Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-23 / 18. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 23. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Négy SZDSZ-es parlamenti képviselő - Bőhm András, Ge- berle Erzsébet, Hankó-Faragó Miklós és Horn Gábor - nem lesz az MDF (SZDSZ-szel közös) választási listáján. A politikusok ezt a Facebook-on közölték - írta a Népszabadság. A Facebookon egy hete létesült egy „Nem leszek rajta az MDF listán!” oldal, amihez csütörtök estig 272-en csatlakoztak, köztük sok politikus. Nehezen tulajdonítható a véletlennek, hogy országosan ismert SZDSZ-politikusok is csatlakoztak, köztük Ungár Klára, az SZDSZ-ből kihajtott csíra, Lé- derer András, az SZDSZ Új Generáció volt vezetője, Dióssy László volt SZDSZ-képviselő. Nincs viszont sem MDF-es, sem az MDF-fel együttműködni kívánó „új SZDSZ”-es. (mti)- Csak azt szeretném tudni, mi baja van mindenkinek velünk, teltkarcsúakkal! (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Egy nép, egy párt, egy vezér Az elmúlt hét szlovákiai és magyarországi politikai nyilatkozatait figyelve, már a vak számára is világos, hogy egyik napról a másikra a legvadabb választási kampány kellős közepébe csöppentünk. Sportszerű vetélkedés helyett azonban kínos iszap- birkózás várható, amelynek a végén mindannyian fulladozunk majd a sártól. MOLNÁR IVÁN Robert Fico e heti hisztérikus reakcióját a Maroš Šefčovič szlovák EU-biztosjelölt romaellenes kijelentése körüli szóváltásra akár nem hivatalos kampánynyitónak is tekinthetjük. A témák ugyanis nagy valószínűséggel változnak, a séma azonban csaknem minden esetben ugyanaz lesz. A magyar vagy a szlovák oldalon feldobott labdát a másik fél ágyúval próbálja visszalőni, a lehető legtöbb pontot begyűjtve a választóktól. A különbség csupán annyi, hogy míg a Smer kampányában a magyarellenes hisztériakeltés központi szerepet játszik, a Fidesz a „felvidéki kártyát” csak dzsókerként használja, hiszen a magyarországi választók többsége inkább a szociális demagógiával fűszerezett messiási ígéretekre harap. A Robert Fico vezette Smer és az Orbán Viktor vezette Fidesz azonban egyben megegyeznek: a legtöbb választót úgy szerezhetik, ha „alattvalóik” nagy részét etnikai lövészárkokba hajtják, elhitetve velük, hogy csak ők, és senki más nem képes megvédeni a nemzetüket. A Smer és a Fidesz ideológiája így egyre kísértetiesebben közelít egy olyan modellhez, amelyet egy, a második világháborúban csúnyán leszerepelt politikus az „egy nép, egy birodalom, egy vezér” jelszóban sűrített össze. Fico és Orbán szerint csak az ő pártjuk képes felvirágoztatni és megvédeni az országot, ellenségnek tekintve mindenkit, akinek egy kicsit is más a véleménye. Szlovákiában már megszoktuk, hogy Fico az újságírókat és az ellenzéket válogatott trágárságokkal illeti, miközben - amint ezt a magyar szerkesztőség e heti vitaműsorának a letiltása is jelzi - a közszolgálati televízióba olyan embereket ültetett, akik a legkeményebb diktatúra éveit idéző cenzúrától sem riadnak vissza. Orbánnal a magyar választóknak már volt hasonló tapasztalatuk, minden jel szerint azonban nem tanultak a történelemből, ezért az. elkövetkező négy évben újra belekóstolhatnak az „egypártrendszer” áldásaiba. Mert valójában mindkét pártnak ez a fő célja: egy, az alkotmány által többpártrendszernek titulált politikai közegben megteremteni az egypárt- rendszert. Egy olyan rendszert, amelyben az összes fontos politikai döntést a pártvezér és a legfelsőbb pártvezetés hozza meg, és amelyhez a parlament és a köztársasági elnök csak megtűrt, alázatosan bólogató díszletnek kellenek. Egy olyan rendszert, amely nem tűri a párbeszédet, és amely minden kritikus hangot a rendszer elleni frontális támadásként értékel, kriminalizálva és börtönnel fenyegetve a független újságírókat, az ellenzéket, és ha úgy hozza a sors, akár a sárid fűszerest is. A legszomorúbb, hogy az „egy nép, egy párt, egy vezér” jelszava a szlovákiai magyarok egy jelentős részének is imponál. Csáky Pál így nyugodtan kiálthatja világgá, hogy a felvidéki magyaroknak csak egy pártjuk van:, az általa vezetett Magyar Koalíció Pártja, hiszen csak ők, és senki más nem képviseli a felvidéki magyarokat. Csak ők tudják, mi a jó nekünk, és aki mást állít, az a magyar egység megbontója, a Híd fizetett ügynöke, aki hűtlen lett a zászlóhoz. Csáky a saját kisebbségi szemétdombján ugyanúgy kriminalizálja az ellenzékét, az őt bíráló újságírókat és értelmiségieket, mint Fico vagy Orbán, elzárkózva minden értelmes párbeszédtől. Carl Schmitt, az ellentmondásos nézeteiről ismert német államjogász szerint a polgárság párbeszédet folytató osztály, és ez a gyengéje. „Az az osztály, amelynek az összes fontos politikai döntése a sajtóban és a parlamentben folytatott vitában kristályosodik ki, nem állja meg a helyét a társadalmi konfliktusban. A diktatúra a párbeszéd ellentéte, és mint ilyen, győzelemre van ítélve” - vallotta Schmitt, a parancsuralmi egypártrend- szert éltetve. A kérdés már csupán az, hogy ha Fico, Orbán és Csáky - a választók egy jelentős részével együtt - Schmittnek ad igazat, akkor mi a fenének csörgettük a kulcsokat és fagyoskod- tunk a tereken húsz évvel ezelőtt, a kommunista párt egyeduralma ellen tüntetve. JEGYZET A magyar vendégszeretet NAGY ERIKA Adott egy budapesti parkoló, egy puccos étterem előtt, ahová éhségünket csillapítani igyekeztünk. A csoportos színházlátogatásra kényelmes busszal érkeztünk, csak hát egy ekkorra járművel gondot okozott a parkolás. Hoppá, csoda! Előttünk egy szabad hely, s még az aszfaltra is rá- pingálták nagy betűkkel, hogy BUSZ. Ezt csak a vak nem láthatja. Meg nyilván az az úriember, aki kis személykocsijával befurakodott, s lehetetlenné tette a kiszállásunkat. Az utazási iroda tulajdonosa merő jó szándékból figyelmeztette emberünket, hogy rossz helyen parkol, legyen olyan kedves, és keressen egy másikat, egy olyat, amely a személyautóknak van fenntartva. Ó, az a híres magyar vendég- szeretet! Lássuk, mi is fér ebbe bele? Ha valaki azt hiszi, hogy azt mondta, „elnézést, azonnal elmegyek”, az hatalmasat téved. Helyette emberünknek kiduzzadt a nyakán az ér, fújtatni kezdett, majd ordítani, úgy, hogy a nyál fröcskölt a szájából. „Mit képzelsz te sz..házi, nekem akarod te megmondani, hogy hová parkoljak? Mit gondolsz magadról, hogy ki vagy? Rontod itt a levegőt! Itt lakom, és akkor állok itt le az autóval, amikor csak akarok. Már nehogy azt hidd, a kedvedért messziről fogok idegyalogolni a fájós lábammal!” S miután szó szót követett, így folytatta: „Mi van? Még pofázni mersz? Csak gyere, majd ellátom a bajodat, ne hidd, hogy félek tőled. Takarodjatok haza, a jó édesanyátokba! ” Igen, úgy látszik, mi már csak erre kárhoztattunk. Innen oda, onnan ide. Mint a labdát, úgy rugdosnak bennünket. Itthon magyarok vagyunk, odaát „csehek”. Ki érti ezt? Hiába, pénzzel nem kap az ember intelligenciát, kultúrát, vendégszeretetet. Ezt vagy megtanítják valakivel, vagy elsajátítja gyerekkorában. Egy három évvel ezelőtti felmérés szerint a turistákkal szembeni ellenszenv jelenti a magyar turizmus leggyengébb láncszemét. A vendégszeretet területén mindössze a 100. helyet foglalta el a 124 országot tartalmazó listán. Kell ehhez még hozzátenni valamit? Kétlem. Talán annyit, hogy a helyzet változatlan. A magyar vendéglátás még mindig alapos javításra szorul. KOMMENTÁR Kis, polgári alternatíva SERES LÁSZLÓ Kicsit szégyellheti Sólyom László a 2010-es parlamenti választásokat. Mi más oka lett volna az államfőnek arra, hogy nem pár perces tv- vagy rádiós speech, hanem csak rövid közlemény útján tudatta a köztársaság választásra jogosult polgáraival, hogy van két dátum, amit érdemes fejben tartani, az április 11. és az április 25., na, akkor kell menni választani. Ahhoz képest pláne furcsa ez a szerénység, hogy elnökünk hetek óta a várható győztes szekerét tolja, a Fidesszel együtt pl. arról lamentál, milyen jó is lett volna az előrehozott választás, meg hogy újrakezdés kell, meg reformok, ja, és ezeket a minden reformot ezerrel fúró Fidesztől várja, úgyhogy ezzel a komikus elemmel véget is vetek ennek a bekezdésnek. A magyarországi országgyűlési választás ugyanis sok minden lesz, de nem vicces. Az elnök közleményével hivatalosan is megkezdődött a kampány, a nagy pártok előtte még jól teleszórták ronda és kínos plakátjaikkal a köztereket, amelyekről Ön is gondolhatja, mikről szólnak: változás, újrakezdés, stabil nyugdíj, kiszámíthatóság, hárompontos biztonsági öv és légzsák. Függetlenül attól, hogy pl. Massachusetts államban az obamista „change” és „yes, we can” kampány éppen most bukott akkorát, mint ide Lacháza, úgyhogy ez a típusú népátverés sem működik feltétlenül mindenhol, tértől és időtől függetlenül. Ká-Európában, de leginkább a magyarországi magyaroktól sújtott Kárpát-medencében azonban eddig mindig működött és most is fog: a jónép attól a párttól várja majd a megváltást, amelyik még annyi megváltást sem akart (egészségügyi és nyugdíjreform, radikális adóstruktúra-átalakítás stb.), mint a szocik meg a libsik; jó, elkúrták, de legalább akarták. A lengyel Polgári Platformot vagy a cseh ODS-t elnézve eddig fájó hi- ánya volt a hazai politikai életnekegy a szó minden értelmében normális, szabadpiac-párti polgári alternatíva, hiszen a valódi választó- vonal nem is annyira bal- és jobboldal, mint individualizmus és kollektivizmus, racionalitás és irracionalitás között van. Akét nagy populista párt mellé csupán a szélsőjobbos, uszító garnitúra zárkózott fel sikerrel, gárdástul, Krisztinástul, árpádsávostul, „bevezetjük a csendőrséget”-estül. Normális, piac- és versenypárti, limitált kormányzat felé orientált konzervatív-liberális párt eddig nem létezett Magyarországon, hiszen az SZDSZ ezer okból (elvtelenség, hitelte- lenség, teljes inkompetenciastb.) szétesett, mondjuk amúgysem volt klasszikus liberális párt; az MDF pedig végrehajtott ugyan egy kapitalizmuspárti fordulatot, de túl sok (volt) a kínos ügy, és csak Bokros „Főreformer” Lajos nominálásával dőlt el, hogy a régi lógó alatt valójában új párt szerveződik, de úgy, hogy hajóllátomkészeka tagság egy részét is leváltani. Ami, emlékezve a „lelkes, de borzalmas tagság” egy részére, nem is akkora baj. De mi jön helyette? Egyelőre úgy tűnik: jelentős katyvasz. Az SZDSZ egyik nap az önállóságát hirdeti, másnap már beleolvadna az MDF listájába, hiszen nem pártszövetség alakul. Folyik a jelentős számú háttéralku a posztokért és listás helyekért, aminek még tétje is van, hiszen az MDF egyáltalán nem indul esélytelenül a harcba. A Dávid Ibolya vezette, időnként valóban elvszerű csapat eddig is kész volt „felvásárolni” bárkit, aki kész volt a szekerüket tolni, vagy legalább a frakciójukat megmenteni -hiába. Most is jönnek a lejárt lemezek, és helyet kémek maguknak a konz-lib slágerlistán, muszáj ezt? Külön kínos a kampányfinanszírozás/pártszervezés alakulása, hiszen el kell végre dönteni: vagy az elvszerűséggel kampányolunk, vagy igénybe vesszük olyan kétséges barátok segítségét, mint a posztkomcsi Tisztelet Társasága vagy a Kapolyi milliárdos vezette szocdem (!) párt. Az olyan frusztrált liberálisoknak, mint én vagyok, nemigen marad más áprilisban, mint Bokrosra szavazni - csak azt a szabadságpárti, kapitalista alternatívát, azt látnánk már végre valahára idehaza is. A szerző a Hírszerző főmunkatársa FIGYELŐ A választás határidői Április 11-ére írta ki a magyarországi országgyűlési választás első fordulóját Sólyom László köztársasági elnök. A választásra jogosultaknak február 8. és 12. között kell megkapniuk a névjegyzékbe való felvételről szóló értesítést (a kopogtatócédulát) és az ajánlószelvényt. Aki ez idő alatt nem kapja meg, a jegyzőnél kell ezt jeleznie, ő új szelvényt állít ki. Az egyéni választókerületekben a jelöltséghez 750, a választókerületben lakó választópolgár ajánlása kell, a jelöltek március 19-iggyűjthetikaz ajánlószelvényeket, amelyeket a választókerületi választási bizottságnál kell leadniuk, az dönt ajelöltek nyilvántartásba vételéről. Területi listát az a párt állíthat, amely az adott területi választókerületben az egyéni választókerületek egynegyedében, de legalább két egyéni választó- kerületben jelöltet állított, a területi listákat március 22-éig kell bejelenteni a területi választási bizottságoknál. Országos listát az a párt állíthat, amely legalább hét területi választókerületben állított listát, az országos listákat március 23-áig kell bejelenteni az Országos Választási Bizottságnál. A külföldön tartózkodó választópolgár is leadhatja szavazatát a Magyar Köztársaság nagykövetségén és főkonzulátusán, ha a helyi jegyzőnél március 19-éig jelentkezett a külképviseleti névjegyzékbe. Ott az első fordulót a magyarországi szavazás előtt egy héttel kell megtartani. A második fordulót az első után két héttel kell megtartani, azaz áprüis 25-én. (mti)
