Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-05 / 3. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 5. www.ujszo.com Csütörtökön vesznek végső búcsút Lehôtka Gábortól Elment az orgona mestere MTl-JELENTÉS Budapest. Csütörtökön, január 7-én vesznek végső búcsút Lehôtka Gábor orgonaművésztől Vácott, az alsóvárosi temetőben. Lehôtka Gábor orgonaművész, zeneszerző, orgonaszakértő, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanszékvezetője és egyetemi tanára december 29-én, 71 éves korában hunyt el Vácott. Lehôtka Gábor 1938-ban született Vácott. A Bartók Béla Zene- művészeti Szakközépiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait 1958 és 1963 között. 1963-tól az Országos Filharmónia szólistája lett, ezzel elindult hazai koncertkarrierje. 1965-től külföldön is gyakran fellépett, visszatérő vendége volt a német és francia fesztiváloknak, de a Szovjetunióba is gyakran hívták. 1969 és 1985 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, 1975-től a Zeneművészeti Főiskolán tanított, 1985 és 1990 között egyetemi docensként, majd 1990-től egyetemi tanárként dolgozott. Tavalyi nyugdíjba vonulásáig az orgona tanszéket is vezette. Közel ötven hanglemezfelvételt készített. Közreműködött a budapesti, kecskeméti, szekszárdi, szombathelyi és váci orgonák létrehozásában. Pályafutása során megkapta a Liszt Ferenc-díjat (1974), 1978-ban érdemes művész lett, 1983-ban pedig diplomával jutalmazta a Kodály Társaság. 1986-ban művészeti lovagrendet kapott Franciaországban, 2005-ben a Cambridge-i Életrajz Központ tüntette ki. Zeneszerzőként orgonaműveket, kamarazenéket, zenekari műveket zongoradarabokat és kórusműveket is alkotott. Fő művei: Első orgonaverseny (1963), Hegedűverseny (1984), Jáki mise (1989), kórusművek az Amor Sanctus latin verseire (1991-1999), Latin mise (1993), Trombitaverseny (1998), Hegyi beszéd (oratórium, 2003), Második orgonaverseny (2003), Eszter (opera, 2005), Ünnepi zene Jeruzsálemben (oratórium). Első könyve 1993-ban jelent meg Az én hangszerem, az orgona címmel, ezt további két munkája követte: a Gorsium orgonaiskola (2000) és Az orgonatanítás módszertana (2000). Az egymilliárdosok klubjába ötödikként lépett be az Avatar (Fotó: Bontonfilm) Mindössze tizenhét nappal a premier után Egymilliárd dollár felett jár Cameron Avatarja MT1-HÍR James Cameron a Titanic után az Avatarral is felkerült az egymilliárd dollár bevételt hozó filmek listájára. Tizenhét nappal a premier után sikerült ez neki. Az Egyesült Államokban és Kanadában három hét alatt 352,1 millió dollárt fizettek a mozirajongók a pénztáraknál, míg a világ többi országában mintegy 670 millió dollárt kerestek a filmmel, így az összbevétel máris elérte az 1,02 milliárd dollárt. Soha egyetlen filmmel sem keresték meg ilyen rövid idő alatt az egymilliárd dollárt. Az egymilliárdosok klubjába ötödikként lépett be az Avatar; az ugyancsak James Cameron rendezte Titanic (1997) mellett A Gyűrűk Ura - A király visszatér (2001, 1,13 müliárd dolláros összbevétel), A Karib-tenger kalózai: Holtak kincse (2006, 1,06 milliárd dollár) és A sötét lovag (2008,1 milliárd körül). A 3D-technikával készült, meseszerű, de erkölcsi tanulságokat is hordozó Avatar a valaha forgatott legdrágább filmek közé tartozik - becslések szerint - 300-500 millió dolláros költség- vetésével. Az Egyesült Államokban és Kanadában még mindig a bevételi toplista élén áll a fűm: a premiert követő harmadik hétvégén 68,3 millió dollárt fizettek a nézők, mindössze 10 százalékkal kevesebbet az előző hétvégénél. De még így is újabb rekord született, hiszen korábban a harmadik hétvégi bevételek összegét tekintve a Pókember vezetett 45 millió dollárral. Cameron előző nagy dobásával, a Titanickal összesen 1,8 milliárd dolláros bevételt gyűjtött, és nem kizárt, hogy az Avatar végeredményként két-hárommilliárd dollárt is hozhat a konyhára. A gazdasági válság dacára Hollywood nem panaszkodhat a tavalyi évre, amikor is a hazai piac 10,6 milliárd dolláros összbevételt hozott, valamivel többet az előző, 2007-es rekordév 9,7 milliárd dollárjánál. 