Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-27 / 21. szám, szerda
22 Sport ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 27. www.ujszo.com A magyar férfi kézilabda-válogatott Eb-kudarca miatt a csapatkapitány Eklemovicsot okolják; Csoknyai István egyenként kért volna elnézést a szurkolóktól „Csapatként mondtunk csődöt” A magyar férfi kézilabdaválogatott várakozáson alul szerepelt az ausztriai Európa-bajnokságon: már a csoportmeccsek után kiesett, s a 14. helyen végzett. ÖSSZEÁLLÍTÁS A kudarc okairól a szövetségi kapitány és a csapatkapitány is elmondta a véleményét, s más szakemberek is megszólaltak. Elillant a harci szellem „Úgy érzem, én a maximumot adtam - nyilatkozta a kezi.hu weboldalnak Csoknyai István szövetségi kapitány. - Valamit elrontottam én is a francia meccs után, de nem tudom, mit. A sikernek számító döntetlent követően megvacsoráztunk, videóztunk, és utána mintha elillant volna a harci szellem a csapatból, fogalmam sincs, miért. A spanyolok ellen felkészültünk, tudtuk, mit kell játszani, mégis megleptek bennünket. Mintha a játékosok megelégedtek volna az első napi döntetlennel. Úgy tűnt, a szívünket az öltözőben hagytuk a spanyolok és a csehek ellen. Ha profi csapat vagyunk, akkor ez nem fordul elő velünk. Lehet, hogy akkor sem jutunk tovább, de nem kilenc és hét góllal kapunk ki, és legalább azt mondhatjuk, hogy megtettünk mindent. Ahhoz nem kell naponta kétszer edzésre járni, hogy valaki tudjon küzdeni, és tegyen meg mindent a sikerért. A vereségek után legszívesebben elkértem volna annak a több ezer magyar szurkolónak a telefonszámát, akik időt és pénzt nem spórolva eljöttek nekünk drukkolni, és egyenként bocsánatot kértem volna tőlük. Ezt elmondtam a fiúknak is.” Csoknyai nem árulta el, kivel Nikola Eklemovics (középen) a magyar válogatott első honosított kapitánya nem volt megelégedve. „Nevesíteni nem szeretnék, hiszen ha ne- kiállnék fröcsögni, abból semmi jó nem sülne ki. Ha én vagyok a kudarc elsőszámú felelőse, akkor természetesen nekem kell távoznom. Ha velem képzelik el a jövőt, akkor viszont a következő keret- hirdetésnél ki fog derülni, hogy kik nem feleltek meg az Eb-n. Senki nem játszott hibátlanul, de Ilyés, Fazekas, Katzirz, Schuch, Laluska, illetve a szélsők, a gyengébben muzsikáló Iváncsik Tamás kivételével, úgy érzem, küzdöttek, hajtottak az utolsó leheletükig” - mondta a szövetségi kapitány. Eklemovics, a bűnbak A sajtó leginkább Nikola Ekle- movicsra, a magyar válogatott első honosított csapatkapitányára hárítja a felelősséget, a Veszprém játékosa azonban tiltakozik. „Csapatként mondtunk csődöt. Igen, tudom, a csapat egyénekből áll, de mégsem mindegy, hogy milyen az összhang egyes játékosok és a csapatrészek között. Aligha kérdéses, hogy nálunk posztonként remek kézilabdázók szerepelnek a kapustól a szélsőkig, ezúttal mégis nagyon gyengén szerepelt a válogatott a spanyolok, és főleg a nálunk szerintem nem erő(TASR/AP-felvétel) sebb csehek ellen. A megbeszélt taktikából nagyon keveset valósítottunk meg, sem támadásban, sem védekezésben nem nyújtottunk kiemelkedőt, és azok a társaim sem tudtak egyenletesen jó formában kézüabdázni, akik közül máskor rendre akad egy-kettő, aki átlendíti az együttest a nehéz időszakokon” - nyilatkozta Eklemovics a Nemzeti Sportnak, ám azzal nem értett egyet, hogy csapatkapitányként