Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-20 / 15. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 20. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ KISALFÖLD Kétszer annyi illegális mig- ránst fogtak el tavaly Győr- Moson-Sopron megyében a rendőrök, mint 2008-ban, és megtriplázódott az ember- csempészés miatt indított eljárások száma is - írta a Kisalföld. Az elfogott embercsempészek száma 17-ről 52-re, az illegális bevándorlóké 257-ről 494-re nőtt. A schengeni rendszer bevezetésével az elkövetés módja is változott: közút helyett mind többen vonaton próbálnak a schengeni övezet más államaiba átjutni. Jelentősen átalakult a határt illegálisan átlépők összetétele is: korábban a koszovóiak voltak a legtöbben, mostanra a Közel-Keletről és az Afrikából érkezők alkotják e csoport zömét, (mti) ÚJ MAGYAR SZÓ Nem tudnak románul a romániai Hargita és Kovászna megyei erdőtulajdonosok, ezért törvényt sértenek a brassói erdészeti és vadászati felügyelet szerint. A felügyelet úgy véli, az erdőtulajdonosok elhanyagolják erdőiket, ezért magyar nyelvű információs kampányt terveznek. Ultimátumot adott a székelyföldi erdőtulajdonosoknak a Brassói Területi Erdészeti és Vadászati Felügyelet, mivel adataik szerint több száz hektár erdőt törvénysértő módon elhanyagolnak tulajdonosaik, akik ezért büntetésre számíthatnak. A jogszabályok értelmében a magántulajdonban lévő erdők esetében is biztosítani kell a megfelelő erdőgondozást és a területek pontos adminisztrációját - írja az Új Magyar Szó című bukaresti napilap internetes oldalán. Ha a szerződést nem kötik meg, az erdőgazdálkodás nincs biztosítva, így az erdőtulajdonos ezer és ötezer lej közötti összegre büntethető. A legelhanyagoltabb erdők Hargita és Kovászna megyében találhatók. Vasile Copa- riu, a felügyelet igazgatója szerint a félreértés abból adódik, hogy a székelyföldi erdő- tulajdonosok nem tudnak románul, nem követik a jogszabályokat, ezért a felügyelet arra készül, hogy magyar nyelvű kampányban hívja fel az érintettek figyelmét a kötelezettségeikre. Sándor Zoltán, aki tulajdonosi megbízás alapján Hargita megyében négyezer hektár erdőért felel, úgy véli, alaptalan a brassói felügyelet fenyegetése, egy magánerdészet révén ellátják a szükséges feladatokat. loan Danucu, a székelyudvarhelyi állami erdészeti hivatal vezetője a lapnak elmondta, hogy a magánerdészetekkel jók a kapcsolataik, csak annak kell bírságra számítania, aki elhanyagolja erdőjét. Egy háromszéki erdőtulajdonos, Kovács Gyula a lapnak kifejtette, hogy családja valamivel több mint tíz hektár erdőt kapott vissza az államtól, de nem tudta, hogy szerződést kellene kötnie, mert nem közölték vele, hogy az erdők gondozását a visszaszolgáltatás után is az állami erdészet fogja ellátni, (mti)- Azzal, hogy eltüntetem a nyulat a cilinderben, nem hozom lázba a nézőket. Az lenne az igazi, ha el tudnám tüntetni azokat a minisztereket, akiket nem képesek leváltani a parlamentben! (Peter Gossányi rajza) A The Economist külső megjelenése igénytelen, annál fajsúlyosabb a tartalma Reménysugár a nyomtatott sajtónak Miközben a nyomtatott sajtó a világ minden táján az érdeklődés meg a példányszám (és így a bevételek) apadásával küzd, brit földön minden korábbinál jobban megy egy hetilapnak. A The Economist példányszáma az utóbbi tíz évben 100 százalékkal emelkedett. A