Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-28 / 22. szám, csütörtök

EGYETEM

A jelszó: továbbtanulás

Az egyetemre bekerülni már nem művészet, ott maradni szintén nem. így az idén érettségizők előtt álló legnagyobb feladat helyes választ adni a „hol és mit tanuljak tovább" kérdésre. A távolról sem költői kérdést több szempont alapján is meg lehet közelíteni, ám az egyetemi tanulmányok iránt érdeklődő akkor dönt jól, ha tud hosszabb távra tervezni és gondolkodni.

Egykor kiváltásnak számított a diploma, maholnap viszont any- nyit fog érni, mint egy érettségi vizsga húsz-harminc éve. A sok hallgató - az érettségizők túlnyomó többsége már egyetemen tanul tovább - szükségszerűen devalválja a diploma értékét.

Még mielőtt úgy tűnne, igazságtalanok vagyunk Szlovákiával szemben, le kell szögezni: az egész fejlett világon ez a trend.

Ami Európa nyugati felében már a 60-as, 70-es években elkezdődött, az hozzánk az utóbbi 10-15 évben gyűrűzött be: az egyetemi képzés „tömegtermékké" vált. Míg 1990-ben a 18 éves korosztály nem egész 16 százaléka iratkozott be az egyetemek, főiskolák első évfolyamaiba, addig 2005-ben a 19 évesek több mint 41 százaléka folytatta tanulmányait egyetemen. Ez a szám azóta az 50 százalékhoz közelít.

Egyetemre akár

felvételi nélkül

Míg évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy valaki felvételi nélkül jusson be az egyetemre, addig ma több tucat karra csak jelentkezni kell, a felvétel szinte automatikus. Az egyetemek és a hallgatók számának exponenciális növekedése törvényszerűen együtt jár a felsőoktatási intézmények színvonalának csökkenésével, de legalábbis azok nagyobb minőségi differenciáltságával. Ezért minden érdeklődőnek sokkal jobban meg kell nézni, melyik egyetemre kívánja beadni felvételi kérelmét, az esetleges több sikeres felvételi után pedig hol szeretné

tanulmányait folytatni - hacsak nem elégszik meg a „papírral", vagyis a diplomával. S inkább ne elégedjen meg, mert hosszú távon megbosszulhatja magát ez a hozzáállás. Most még nem sok munkahelyen számít, hogy melyik egyetem végzősei vagyunk, de előreláthatóan idővel megnő ennek a ténynek a súlya. A színvonalasabb, nevesebb intézmények abszolvensei pedig előnyt élvezhetnek a „diplomagyárak" végzőseivel szemben. Nyugaton már most sem mindegy, melyik egyetemet fejeztük be.

Hogyan válasszunk?

A jól hangzó intézménynevek és szakok dzsungelében nem könnyű megállapítani, hol kapcsolódik a szépen csillogó felszínhez minőségi tartalom is. Némi kapaszkodót nyújthatnak az ARRA minőségkutató ügynökség évente ismétlődő felmérései - erről bővebben a melléklet 4-5. oldalán olvashatnak, a komplex jelentés az ujszo.com/dok oldalról is letölthetők. Emellett sokmindent megtudhat az érdeklődő az adott kar vagy főiskola weboldaláról, és érdemes elnézni az intézmények által a potenciális jelentkezők számára szervezett nyitott ajtók napjára is. Fogódzót jelenthetnek a komplex akkreditáció eredményei is, melyeket az oktatásügyi minisztérium rendelt el évekkel ezelőtt. A folyamat tavaly ért véget, az egyetemeknek és főiskoláknak egy év - a most folyó akadémiai év - állt rendeklezésükre a javításra. Eddig 9 intézmény kapta meg a legmagasabb, egyetemi besorolást, várhatóan hozzájuk csatlakozik a következő hetekben még kettő (a részleteket lásd a mellékelt táblázatban). A többiek úgynevezett beso- rolatlan státusúak lesznek, illetve a leggyengébbek szakfőiskolai besorolást kapnak, ami egyben a legalacsonyabb állami támogatást fogja jelenteni számukra. Ez utóbbi egyik magyarul (is) oktató egyetemet sem fenyeget. Általában érvényes, hogy jobb olyan szakot választani, melyhez kötődésünk van. Hiába felkapott most egy-egy szak, kár lenne az éppen aktuális trendek szerint választani: az egyetemi diploma ugyanis egy életre szól, míg a „divat" változik. Mindig más és más szak a menő: a hazai egyetemek 1989 után szinte ontani kezdték a politológuso-