Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-18 / 13. szám, hétfő
Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 18. TALLÓZÓ HVG Lendvai Ildikó szerint a Fidesz által tervezett lépések „nyugdíjkatasztrófát“ okoznának. Az MSZP elnöke erről tegnapi sajtótájékoztatóján beszélt. A Fidesz szerint gátlástalan, kétségbeesett ha- zudozás zajlik MSZP-s oldalon a nyugdíjak ügyében, a szocialisták ugyanis el akarják kerülni az elszámolást a nyugdíjasok felé. Lendvai Ildikó azt mondta: ha az úgynevezett svéd modell érvényben lenne 2010-ben, akkor nem lenne nyugdíjkorrekció, az állami befizetés megszüntetése miatt átlagosan 20 százalékkal csökkennének a nyugdíjak, 2011-től pedig még a nyugdíjprémiumra sem lehetne számítani, és a Fidesz „koldusnyugdíjat“ juttatna a nőknek.- A medvétől nem kell félned, Lajoska, az téli átmot alszik. Kár, hogy a politikusok nem. (Peter Gossónyi rajza) Tételezzük fel, hogy a gazdasági és az építési tárca összevonása valóban megtakarítást fog jelenteni Ipiapacs, minisztérium! Júliustól tehát, ha Fico szerint minden jól megy, két minisztériummal kevesebb lesz kis hazánkban, amitől 15 millió euró megtakarítást vár a kormányfő. Igaz, jóval több pénzt kellene megtakarítani, de bejelentésként nem rossz, a választók üstöllést felbontottak egy üveg akármit, s poharukat miniszterelnökünk egészségére ürítették. LOVÁSZ ATTILA De még mielőtt kitörne az örömmámor, hogy milyen jó is lesz kevesebb miniszterrel a nyakunkon (ami önmagában valóban örömforrás), nézzük meg, hogyan értelmezhető ez a kezdeményezés hatalomgyakorlási szempontból. Mondjuk, ha úgy közelítjük meg a kérdést, hogy mi a jobb, két minisztérium egyenként háromszáz alkalmazottal vagy egy hatszázzal, akkor máris látható, a tárcák száma önmagában semmit nem jelent. Mert az építésügyi agendát a gazdasági minisztérium bizonyára nem az eddigi, roppant mód elfoglalt hivatalnokai veszik át, arra egyébként mérget is vehetünk. Tehát az építési tárca (szépemlékű Ján Lupták szülötte) megszűnése még nem jelenti az építési tárca alkalmazottainak szélnek eresztését. De rendben van, tételezzünk fel racionalitást és jóindulatot, tételezzük fel, hogy a gazdasági és az építési tárca összevonása valóban megtakarítás, valóban jobb lesz a világ. A mezőgazdasági és környezetvédelmi tárca összevonása viszont a merénylet kategóriájába sorolandó. E két minisztérium agendája ugyanis egymás ellenpontja, az ellentétes motivációk és célok elérésének nem lehet módszere az összeolvasztás. Hiába nyilatkozza a mező- gazdasági miniszter, hogy nyugodtan elfér e két agenda egy helyen, sajnos nem fér el. Az olyan, mintha a reklámügynökséget összekeverik a szerkesztőséggel (sajnos, napi gyakorlat), vagy olyan, mintha a farkast zárnák egy karámba a birkával (biológiai szempontból egyikük sem káros vagy hasznos). De a legrosszabb üzenet Fico bejelentésében mégis másutt van: júliusra tervezi a kormányátalakítást, csak kihagyott Az építési tárca megszűnése mégnem jelenti az építési tárca alkalmazottainak szélnek eresztését. egy apróságot. Közben júniusban parlamenti választások lesznek. Igen, tudjuk, valószínűleg ő nyeri meg, de még nem tudhatja, jelenlegi partnerei bejutnak- e s milyen arányban, lesznek-e más koalíciós partnerei. Júliusban Szlovákiában kormányalakítás, nem átalakítás várható. Új kormányprogrammal, miegymás. Ha Fico pártrendezvényen jelenti be, hogy kormányátalakítással számol, csökkentené a tárcák számát, az kissé korán, de legalább kampánynak minősülne. Ha emiatt kormányülést, netán a ciklus végén parlamenti szavazást akar, akkor szerepzavarban él. Ami pedig többe fog kerülni (oda-vissza alakítgatásokkal), mintha a régiben maradnánk. Persze, a közmondás azt módja, ha a Jóisten úgy akarja, a kapanyél is elsül, tehát akár más is alakíthat kormányt. A másik közmondás szerint pedig álmodik a nyomor, néhá- nyan abban reménykednek, hogy Fico hatalma nem tart még négy évig. Mindenesetre maradjunk abban, hogy júliusban új