hírmagazin 1,4 millió vásárlóhoz, illetve előfizetőhöz jut el hetente. AAT1-HÁTTÉR Ez kiáltó ellentétben áll a német sajtó siralmas helyzetével: friss adatok szerint 2009 utolsó negyedévében az országos napilapok közül egyedül a berlini Die Tageszeitung (taz) tudta növelni példányszámát, szerény 0,2 százalékkal. Eközben a Bild 4,8, a Handelsblatt 4,6, a Die Welt 3,7, a Süddeutsche Zeitung 2,2, a Frankfurter Allgemeine pedig 0,8 százalékos csökkenést volt kénytelen elkönyvelni. (2001-ben az utóbbi napilap példányszáma még 600 ezer körül volt - tavaly már csak 370 ezret mutatott ki az illetékes hivatal.) A németországi tendencia szinte minden európai ország sajtótermékeire érvényes. Sok sajtópiaci elemzőt meglep, hogy éppen egy 166 éve alapított angol hetilap vált a meggyötört sajtó reménysugarává - egyben bizonyítékává annak, hogy a nyomdából kikerülő sajtótermékek fölvehetik a versenyt az internettel, hogy a minőség diadalmaskodik, legyen szó papíralapú újságról vagy weboldalról - írta a Der Spiegel. A német vetélytárs szerint manapság minden rivális - az amerikai Time-tól és Newsweektől a Focusig vagy a Far Eastern Economic Review-ig - egy kicsit Economist akar lenni: okos, humoros, cool. Mintha egy gombnyomással le lehetne másolni a brit példakép több évtizedes módszerét. A The Economist külső megjelenése finoman szólva is igénytelen - annál fajsúlyosabb a tartalom. A címmel ellentétben a hetilap nem csak gazdasággal foglalkozik: ugyanolyan alaposan elemzi a Vazirisztánból kiinduló terrorveszélyt és az iráni mollák hatalmának erózióját, mint a monogám préripockok tenyésztésében elért sikereket vagy az európai és ázsiai telefonálók szokásaiban kimutatható különbségeket. A cikkek nyelve sokszor meglehetősen száraz - ám aki keresztülrágja magát rajtuk, az valahol hősnek érezheti magát. Áz angol nyelv a világ minden táján olvashatóvá teszi a brit hetilapot. Különösen szembeötlő az Egyesült Államokban növekvő népszerűsége. A kinyomtatott példányok 57 százaléka az USA- ban talál gazdára, míg a brit szigeteken csupán 13 százalék kel el. A többi európai ország a példányszám 17 százalékát veszi föl. A kiadó következő célja, hogy drasztikusan emelje az Indiában eladott példányok számát. John Micklethwait főszerkesztő szerint a minőségi újságírást igénylő piac ma sokkal nagyobb, mint gondolják azok, akik az utóbbi években a színvonal leszállításában keresték a kiutat a nyomtatott sajtó válságából. A hetilap a könnyen emészthető junk-food helyett olyan „kosz- tot” kínál a közönségnek, amelyet alaposan meg kell rágni. „Olvasóink nem azért tisztelnek bennünket, mert a szájuk íze szerint írunk, hanem azért, mert szellemi kihívást jelentünk számukra” - állítja Brooke Unger, a The Economist berlini irodájának vezetője. Ehhez hozzátartozik merész gondolatok és egyértelmű álláspontok képviselete, nem félve attól, hogy nem mindig az újságnak van igaza. Ezt a felfogást erősíti meg Micklethwait is, aki szerint „ha addig várunk, amíg teljesen biztosak lehetünk a dolgunkban, akkor már senkit nem tudunk meglepni. Szeretném, ha gyakrabban mernénk melléfogni”. Reszketve ülni a kerítésen és határozatlanul tekingetni jobbra és balra, nos, ez kockázatosabb dolog, mint ugrani és időnként pofára esni - teszi hozzá. A főszerkesztő ezt annál könnyebben mondhatja, mert lapja nem a könnyedén odavetett állításokról híres, hanem a szorgos utánjárásról, oknyomozásról és tényekre támaszkodó érvelésről. Öndefiníciója szerint a The Economist olyan sajtótermék, amely „időnként radikális véleményt fogalmaz meg, ám alázattal közelít a tényékhez”. Ezzel együtt a magazin több fordulatot hajtott végre az utóbbi években. Például előbb támogatta a Bush-kormányt és annak iraki háborúját, majd ellene fordult. A légkör fölmelegedésétől érzett aggályokat először hisztériának nevezte, ám idővel jogosnak minősítette. A londoni hetilapnak nem ártott a jelenlegi válság sem, amely a tőkés gazdálkodás alapvető eszméit kérdőjelezte meg. Pedig a The Economist a liberális piacgazdaság harci orgánumának számít. Igaz, 2005-ben az elsők között figyelmeztetett arra a veszélyre, amelyet az ingatlanpiaci buborék jelenthet a világgazdaságra. Hogy az efféle pálfordulások nem ásták alá a hetilap szavahihetőségét, az talán azzal függ össze, hogy a szerkesztőség nem veszi magát túl komolyan. A The Economist éppen olyan szívesen gúnyolódik másokon, mint saját magán; ítélkezik, de nem önfejű. Nyolcvan újságírójának egy része - köztük a főszerkesztő is - Oxfordban végzett, többségük a Magdalen College-ban. A hírmagazin azt valósítja meg, amit ott tanítanak: olyan vitakultúrát, amelyben a résztvevők elegáns iróniával vívnak, s amelyben a fontoskodás csupán hiányzó szellemi ragyogásról árulkodik. _____________ KOMMENTÁR ______ Róka koma fűnyírója LOVÁSZ ATTILA Bizonyára ismerik a történetet, amelyben a nyuszi elindul az erdő túloldalára róka komához, kölcsönkérni a fűnyíróját. Fél viszont a rókától, egész úton azon morfondíroz, vajon a minden hájjal megkent ravaszdi milyen indokkal utasítja vissza a kérést. Megérkezik, és a mosolyogva, kedvesen ajtót nyitó ravaszdi kérdésére csak ennyit mond:Tudod mit, róka koma, izéid meg a fűnyíródat! T etszik, nem tetszik, választási kampány van már a javából, annak pedig már most látható a vezérfonala: a magyarkérdés. Előbb a nemzetiek riogattak, immár két hete azon meditálnak, hogy a szlovák hadsereg harcképtelen, miközben a magyar haderő éppen (sic!) Grippeneket vásárol. A nemzetiek még azt is elhintették, hogy a szlovák rendőrség poprádi robbanóanyagos kudarca nem más, mint valaki által megrendezett botrány. Ezután maga miniszterelnök überel, szerinte a kampány alapkérdése a magyar-szlovák viszony lesz, mert addigra Orbán lesz a magyar kormányfő, mi más is várható egy irredenta kijelentéseiről ismert politikustól. Fico még be sem fejezi, amikor Csáky Pál visszaterelgetné a Híd irányába tévelyedett MKP-tagokat, amit a szlovák közírás kihagyhatatlan tekintélye már úgy értelmezhetett, hogy a legnagyobb harc éppen az MKP és a Híd között várható. (Jegyezzük meg, nem is lenne csoda, hiszen kivel mérkőzzön a maga negyvenszázalékos támogatásával Fico? A ti- zenegynéhány százalékos kis pártokkal? A mára már teljesen töket- len ellenzékkel? Csak az összehasonlítható erők közti hadvezetés az érdekes, ami az MKP-Híd viszonylatban feltehetően várható is.) Ergo: még hivatalosan nincs is kampány, még nem tematizálódik a választásokra a közbeszéd, s mégis: a fő téma megvan, s mi azt gondoljuk, ez ellen nincs mit tenni. Pedig van! A politika alapkérdése ugyanis az, milyen országban, milyen társadalomban akarunk élni. A politikai pártok dolga az, hogy a társadalmi csoportok közti teljesen természetes feszültségeket megr fogalmazza, s azok alapján megoldásokat, kompromisszumokat keressen - lehetőleg minél több választó megelégedésére. Szlovákia alapkérdése ma nem a magyar ajkú lakosság! Még ha Slota vagy Fico ezt akarják is láttatni velünk. Szlovákia számára az egyre fogyó magyarság semmilyen veszélyt nem jelent, még ha ezt szajkózzák is populizmustól nem mentes politikusaink. Szlovákiának viszont nagyon nagyon komoly kérdésekre kell választ adnia. Választ kell adnia arra a kérdésre, szabad-e ellenőrizhetetlenül a mindannyiunktól büntetőjogi szankciók terhe alatt beszedett pénzt elherdálni. Arra is, szabad-e tűrni, hogy a természetüknél fogva függetlennek megfogalmazott közintézmények pártuszályokba kerüljenek s így bénákká váljanak (rendőrség, bíróság, közmédia, szociális intézményrendszer). Szabad-e tűrni, hogy mindannyiunk pénztárcájából működésképtelen, bonyolult és igazságtalan rendszerek működjenek (anyasági segély, útdíjrendszer). S azt is jó lenne közbeszéd tárgyává tenni, vajon lehet-e büntetlenül szítani, hinteni a gonoszságot, s szabad-e adóeuróinkból fizetett pozíciókban nyíltan hazudni. Ehelyett már most azon törjük a fejünket, milyen szlovák-magyar uszítás lesz itt. Az erdőn átgyalogolva már előre attól félünk, róka koma elküld minket melegebb vidékre, s nem adja oda fűnyírót. Ahelyett, hogy arra készülnénk, tisztességesen megszólítjuk róka komát, elkérjük a fűnyírót, az erdőszéli parkban szépen levágjuk a füvet, hogy ldsfiúk focizzanak, kislányok métázzanak rajta, miközben a szülők nyugodtan dolgoznak létező munkahelyükön, hogy ne egzisztenciális gondokkal küszködjenek naponta megmérgezett, feszültségekkel teli, kérdésekre válaszokat nem adó légkörben. Van a mesének egy olyan vége is, hogy róka koma elmosolyogja magát, behívja a nyuszit egy pofa borra, kölcsönadja a fűnyírót s megkérdezi, igaz-e hogy a tapsifüles lombfűrésze a legjobb az erdőben. Nem ismerik? Nem baj, mi sem, de így is lehetne, nemde? TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST Nem létező terrorveszélyre hivatkozva vagy a telefontársaságokat adatszolgáltatásra kötelezve több mint kétezer telefonbeszélgetés felvételét szerezte meg az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) - írta a The Washington Post. A lap szerint a távközlési adatok gyűjtésének jogosságát az FBI tisztviselői 2002 és 2006 között utólagosan igazolták. Michael Kortan, az FBI szóvivője közölte, hogy ez a gyakorlat 2006-ban megszűnt, ezt követően már nem fordult elő hasonló eset. A The Washington Post olyan elektronikus levelekhez jutott, amelyekből kiderült, hogy a terrorizmus elleni harcot folytató tisztviselők nem tartották be a polgári szabadságjogokat szavatoló szabályokat és eljárásrendet. Az igazságügyi minisztérium főfelügyelője a hónap folyamán befejezi az ügyben elkezdett vizsgálatát. Valerie Caproni, az FBI jogtanácsosa kijelentette: a hivatal az eljárásrendet sértette meg, és ezt a gyakorlatot már jóval korábban be kellett volna szüntetnie. Hozzátette, hogy Robert Mueller FBI-igazgató nem tudott ezekről a gondokról addig, amíg a minisztérium főfelügyelője 2006-ban nem kezdett el vizsgálódni. Az FBI szóvivője hangsúlyozta, hogy embereik csupán a törvényes nyomozói érdekek érdekében használtak nem hivatalos módszereket a telefonbeszélgetések adatainak megszerzésére. (mti)
