Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-22 / 17. szám, péntek

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 22. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A Népszabadság birto­kába jutott válságkezelési terv szerint az eddig han­goztatott kétszáz helyett' négyszáz dolgozó leépítése is elképzelhető a Magyar Televíziónál. Ehhez azon­ban további beruházásokra lenne szükség az MTV új székházában, erre azonban idén valószínűleg nem lesz saját forrása a Magyar Te­levíziónak. A napüap cikke ismerteti: a dokumentum alapján a kétszáz, biztos leépítésre szánt munkatárs felét a gyártási területről, harmadát a műsorkészí­tésből, harmincnyolc em­bert pedig az adminisztra­tív állásokból bocsátaná- nak el. (mti)- Azóta, hogy hallotta, miket mond a kormányfő az MKP politikusairól, mindegyiket megugatja! (Peter Gossónyi rajza) Az Európai Unió bővítése manapság távolról sem elsőrendű kérdés Brüsszelben Nyugat-balkáni borúra derű Néhány hónappal ezelőtt borúlátás nyomta rá a bé­lyegét a Nyugat-Balkánra. Mind Horvátország, mind Szerbia megtorpant az Eu­rópai Unióba vezető úton. A globális válság következ­tében elapadtak a külföldi beruházások, ráadásul új konfliktus kirobbanása fe­nyegetett Bosznia-Herce­govinában. AATl-ELEMZÉS 2009 utolsó heteiben viszont felderülni látszott az ég a régió or­szágai fölött. Hollandia, mely évek óta akadályozta Szerbia és az EU közeledését arra hivatkozva, hogy Belgrád nem tesz meg minden tőle elvárhatót a szökésben levő hábo­rús bűnös, Ratko Mladics elfogása érdekében, december végén mó­dosította álláspontját. Ezzel meg­nyílt az út a szerb EU-belépési kére­lem beadása előtt. Karácsony előtt Szerbia, Mace­dónia és Montenegró állampolgárai jogot nyertek arra, hogy vízum nél­kül utazhassanak be az EU legtöbb államába. Nem sokkal később az olasz FIAT cég bejelentette, 67%-os részesedést vett Szerbia legnagyobb autógyárában, a kragujevaci Zasta­va művekben. Mladjan Dinkics szerb miniszterelnök-helyettes úgy értékelte a lépést, hogy ez a szerbiai gazdasági hanyatlás végét jelenti. A belgrádi politikus vélekedését túl derűlátónak minősítette a The Eco­nomist. A londoni hírmagazin rá­mutatott: Szerbia gazdaságát pad­lóra küldte a válság. A bruttó hazai termék tavaly 3,5%-kal csökkent, az idei előrejelzés is csak 1,0%-os bővü­lésről szól. A FIAT döntése azt jelzi, a külföld ismét bizalommal fordul e balkáni ország felé. Nem világos ugyanakkor, hogy az átlag szerbeket is felderítik-e a kilátások. A kormány februárban kezdi meg 8500 állami alkalmazott leépítését, hogy ezzel is lefaragja a költségvetési kiadásokat. A de­cember 6-án Vozdovacon rende­zett helyi pótválasztáson a mandá­tumot eddig rendre begyűjtő Szerb Demokrata Párt (Borisz Tadics ál­lamfő pártja) váratlan vereséget szenvedett, az élen az ellenzéki pártokjelöltjei végeztek. Az ellenzék vezető ereje, a Szerb Haladó Párt alig egyéves múltra te­kint vissza: 2008 októberében ala­kult, miután egy sor politikus kivált a Radikális Pártból. Utóbbi alakulat vezetője, Tomiszlav Nikolics rájött, hogy az irredenta lózungok ideje le­járt. így a szomszédos Horvátország nacionalistáinak példáját követve modem jobbközép pártot hozott lét­re, amely mentes a háborús retoriká­tól, és nem EU-ellenes. A legfrissebb felmérésekaztmutatják, hogy Niko­lics pártja hasonló támogatottságot élvez, mintTadicsé. Tavaly Horvátország is nehéz időkön ment keresztül. Az uniós be­lépést előkészítő tárgyalásokat az év nagy részében megbénította a Szlovéniával zajló határvita. Végül azonban Ljubljana feladta a horvát csatlakozási tárgyalásokat blokko­ló magatartását, így szomszédja akár már 2012-ben felvételt nyer­het az EU-ba. Javítja a sikeres csat­lakozási tárgyalások esélyét, hogy a horvát elnökválasztást olyan jelölt (az 52 éves Ivó Josipovic) nyerte, akire eddig még árnyéka sem vetült kétes üzleti vagy korrupciós ügyeknek. Mi több, a győztes első nyilatkozatában az ország rákfené­jét (és az EU-belépés fő akadályát) képező korrupció felszámolására tett ígéretet. A szociáldemokrata politikus ebben partnerre talál a konzervatív miniszterelnökben, Jadranka Kosorban. Utóbbi csak tavaly július óta ül a kormányfői székben, de azóta máris több nagy hal akadt fenn a korrupcióellenes hivatal, az ügyészség meg a rendőr­ség hálóján, mint előtte éveken át. Bár a térségben sokaknak nem tetszik, mégis igaz, hogy a Nyugat- Balkán két meghatározó állama Horvátország és Szerbia. Monte­negró, Macedónia, valamint Albá­nia, Bosznia és Koszovó (utóbbi há­rom nem kapta meg az EU-tól a ví­zummentességet) előtt még szá­mos akadály tornyosul az uniós csatlakozás felé vezető úton. Ám ha a „két nagy” haladást ér el az uniós integráció terén, az pozitív kihatás­sal lesz a többiekre is. Az unió bővítése manapság tá­volról sem elsőrendű kérdés Brüsszelben. Sokan azt is megbán­ták már, hogy négy évvel ezelőtt túl hamar rábólintottak két kelet-bal­káni állam, Bulgária és Románia befogadására. Ráadásul Spanyol- ország épp január elsején vette át a soros EU-elnökséget - márpedig Madrid még elismerni sem hajlan­dó Koszovó függetlenségét. így az­tán Horvátország kivételével a töb­bi nyugat-balkáni államnak még sokévi munkára lesz szüksége ah­hoz, hogy kilátásuk legyen az uniós csatlakozásra. Igaz viszont az is, hogy a jelenlegi ellenséges hangu­lat - a kilátások hal ványsága miatt - kevésbé aggasztó és csüggesztő, mint amilyennek tűnik. Alig egy évtizeddel ezelőtt Szlobodan Milosevics - előbb mint Jugoszlávia, majd a háború­zó Szerbia elnökeként - még szi­lárdan ült a nyeregben Belgrád- ban. A Balkánon Ionosán lassan őrölnek a malmok - de mégis őrölnek. JEGYZET Megelőzni a műhibákat PÉTERFl SZONYA Nincsenek pontos statisztikák ar­ról, hány orvos hány esetben di­agnosztizálta, gyógyította a be­teget tévesen, s ezzel állapota romlását vagy akár a páciens ha­lálát okozta. Az érintettek, illetve a hozzátartozók ritkán tesznek panaszt, holott az egészségügyi ellátást felügyelő hivatal köteles­sége az esetek alapos kivizsgálá­sa. A bajbajutottak többsége tét­lenségét a lassú ügyintézéssel, rossz idegállapotával magyaráz­za, no meg azzal, hogy a fehérkö­penyesek és a laikusok összecsa­pásából az „egyszerű földi halan­dó” nem jöhet ki győztesen. Az öt éve létrehozott intézmény közzé­tette a beadványok számát, 2005-től 2009 első félévéig a szakértők2806 panaszt vizsgál­tak felül és 609 esetben igazolták: műhiba történt. „Bár a kamara testületileg védi tagjai szakmai, erkölcsi, gazda­sági, jogi és szociális érdekeit, nem célunk a hibák elkendőzése. A tévedések elkerülése, de főleg megelőzése érdekében tavaly 89 szakmai találkozót szerveztünk a hivatallal, ahol alaposan megvi­tattuk a kétes eseteket” - hangsú­lyozta Milan Dragula orvospro­fesszor, a Szlovák Orvosi Kamara elnöke. Rámutatott, gyakran a nem megfelelő kommunikáció vezet rossz döntésekhez. Tavaly felborzolta a kedélyeket egy 15 éves lány halála, a hozzátartozók az orvost okolták, ám utólag ki­derült, egy banális betegség azért végzett Vele, mert eltitkolta orvo­sa előtt, hogy antibébi tablettát szed. Az ő végzetét a gyógyszerek összeférhetetlensége okozta. Noha az orvos vétlen volt, a köz­vélemény ellene fordult. Örvendetes, hogy a hivatal és. a kamara idén is együttműködési szerződés aláírásáról tárgyal, s folytatni kívánják a szakmai ta­lálkozók szervezését is. Hiszen a továbbképzés, az ismeretek bőví­tése, az eszmecsere nélkülözhe­tetlen, függetlenül attól, általá­nos vagy szakorvosokról van szó. Nem hagyható figyelmen kívül az orvosok túlterheltsége, nem meg­felelő társadalmi és anyagi meg­becsülése sem, noha ez műhiba esetén nem mentség. Mert a mo­dem gyógyászatban nincs helye a tévedésnek. A társadalom ráru­házta az orvosra a betegségek felderítésének és kezelésének minden terhét. Ugyan „az orvos is ember” - a legkorszerűbb mű­szerek, amelyek szinte megszóla­ló képekkel ábrázolj ák az elválto­zásokat, a laboratóriumi vizsgá­latok látszólagos pontossága azt eredményezték, hogy az orvostól tévedhetetlenséget követelünk. Holott a tévedés gyakran a kiala­kult szokásokból származik, az orvost és betegét nemegyszer ezek sodorják veszélybe. Jóllehet az orvos tévedésének első és nyil­vánvaló áldozata a páciens, ám a hiba a fehérköpenyest sem kímé­li: ó a tévedés második áldozata. KOMMENTÁR „Nagymagyar” öngól MÓZES SZABOLCS Robert Fico kormányfő keddi sajtótájékoztatóján - melyen legfon­tosabb miniszterei társaságában Maroš Šefčovič szlovák EU-biz- tosjelöltet, a „nagymagyar” sovinizmus legutóbbi áldozataként prezentálta - ismét megvillantotta, mi lesz az idei választási kam­pány egyik fő témája. Legalábbis annak smeres kiadása. A magya­rokkal való riogatás. Ehhez pedig hűségesen asszisztált neki az egész Smer-vezérkar, illetve a magát független szakembernek tar­tó Miroslav Lajčák külügyminiszter is, akinek a tavalyi nyelvtörvé­nyes manőverek után egyre nehezebb lesz megőriznie szakmai te­kintélyét. Amint azt megszokhattuk, a kormánypártok riogatásai a magya­rokkal általában minden alapot nélkülöznek, és saját maguk kreál­ta problémák és álproblémák folyományaként szoktak megjelenni. Ezúttal viszont a miniszterelnök köszönőlevelet küldhet a Fidesz központi irodájába is, vagy legalábbis Orbánék európai parlamenti frakciójának brüsszeli kancelláriájába. Igaz ugyan, hogy a szlovák EU-biztosjelölt elleni támadás elsősorban s főként nem magyar-szlovák ügy volt, hanem az Európai Parlament jobboldali és baloldali frakciója közötti erőfitogtatás (avagy egyenes követ­kezménye annak, hogy a baloldal kikezdte a jobboldali bolgár biz­tosjelöltet, cserébe a jobboldalnak is találnia „kellett” egy balolda­lit), ám a Fidesz EP-képviselőinek aktivitása is kellett ahhoz, hogy Fico ismét elővehesse a magyarkártyát. S újfent rúghasson egyet a magyarokba, Magyarországba, a Fideszbe és úgy általában min­denbe, ami távolról piros-fehér-zöld színűnek látszik. A hasonló esetek után szokott elhangzani a felvetés - gyakran jo­gosan -, mely szerint nejn szabad a várható hisztérikus szlovák re­akció miatt tabuizálni bizonyos témákat. A szlovákjelölt európai parlamenti meghallgatása viszont nem ebbe a kategóriába tarto­zott. A Fidesz képviselői nyugodtan átengedhették volna a kezde­ményezést más országbeli képviselőtársaiknak, s akkor