Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-23 / 18. szám, szombat

14 Szalon ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 23. www.ujszo.com SZALON-KÉPTELENSÉG Holokauszt, hihihi Csak a szabadságra alapozva lehet a kultúreszméket kigondolni és megvalósítani... A gyarmatbirodalmak megszűnése Banksy: Betlehem (TASR/AP-felvétel) KISS LÁSZLÓ A kapitalizmusban verseny van, s a verseny nemcsak a kínai üzletek és a százforintos boltok között zaj­lik, hanem versengenek egymással a tankönyvkiadók is. A cél egysze­rű: a diákok kezébe kell adni a leg­izgalmasabb, legszebben illusztrált tankönyvet. Színes képekkel, fo­tókkal, diagramokkal, csicsával. Bevált receptnek számít régi szerzők könyveit megjelentetni új kiadásban, ilyen felújított verzió a Balia Árpád nevével fémjelzett tankönyvcsalád. A hírneves tan­könyvíró - amint az a honlapjáról is kiderül - negyven évet töltött a magyar közoktatásban, így szak­mai hozzáértéséről kár lenne vitát nyitni. A Vándordeák Kft. által kiadott 2009-es tankönyvsorozata azon­ban túllőtt a célon, már ami a körí­tést illeti. Az általános iskolában használatos tankönyvekben a láb­jegyzetek (kérdések, feladatok) helyét számok helyett a manapság diákok által gyakran használt han­gulatjelekkel (ún. smiley: ©, ©) je­lölik. „Milyen trendi ötlet” - gondol­hatták a tankönyv szerkesztői, csak éppen elfeledkeztek arról, hogy a szimbólumok egy adott szövegkör­nyezetbe illesztve „új életet kezde­nek”. Lássunk erre néhány példát. Az alapvetően pozitív tartalmú közlés mögött - miszerint „1844- ben magyar lett a hivatalos nyelv, az államnyelv hazánkban” - fur­csán fest a semleges © szimbólum, de úgy hisszük, a szabad sajtó meg­születése és a Nemzeti Színház for­TAKÁCS ZSUZSA Az érkező, manipulált és korlá­tolt esélyű, de amúgy valahogy tényleg szép fény a simaságot vilá­gítja meg elsőként. Tökéletesen il­leszkedik ehhez a környezethez is, nekünk már csak behódolni marad időnk, végigfutni szemünkkel a vonalait, pocsékul érezni magun­kat a látványtól... eltörpülünk mellette. De éljen csak agyunkban tovább a saját kis világ, a képzelt igazi, a tökéletesség létezhet! A mesterséges kóma mégsem az igazi. Nem, mert már egy másik nap jár az eszünkben. Ott boldo­gok vagyunk, és bátran viseljük magunkat. De most még kitéve a hidegnek, késleltetjük a pillanatot, idő kell a bepótláshoz, a fölzárkó­záshoz, hogy többek lehessük, mint maga a simaság, s immáron csoport nélkül. Önállóan, helyt kell állni, ki kell bírni, újjá kell szü­letni. Amíg nem fáj, addig csak hamis volt. Most először rázott ki a hideg. Jólesett. Olyan kislányos volt. Lassan aztán én is átállok, felve­szem a ritmust, kizárom a kacifán­tos külvilágot, s egy pillanat erejé­ig tökéletesen észlelem a simasá­radalmat ünneplő előadása mögé sem illik ez az unott arcocska. Szerencsére a nyolcadikos tan­könyvben több helyen is a vidám ©-val találkozhatunk. Nem is kez­dődik rosszul: „Az USA-ból szár­mazó új zene, a dzsessz ritmusára táncoltak charlestont [csárlsztont] vagy shimmyt [simmi] a mulatni vágyó emberek. ©”. Hurrá. Né­hány oldallal később viszont két smüey követi az alábbi mondatot: „A kormányzó lemondott, és a nyi­lasok vezérét, Szálasi Ferencet ne­vezte ki miniszterelnökké. ©©” S ez még mindig csak a kezdet. Vannak három smüey-val végződő mondatok is. „A foglyul ejtett len­gyel katonatiszteket kegyedenül lemészárolták. ©©©”. „Ä nácik gyerekeket, nőket és férfiakat ítél­tek pusztulásra csupán a szárma­zásuk miatt. ©©©”. Szinte látjuk magunk előtt olva­sóinkat, ahogy térdüket csapkodva hahotáznak ennyi vér és szenvedés láttán, ezért tankönyvkalauzunkat záijuk a következő idézettel. „© Nézz utána, hol működtek a legna­gyobb megsemmisítő táborok!” Nehéz feltenni üyenkor a szoká­sos kérdéseket. Hogy észrevette-e valaki ezeket az ízléstelenségeket egyáltalán? Hogy miért nem javí­tották ki őket? Hogy mindezért ki a felelős? Teljesen mindegy. Ne áltassuk magunkat, a felelő­sök úgysem szégyellik el magukat. Inkább örüljünk együtt annak, hogy „1981-től sajnálatos fordulat következett be: az ország népessé­ge egyre fogy. ©”. így nemsokára tankönyvekre sem lesz szükség. got. Persze, ez még nem az igazi, de legalább legördülnek az elsők, onnan már aztán ömölhet a va­rázslat. Még több hideg levegőt engedek be, ezek ám az utolsó fa­latok, ki tudja, mikor kapok belőle egy újabb darabot. S bár nem volt teljesen őszinte, talán lemossa ró­lam az emberi koszt. Fölényes, ne­vetséges, hideg, de törékeny. Ezt jelentheti ez a pár perc. És nagyon hangos. Hangosnak kell lennie, hogy mindenhol zörgessen, jól be­levéssem a tudatomba, rázzon, üs­sön, én meg vérezzek. Nem, ez most nem az a fajta újjászületés. Ez a beleegyezés olyasvalamibe, ami karmol. Sebhelyet ejt a legbensőn, ami csakhelyet foglal. Mert nem ez a kulcsa az egésznek. Az csak tál­cán kínál minden rothadónak. Mert aztán, a végén, mindig én ci- pekedem. Büszkén, mert úgyis mást gondolnak rólam, hát addig én érezzem magam valaminek, míg elgyalogolok a furcsa tekinte­tek mellett. Az egész csupán egy lá­tomás: ahogy lesietek a lépcsőn, le­lassítok a borzalom mellett, majd dühödten és csalódottan továbbál- lok. A külső, a levegő majd segít. Kimos. Eltünteti a hányást, mert akkora a baj, oly nagy a szenvedés, hogy a lelkembe hányok. Az európai államok Ameri­ka felfedezése után sorra alapították gyarmataikat nemcsak az új földrészen, Ázsiában, Afrikában is. S1DÓ ZSOLT A legnagyobb gyarmatosítók közé tartozott Portugália, Nagy- Britannia, Spanyolország, Fran­ciaország, Oroszország, Hollan­dia, de a vezető pozíció a Brit Bi­rodalomé volt. Leigázta Észak- Amerikát, Dél-Afrikát, a Közel-Ke­letet, Indiát, és uralkodott a déli féltekén is, fennhatósága alá tar­tozott Ausztrália és Új-Zéland. Dél- és Közép-Amerikát Spa­nyolországnak a konkvisztádorok (Vasco Núnez de Balboa, Hernán Cortés, Fransisco Pizarro, Sebasti­án de Belalcázár, Tristán de Luna y Arellano, Diego Velázquez de Cuél­lar, Francisco de Montejo) hódítot­ták meg, leigázva az inka, a maja és az azték népet, kultúrájukat pedig megsemmisítették. (A spanyol ha­jók százai szállították Európába az elrabolt aranyat és ezüstöt a királyi kincstárba, hiteles adatok szerint 1503 és 1660 között 185 ezer kg aranyat és 16 millió kg ezüstöt szál­lítottak Spanyolországba.) A gyarmatosító országok kö­nyörtelenül kifacsarták tartomá­nyaikat; az őslakosok biztosították az olcsó munkaerőt, ha pedig ez nem volt kellő számban, Afrikából hozattak rabszolgákat a termelés fenntartása végett. Az emberrel mint rabszolgával való kereskedés az USA-ban 1865-ben szűnt meg, a spanyol fennhatóságú Kubában 1880-ban (gyakorlatilag 1898-ig). Az első, aki lerázta az igát, az USA volt 1776-ban, Paraguay 1811-ben, Argentína 1816-ban, Chile 1817-ben, Kolumbia 1819-ben, Mexikó, Peru, Ecuador, Panama 1821-ben lett független Spanyolországtól, Brazília 1822- ben szabadult a portugál fennhatóság alól, Venezuela 1823- ban, Uruguay 1825-ben, Bo­KITEKINTŐ Polgári nevén Mohandász Ka- ramcsand Gandhi (1869-1948) a brit uralom elleni harc legjelentő­sebb képviselője. Jómódú családban született, a hinduizmus dzsaina felekezeté- hez tartozott. Jogi tanulmányait lívia 1825-ben lett független Spa­nyolországtól - az amerikai konti­nensen lényegében a 19. század­ban ért véget a gyarmatosítók ha­talma. Az önrendelkezési jogért foly­tatott harc azonban még nem ért véget. Legtovább a Brit Birodalom tudta fenntartani gyarmatait. Az önrendelkezést elnyert államok (50 állam vált ki a Brit Biroda­lomból) és a függetlenség kivívá­sának éve: Ausztrália 1901, Új-Zé­land és Kanada 1931, India és Pa­kisztán 1947, Kamerun és Ciprus 1960, Jamaica 1962, Szingapúr 1965, Kenya 1973, Málta 1964, Srí Lanka 1972, Grenada 1974, Brunei 1984, Namíbia 1990 vált függetlenné. Franciaország gyarmatai és a függetlenség kivívásának éve: Li­Londonban végezte. 1893-ban Dél-Afrikába utazik, s egy keres­kedelmi cég jogi képviselője lesz. Itt szembesül az indiaiak diszkri­minációjával, és a hindu közösség szószólója lett. Itt alakul ki filozó­fiai rendszere - az igazság ereje győz, passzív ellenállással kell el­érni a kitűzött célt. 1908-ban megírja Hind Szvarádzs - Indiai önkormányzat című művét. Indiába 1915-ben térvisszaésa függetlenségi harc élére áll. 1922-ben polgári engedetlenség­re szólítja fel a lakosságot, amiért bebörtönzik, 1924-ben kiszaba­dul. A brit elnyomás ellen újra polgári engedetlenséget hirdet, 1930-ban újra bebörtönözték, egy év után engedték szabadon. Harcolt az Indiában létező kasztrendszer ellen is. 1932-ben újra börtönben raboskodott, amikor is a kasztrendszer ellen éhségsztrájkba kezdett - és hat napi éhezés után győzött: az an­gol adminisztráció eltörölte a bánon 1943, Laosz 1949, Vietnam 1954, Csád, Kongói Köztársaság, Gabon, Közép-Afrikai Köztársa­ság, Madagaszkár és Niger 1960. A fentiekből is láthatjuk, hogy a gyarmatosító országok nehezen adtak függetlenséget tartománya­iknak, általában csak hosszú füg­getlenségi harc után, mivel gaz­daságuk és gazdagságuk a gyar­mati területekről származó olcsó nyersanyagoktól és munkaerőtől függött. Ma is vannak azonban még ún. függő területek és külbirtokok, Franciaország, Dánia, az USA, Hollandia, Új-Zéland, Ausztrália, az Egyesült Királyság és Norvégia birtokában. Ezek napjainkban in­kább stratégiai helyzetük, sem­mint gazdaságuk miatt fontosak. Napjainkban is élnek még a kasztrendszert, ami az országban hatalmas elismerést váltott ki Mahatma (Nagy Lélek) személye iránt. Életfilozófiájának foglala­ta: „Úgy gondolom, nem helyes a biztosra törekednünk ezen a vi­lágon, ahol minden bizonytalan, csupán Isten és az Igazság nem az. Ami csak körülöttünk törté­nik, az mind bizonytalan, ideig­lenes. De mögötte ott rejtezik a Legfőbb Lény, a Bizonyosság, és boldog lehet, aki előtt egy pilla­natra feldereng ama Bizonyos­ság, s akinek sikerült hozzákötnie a szekerét. Az Igazság keresése a summum bonum (a legfőbb jó) életünkben.” Harcát India függetlenségéért a II. világháború sem tudta befo­lyásolni. Nem volt hajlandó va­kon eleget tenni a birodalom há­borús igényeinek, népfelkelés tört ki - újra bebörtönözték. Az angol csapatokkal való harcok­ban mintegy 25 000 indiai lelte halálát. Az országban éhínség Földön népek, nemzetek amelyek küzdenek függetlenségükért, ön­rendelkezési jogukért (paleszti­nok, tibetiek, kelet-timoriak, kur- dok, tamüok, ujgurok stb.), és be kell vallani, az ENSZ sem áll fel­adatainak magaslatán, mivel nem tud hathatós segítséget nyújtani nekik. Mit érnek a pompázatos körülmények között kihirdetett nyilatkozatok, deklarációk, az ENSZ Biztonsági Tanácsának ha­tározatai, ha megvalósításukat nem lehet számon kérni? Semmit. írásomat Albert Schweitzer szavaival fejezném be: „Az anyagi és szellemi szabadság szorosan összetartoznak. A kultúrának elő­feltétele a szabadság. Csak a sza­badságra alapozva lehet a kultúr­eszméket kigondolni és meg­valósítani.” tört ki, melynek 3,4 millió volt az áldozata, köztük Gandhi felesége is. A birodalom a háború befeje­zése után már nem volt képes megtartani uralmát a hatalmas ország felett, és 1947. augusztus 15-én kikiáltották India függet­lenségét (a muzulmánok Pakisz­tán néven saját államot alapítot­tak; ezt Gandhi ellenezte). Több merényletet is követtek el ellene, mígnem 1948. január 30-án, 79 éves korában egy vallá­si fanatikus lelőtte. Mosollyal az arcán, áldást kérve gyilkosának halt meg. Temetésén milliók ha­ladtak koporsója után, uralkodók és államfők, kormányfők, politi­kusok és egyszerű emberek, akik így tisztelegtek emberi nagysága előtt. Testét hindu szokás szerint elégették, hamvait a folyóba szórták. Az ENSZ közgyűlése 2007-ben október 2-át, Gandhi születésnap­ját az erőszakmentesség vüágnap- jává nyilvánította, (szs) ETUD Bogyó kabátban a detektív álmokkal Nem helyes a biztosra törekednünk e világon, ahol minden bizonytalan, csupán Isten és az Igazság nem az... Mahatma Gandhi Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com SZALON

Next

/
Thumbnails
Contents