a többieknél nagyobb felelősséget kell vállalnia a kudarcért: „A rám eső részt zokszó nélkül vállalom, és azt sem mondom, hogy ez kisebb, mint másoké. Azt azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy egyes tévériporterek és újságírók csak rám hárítsák a felelősséget, csak az én játékommal foglalkozzanak, ráadásul nagyon furcsa megközelítéssel belőlem csináljanak bűnbakot.” Megdögleni a pályán Az [origo] információi szerint azonban Ekjemoviccsal fegyelmi problémák akadtak az Eb alatt: a veszprémi irányító kevesebbet szeretett volna edzeni, s egy tréningen ennek hangot is adott. Állítólag szóba került az a lehetőség is, hogy kiteszik a keretből Eklemovicsot. Vass Sándor, a válogatott korábbi szövetségi kapitánya és jelenlegi csapatvezetője ezt ugyan nem erősítette meg, ám hangsúlyozta, a játékosok nem tettek meg mindent a győzelemért. „Nálam a legfontosabb kitétel az lenne, hogy válogatott csak az lehet, aki megdöglik a pályán. Ha ez történik, majd rendezünk neki egy szép temetést. De a minimum elvárás, hogy a maximumot hozza ki magából. Jöttek a spanyol agyonfizetett sztárok, kúsztak-másztak a pályán. Nekünk nem ez lenne a feladatunk? Bennünket azonban elaltattak a csalóka eredmények, a horvátok, majd a franciák elleni iksz” - mondta Vass. Technikai lemaradás Az egykori klasszis, Éles József szerint a magyar játékosok technikailag is le vannak maradva az élmezőnytől. „Meg kell nézni, hogyan lőnek, forognak le, követik le lábbal az akciókat a közvetlen riválisok játékosai. Hozzájuk képest szinte mindenben elmaradtunk, és ahhoz, hogy ezt kompenzálni tudjuk, sokkal több időt kellene szánni az egyéni képzésre mind a kluboknál, mind a válogatottnál. Kicsit tévúton jártunk, amikor az elmúlt pár évben egy-egy jól sikerült világverseny után azt hittük, minden a legnagyobb rendben, többnyire ugyanis Nagy Laci és Carlos Perez egyéni képességei döntötték el a meccseket, ők jelentették az ellenfelekkel szembeni különbséget. Az edzőket, tapasztaltabb játékosokat meg kell kérni arra, hogy fektessenek nagyon nagy hangsúlyt az egyéni, technikai képzésre. Az utánpódás könnyebben csiszolható, ám ehhez sokkal több tornára, megmérettetésre lenne szükség” - vélekedett Éles a kezi.hu-nak adott nyilatkozatában. Gyenge magyar bajnokság Laurencz László, a női válogatott egykori szövetségi kapitánya a magyar bajnokság alacsony színvonalára hívta fel a figyelmet. „A magyar mellett a szerb válogatott is kiesett az Eb-n, tehát szinte a komplett veszprémi együttes, amelynek tagjai ugyan hat BL- meccset lejátszottak ősszel, de nincsenek hozzászokva a heti többszöri terheléshez, itthon egyedül a Szeged ellen izzadnak meg. Ha kicsit cinikusan fogalmazok, akkor a korai kieséssel egyedül a Veszprém járt jól, hiszen így több ideje jut a BL-felké- szülésre. Az élcsapatainkban ráadásul a külföldiek vannak túlsúlyban - mutatott rá a korai búcsú egyik fő okára Laurencz. - A másik ok mentalitásbeli lehet, és nem is biztos, hogy sportágspecifikus. A csehektől pár napon belül kézilabdában, futsalban és kosárlabdában is kikaptunk. Egyszerűen nem értem, ha a játékosok ott vannak a pályán, akkor miért nem képesek jobban odatenni magukat? Talán már úgy érzik, korábban megfelelő klubba kerültek, és nem kell már magukat eladni?” (ns, o-o, kezi.hu) Két gólt a kameruni védők, egyet pedig a