Fico sem kapott volna muníciót újabb magyarellenes ömlengéséhez. Legfej- lebb arra panaszkodhatott volna, hogy újabban már az európai jobboldal is a szegény szlovákokat bántja. Még szembeötlőbb a „Šefčovič-verés” kontraproduktivitása, ha megnézzük, ki profitálhatott belőle. Fico újfent a szlovák érdekek védelmezőjeként tűnhetett fel, egyben „rámutathatott”, mennyi­re szlovákellenes az a magyar jobboldal, mely nyár elején átveszi a hatalmat Magyarországon. Az egyszerű szlováknak pedig nincs oka nem hinni neki, ha látja, hogy ajelölt a gáncsolkodások elle­nére valóban sikeresen szerepelt, s egyben a híradásokból tudja azt is, hogy leginkább a magyar EP-honatyák kívánták őt besá­rozni. Ellenben a Fidesz a túlzott aktivitással semmit sem nyerhe­tett: Magyarországon szinte észrevétlen maradt a tény, hogy Szá- jer és képviselőtársai egy szlovák jelölttel szemben „hősködtek”, egy ilyen strasbourgi kisjelenet semmit sem hoz a legnagyobb el­lenzéki párt konyhájára a tavaszi országgyűlési választások előtt. Ráadásul a külföldi, pártatlan szemlélők egy részében a kakas­kodás azt az érzetet kelthette, hogy a magyar fél az, amely min­denáron, a mondvacsinált okoktól sem riadva vissza, bele akar kötni az „ártatlan” szlovák jelöltbe. TALLÓZÓ KRÓNIKA Gondot okozhat, tanári elbo­csátásokat eredményezhet a romániai vidéki iskoláknak a fejkvóta bevezetése az oktatás­ban. Sok helyen nem lesz elég a gyereklétszám után kapott pénz a tanárok fizetésére. A hiányzó összeget a helyi önkormányza­toknak kellene pótolni - írja a Krónika című kolozsvári napi­lap. Romániában a szeptember­ben kezdődő új tanévtől az isko­lák és az óvodák a gyermeklét­szám függvényében kapják a támogatást. Az alap fejkvóta 2857 lej (776 euró) egy évre, egy városban román nyeívű tagoza­ton tanuló gimnazista diák után. Ez az alap, amit szorzókkal mó­dosítanak annak függvényében, hogy a tanintézet vidéken vagy városban működik, napközi, elemi iskola vagy gimnázium. A terv kidolgozói emelt összeget szánnak a kisebbségi oktatás­nak, a magyar diákok esetében magasabb szorzóval számolnak. Kovászna megyében 38 ezer di­ák tanul, az első számítások sze­rint így évente 111 millió lejes fi­zetésalapot kaphat a megye. Ta­valy azonban 124 millió lejt köl­töttek a fizetésekre, így az idei évre szánt összeg a szükségletek 91,5 százalékát fedezi - mutat rá a Krónika. Henning László, a me­gyei önkormányzat alelnöke úgy véli, a legnagyobb gondot az je­lenti, hogy a különböző szintű in­tézmények között nagyok a kü­lönbségek a bérköltségekben. Van, ahol 123 százalékban, de sok helyen csak 50-60 százalék­ban biztosított az alkalmazottak bére. Megyei szinten utólag nem lehet kiegyenlíteni a különbsé­geket, és ha többet kapnak a kel­leténél, a többletet vissza kell utalni a központnak. Henning szerint a vidéki iskolákban az alacsony gyereklétszám miatt lehetnek gondok. A városi in­tézményekben ugyan sok a gye­rek, viszont nagyobbak a költsé­gek az általában magasabb fize­tési csoportba sorolt tanárok mi­att. A hiányzó összeget az ön- kormányzatok saját költségveté­sükből pótolhatnák, ám sok eset­ben erre nincs pénzük. A Kovász­na megyei tanfelügyelőség leg­utóbb tizenegy pontos javaslat- csomagot adott át a megyében működő iskolák igazgatóinak. Ennek alapján kell megvizsgál­niuk, hogyan tudják csökkenteni költségeiket és az alkalmazottak számát, (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents