico kormányfő is bátran jelenthette ki, hogy „ha a romák számát és a lakossághoz vi­szonyított arányukat nézzük, a bűnesetek nagy része az ő leikükön szárad”. Persze, nem jobb a helyzet Magyarországon sem. Eddig ugyan csak a Jobbik indított cigánybűnözés elleni kampányt, fel­ismerve hogy ezzel komoly népszerűségre tehet szert a társadalom egyes rétegeinek a körében, az MSZP és a Fidesz ez ellen azonban csak rendkívül óvatosan szállt szembe, hiszen az említett válasz­tókra ők is pályáznak. Amiben ugyanis Szlovákia és Magyarország kísértetiesen hasonlí­tanak egymásra, az a lakosság hozzállása. Amint azt a Szlovák Tu­dományos Akadémia minapi felmérése és a magyar közvélemény­kutatások is bizonyítják, a magyarok és a szlovákok többsége egy­formán utálja a romákat. Az indok többnyire ugyanaz: mert lop­nak, gyilkolnak és piszkosak. Hogy a szociológiai felmérések sze­rint az azonos szociális helyzetű csoportok körében ugyanakkora a bűnözés aránya, vagyis a bűnözésnek nincs etnikai oka? Ez az et­nikai előítéletekbe bábozódott többséget nem érdekli. így míg a szlovákok és a magyarok egyaránt rendkívül kényesek arra, ha kol­lektíván ítélik el őket, a romák kollektív bűnösségét a világ legter­mészetesebb dolgának tartják. Amíg ez nem változik, addig nem szabadna csodálkoznunk azon sem, hogy a választók kegyeiért harcoló szűk látókörű politikusok cigánybűnözéssel riogatnak, egy kalap alá vonva a hidegvérű gyilkosokat a becsületesen élő emberekkel, a magukat polgárinak valló pártoknak pedig eszük ágában sincs ez ellen tiltakozni. GLOSSZA Ahol kettő veszekszik... MÓZES SZABOLCS Folyt, köv.-akár ezt is ki lehetne biggyeszteni a Robert Fico kor­mányfő sajtótájékoztatóinak vé­gére, amelyeket az SDKÚ pártfi­nanszírozási botrányairól tartott. Az egész, lassan szappanoperává változó történet ugyanakkor na­gyon pontos látlelete annak, mi­lyen kormányunk, s főként, mi­lyen ellenzékünkvan. S egyben jelzi, mi lesz a választások előtti kampány egyikvezérmotívuma- persze, csak amagyarkártya és a szociális demagógia után, mel­lett. A miniszterelnök által előhú­zott sok évre visszatekintő pártfi­nanszírozási botrányt nagyon egyszerű, de egyben hamis is len­ne azzal elütni, hogy ez egy régi ügy, melyet ráadásul egy hitelét vesztett- avagy azzal sosem ren­delkező - politikus böffentett vissza. Sokkal fájóbb viszont az a tény, hogy amit Fico állít, az alap­jaiban igaz - az ő általa sugallt kö­vetkeztetések már talán kevésbé -, egy transzparens módon működő pártnak nem lehetnek ilyen elszámolatlan ügyei (ügyei igen, de azt komoly személyi kon- zekvenciáknakkell követnie). Mikuláš Dzurinda röhejessé válik, ha arra próbálja kibeszélni magát, hogy a gyanús ügylet dokumen­tumai már elvesztek, vagy hogy nem ő intézte pártja pénzügyeit. Mint pártelnök az ügy politikai fe­lelősségét ugyanúgy ő viselte, mint ahogy Robert Kaliňák bel­ügyminiszter viseli az összes bel­ügyi affér- Hedvigtől a repülőtéri rendőrbombáig-politikai felelős­ségét. Az a kifogás sem helytálló, hogy az SDKÚ márkétválasztáson is megfizetett - úgymond politika­ilag-ezért a vétségért. Ilyen ala­pon Vladimír Mečiar is felmentést kérhet korábbi bűneiért - ember­rablásért, privatizációért, politi­kai visszaélésekért stb. -, mondva, pártja 1998-ban és 2002-ben már kiváltotta ezekért a politikai bú­csúcédulát. Atörténet várhatóan folytatódni fog, annál inkább, mi­vel Dzurindáék a feltehetően na­gyon kínos elszámolás helyett to­vábbra is homokba dugják fejüket. A választó pedigjogosan teheti fel a kérdést: milyen alapon kritizálja valaki gyanús ügyletek, „garázs­cégeken” keresztül mosott pénzek miatt a kormányfőt, ha maga sem tud