Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-25 / 19. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 25. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Elnémított televízió Elnémítottak Venezuelában egy tévécsatornát, amely rendszeresen bírálta Hugo Chávez államfőt. A Radio Caracas Televisiónt (RCTV) arra hivatkozva vették ki a kábeltévés szolgáltatók kínálatából, hogy egy új törvényt megszegve nem közvetítette az elnök beszédeit. Az RCTV 2007-ben ká- - belhálózati és műholdas műsorszórásra állt át, mert az állami hírközlési hatóság nem újította meg földi sugárzási engedélyét. A hírközlési hatóság igazgatója szombaton közölte: a tévé- társaság nem közvetítette az államfő beszédét, ezért nem sugározhat tovább, (mti) Hogy a kormánykoalíció nem szereti Szlovákiát, azt tudjuk. És az ellenzék? Ki szereti ezt az országot? Végre egy ellenzéki megmozdulás, végre egy jelzés, amelyben az ellenzék minden vezére egy kottából játszott, igaz, a karmester a politikától egyelőre mentes renitens polgár, Alojz Hlina volt, aki nemcsak érthető és egyelőre nem nagyon támogatott polgári ellenállásra képes, de azt is tudja, miként kell megnevezni egy rendezvénysorozatot. LOVÁSZ ATTILA Hlina azt mondja, mi szeretjük ezt az országot, nem azok, akik kirabolják, kifosztják, javain élős- ködnek, de érte tenni semmi érdemlegeset nem tudnak. Hogy a kormánykoalíció képviselői nem szeretik Szlovákiát, azt tudjuk. Nem szerethetik, hiszen javaitól megfosztják, béna döntéseikkel és még bénább tettekkel nevetségessé teszik. De még a szlovák nemzetet, a verbálisán annyira imádott nációt sem szeretik, hiszen megalázzák, olyan nyelvtörvénnyel szabályozzák, amely minden, szlovák nyelvet gyakorló és pallérozottan használó zsebében kinyitja a bicskát. Fico, Slota, Mečiar nem szereti Szlovákiát, s ezt az állítást naponta bizonyítják is, hadd ne soroljuk az elmúlt három esztendő legismertebb cikkeit ez ügyben. De vajon az ellenzéki képviselők szeretik-e Szlovákiát? Dzurinda azt állítja, igen. Mi meg elhisszük, de majd csak akkor, ha észreveszi, nyolc év nem is sikertelen kormányzás után pártjának többé választást nem nyerhet. Ha átadja helyét egy nem megunt arcnak, s csak a háttérből segíti munkáját. Ha a pártjában feltörekvő és népszerűséget hozni képes emberektől nem akar megszabadulni. Figeľ is azt állítja, igen. Nos, mi elhisszük, ha az egykori dolgos külügyi államtitkár és hangya- szorgalmú EU-biztos pártját vallásiból értékrendi párttá alakítja át, ha a párt megnyilvánulásai közügyeket szolgáló politikusi megnyilvánulások lesznek, nem felekezeti vagy szószéki prédikációk. S főleg, ha a kereszténydemokraták megértik, hogy ha már egy kis országnak jó erősebb szövetségesekkel tömbökbe tartozni, akkor ott a vezénylő nyelv mégse az orosz legyen. Történelmi tapasztalat okán, például. Csáky és Bugár is szeretik az országot. Mi pedig elhisszük, ha majd látjuk, hogy a néhai három pártból összehozott MKP szakadása elvi alapokon, politikai értékrendek mentén zajlott, és fontos, netán létfontosságú kérdésekben a kompromisszum művészetét, mint a politika legjobb fegyverét használják. Ha észreveszik, hogy háromszázezer magyar szavazat nem konc, hanem erő, mégpedig (megint csak történelmi tapasztalat) kormányképes erő lehet. Richard Sulik is szereti