Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-16 / 12. szám, szombat
18 Szalon ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 16. www.ujszo.com SZALON-NAPLÓ SZALONKERTESZ Túl az éjszaka fényein A kertész januárja BODNÁR GYULA Könnyű eső permetezett tegnap este, amikor már csupán néhány óra választott el az óév végétől és az újév kezdetétől. Az előző rendszerből megmaradt kopott utcai lámpaoszlopok fényudvaraiban volt ez igazán látható a balkonunkról. Akárcsak nyári éjszakákon a különféle szárnyas rovarok kavargó-táncoló serege, melyet vagy a mesterséges fény vonz oda, mintha valóban mulatságba, diszkóba özönlenének, vagy reménye a melegnek, netán élelemnek. Miközben néztem a lakótelepi trafóház és a garázsok tetején is mind nagyobb foltokban csillogó tócsákat, szemem a földre tévedt, ahol apró pöttyök világítottak, ahogy a szentjánosbogarak, öt-hat mindössze, szétszórva, mint gyöngyök, mozdulatlanul. Esőcseppek lehetnek, gondoltam, azonban mégsem fűszálakon pihennek, az avaron sem, hanem az egyik akácfa kopár ágain cseperedtek meglehetősen tekintélyes méretűvé, esetleg a száraz magházakon, melyek így, beleveszve a sötétbe mintha egybeolvadtak volna a földdel. A fényt pedig bizonyára lakótömbünk ablakai mögül kapták, s talán nem is mesterséges fényt, hanem olyat, amelyből maradt még a lelkekben a karácsonyból. Vagy amely folyamatosan ott van minden emberben, minden családban, csak olykor elrejtőzik, rosszabb esetben, viharosabb napokban elmenekül szélcsendes tartományokba, és csupán jeles napokon bukkan elő, erősödik fel újra, amilyen például az óév búcsúztatása és az újév fogadása. Lám, amint elkezdtek súlyos hópelyhek keveredni az esőbe, eltűntek a világító pöttyök. Talán újra megvillannának, ha autó fordulna be a kanyarban, csakhogy se autó, se ember, bezárkózott a világ. Bár emberből máskor, jobb időben sincs sokkal több az utcákon, amint sötétedni kezd. Jut eszembe, 1994-ben, az Egyesült Államok fővárosában figyelmeztettek bennünket, ne nagyon sétálgassunk az esti Washingtonban, veszélyes. Ha menni akarunk valahova, csak taxival. Ez itt ugyan még nem egészen Amerika - noha mostanában már karácsonyra városokat, középületeket, magánházakat tájainkon is felcicomáznak színesen világítóvillogó izzófüzérekkel; szemközt is, a négy garázssoron túl, légvonalban cirka másfél száz méterre hetek óta fut egy ilyen fényszalag a kis vegyesbolt tetejének formáját követve -, azért nem árt vigyázni. És ha már fény, a képernyőről is Amerika zúdul ránk Hollywood szennycsatomáiból, főként a kereskedelmi tévéken át, meghódítva, elfoglalva legszebb ünnepeinket is. Mindazonáltal elgondolkoztató, hogy - amikor ezeket a sorokat írom - még javában tart a téli szünet, és sehol egy gyerek. Mármint kint, a szabadban, a szabad levegőn. Napközben sem, napsütésben sem. Az nem igaz, hogy nincs utánpótlás. Bármilyen silány is a népszaporulat hosszú ideje, reggelente azért még csapatostul vonulnak az iskolákba gyerekek és ifjak, s az óvodákat sem kellett mind bezárni. A HINl-ben rejlene a titok? A belőle fakadó félelemben? Aligha. Inkább azt gondolom, ha hó borítaná a tájat, ha például a tegnap esti havas eső helyett havazik, merthogy tél lenne végül is, akkor talán a lányok és fiúk, kicsik és nagyok elmozdulnának a képernyők, monitorok, házimozik és mindenféle szó- rakozató kütyük mellől, s a mobil- telefonokat