játékvezető adott ajándékba Egyiptomnak az angolai labdarúgó Afrikai Nemzetek Kupája negyeddöntőjében Amatőr afrikai futballsztárok KISS TIBOR NOÉ Egyiptom úgy lőtt három gólt Kamerun ellen, hogy szinte köze sem volt azokhoz. Nigériának a meccséhez sem volt köze Zambia ellen, mégis bejutott a legjobb négy közé az Afrika-kupán. Az egyiptomi Ahmed Hassan egyszer már főszerepet kapott tőlünk, amikor az előző fordulóban játszott mérkőzésen beállította Hossam Hassan válogatottsági rekordját. A Kamerun elleni negyeddöntőben meg is döntötte azt, 170 meccsével jelenleg ő az afrikai labdarúgás királya. A kameruniak ellen azonban nemcsak a 170-es számú mezzel virított, a pályán is ő volt a főszereplő. Azzal kezdte, hogy egy szögletnél a saját kapujába csúsztatta a labdát - a „szelídít- hetetlen oroszlánok” ezzel a góllal szereztek vezetést Egyiptom ellen. Alig tíz perc múlva javított: harminc méterről kapura küldött labdáját Kameni elnézte, Egyiptom egalizált. Hassan aztán a hosszabbításban végleg eldöntötte a meccset, amikor szabadrúgása után Damon bíró gólt ítélt. Egyiptom 3:l-re győzött, és ezzel sorozatban a 16. Afríka- kupa meccsén is veretlen maradt. A fáraók egyébként lassan Kamerun mumusává válnak. A két csapat utolsó három Afrika- kupa mérkőzésén az észak-afrikaiak nyertek, akik ráadásul 2005 végén elütötték a vb-rész- vételtől is Eto’óékat. Az egyiptomiak harmadik „gólja” egyébként óriási vitákat váltott ki. Hassan lövése után a labda a gólvonalra pattant, a játékvezető mégis megadta a fantomgólt, újabb érveket adva a videóbíró mellett kardoskodók- nak. A lefújás után a kameruniak francia trénere, Paul Le Guen dühében ott is hagyta a sajtótájékoztatót, ahol végül Sámuel Eto’o nyugtatta meg a kedélyeket. „A játékvezető egy kicsit segítette Egyiptomot, amely ezúttal nem érdemelt győzelmet. De nem hibáztatom a bírót, mert ez itt Afrika, és nekünk még sokat kell tanulnunk” - nyilatkozta diplomatikusan az Inter csatára. Eto’ónak igaza van, ez tényleg Afrika. Mintha „odahaza” a legnagyobb futballcsillagok is visszavedlenének amatőr játékosokká. Korábban középpályássztárok sora mondott csődöt a Mali válogatottban, mint ahogy az elefántcsontparti profik is botrányos produkciót nyújtottak Algéria ellen. S miközben a kameruniak szidják a bírót, nem árt, ha emlékeznek Kameni és Geremi produkciójára: a dél-afrikai bíró mellett ők adtak ajándékba további két gólt Egyiptomnak. Kameni az első gólnál vétett elemi hibát, a második találatot pedig Geremi rövid hazaadása előzte meg. Pedig nem mondhatni, hogy rutintalan kezdőkről lenne szó: Kameni 2004 óta az Espanyol első számú kapusa, Geremi Njitap pedig játszott a Real Madridban és a Chelsea-ben is. A játéknap másik meccsén Zambia lefutballozta a pályáról Nigériát, mégis Martinsék mentek tovább, miután Enyeama a tizenegyespárbaj során kivédte Nyirenda büntetőjét, majd utolsóként berúgta a sajátját. S miközben a nigériaiak megünnepelhetik azt a példátlan sikert, hogy a válogatott az utolsó 12 Afrika-kupa-indulása közül 11. alkalommal jutott be a legjobb négy közé, azért említsük meg, hogyan jellemezte a színvonalat az egyik kenyai internetes portál: „A gól nélküli mérkőzés egész éjszaka tartott volna, ha nem jönnek a tizenegyesrúgások”. (ČTK/AP-felvétel) A nigériai Echiejile és a zambiai Musonda csatája a gól nélküli találkozón