2009-ben 1,42 milliárd mozijegyet váltottak a nézők, az utóbbi öt évben a legtöbbet, de a 2002-es 1,6 milliárdos rekordtól messze elmarad ez a szám. Barbie és Ken: a két ügynök egy szép új világban (Képarchívum) A megnövekedett katonai és ipari igény alapjaiban rajzolja át jövőnket „Neked is egy hazugságot adtak el” Az (anti)utópiák vászonra vitele hálás téma a filmipar számára. Főként akkor, ha van miből meríteni. Huxley, Orwell, Dick, Asimov és más íróóriások látomásai vagy éppen a képregények ámulatba ejtő univerzuma megfilmesítésért kiált. KASZÁS DÁVID Droidok, replikánsok, kiónok és robotok után nemrég hasonmások lepték el a filmszínházakat. Robert Venditti és Brett Wel- dele munkáját Jonathan Mostow (a Terminátor franchise egyik kiherélője) rendezésében tekintheti meg a publikum. Senkit nem érdekel majd egy újabb, jövőben játszódó disztó- pia, gondolhatná okkal az, akit egy akciófilmbe oltott, sci-fi elemekkel tűzdelt krimi hidegen hagy. Senkit sem érdekel Bruce Willis legújabb alakítása, aládúcolva dollármilliós reklámhadjárattal? Már érdemes (lenne) próbát tenni. Azonban megtévesztő a felszín! Akárcsak a Hasonmás (Surrogates) című filmben élők világa. A távoli(nak vélt) jövőben egy feltalálónak (James Cromwell) köszönhetően az „emberek, fizikai képesség nélkül is, irányítani tudnak teljesen szintetikus testeket”. Személyre szabott robotjaik által élik mindennapjaikat. Önkéntes szobafogságra ítélik magukat, a lakásukat sem kell elhagyniuk, hasonmásaikkal pedig minden vágyukat teljesíthetik. A megnövekedett katonai és ipari igény alapjaiban rajzolja át létüket. Á fennálló rend ellen csak kevesen tiltakoznak, akik elszigetelt területen a Próféta (Marsellus Wallace alias Ving Rhames) vezetése alatt kínlódnak. A szálakat összekuszálja egy kétes eredetű technikai csoda felbukkanása, mellyel nem csupán a szurrogátumok vonhatóak ki a forgalomból, hanem az azokat használó operátorok is (Jeffrey Stone írásaiból ismerős lehet az ötlet). Greer ügynök is megtapasztalja e fegyver erejét, majd a „ludditák” vendégszeretetét is. Felfüggesztik, így arra kényszerül, hogy hús-vér mivoltában nyomozza ki a táguló összeesküvést. Közben rájön, lelke sem sorvadt el a heverőn töltött évek alatt, így magánéletében is próbál rendet rakni. Valami mintha hiányozna e moziból... Következetesség! Az alkotók temérdek kérdést vetnek fel, aztán nem foglalkoznak azokkal. Ki kéri számon rajtuk? A dörzsöltebb néző vagy a zsivány kritikus? Talán hiábavaló, bár a bevételek is mutatják világszerte, nem mindenkit sikerült lenyűgözni felületes mondanivalóval, pár tetszetős összecsapással és kusza, zavaros történettel. Vajon álmodott Bruce Willis elektromos bárányokkal? A hónap végéig a fővárosban még megtekinthető a Szlovák Nemzeti Múzeum vonzó kávétörténeti kiállítása Egy csésze igazi kávé TALLÓSl BÉLA Egy igazi kikapcsoló, gondokat felejtető, szórakoztató, könnyed, mégis sok hasznos információval szolgáló kiállítás arról, hogy miért isszuk; hogyan isszuk, hogyan szolgáljuk fel, és hogy hogyan készítsük el egyik legtöbbet fogyasztott mindennapi italunkat, a kávét (már, aki hódol az aromájának). Mióta és hogyan termesztik, gyűjtik, dolgozzák fel, s ami a legfontosabb, milyen formában kell pörkölni a szemeket ahhoz, hogy a habos nedűt a legnagyobb élvezettel tudjuk fogyasztani. A kávéfogyasztás történetét és kultúráját mutatja be a Szlovák Nemzeti Múzeum Egy csésze igazi kávé című kiállítása az intézmény pozsonyi vár tövében (Žižkova 16.) található termeiben. Van min elmerengeni a látványos, szépen berendezett belső térben, amelyben szinte minden kellék megtalálható, amely a kávéfogyasztással összefügg: a kávéházak kialakulása és designja, a kávéporcelán koronkénti divatja, a kézi kávédarálók formavilága, a kávéterjesztés csomagolása - ilyeténképpen a tárlat funkcionális tárgykollekciója az alkalmazott grafikával és a designnal kapcsolható. A kávékultúra történeti állomásaira több, a művészettel kapcsolható érdekesség is utal, mint pl. az a plakát, amely az egyik „legkitűnőbb Füge-Kávét” reklámozza. Erről a „legkitűnőbb Füge-Kávéról” az is kiderül (a plakáton látható termékcsomagolás alapján), hogy a „legkiadósabb” és a „legszín- dúsabb” - ami arról is árulkodik, hogy egykor a kávévásárló számára a választását illetően fontos tényező volt a termék színdússá- ga és kiadóssága. S hogy annak idején is elismert szakma volt a kávéfőzés és kávékínálás, tanúskodik az az 1903-ból származó „Diplom”, amelyet „Béla Töllös- sy” névre állítottak ki „Kremnitz”- ben. E magyar név és kifejezések sem véletlenül olvashatók a kiállított rekvizitumok között böngészgetve, hiszen a tárlat, azonkívül, hogy világviszonylatban ad kávétörténeti képet, azt is igyekszik felvázolni, hogyan alakult a kávéfogyasztás szokása a történelmi Pozsonyban. A nemzeti múzeum célja ezzel a kiállítással, hogy olyan vonzó bemutatót kínáljon a közönségnek, amely az élethez közeli, vagyis olyan témát jár körül, amely mindennapjaink része. Múzeumi „tálalásával” azonban sok érdekességet, újdonságot adhat a látogatónak, ha úgy tetszik, szórakoztatva képes általános tudást bővíteni. Ezért is érdemes betérni a múzeumba egy csésze igazi „történelmi” kávéra. Egy modellezett korabeli presszó