is bent hagyva rohannának ki a télbe. Vagy nem. Úgy tűnik fel, túlságosan is vonzó, a valóságos élettel szemben összehasonlíthatatlanul gazdagabb, változatosabb, élvezetesebb programot kínál a számító- gépes világ. A virtuális élet. Mely ráadásul halhatatlan. Ha szétlőnek, szétrúgnak, szétvernek, ha elfogyott is valamennyi életed, ha game over, azaz vége a játéknak, akkor sem történt tragédia, ott van mindig a feltámadás, az újrakezdés esélye. Sikeres csaták, győzelmek csábító reménye és fénye. Kell ennél csodálatosabb perspektíva?! Gyermekeinknek, unokáinknak, kedves felnőttek, kedves szülők! Pedig kimúlhat így bennük a természetes mozgásigény. S bár lehet még virtuális győzelem a monitor vagy a képernyő előtt, de az életveszély valós lesz, az oxigénhiányos agy kóros tünetei előbb-utóbb jelentkeznek majd. Összezavarodik a kép, s a játéknak vélt ellenfélből hirtelen kegyetlen ellenség támad szemünk fényére. Melyet megvédeni nehéz lesz atlétikai pályák, uszodák, sportcsarnokok, többek között jól felszerelt, ökölvívásra, gimnasztikára alkalmas edzőtermek s egyéb sportolási és játéklehetőségek híján, valamint a rangjukat vesztett iskolai testnevelésórákon. És persze lelkes szervezők, edzők, vezetők nélkül. De elképzelhető, hogy már késő lenne mindez is. Amikor a foci, a legnépszerűbb és leghamarabb elérhető játék sem hozza már ki manapság a gyereket a lakásból. És teljesen mindegy, milyen évszakot írunk. Különleges élmény, ha itt-ott labda pattog valamelyik grundon. Mondanám szívesen, hogy ebben az egységesülési törekvések ellenére szétszórt, szakadozó, csoportokra, klikkekre, faji, nemzeti, vallási alapú közösségekre, egyénekre bomló világban legalább a család tart egybe - persze azzal, hogy a emberi életnek már a korai szakaszát átalakító robbanásszerű információs forradalom korában nagy árat fizetünk érte gyermekeink egészséges fejlődésének kockáztatásával. Csakhogy a mindennapi tapasztalatokból, tudományos kutatások eredményeiből és számos más forrásból ítélve - egyre több család ugyancsak széthullóban. Ilyenképpen korántsem biztos, hogy a legpompásabb lakásban is a falak csupán térelválasztó szerepet töltenek be. Mindenesetre hinnünk kell abban, hogy az éjszaka mesterséges, valamint esőcseppekről, víztócsákról visszaverődő fényem túl, a képernyő, a monitor, a különféle kütyük fényein is túl folyamatosan ott van minden emberben, minden családban egy másfajta fény. A lélek és az értelem fénye. Próbáljunk vigyázni rá. JANUÁR A kertész januárban sem tétlenkedhet - mondják a kertészeti kézikönyvek. Bizonyára így igaz, mert januárban a kertész főként az időjárással bajlódik, de még inkább aggodalmaskodik. Az időjárással olyan furán áll a dolog. Mindig van vele valami baj. Az időjárás állandóan rakoncátlan- kodik, túloz, hol az egyik, hol a másik végletbe esik. A hőmérséklet soha nem egyezik a százéves átlaggal: vagy öt fokkal alatta, vagy öt fokkal fölötte van. A csapadék vagy tíz milliméterrel meghaladja a normálisát, vagy hússzal alatta marad; ha nincs túlságos szárazság, akkor biztosan túlontúl sok a nedvesség. Azoknak, akiknek egyébként semmi közük hozzá, ezer okuk van az időjárást szidni. Hát még a kertésznek! Kevés hó esett? Teljes Jozef Čapek illusztrációja TOMI VINCE ♦ Ha minden csatát megnyerünk, mi lesz annyi legyőzöttel? ♦ Legnehezebb lépést tartani azzal, aki ül. ♦ A megrögzött demagóg