Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-28 / 22. szám, csütörtök
EGYETEM 10 Botrányok éve Az idei akadémiai év eddig soha nem látott meny- nyiségű és „minőségű" egyetemi botrányt hozott. Gyorsan kiosztott diplomák, az alapvető szabályok felrúgása, bratyizás, hogy csak a legsúlyosabbakat említsük. A felelősök természetesen ezúttal is sok esetben a helyükön maradtak. A kiutat egyelőre nem látni, de reményre adhat okot az intézmények kategorizálása. A sor a trencséni egyetemmel kezdődött, melyet az intézmény szociális-közgazdasági karán történt „gyorsított" tanulmányok miatt a közvélemény diplomagyárként könyvelt el. Mint ismeretes, az említett kar dékánjának lánya egy év alatt végezte el az ötéves mérnöki képzést, úgy, hogy közben egy szemesztert Olaszországban töltött részképzésen. A diáklány-dékánlány korábbi tanulmányai alatt letett vizsgákat ismerték el, ez viszont törvénytelen volt, hiszen a hallgató teljesen más irányú szakon tette le azokat. Hasonló trükköknek köszönhetően további legalább két személynek sikerült egy-két év alatt mérnöki diplomához jutnia. Ezen kívül fény derült arra is, hogy az egyetem egyes kirendeltségei akkreditáció nélkül működtek, s voltak esetek, amikor kétéves szakosítón nyert képzést ismertek el egyetemi képzésnek, így léptetve több száz diákot egyenesen a harmadik évfolyamba. Az intézmény állítólag a levelező tagozatos hallgatói által befizetett pénzek egy részével sem tud elszámolni, s az ARRA kimutatása alaján botrányosan magas volt a tanár-diák arány. Minden docensre vagy egyetemi tanárra 800 hallgató jutott - ilyen arányszámok mellett gyakorlatilag lehetetlen színvonalról beszélni. A botrányok sorozatát a nagy- szombati Cirill és Metód Egyetem folytatta. Az intézmény bölcsészkara menet közben vesztette el egyes szakok akkreditáció- ját, szinte lehetetlen helyzetbe hozva ezzel leendő végzőseit. Emellett a kar politológia tanszékén az egyes szlovák médiák által gyakran idézett Peter Horváth politológus, tanszékvezető praktikái verték ki a biztosítékot. Horváth bratyizós alapon egy sor oktató helyett ismert el vizsgákat egy hallgatónak, akit kollégái jóformán nem is láttak a szemeszter alatt - sem az órákon, sem a vizsgákon. A vizsgák beírását - amit törvénytelen más „nevében" megtenni - Horváth azzal védte a kar dékánjának, hogy a hallgató ismeretségein keresztül pályázati pénzekhez juttathatta volna az egyetemet. Ezért kellett valódi teljesítmény nélkül is továbbengedni. A magyarázat valószínűleg meghatotta a dékánt, ugyanis Horváth a mai napig irányítja a tanszéket, miközben a tavaly megejtett tanszékvezető-választás során is történtek furcsaságok. Horváth és ellenjelöltje egyforma számú szavazatot kapott, a dékán a választás második fordulójának kiírása helyett mégis Horváthot hozta ki győztesen. Szakemberek figyelmeztetnek, mindezek az esetek csak a jéghegy csúcsát képezik. Azzal, hogy az egyetemi diploma tömegtermékké degradálódott, nő annak az esélye, hogy sokan nem tisztességes úton próbálják megszerezni. Az ellenőrzési mechanizmusok sok esetben nem elégségesek, egyes karok és tanszékek pedig nem is érdekeltek abban, hogy a színvonal nőjön, illetve, hogy hasonló turpisságok ne fordulhassanak elő. Akkor ugyanis sokan becsukhatnák a „boltot", a fejpénz alapú támogatás viszont még ideig-óráig biztos megélhetést jelent számukra - minél több hallgató, annál nagyobb költségvetési támogatás. Ám lassan ennek is befellegzik, az oktatásügyi minisztérium ugyanis évről évre csökkenti a hallhatói létszám után adott támogatás arányát. Idén már a központi állami dotáció 40 százaléka a kutatási és publikációs tevékenység alapján jár, „csak" a maradék 60 százalék képezi a „fejpénzt": Pár évvel ezelőtt ez az arány még 90:10 volt, ez utóbbi javára. Elméletileg segíthet a helyzeten az egyetemek besorolása is, mely alapján a legmagasabb színvonalat képviselő intézmények kiemelt támogatást kapnak, a szakfőiskolai kategóriába besorolt legsilányabb minőségűek pedig viszonylag a legkevesebbet kapják majd. Szakemberek szerint viszont legalább ugyanilyen fontos lépés lenne, ha a társadalom, s főként a munkáltatók is különbséget tennének a diplomák „származási helye" szerint. Előbbre vinne, ha például a Komenský Egyetemen szerzett oklevél többet érne a trencséni egyetem zűrös karán kiállított diplománál, ha a munkaadó nem venné egy kalap alá mind a kettőt. Ezt viszont semmilyen központilag kiadott utasítással nem lehet elérni... (MSz)
