Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-18 / 13. szám, hétfő

Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 18. TALLÓZÓ HVG Lendvai Ildikó szerint a Fidesz által tervezett lépések „nyugdíjkatasztrófát“ okoz­nának. Az MSZP elnöke erről tegnapi sajtótájékoztatóján beszélt. A Fidesz szerint gát­lástalan, kétségbeesett ha- zudozás zajlik MSZP-s olda­lon a nyugdíjak ügyében, a szocialisták ugyanis el akar­ják kerülni az elszámolást a nyugdíjasok felé. Lendvai Il­dikó azt mondta: ha az úgy­nevezett svéd modell ér­vényben lenne 2010-ben, akkor nem lenne nyugdíjkor­rekció, az állami befizetés megszüntetése miatt átlago­san 20 százalékkal csökken­nének a nyugdíjak, 2011-től pedig még a nyugdíjprémi­umra sem lehetne számítani, és a Fidesz „koldusnyugdí­jat“ juttatna a nőknek.- A medvétől nem kell félned, Lajoska, az téli átmot alszik. Kár, hogy a politikusok nem. (Peter Gossónyi rajza) Tételezzük fel, hogy a gazdasági és az építési tárca összevonása valóban megtakarítást fog jelenteni Ipiapacs, minisztérium! Júliustól tehát, ha Fico szerint minden jól megy, két minisztériummal keve­sebb lesz kis hazánkban, amitől 15 millió euró meg­takarítást vár a kormány­fő. Igaz, jóval több pénzt kellene megtakarítani, de bejelentésként nem rossz, a választók üstöllést fel­bontottak egy üveg akár­mit, s poharukat minisz­terelnökünk egészségére ürítették. LOVÁSZ ATTILA De még mielőtt kitörne az örömmámor, hogy milyen jó is lesz kevesebb miniszterrel a nyakunkon (ami önmagában valóban örömforrás), nézzük meg, hogyan értelmezhető ez a kezdeményezés hatalomgyakor­lási szempontból. Mondjuk, ha úgy közelítjük meg a kérdést, hogy mi a jobb, két minisztérium egyenként há­romszáz alkalmazottal vagy egy hatszázzal, akkor máris látható, a tárcák száma önmagában semmit nem jelent. Mert az épí­tésügyi agendát a gazdasági minisztérium bizonyára nem az eddigi, roppant mód elfoglalt hivatalnokai veszik át, arra egyébként mérget is vehetünk. Tehát az építési tárca (szépemlékű Ján Lupták szülöt­te) megszűnése még nem jelen­ti az építési tárca alkalmazotta­inak szélnek eresztését. De rendben van, tételezzünk fel racionalitást és jóindulatot, tételezzük fel, hogy a gazdasági és az építési tárca összevonása valóban megtakarítás, valóban jobb lesz a világ. A mezőgazdasági és környe­zetvédelmi tárca összevonása viszont a merénylet kategóriá­jába sorolandó. E két miniszté­rium agendája ugyanis egymás ellenpontja, az ellentétes moti­vációk és célok elérésének nem lehet módszere az összeolvasz­tás. Hiába nyilatkozza a mező- gazdasági miniszter, hogy nyu­godtan elfér e két agenda egy helyen, sajnos nem fér el. Az olyan, mintha a reklámügynök­séget összekeverik a szerkesztő­séggel (sajnos, napi gyakorlat), vagy olyan, mintha a farkast zárnák egy karámba a birkával (biológiai szempontból egyikük sem káros vagy hasznos). De a legrosszabb üzenet Fico bejelentésében mégis másutt van: júliusra tervezi a kor­mányátalakítást, csak kihagyott Az építési tárca megszű­nése mégnem jelenti az építési tárca alkal­mazottainak szélnek eresztését. egy apróságot. Közben június­ban parlamenti választások lesznek. Igen, tudjuk, valószínűleg ő nyeri meg, de még nem tudhat­ja, jelenlegi partnerei bejutnak- e s milyen arányban, lesznek-e más koalíciós partnerei. Július­ban Szlovákiában kormányala­kítás, nem átalakítás várható. Új kormányprogrammal, mi­egymás. Ha Fico pártrendezvényen je­lenti be, hogy kormányátalakí­tással számol, csökkentené a tárcák számát, az kissé korán, de legalább kampánynak minő­sülne. Ha emiatt kormányülést, netán a ciklus végén parlamenti szavazást akar, akkor szerepza­varban él. Ami pedig többe fog kerülni (oda-vissza alakítgatá­sokkal), mintha a régiben ma­radnánk. Persze, a közmondás azt módja, ha a Jóisten úgy akarja, a kapanyél is elsül, tehát akár más is alakíthat kormányt. A másik közmondás szerint pedig álmodik a nyomor, néhá- nyan abban reménykednek, hogy Fico hatalma nem tart még négy évig. Mindenesetre maradjunk ab­ban, hogy júliusban új