két mínuszból egyenlőségjelet csinál. ♦ Szemed nem tehet róla, hogy nézeteid változnak. ♦ A hazugságnak rövid a lába, de igen gyors. ♦ A gépkocsi két csoportra osztja az embereket. Autósokra és túlélőkre. ♦ Vannak látogatók, akik egy óra alatt többet időznek nálad, mint mások egy egész hét alatt. joggal dohog, hogy az sehová nem elég. Sok a hó? Attól tart, hogy súlya alatt letörnek a fenyők gyönge ágai. Ha nincs hó, a pusztító száraz fagyok miatt siránkozik, olvadás jön, akkor a hirtelen nekivaduló bolond szeleket átkozza. Ezeknek az a gyalázatos szokásuk, hogy elhordják a fenyőgallyat meg a kert egyéb takaróanyagát, és tán még arra is képesek - a mennykő üssön beléjük -, hogy derékba törjenek egy-két csemetefát. Ha januárban netán kisüt a nap, a kertész a fejét fogja: a fás szárúakban idő előtt megindul a nedvkeringés! Ha esik, az alpesi növényeiért reszket, ha nincs eső, bánatosan gondol a rododendronokra. Pedig nem is olyan nehéz a kertész kedvére tenni: megelégszik ő azzal, ha egész január folyamán nulla egész kilenc tized fok a hőmérséklet a fagypont alatt, százhuszonhét milliméter vastag a hóréteg (de porhanyós és ♦ A rózsa tövis nélkül már rég főzeléklenne. ♦ A bíróság előtt mindenki egyforma. A bíróságon más a helyzet. Hűséges focista. Szép szóval nem lehet elcsábítani. ♦ Becsületébe gázoltak. Nyilván alacsonyan hordta. ♦ A potyajegyes könnyebben elviseli csapata vereségét. 4 Nem szabad ok nélkül haragudni. Csak érdemes. ♦ Miért kell az életben ugyanazt a butaságot kétszer elkövetni, amikor olyan nagy a választék? ♦ A pénz megváltoztatta az életét. Kiderült, honnan szerezte. lehetőleg friss legyen a hó!), és az égbolt felhős, szél egyáltalán nem fúj, de ha mégis, akkor legföljebb enyhe nyugati szelek járnak - így aztán minden a legnagyobb rendben lesz. De hát épp itt a bökkenő: miránk, kertészekre a kutya se hallgat, senki tőlünk meg nem kérdi, hogy s mint lenne jó. Olyan is aztán ez a világ! Van néhány ravasz módszer, amivel kifoghatunk az időjáráson, s elérhetjük a változását. Például amint elhatározom, hogy a legmelegebb holmimba öltözöm, rendszerint felmelegszik az idő. Ugyancsak beáll az olvadás, ha néhány jó barát megbeszéli, hogy sízni megy a hegyekbe. Vagy valaki cikket ír az újságba, s abban a kegyetlen fagyról, a hidegtől kicsípett pirospozsgás arcokról, a korcsolyapályák táncos forgatagáról és hasonló jelenségekről számol be. Egészen biztosra vehető, hogy mihelyt a cikket kiszedték a nyomdában, rögtön beáll az olvadás, úgyhogy az emberek akkor olvassák, amikor már langyos eső csordogál, s a hőmérő nulla fölött nyolc fokot mutat. Az olvasó persze azt mondja, hogy az újság tele van hazugsággal és ámítással, hagyjanak hát neki békét az újságokkal. Ezzel szemben a káromkodás, siránkozás, átkozódás, perlekedés, fogvacogtatás és holmi fohászkodások nincsenek az időjárásra semmiféle hatással. Ami a januári vegetációt illeti, legismertebbek belőle az úgynevezett jégvirágok. Elszaporodásuk feltétele, hogy a szoba levegője legalább valamennyire párás legyen, mert ha a levegő teljesen száraz, akkor az ablaküvegen egy árva fenyőgallyat sem lehet kinevelni, nemhogy virágokat. Azonkívül az is szükséges, hogy az ablak egy helyen tökéletlenül záródjék; azon az oldalon, amerről a szél fúj, ott teremnek aztán a jégvirágok. Inkább a szegény ember ablakát díszítik, mint a gazdagét, mert a gazdagok ablakai általában jobban zárnak. Tehát: „a kertész januárban sem tétlenkedhet”, amint - nyilván vigasztalásul - a kertészeti kézikönyvek állítják. Elsősorban úgymond a talajt lehet művelni, mert a fagy megporhanyítja. így hát a kertész mindjárt újév napján kivonul a kertjébe, hogy megművelje a földet. Ásóval rugaszkodik neki, s hosszas erőlködés után sikerül az Nagylábon él. Nincs ellene elég bizonyíték. 