elszámolni egy korábbi, ha­sonlójellegű ügy kapcsán. A vita nyertese így az lehet, akinek még nem volt ideje besározódnia. Pél­dául a Richard Sulik vezette SaS, mely a hét elején közölt MVK-fel- mérés szerint közel 10 százalékos népszerűségnek örvend. Sulíkék támogatottsága (jelenlegmég) feltehetően nem éri el ezt az arányt, de az új párt előretörését nem lehet egy kézlegyintéssel el­intézni: a tavaly nyári európai par- lamenti választásokon csak há­rom tized százalékkal maradt el az 5 százalékos határtól. Pár hónapja alapított pártként, egy, főként csak a legkitartóbb szavazókat megmozgató választáson. Apárt a felmérések szerint főként a kiáb­rándult SDKÚ-s és smeres válasz­tókból verbuválja szimpatizánsa­it, akikből a folytatódó F ico-Dzurinda csörte következ­tében még több lehet. Ráadásul Sulíkékat - új párt lévén - nem is lehet olyan horderejű ügyekmiatt kritizálni - s főként nem hiteltele- níteni -, mint a több éves kor­mányzati és egyben lenyúlási ha­gyományokkal rendelkező for­mációkat. Emellett sem Dzurin- dának, sem Ficónak nem érdeke az SaS támadása: a jobboldali pár­tok szoros együttműködését pre­feráló SDKU-elnök ezzel a saját fennhangon hirdetett vízióját ha­zudtolná meg, Fico pedig azért nem támadhat, mert ezzel Sulíké­kat még beljebb emelné á közbe­szédbe, közvetve elismerve őket reális ellenfélnek. Az új párt elnö­ke így „hátradőlhet”, s valószínű­leg alig váija az újabb Smer-SDKÚ kölcsönös lejáratási kampányt. Időközönként csak azt kell moso­lyogva közölnie a kiábrándult vá­lasztókkal: „helló, amúgy rám is lehetszavazni”. Ha valaki, Sulik ezzel a kölcsönös mocskolódással mindenképpen csak nyerhet. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Veresegyház első emberét 120 milliós hűtlen kezeléssel gyanú- sítjaarendőrség. Az ügyészség még nem döntött -írta a Népszabadság. Az írás sze­rint az ügyészség tavaly vissza­dobta az ügyet, de a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság másodjá­ra is vádemelési javaslattal élt a függetlenként megválasztott Pásztor Béla ellen, aki 1965-től áll a település élén. A most befejezé­séhez közeledő büntetőügy előzménye egy ingatlaneladás, amelyet Pásztor - állítólag a kép­viselő-testület felhatalmazása nélkül - 1996 nyarán kötött az S+G Ingatlanbefektetési és For­galmazó Kft.-vel. A szerződésben az önkormányzat vállalta kötbér kikötésével a villamosenergia-, az ivóvíz-, a csatorna- és a gázháló­zat kialakítását, amelyek nem ké­szültek el. Az S+G jogutódja, a Somody Kft. 2003 őszén bíróság­hoz fordult az 1996-os szerző­déskötés óta eltelt 2670 nap után járó 267 millió forint kötbérért. A képviselő-testület erről 2005 szeptemberében szerzett tudo­mást, amikor Somody Imre és a te­lepülés közös Misszió Egészség- ügyi Központ Kht-jából a vállalko­zó ki kívánt szállni. A polgármes­ter ekkor beszélt először a testület előtt a kötbérperről, hangsúlyoz­va, hogy igen előnyös megoldást találtak. Somody ugyanis hajlan­dó volt lemondani a csaknem két­százmilliós üzletrészről és a 267 milliós kötbér jelentős részéről, ha a papíron szereplő 105 milliója mellé kap még 122 milliót. A pénzt a perben kötött megegyezés alapján fizette ki az önkormány­zat, így 30 millió forint áfát taka­rítva meg. A polgármester szerint ezzel a település járt jól, mert egymilliárdos vagyonhoz jutott. Ám több helyi képviselő hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt 2007 decemberében- felje­lentést tett. A Pest Megyei Rend­őr-főkapitányság elévülésre hi­vatkozva a nyomozás elrendelé­sét elutasította, de a megyei fő­ügyészség az eljárás lefolytatásá­ra adottutasítást. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents