Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-27 / 21. szám, szerda

14 Karrier - hirdetés ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 27. www.ujszo.com Nagy-Britannia: alaposan leszorítottuk a bérszintet Kisebb kereset a keletieknek ÖSSZEFOGLALÓ Összességében pozitív a kelet­európai uniós munkavállalók tö­meges bevándorlásának hatása a brit gazdaságra, de jelenlétük bér­leszorító hatással is jár. Szakértők szerint felmerül a kelet-európaiak kizsákmányolásának kockázata is. A brit Esélyegyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság megrendelésére el­készített tanulmány - amelyből a The Observer közöl részleteket ­1,5 millióra becsüli azok számát, akik a 2004-es EU-bővítés óta mun­kavállalási céllal Nagy-Britanniába érkeztek az akkor uniós taggá vált nyolc kelet-európai országból, köz­tük Szlovákiából. A Migration Policy Institute nevű intézet össze­állítása szerint a 2004 után érkezett kelet-európai munkavállalóknak csaknem a fele ugyanakkor már ha­zament, és jelenleg 700 ezren le­hetnek még Nagy-Britanniában. Más független londoni szakintéze­tek korábbi elemzéseiben is az állt, hogy a 2004 óta Nagy-Britanniá- ban megfordult kelet-európai mun­kavállalók fele már hazatért, de az a becslés, hogy összesen 1,5 millió­an próbáltak szerencsét a brit mun­kapiacon, az eddigi legnagyobb. Nagy-Britannia a 2004-es bővítés után nem élt a kelet-európai mun­kavállalás átmeneti korlátozásának lehetőségével, munkapiacát azon­nal megnyitotta az új tagállamok előtt. A munkáspárti brit kormány csak annyi feltételt szabott, hogy az ezekből az országokból érkezőknek be kell jegyeztetniük állásukat a brit belügyminisztériumnál, és egy évet fizetett munkaviszonyban kell tölteniük, mielőtt a szociális ellátó rendszer teljes szolgáltatási körét igénybe vehetik. London azonban annak idején évente mindössze 5- 13 ezer tartós kelet-európai letele­pülővel számolt. Az ellenzéki brit Konzervatív Párt vezetője, David Cameron azt mondta: korlátozni kellett volna az EU-ba újonnan fel­vett kelet-európai tagállamok pol­gárainak nagy-britanniai beván­dorlását. Az új elemzés szerint azonban a 2004 óta érkezettek munkavállalásának összesített ha­tása a brit költségvetésre „valószí­nűleg csekély, de pozitív”, vagyis a keletiek munkavégzéséből szárma­zó költségvetési jövedelmek na­gyobbak, mint a jelenlétükkel járó szociális kiadások. A tanulmány megállapítja azt is, hogy a kelet-eu­rópaiaknak több mint a felét - jólle­het gyakran magasan képzettek - igen alacsony bérezésű munkakö­rökben foglalkoztatják. A brit szü­letésű alkalmazottaknak csak a 18%-a dolgozik üyen kis fizetésű ál­lásokban. A jobban fizetettek nagy többsége sem kap túl sokat: a kelet­európaiak 89 százaléka - a brit munkavállalóknak azonban csak az 57%-a - keresett átlagosan heti 400 fontnál kevesebbet a vizsgált idő­szakban. Az elemzés szerint a kele­tiek tipikusan a hazai munkaerő át­lagos bérének 60-70%-át kapják, hozzávetőleg annyit, amennyit az új pakisztáni bevándorlók kerestek a 2005-2008-as időszakban. Ez azt is jelenti, a kelet-európaiak foglal­koztatása valószínűleg negatív ha­tást gyakorolt a legalacsonyabb ja- vadalmazású munkakörökben dol­gozó britek bérezésére is. Az elem­zést megrendelő Esélyegyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság csoport­igazgatója, Andrea Murray azt mondta: mindez egyben azt is bizo­nyítja, hogy sok kelet-európait „ké­tes foglalkoztatási körülmények kö­zepette” alkalmazhatnak, és a kele­ti EU-munkavállalók bizonyos ipar­ágakban „kizsákmányolást is el­szenvedhetnek”. A kelet-európaiak tömeges alkalmazásának bérleszo­rító hatására más londoni elemzé­sek is felhívták már a figyelmet. Az egyik legnagyobb független londo­ni gazdaságelemző központ, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) azt írta: csak a lengyelek bevándorlása már az EU- bővítés utáni első két évben „Liver­pool városáéval egyező pótlólagos vásárlóerővel bővítette” a keresle­tet a brit gazdaságban, úgy, hogy közben a bérinflációt alacsonyan tartotta. (MTI, HRport.) ÁLLÁSAJÁNLAT ♦ Albárra keresek kertészt és víz­szerelőt öntözőrendszerek szere­lésére. Tel.: 0905/486 576. MR912401 ♦ Raktárost keresek Albárra. Tel.: 0905/486 577. MR912458 ♦ Könyvelőirodánkba felveszünk munkatársnőt, illetve önálló vál­lalkozót. Tel: 0902/096 516. MR912499 ♦ Jövedelemkiegészítés középkor­osztálynak 100-tól 400 euróig. 0908/520 899. M912536 ♦ Varrást, javításokat, átalakítást vállalok. Tel.: 0907/751 864. MR912548 ♦ Családi házakban vízvezeték, gázvezeték, központi fűtés szere­lését vállaljuk. Anyagot elfogad­ható áron biztosítunk. Tel.: 0905/824 054. MR912555 ♦ Munkalehetőség férfiak és nők számára Franciaországban. 0915/731492. MR912516 ♦ Munkát keresek: lakatos, ková­csolt kerítések vagy bármi mást. 0911/407050. MR912551 ♦ A Sunreality keres ingatlanköz­vetítőket. 0905/313 511. MR912526 ♦ Megbízható, tapasztalattal ren­delkező előadókat keresünk (ho­me party) a Komáromi és Érsekúj­vári járásból. Kiemelkedő jutalék! 0944/210 698. MR912556 ♦ Pénzügyi területen dolgozók, FIGYELEM! Kiemelkedő bérezésű mellékkereseti lehetőség, havi át­lag 3000 euró! 0917/300 421. MR912557 MP910555 A személyzetisek véleménye szerint a több nyelven beszélő diplomás pályakezdők helyzete a legnehezebb Legyen sikeres az álláskeresés Hiába a gondosan frissí­tett, jól áttekinthető ön­életrajz, a munka-erőpiaci viszonyok tökéletes isme­rete, az internetes böngé­szésben való jártasság, a kitartás, a folyamatos „nyomulás”, előfordulhat, hogy mindenezek ellenére sem csap le ránk egyetlen munkaadó sem. Hol és ki­ben van a hiba? ÖSSZEFOGLALÓ Úgy tűnik, hogy minden rend­ben van: állásinterjúkra járunk, pozitív visszajelzéseket is ka­punk, ám a vágyott állást még­sem sikerül megcsípnünk? Ilyen­kor óhatatlan, hogy azon kez­dünk gondolkodni, hol rontottuk el, megtettünk-e mindent a siker érdekében, elküldtük-e az összes lehetséges céghez az önéletraj­zunkat, vagy a hiba nem ben­nünk van: a körülmények esküd­tek össze ellenünk. Ez utóbbi vi­szonylag gyakori: a válság követ­keztében egyes szakmáknál az el­helyezkedés esélye drasztikusan csökkent. A személyzetisek (HR- es) egybehangzó véleménye sze­rint a több nyelven beszélő diplo­más pályakezdők helyzete talán a legnehezebb, míg például a pénzügyi vagy IT-területen to­vábbra is nagy a kereslet a ráter­mett, többéves szakmai tapaszta­lattal bíró munkavállalók iránt. A CarrierBuilder nevű álláske­reső oldal felmérése szerint a munkaadók 47 százaléka úgy vé­li, hogy a legnagyobb kihívás szakmailag megfelelő, rátermett munkatársat találni. A legvon­zóbb véleményük szerint a jó problémamegoldó képesség, a sokszínűség, az egyéni munka­végzés és a készség, hogy egy­szerre több dolgot is észben tud­jon tartani a dolgozó, illetve egy időben több feladattal is boldo­guljon. A verseny egyre kiélezet­tebb, nem ritka, hogy több ezer ember jelentkezik egy-egy poszt­ra, sokakat még az sem tart vis­sza, hogy eleve esélytelenek, mert nem felelnek meg a munka­adó által támasztott elvárások­nak. De nem lehet mindent a kedvezőtlen piaci körülmények­A munkahivatal