4 A pesszimista tulajdonképpen nagy élettapasztalattal rendelkező optimista. ♦ Az ember sohasem szabadulhat meg attól, amiről hallgat. ♦ Száz könyve van, de nincs könyvespolca. Azt senki sem ad neki kölcsön. ♦ Nehéz védekezni az ostobák ellen. Túl találékonyak. ♦ A gyermekek nevelése örök remény, hogy majd csak jók lesznek, ha felnőnek. ♦ Addig kereste borban az igazságot, míg megtalálta. ♦ A vízilabdázó olyan rosszul játásót beletömie a gyémántkemény földbe. Kapával próbálkozik, s ha elég kitartó, bizonyosan kettétöri a kapanyelet. Csákányt ragad, s legalább annyit elér, hogy kifordítja a földből az ősszel elültetett tulipánhagymákat. Az egyetlen célravezető mód az volna, ha vésővel és kalapáccsal dolgozná meg a földet, de hát ez nagyon lassú eljárás, s az ember hamar beleun. Talán dina- mittal is lehetne porhanyítani, lazítani a talajt, csakhogy a kertésznek általában nincs dinamitja. Mit tehetünk hát? Bízzuk a dolgot az olvadásra. Lám, megjön az olvadás is! A kertész kivonul kertjébe, hogy megművelje a földet. Percek múlva haza is viheti, mert a felszínén megereszkedett talaj mind a cipőjére tapadt. De a kertész sugárzó arccal állítja, hogy már nyiladozik a föld. Addig nem tehet egyebet, mint hogy „előkészítő munkákat végez a következő idényre”. „A pincében száraz helyen készíts virágcserépbe való földet gondosan elkevert lombföldből, komposztból, érett marhatrágyából és egy kevés homokból.” Remek! Csakhogy a pincében koksz meg szén van! Az asszonynépség mindenhova odatelepszik a maga ostoba háztartási szükségleteivel! De talán a hálószobában akadna hely egy takaros kis kupac humusz számára... „Használjuk ki a telet a pergola, a lugas javítására.” Nagyon helyes, de hát történetesen nincs sem pergolám, sem lugasom. „Januárban is lehet gyeptéglát lerakni.” Csak hát volna hol, talán a padláson vagy az előszobában? „Ügyeljünk főként a növényház hőmérsékletére.” Hát én szívesen ügyelnék, de ha egyszer nincs növényházam! Ezekkel a kertészeti kézikönyvekkel igazán nem sokra megy az ember. így hát: várunk, várunk! Ma- gasságos ég, micsoda hosszú hónap is ez a január! Csak már február lenne!... Hát lehet februárban valamit kezdeni a kertben? Persze hogy, sőt már akár márciusban is.S közben anélkül, hogy a kertész sejtené, vagy hogy valami érdeme volna benne, kibújtak a földből az első hóvirágok. Karel Čapek: Aszenvedelmes kertész (1929). Mayer Judit fordítása szott, hogy majd elsüllyedt szégyenében. ♦ Annyit topogott egy helyben, hogy nem volt ereje lépni. Ismétlés az unalom apja. 4 A múlttal leginkább háttal lehet szembenézni. 4 Hová tűnnek a szavak, amiket kiradírozunk? 4 Amikor végre a saját lábára állt, leültették. 4 Ruha teszi az embert. Ruhatár a nőt. 4 Kisember, ne lopj! A politikusok nem szeretik a konkurenciát. 4 A pártok elkezdték a csontgyűjtést. Jövőre a kutyák is kapnak szavazójogot. AfORIZMÁK Eleinte volt a szó. Végén a frázis. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