Szlovákiát. Neki egyelőre azért hisszük el, mert anno 2003-ban olyan adózási modellt talált ki, amely jó az országnak. Meg azért is, mert eddigi megnyilvánulásai felelősségről és józan paraszti észről tanúskodnak (igaz, egy kis oxfordos beütéssel, de nem kérkedik vele). S elhisszük majd, ha kitart elvei mellett, ha a köz javára kompromisszumképes lesz, de kompromisszumképességét maszek boltok előretörésekor gyorsan feledi. De hát ki szereti akkor feltétel nélkül Szlovákiát? A válasz egyszerű: az az ember, aki, lehet, morgolódva, de becsületesen befizeti az adóját, leperkálja a társadalombiztosítási juttatásokat. Az az ember, aki csak akkor kér a közösből, ha valóban rászorul, s aki munkáját elveszítve gyorsan következő után néz. Aki reggel bemegy a munkahelyére, vállalkozásába, elvégzi munkáját, neveli és taníttatja a gyermekeit, lehetőleg tisztességre, akiből a politika és a biznisz oly sokszor volt képes strómant és lúzert faragni, de ő mégis, nap mint nap teszi a dolgát, zokszó nélkül. Ilyen emberből rengeteg él az országban. Róla nem ír a sajtó, nem kerül vezető hírek közé a tévében, senki nem dicséri, meg, hogy beteszi a magáét a közösbe, miközben nem kér a közösből, aki minden omamentikus duma nélkül szolidáris, és aki tűr. Akit oly sokszor becsapnak, s aki sokszor nem tehet róla, hogy nem veszi észre: ő szereti az országot, nem azok, akik mondják. Tisztelt olvasó, mi szeretjük ezt az országot! Ön is, a szomszédja is, meg a gyerek tanító nénije is, meg a sarki fűszeres, meg ennek a lapnak a készítői is. Nem mondjuk, nem szajkózzuk, csak tesszük a dolgunkat. Hátha egyszer észre- vesznek minket is. ______________________JEGYZET Hideg van JUHÁSZ KATALIN „Forralt bor, rumos tea.” - mondja valaki a buszmegállóban, és többen egyetértőén bólogatnak. Úgy tűnik, ez mostanság a központi probléma a városban, ez foglalkoztat legtöbbünket. A hideg. Figyelem, ahogy egy nő tíz perce igyekszik kiásni autóját a hó alól. Nem tudom, meddig tart az ilyesmi, mert közben befut a busz, fel- szállunk, és konstatálom, hogy mi leszünk bent előbb, nem a kocsitulajdonosok. Sőt jégkapa- rót se kell soha vennem, ha továbbra is tömegközlekedem, azaz rengeteget megspórolok. Nem kell továbbá akkut cseréltetnem, lejtős, jeges utcán parkolnom. A buszok fagyállóval feltöltve büszkén vágtatnak, igaz, az ablakokon belülről is jégréteg, de legalább haladunk. A közterület-fenntartók felkészültek, tudjuk illetékes helyről, de tapasztaljuk is, dicséret érte. Az irodában már vár a pokróc, amibe szépen belecsavarom magam, és az majdnem olyan, mintha otthon dolgoznék. Pedig egy tűzforró radiátor mellett ülök. Úgy látszik, annyira átfagytam, hogy csak márciusban olvadok ki. Köhécselés, harákolás, nehezen járhatóak a felső lég: utak. Belenézek a tükörbe: arcomon unottság és undor, most pont annyira utálok dolgozni, amennyire fázom. És ezzel nem vagyok egyedül. Egy vicces műsorvezető reggel azt találta mondani a rádióban, hogy kedves hallgatóink, olyan hideg van odakint, hogy ma inkább maradjanak otthon. Elképzelem, mi lenne, ha ezt mindenki megszívlelné. Zárva lennének a boltok, a nebulók harci kiáltásokkal felfordítanák az osztálytermeket, a postán nem lehetne befizetni a csekket, a vonatokra nem lehetne jegyet venni. Szóval vigyázzunk, mit mondunk be az éterbe, mert akár fegyelmi is lehet belőle, kedves kolléga. De hát az ember („de hát”-tal nem kezdünk mondatot!) végtére is mégiscsak nyári állat, télen jelképesen a vackába húzódik, agyilag vegetál, mindent dupla annyi idő alatt végez el, mert lélekben tévézik, olvasgat, vagy a karibi szigetvilágban üdül. Rumos tea. Nem is rossz helyi érzéstelenítés, igaza van az utazóközönségnek. A másik, alkoholmentes megoldás a félig levágott kesztyű, abban remekül lehet verni a billentyűket. Hozzá rengeteg kávé, hogy az agytekervényék ne fagyjanak be, a figyelem ne lankadják, gyorsuljon a szívverés. Az is megoldás, jövök rá déltájban, ha az ember a kezét félóránként a forró csap alá teszi, és tíz percig folyatja rá a vizet. Ennél már csak az íróasztal alá csempészett lavór lenne hatékonyabb. A hidegfront talán egyetlen előnye, hogy a dolgozók a megszokottnál jóval ritkábban vonulnak ki az épület elé, vagy az erkélyre dohányozni, javítva ezzel egészségi állapotukon, késleltetve az egyébként biztos halált. Két óra magasságában egy ismerőstől kapok e-mailben egy tengerparti fotót strandolókkal, pálmafákkal. Azonnal kiteszem háttérképnek. Talán így nem fagy be a monitor.... KOMMENTÁR Nemzeti perverzió BARAK LÁSZLÓ Nem tudom, ki, miként őrzi meg családfői tekintélyét- ha egyáltalán volt neki üyen valaha? A magam részéről elmondhatom, eszembe nem jutott volna soha azt javasolni a nejemnek, amikor konyhapénzt kért tőlem, hogy énekeljük el inkábbamagy arhimnusztvagy szaval- jukelaSzózatot. Esetlegállítsunkturulszobrotakertben, mertkony- hapénznuku, elittam, pókerre, szajháraköltöttem. Ha ugyanis ilyesmitteszek, az asszonyminimummegkérdezi, normális vagyok- e? Rosszabb esetben fejemre borít egy fazékakármit, esetleg bőröndbe rakja a szennyesemet és elküld vele, mondjuk a csíksomlyói búcsúba szentelt ostyát árulni. Ám nincs kizárva, hogy ettől jóval melegebb vidékis szóbajön... Érthető talán, hogy efféle zöldségekjutottak eszembe, amikorahét- végén hírét vettem, a szlovák nemzet családfőjét alakító Ján Slota megint azon töri a fafejét, miként telepíthetné be keresztbe-kulcsba „az ő országát” szlovák nemzeti szimbólumokat ábrázoló műtárgyakkal. Dél-Szlovákia zegzugait csakúgy, mint a szlovákok lakta vidékeket. Mégpedig anélkül, hogy az autonóm állampolgárok által választott községi önkormányzatok erre áldásukat adnák! Mielőtt bárki arra a következtésre jutna, hogy Ján Slota és társai teljesen hülyék, mivel ilyen, urambocsá! nemzeti irányultságú fingvadászattal, azaz primitív pótcselekvésekkel akarják megőrizni politikusi, átvitt értelemben családfői tekintélyüket, tudatosítani kell, hogy bizony vaskos tévedés lenne az ilyen konklúzió. Slota ugyanis minden viselt dolgai ellenére a választásra jogosult szlovák állampolgárok mintegy tíz százalékánál (kb. 250-300ezer ember) rendíthetetlen tekintéllyel bír. Annak ellenére, hogy látszólag buta, mint a csők. Társasági viselkedése, szókészlete tulajdonképpen semmiben nem különbözik a legutolsó szakadt, húgyos kocsmatöltelékek magaviseletétől és szókészletétől. Bármikor képes akár holtrészegen teleböfögni mind az elektronikus, mind pedig a nyomtatott sajtót, és feltétlen cinkosaival együtt nemcsak a konyhapénzt nem képes rendszeresen lecoltolni népének, hanem annak szeme láttára fosztogatja a közös kasszát. Teheti, hiszen, ha