állásbörzéje. Segíthet kel indokolni, elképzelhető, hogy az interjú során elkövettél né­hány hibát, amely végzetesnek bizonyult. Hazugságok és homály Az elutasítás legfőbb oka lehet, ha a felvételiztető kiszúrja, hogy a jelölt valótlant állít vagy szán­dékosan ködösít. Ilyenkor rend­szerint addig kérdezősködik az interjúztató, amíg sarokba tudja szorítani a jelöltet, aki előbb- utóbb belezavarodik az ellent­mondásokba, és kiderül, mit akart elhallgatni, elsumákolni vagy éppen másként beállítani. Egy 2008-as felmérésből kivilág­lik, hogy az interjúztatok 49%-a tapasztalta már, hogy egy jelent­kező valótlanságot ír önéletrajzá­ba - ez lehet el nem végzett vagy be nem fejezett iskola, meg nem szerzett nyelvvizsga-bizonyít­vány, nem létező szakmai gya­korlat, munkahely stb. 57 száza­lékuk automatikusan törölte az ominózus jelöltet a potenciális alkalmazottak listájáról. Ha a pozitív hozzáállás. (TASR-felvétel) olyan kérdés merül fel a felvételi beszélgetésen, amire nem szíve­sen válaszolunk, nem érdemes ködösíteni - például miért/mikor jöttünk el előző munkahelyünk­ről, mióta nincs állásunk -, előbb-utóbb úgyis kiderül. Intimitás az interneten Ha kompromittáló fotókat, adatokat közlünk magunkról a neten vagy olyan megnyilvánulá­saink vannak - blogon, twitteren, közösségi oldalakon -, amiből ar­ra következtet leendő munka­adónk, hogy nem mi vagyunk a megfelelő ember a cég érdekei­nek képviseletére, csak magun­kat okolhatjuk a kudarcért. Ter­mészetesen vannak szélsőséges példák - intim képek, rasszista megnyilvánulások -, a legtöbb virtuális közösségi tevékenység azonban nem hátráltatja a mun­kavállalókat az előrejutásban. Arról viszont egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk, hogy nyilvános szereplésünket a főnök nyomon követheti, ahogy időn­ként azt is ellenőrizheti, hogy megnyilvánulásainkkal nem romboljuk-e a cég imidzsét, vagy betegszabadságunkat valóban az ágyban töltjük-e, párnák között, pihenéssel. A cégvezetők 45%-a rendszeresen nézegeti a közössé­gi oldalakat, hogy szemmel tart­sa alkalmazottait. A már említett felmérés során megkérdezett munkaadók 44 százaléka nehezményezte, hogy a jelöltek negatívan vagy tiszte­letlenül nyilatkoztak előző mun­kaadójukról. A legnagyobb hiba, amit a jelentkező elkövethet, ha azt hiszi, amikor már semmi köze előző munkaadójához, kitereget­heti a szennyest és büntetlenül elpanaszolhatja, milyen csúnyán bántak vele. Még ha így volt is, az állásinterjún figyeljünk arra, hogy ne mondjunk semmi rosszat előző főnökünkről, ne mutassuk ki, hogy mit érezünk iránta. A pártatlanság, a diszkréció fontos tulajdonság, a munkaadó ebből tudhatja, hogy akkor sem ártasz majd a cégnek, ha elmész, és máshol keresel állást. Kiégettek kíméljenek Ha a munkaadó számára az ál­lásinterjún sem derül ki, hogy hosszú távon számíthat-e a jelölt­re vagy kitérő választ kap, való­színűleg törli az illetőt az esélye­sek listájáról. Fontos szempont lehet, hogy a leendő munkaadó lássa, szívesen elkötelezzük ma­gunkat, és nem csak azért aka­runk a vállalat kötelékébe lépni, mert nincs más lehetőségünk, nem kaptunk jobb ajánlatot. Ha úgy érezzük, valóban szívesen dolgoznánk a vállalatnál, tudas­suk ezt az interjúztatóval is. A kiégett, csalódott vagy éppen unott álláskereső nem túl bizalom- geijesztő. Ha állásinteijúra me­gyünk, ügyeljünk arra, ne lássák rajtunk, hogy pár hónapja sikerte­lenül keresgélünk, hogy számos helyen elutasítottak. A munka­adók 42 százaléka szerint az a leg­súlyosabb hiba, ha a jelölt kedvet­len, látszik rajta, hogy nem