mandá­tum, új négy év, új politikai térkép, és még nem tudni mennyi új politikai trafik. De legalább van mivel etetni a közbeszédet. . . KOMMENTÁR , A párthakni és közönsége BARAK LÁSZLÓ Ha a Magyar Koalíció Pártja komáromi járási elnökét, Andrüskó Imrét nem ez idő tájt vizsgálná pártja járási etikai bizottsága, tulajdonképpen nem lenne hírértéke az eseménynek. Hiszen semmivel sem lenne fajsúlyosabbnak tekinthető egy gittegylet szokás szerinti, öncélú hatalmi csetepatéjánál... Még ha And- ruskó Dél-Szlovákia egyik legsikeresebb magyar gimnáziumá­nak igazgatója, egyszersmind az MKP parlamenti képviselője is! 2010 azonban a parlamenti választások éve. Ez a tény tehát nemcsak pikantériát kölcsönöz az inkriminált vicinális kiszorí­tósdiknak, hanem a cseppben a tenger elve alapján egyértelműen lerántja a leplet az ún. szlovákiai magyar politi­kaijátszmákról. Esetünkben az MKP csúcsvezetésében zajlók­ról. Különös tekintettel arra, hogy a párt országos tanácsa ép­pen szombaton tárgyalta meg a parlamenti jelöltállítás kritéri­umait. Amelyek szerint a jelöltlistát a vidék, vagyis a járások/megyék személyekre szóló javaslatai alapján állítják majd össze. Áz első 15 hely kivételével, amelyek elosztása a ve­zérkar privilégiuma! Andrüskó tehát nyilván eleve ki lesz lőve mindenhonnan! Bűne nem más, mint az, hogy a megyei válasz­tási kampányban állítólag ,jót“ nyilatkozott a „zellenség”, vagy­is a Bugár-féle Híd párt egyik jelöltjéről... Most már aztán igen kíváncsiak lehetünk arra, vajon Csáky Pál ugyancsak szombaton elhangzott „toborzóját”, amely az MKP-t annak idején elhagyó politikusok és közkatonák visszacsaloga­tására irányult, hányán veszik/vehetik komolyan? Ugyanígy azon is el lehet merengeni egy röpke pillanatra, vajon komolyan gondolhatta-e egyáltalán maga az MKP elnöke, amit beszélt. Vagy megint csak egy kampánypetárda sült el a szájában, mint vezérkedése óta annyiszor...? Különben jó lesz vigyázni a szlovákiai magyar politikusok meg­lehetősen öntelt és magabiztos élcsapatának, nehogy úgy járja­nak, mint a nyeszlett egeret világra vajúdó hegyek... Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy messze nem lesz majd a parlamenti választások után annyi képviselőjük - nevezetesen 20 - mint amennyi 2006-ban lett. Esetleg annyi sem, amennyi a párt ve­zérkarának - figyelem: 10 alelnökről van szó, plusz a pártelnök meg az országos tanács elnöke - megélhetését biztosítja. Sőt, előfordulhat, hogy az MKP és a Híd között folyó, a pártszakadás óta vitathatatlanul főként Csáky által generált pocskondiázó hadviselés következményeként nem lesz egyetlen magyar párt által jelölt képviselő sem a parlamentben... És akkor mi van, kí­nálkozik az utóbbi eshetőségre vonatkozó kérdés? Nos, vélhető­en egyáltalán nem történik semmiféle égszakadás-földindulás a szlovákiai magyarok rovására. Akik közül igen sokan jószerével azt sem tudják, hány magyar nemzetiségű képviselő szedi a fize­tését a parlamentben jelenleg. Arról nem beszélve, hogy az MKP jelenlegi tíz alelnöke közül alig-alig ismernek valakit név szerint. Ami azt jelenti, tulajdonképpen semmilyen érdemi munka, leg­alábbis a közemberek, a választók életét konkrétan befolyásoló munka nem folyik sem a pártban, sem pedig a parlamentben. Mert, ugye, kivagyi módon nemzetileg sóderolni, a budapesti politikai nagybácsiknak és nagynéniknek rinyálni, hülye szlovák nacionalistákat vitára méltatni, heccelni, velük a köznépet ijesztgetni konkrét parlamenti felszólalások, törvényjavaslatok elfogadtatása, a közérdek érvényesítése helyett, semmivel nem ér többet, mint az, ha valaki visszavicsorog egy-egy rávicsorgó és -ugató kutyára... Az ilyesmi nem közérdekű politizálás, hanem magánérdekű, gagyi párthakni! A párton belüli meg a párton kí­vüli kiszorítósdi pedig csak arról szól, kik és mennyit markol­hatnak föl a becsapott közönségtől összeszedett gázsiból...? JEGYZET Nincs alvás! JUHÁSZ KATALIN Hosszú téli estéken megnyug­tató dolog szörfözni az inter­neten, mert önmagát is jobban megismerheti az ember: Né­hány napja teljes bizonyos­sággal tudom, hogy álmatlan­ságom minek köszönhető. Sokáig hétalvó voltam, elég volt lehajtani a fejem valaho­vá, még a lámpát se kellett el­oltani, sőt akciófilmet is néz­hettek mellettem. Mozdulatlanul aludtam végig az éjszakát, gyűrött, „mintás” arccal ébredtem, és fogalmam sem volt róla, kik járkáltak a lakásban éjjel, mit főztek, mi mindent törtek össze és szerel­tek le, engem ágyastul hová vittek, illetve milyen típusú kézigránát robbant fel a köze­lemben. Nos, ez nincs már így. Hajnali 3 és 4 között felpattan a szemem. Egy ideig próbálok mozdulat­lan maradni és valami szépre gondolni, hátha visszaalszom, ám ez a taktika ritkán válik be. Többnyire másfél órán keresz­tül olvasgatok, takarítok, ki­mosok pár dolgot, dühösen, amiért nem vagyok álmos. És mindez a munkahelyi stressz miatt van, tudtam meg egy in­ternetes teszt kitöltése után. „A tartós lelki feszültség nagy mértékben befolyásolja az egészséget. Nem csupán a lel­ket, de a bőrt, az izmokat, a csontokat, a vérnyomást és az agyműködést is érintheti. Kí­sérhetik tartós alvászavarok, amikor a szervezet képtelen pihenni, mivel odabent folya­matosan berreg a vészjelzés” ­hangzik a magyarázat. Azt is megtudtam a tesztből, hogy több munkát vállalok, mint amennyivel meg tudok birkózni, és az agyam mellett a lelkemet is túlterhelem. De nézzük, hányán vagyunk ezzel így. Egy friss EU-s felmé­résben az áll, hogy a munka­helyi stressz nemzetközi vi­szonylatban is a legsúlyosabb népegészségügyi problémák egyike: az Európai Unióban minden második munkaválla­lót komoly stresszhatások érik, ezek a dolgozók gyakrabban betegszenek meg, látszólag ok nélkül romlik a teljesítmé­nyük, később pedig a munka­helyi konfliktusok szív- és ér­rendszeri betegségek, magas vérnyomás vagy gyomorfekély kialakulásához vezethetnek. Ráadásul a kutatók szerint a nők sokkal érzékenyebbek, gyakrabban rokkannak bele a munkahelyi stresszbe. Feszült­ségoldó technikaként pedig gyakori a dohányzás és a mér­téktelen evés-ivás. Hát ez stimmel, mindhárom önpusztí­tó kényszertevékenység jel­lemző rám. De optimista vagyok, mert azt is megtudtam, hogy az Euró­pai Bizottság keretmegállapo­dást javasolt a szakszerveze­teknek és a munkáltatói szö­vetségeknek, hogy felhívják a figyelmet a munkahelyi stressz veszélyeire. Konkrét megelőző eszközöket javasolnak, például kollektív szerződést, magatartási és eti­kai kódexet, kommunikációs tréningeket, jobb munkaszer­vezést. A tagállamoknak három évük van, hogy kidolgozzák a saját megoldásaikat. Addig meg csak kibírom alvás nélkül... FIGYELŐ Csak a bejutás számít Természetesen kötélen tán­colnak. Az eddigi mutatványt csak az igazolja, hogy amióta belekezdtek, mindig bejutot­tak a parlamentbe. Ugyanak­kor a játék lényege a választá­si küszöb átlépése. Ha ez megvan, akkor minden meg­van. Szavazati erő a parla­mentben, az ORTT-ben, a közmédiumok kuratóriumai­ban, országos médiajelenlét. A stratégia lényege két moz­zanatból áll. Egyrészt Somo­gyi Zoltán elképzeléséből egy középosztályi tematikáról, amely szekularizált liberális -konzervatív álláspont. Sze­kularizált, mert Isten nem sze­repel benne. A stratégia másik része egy életérzés-politika, amely azokra játszik, akiknek elege van a két nagy pártból, s azok tevékenységét a normális életet akadályozó tényezőnek tekintik, érzik. Innen a Normá­lis Magyarországot! szlogen. A szekularizált liberális-kon- zervatív irány csak Somodi és Szabados Krisztián nyilváno­san publikált tanulmányaiban érhető el (persze a konzervatív eszmehordozók hosszan vi­tatnák annak konzervatív jel­legét, de ez most mindegy). A párt üzeneteiben nem jelenik meg, még szakpolitikai üzene­teiben sem. Ez a hiány egyéb­ként azt is jelzi, hogy Dávid és Herényi - sem a pártban, sem a frakcióban - nem talált poli­tikai-ideológiai szövetségesek­re, akik az általános ideológiai irányt képesek lennének rész­elemeiben megjeleníteni. Ma­gyarul, az MDF ma csak Dávid Ibolya és Herényi Károly. (Kó- czián Péter blogja)

Next

/
Thumbnails
Contents