rajtakapják, mindánnyiszor mintegy fel- oldozásként énekelheti el a szlovák himnuszt és takarózhat be a nemzeti lobogóval. No és ugye, átvitt értelemben bár, de azt üzenheti nemzeti perverzióra fogékony közönségének, mégpedig büntetlenül, hogy dögöljön meg minden magyar! De legalább kussoljon és hagyja az elméjét és a lelkét gyarmatosítani... Történik mindez a 21. században, annak az Európai Uniónak az egyik tagországában,aholacsököttállatvédőkahízósertésekalapjogaira . hivatkozva lassan, de biztosan kiharcolj ák, hogy a kondáknak formaruhás pincérek fertőtlenített vályúba szolgálják majd föl a korpát. És az utolsó kenet feladása nélkül ne lehessen levágni egyetlen hízódisznót sem... Itt és így állunk/élünkhát, és nem tehetünk másként? Hát, nemigen. Valószínűleg egészen addig nem, amíg a család, esetünkben Szlovákia népe elhiszi, hogy a nemzeti szimbólumokkal végrehajtott bohócmutatványokkal, himnuszokéneklésével, szavalásával jól lehet lakni. És általában meglehet élni, például a szomszédokkal szemben táplált folyamatos utálkozásból is. FIGYELŐ mm .?**'■» mmmm RNMMMh s 'lűSSSStUBStk Che Guevara Csehszlovákiában A hatvanas évek második felében Csehszlovákiában pihent és gyógyíttatta magát titokban Ernesto Che Guevara, a híres argentin forradalmár, Fidel Castro kubai államfő harcostársa. Che 1966 márciusától júliusig keletnémet szeretőjével együtt inkognitóban a Prága melletti Ládví községben élt - írta a Mladá Fronta Dnes című cseh napilap. A korral foglalkozó történészek ugyan tudtak a forradalmár csehországi látogatásáról, de annak célja és Che tartózkodási helye ismereden volt, illetve sok volt a kérdőjel körülötte. Ez Che Guevara életének egyik legnehezebb időszaka volt. Állítólag nem akart Csehszlovákiába utazni, de a szeretőjével való néhány hónapos nyugodt együttiét reménye, valamint az orvosi kezelés szükségessége meggyőzte - írja a lap. Che súlyos asztmában szenvedett, s Kongóban, ahol korábban a kubaihoz hasonló forradalom kirobbantásán ügyködött, nem voltak megfelelő gyógyszerek. A ládvíi vüla a hatvanas években a csehszlovák állambiztonsági hivatal egyik búvóhelye volt. Che álnevet használt és megváltoztatta külsejét. Szakállát leborotválta, haját rövidre vágta és szemüveget viselt, és csak legközelebbi barátaival, ismerőseivel érintkezett. A villát az állam 1978-ban eladta. Mai tulajdonosa semmit sem tud arról, milyen célokra szolgált a korábbi évtizedekben. Az idős helyi lakosok azonban még emlékeznek arra, hogy valamikor lakott a faluban „egy kubai”. Hogy ki is volt az, azt most is hitetlenkedve hallgatták. A Mladá Fronta Dnes majdnem egy évig kutatott Che Guevara tartózkodási helye után. Megbízható információhoz a volt belügyi levéltár anyagainak áttanulmányozása után jutott. A lap bizonyítékai a történészek szerint is helytállóak. A történészek szerint Che Guevara háromszor járt Csehszlovákiában. Első ízben 1960-ban, a Fidel Castro vezette hivatalos kubai küldöttség tagjaként. Másodszor és harmadszor 1965-ben, illetve 1966-ban, már titokban. Az 1928-ban Argentínában született marxista forradalmár, gerillavezér 1967-ben Bolíviában vesztette életét, a kormány államellenes tevékenységéért kivégeztette. (-kés)- Mindenki azt kérdezgeti, hogy miért nem vettem fel valamilyen maszkot. (Peter Gossányi karikatúrája)