moti­vált, vagy éppen arrogáns. Visel­kedésünk legyen visszafogott, de ne essünk abba hibába, hogy azt sugalljuk, nekünk minden mind­egy, találunk máshol is állást, ha itt nem sikerül. (Hv, ú) Ahhoz, hogy a válságban a dolgozók megtartsák munkahelyüket, erőn felül és kiemelkedően kell teljesíteniük A krízis kíméletlenül megkurtítja a vakáció hosszát ÖSSZEFOGLALÓ A válság miatt sokan - ha meg­tehetnék - inkább nem is menné­nek szabadságra. Attól tartanak, ha nincsenek bent a cégnél, akkor a munkaadó azt látja: nélkülük is működőképesek, nincs szükség rájuk. Azt is remélik, hogy ezzel a lépéssel a munkahelyhez való lo­jalitásukat, áldozatkészségüket prezentálhatják. Ahhoz, hogy a válságban a dol­gozók megtartsák az állásukat, erőn felül és kiemelkedően kell tel­jesíteniük. Emiatt sokszor kevesebb idő jut a magánéletre, és sokkal na­gyobb stressznek vannak kitéve. „Az ügyfeleim rendszeresen pa­naszkodnak, hogy hiába töltenek több időt a munkahelyen, mégsem elég hatékonyak” - mondta Juhos Andrea, a DBM Magyarország ta­nácsadó cég ügyvezetője. Nagy-Bri- tanniában sok vakációt vissza­mondták a receszszió miatt, az al­kalmazottként dolgozók negyede nem megy idén nyaralni, mert fél, hogy elveszíti az állását - derült ki a Hire Scores állásportál felmérésé­ből. Az ezernél is több megkérde­zettnek a negyede áldozná fel a va­kációját, mert ezzel reméli, hogy jó benyomást tesz a főnökére. A több­ségük még soha nem csinált ilyet, így viselkedésük valószínűleg a vál­ság következménye. A munkahely elvesztésétől való félelem mellett a válaszadók úgy érezték: amúgy is túl sok a tenni­valójuk most ahhoz, hogy szabad­ságot vegyenek ki, az ötödük sze­rint már így is elég kevesen van­nak a cégnél a leépítések miatt. Csupán 7 százalékuk állította, hogy azért nem megy szabadság­ra idén, mert imádja a munkáját. Lisette Howlett, a toborzással fog­lalkozó honlap alapítója szerint a felmérés adatai nem meglepőek, „de a dolgozóknak nem szabadna azt érezniük, hogy kötelező bent maradni, hiszen a szerződésük­ben foglaltatik, hogy jár nekik a szünet és ezt törvény is szavatolja számukra”. Azok is bizonytalannak érzik a helyzetüket, akik mégis kiveszik a szabadságot. A harmaduk azt ál­lítja, hogy ez idő alatt is ellenőriz­ni fogja munkahelyi e-mailjeit, és alkalmanként be is telefonál. Az ok nagyjából minden esetben ugyanaz volt: megmutatni, hogy milyen elkötelezettek a munkájuk iránt és bebiztosítani magukat. „A munkaadók kötelesek meggyőzni dolgozóikat, hogy nyugodtan el­mehetnek, emellett tanácsokat is adhatnának az intenzív pihenés­ről. A szabadság elmulasztása mély nyomot hagyhat vállalat és dolgozó kapcsolatában, kivált­képp akkor, ha a dolgozót nem fi­zetik ki arra az időre, amikor még­is elmenne” - tette hozzá Howlett. A szabadság célja a pihenés, egy dolgozónak minimum tíz nap - azaz két hét megszakítás nélkül - szükséges ahhoz, hogy regenerá­lódjon, feltöltődjön, és így újra „hasznát vegye” a cég. Nálunk a szabadságot a mun­káltató köteles kiadni, és nem a munkavállaló veszi ki, ő csak egy részével rendelkezhet. Természe­tesen a főnök a legtöbbször meg­beszéli a beosztottal, hogy mikor lenne alkalmas a pihenés. A mun­ka törvénykönyve alapján a sza­badságot az esedékességének évé­ben ki kell adni, nem lehet évről évre tologatni. Persze lehetnek ki­vételek. A munkaadó kétféle in­dokra hivatkozhat, amikor átüte­mezi a szabadságokat: egyrészt kivételesen fontos gazdasági ér­dekre, másrészt a működési körét közvetlenül és jelentősen befolyá­soló tényezőre. (FN, ú)

Next

/
Thumbnails
Contents