mandátum, új négy év, új politikai térkép, és még nem tudni mennyi új politikai trafik. De legalább van mivel etetni a közbeszédet. . . KOMMENTÁR , A párthakni és közönsége BARAK LÁSZLÓ Ha a Magyar Koalíció Pártja komáromi járási elnökét, Andrüskó Imrét nem ez idő tájt vizsgálná pártja járási etikai bizottsága, tulajdonképpen nem lenne hírértéke az eseménynek. Hiszen semmivel sem lenne fajsúlyosabbnak tekinthető egy gittegylet szokás szerinti, öncélú hatalmi csetepatéjánál... Még ha And- ruskó Dél-Szlovákia egyik legsikeresebb magyar gimnáziumának igazgatója, egyszersmind az MKP parlamenti képviselője is! 2010 azonban a parlamenti választások éve. Ez a tény tehát nemcsak pikantériát kölcsönöz az inkriminált vicinális kiszorítósdiknak, hanem a cseppben a tenger elve alapján egyértelműen lerántja a leplet az ún. szlovákiai magyar politikaijátszmákról. Esetünkben az MKP csúcsvezetésében zajlókról. Különös tekintettel arra, hogy a párt országos tanácsa éppen szombaton tárgyalta meg a parlamenti jelöltállítás kritériumait. Amelyek szerint a jelöltlistát a vidék, vagyis a járások/megyék személyekre szóló javaslatai alapján állítják majd össze. Áz első 15 hely kivételével, amelyek elosztása a vezérkar privilégiuma! Andrüskó tehát nyilván eleve ki lesz lőve mindenhonnan! Bűne nem más, mint az, hogy a megyei választási kampányban állítólag ,jót“ nyilatkozott a „zellenség”, vagyis a Bugár-féle Híd párt egyik jelöltjéről... Most már aztán igen kíváncsiak lehetünk arra, vajon Csáky Pál ugyancsak szombaton elhangzott „toborzóját”, amely az MKP-t annak idején elhagyó politikusok és közkatonák visszacsalogatására irányult, hányán veszik/vehetik komolyan? Ugyanígy azon is el lehet merengeni egy röpke pillanatra, vajon komolyan gondolhatta-e egyáltalán maga az MKP elnöke, amit beszélt. Vagy megint csak egy kampánypetárda sült el a szájában, mint vezérkedése óta annyiszor...? Különben jó lesz vigyázni a szlovákiai magyar politikusok meglehetősen öntelt és magabiztos élcsapatának, nehogy úgy járjanak, mint a nyeszlett egeret világra vajúdó hegyek... Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy messze nem lesz majd a parlamenti választások után annyi képviselőjük - nevezetesen 20 - mint amennyi 2006-ban lett. Esetleg annyi sem, amennyi a párt vezérkarának - figyelem: 10 alelnökről van szó, plusz a pártelnök meg az országos tanács elnöke - megélhetését biztosítja. Sőt, előfordulhat, hogy az MKP és a Híd között folyó, a pártszakadás óta vitathatatlanul főként Csáky által generált pocskondiázó hadviselés következményeként nem lesz egyetlen magyar párt által jelölt képviselő sem a parlamentben... És akkor mi van, kínálkozik az utóbbi eshetőségre vonatkozó kérdés? Nos, vélhetően egyáltalán nem történik semmiféle égszakadás-földindulás a szlovákiai magyarok rovására. Akik közül igen sokan jószerével azt sem tudják, hány magyar nemzetiségű képviselő szedi a fizetését a parlamentben jelenleg. Arról nem beszélve, hogy az MKP jelenlegi tíz alelnöke közül alig-alig ismernek valakit név szerint. Ami azt jelenti, tulajdonképpen semmilyen érdemi munka, legalábbis a közemberek, a választók életét konkrétan befolyásoló munka nem folyik sem a pártban, sem pedig a parlamentben. Mert, ugye, kivagyi módon nemzetileg sóderolni, a budapesti politikai nagybácsiknak és nagynéniknek rinyálni, hülye szlovák nacionalistákat vitára méltatni, heccelni, velük a köznépet ijesztgetni konkrét parlamenti felszólalások, törvényjavaslatok elfogadtatása, a közérdek érvényesítése helyett, semmivel nem ér többet, mint az, ha valaki visszavicsorog egy-egy rávicsorgó és -ugató kutyára... Az ilyesmi nem közérdekű politizálás, hanem magánérdekű, gagyi párthakni! A párton belüli meg a párton kívüli kiszorítósdi pedig csak arról szól, kik és mennyit markolhatnak föl a becsapott közönségtől összeszedett gázsiból...? JEGYZET Nincs alvás! JUHÁSZ KATALIN Hosszú téli estéken megnyugtató dolog szörfözni az interneten, mert önmagát is jobban megismerheti az ember: Néhány napja teljes bizonyossággal tudom, hogy álmatlanságom minek köszönhető. Sokáig hétalvó voltam, elég volt lehajtani a fejem valahová, még a lámpát se kellett eloltani, sőt akciófilmet is nézhettek mellettem. Mozdulatlanul aludtam végig az éjszakát, gyűrött, „mintás” arccal ébredtem, és fogalmam sem volt róla, kik járkáltak a lakásban éjjel, mit főztek, mi mindent törtek össze és szereltek le, engem ágyastul hová vittek, illetve milyen típusú kézigránát robbant fel a közelemben. Nos, ez nincs már így. Hajnali 3 és 4 között felpattan a szemem. Egy ideig próbálok mozdulatlan maradni és valami szépre gondolni, hátha visszaalszom, ám ez a taktika ritkán válik be. Többnyire másfél órán keresztül olvasgatok, takarítok, kimosok pár dolgot, dühösen, amiért nem vagyok álmos. És mindez a munkahelyi stressz miatt van, tudtam meg egy internetes teszt kitöltése után. „A tartós lelki feszültség nagy mértékben befolyásolja az egészséget. Nem csupán a lelket, de a bőrt, az izmokat, a csontokat, a vérnyomást és az agyműködést is érintheti. Kísérhetik tartós alvászavarok, amikor a szervezet képtelen pihenni, mivel odabent folyamatosan berreg a vészjelzés” hangzik a magyarázat. Azt is megtudtam a tesztből, hogy több munkát vállalok, mint amennyivel meg tudok birkózni, és az agyam mellett a lelkemet is túlterhelem. De nézzük, hányán vagyunk ezzel így. Egy friss EU-s felmérésben az áll, hogy a munkahelyi stressz nemzetközi viszonylatban is a legsúlyosabb népegészségügyi problémák egyike: az Európai Unióban minden második munkavállalót komoly stresszhatások érik, ezek a dolgozók gyakrabban betegszenek meg, látszólag ok nélkül romlik a teljesítményük, később pedig a munkahelyi konfliktusok szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás vagy gyomorfekély kialakulásához vezethetnek. Ráadásul a kutatók szerint a nők sokkal érzékenyebbek, gyakrabban rokkannak bele a munkahelyi stresszbe. Feszültségoldó technikaként pedig gyakori a dohányzás és a mértéktelen evés-ivás. Hát ez stimmel, mindhárom önpusztító kényszertevékenység jellemző rám. De optimista vagyok, mert azt is megtudtam, hogy az Európai Bizottság keretmegállapodást javasolt a szakszervezeteknek és a munkáltatói szövetségeknek, hogy felhívják a figyelmet a munkahelyi stressz veszélyeire. Konkrét megelőző eszközöket javasolnak, például kollektív szerződést, magatartási és etikai kódexet, kommunikációs tréningeket, jobb munkaszervezést. A tagállamoknak három évük van, hogy kidolgozzák a saját megoldásaikat. Addig meg csak kibírom alvás nélkül... FIGYELŐ Csak a bejutás számít Természetesen kötélen táncolnak. Az eddigi mutatványt csak az igazolja, hogy amióta belekezdtek, mindig bejutottak a parlamentbe. Ugyanakkor a játék lényege a választási küszöb átlépése. Ha ez megvan, akkor minden megvan. Szavazati erő a parlamentben, az ORTT-ben, a közmédiumok kuratóriumaiban, országos médiajelenlét. A stratégia lényege két mozzanatból áll. Egyrészt Somogyi Zoltán elképzeléséből egy középosztályi tematikáról, amely szekularizált liberális -konzervatív álláspont. Szekularizált, mert Isten nem szerepel benne. A stratégia másik része egy életérzés-politika, amely azokra játszik, akiknek elege van a két nagy pártból, s azok tevékenységét a normális életet akadályozó tényezőnek tekintik, érzik. Innen a Normális Magyarországot! szlogen. A szekularizált liberális-kon- zervatív irány csak Somodi és Szabados Krisztián nyilvánosan publikált tanulmányaiban érhető el (persze a konzervatív eszmehordozók hosszan vitatnák annak konzervatív jellegét, de ez most mindegy). A párt üzeneteiben nem jelenik meg, még szakpolitikai üzeneteiben sem. Ez a hiány egyébként azt is jelzi, hogy Dávid és Herényi - sem a pártban, sem a frakcióban - nem talált politikai-ideológiai szövetségesekre, akik az általános ideológiai irányt képesek lennének részelemeiben megjeleníteni. Magyarul, az MDF ma csak Dávid Ibolya és Herényi Károly. (Kó- czián Péter blogja)
