Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-16 / 12. szám, szombat
Bevezetett a szalonba, inni adott, meg enni, bizony jó dolgokat. Sajnos azonban nem nagyon szerettem a finom falatokat. SAMUEL BECKETT: MOLLOY SZALON Egy disznóól kifutója, amely kényelmes fotelokkal van berendezve, valójában egy szalon. Fénykép, aláírással: „Berkshire Ignác, élt842kilogrammot.” CZAKÓ GÁBOR: DISZNÓJÁTÉK 2010. január 16., szombat 4. évfolyam, 3. szám A háborúban mutatott teljesítmény elismeréseként Adolf Hitler vaskereszttel tüntette ki Ferdinand Čatloš tábornokot Adalék Lengyelország 1939-es lerohanásához 1939. szeptember 1-jén a fasiszta Harmadik Birodalom támadást intézett Lengyelország ellen, és ezzel elkezdődött a második világháború. így tanultuk a történelemkönyvekből. HORBULÁK ZSOLT Mintegy húsz évvel ezelőtt árnyaltak ezen a képen, és immáron nem elhallgatott tény, hogy a Szovjetunió is megtámadta Lengyelországot szeptember 17-én. Máig kevés szó esik azonban róla, hogy 1939. szeptember 1-jén Németország mellett Szlovákia is megindította csapatait Lengyelország ellen. Oszd meg és uralkodj 1938-1939 olyan időszak volt, amikor újra felgyorsultak az események Európában. Németország végleg visszakerült a nagyhatalmak sorába, és ezt az első világháború győztes országai is belátták. Nem akadályozták Németország területi igényeinék kielégítést és hadseregének felszerelését, illetve kibővítését. Amíg a nyugati országok félelemmel nézték a közép-európai nagyhatalom felemelkedését, a keleti szomszédok versengtek Németország kegyeiért. A háborút megelőző másfél évben Németország számára a terep könnyű préda volt az egyelőre még vértelen terjeszkedésre. A legnagyobb ellenfelet, Csehszlovákiát úgyszintén katonai erő alkalmazása nélkül sikerült legyőznie. 1938. szeptember 29-30-án Münchenben nemzetközi döntő- bíróság ült össze. Itt Nagy-Britan- nia, Franciaország, Olaszország és Németország képviselői mintegy három és fél mülió lakost, köztük csaknem hárommillió németet juttattak a Német Birodalom fennhatóság alá. Csehszlovákiával szemben azonban területi követelései voltak Lengyelországnak és Magyar- országnak is. Ez előbbi elsősorban 30-án három, majd újabb öt tartalékos évfolyamot hívtak be. A szlovák-magyar határ őrzését a Hlinka Gárda egységei vették át. Az összesen 51306 mozgósított katonát 30-án vezényelték az északi határhoz. A szlovák tábori sereg, amely öt gyalog-, három hegyi, két páncélos és egy könnyűhadosztályból állt, a Bemolák nevet viselte. A szlovák alakulatot a német Déli Hadseregcsoport 14. hadseregének rendelték alá. A határ túloldalán az V. és X. hadtest gyalogos alakulatainak részeiből kialakított Kárpátok hadseregcsoport várta a támadást. A hadműveletek előtt a szlovák sajtó éles propagandát fejtett ki a területek visszaszerzését követelve. A támadás szeptember 1-jén öt órakor indult. A három alakulat különösebb ellenállás nélkül hatolt be Lengyelországba és vette birtokba a nemrég még Szlovákiához tartozó falvakat. A szlovák sereg az elkövetkező napokban sem találkozott nagyobb ellenállással, mintegy 60-90 km mélységig foglalta el Dél-Lengyelország középső vidékeit. Az előretörést csak Tyli- cze falunál akasztották meg. Szeptember 5-én egy ún. gyorscsoportot alakítottak ki Homonna mellett kerékpáros, lovas, páncélgépkocsis és páncélos egységekből. A határt 8-án lépték át, de harcokba már nem avatkoztak be. A harcok korán elcsendesedtek. Egy hadosztály már 9-én, a gyorscsoport 21-én tért vissza az országba. A háború október 1-jén ért véget. A csapatokat nemsokára leszerelték. A harcokban a szlovák hadsereg 18 katonát veszített, 46 volt a sebesültek száma, 11 az eltűnteké. A háborúban mutatott teljesítmény elismeréseként Adolf Hitler vaskereszttel tüntette ki Ferdinand Čatloš tábornokot. 1939. október 17-én Hitler úgy döntött, hogy Szlovákia Lengyel- országtól megkaphat 770 négyzetkilométert csaknem 35 ezer lakossal. Felajánlotta, hogy kiegyenesítheti az északi határt Zakopane megszerzésével, de ezt Tiso visszautasította. igényeinek kielégítésére fegyveres konfliktus kilátásba helyezése mellett. A csehszlovák-lengyel határvita 1920. július 28-án a követek konferenciája 25 községet több mint húszezer lakossal Árvában és Lip- tóban átadott Lengyelországnak. 1938-ban a meggyengült központi csehszlovák kormány helyzetét kihasználva a szlovák auto- nomisták is aktívabban léptek fel. Több variánsban gondolkodtak. Egyebek között felmerült Csehszlovákia fenntartása, cseh-szlo- vák-lengyel trializmus vagy szlovák-lengyel dualizmus. A legnagyobb veszély számukra a Magyarországgal való újraegyesítés lettvolna. 1938. szeptember 28-án Jozef Tiso és Karol Sidor felkeresték a prágai lengyel követet és tudtára adták, hogy a Hlinka-párti képviselők klubja Csehszlovákia felbomlása esetén támogatná Szlovákia szövetségi formában való társulását Lengyelországhoz. A gyorsuló események azonban mindezt meghaladták. A fentebb említett lengyel ultimátumot a csehszlovák kormány október 1-jén elfogadta. Kijelöltek egy bizottságot, és Lengyelország elfoglalhatott bizonyos területeket. A területek átadására december 1-jén került sor. Lengyelország a szlovák határvidéken hat helyen 221 négyzetkilométert és 9914 lakost szerzett meg. Aháború Téšín vidékét szerette volna megszerezni, de emellett igényt tartott bizonyos határ menti területekre a szlovák határszakaszon is. Ezekre a követelésekre már a müncheni döntés előtt, az azt megelőző szeptember 15-iki Hit- ler-Chamberlain találkozót követően jegyzékekben hívták fel a figyelmet. Csehszlovákia, hogy megtörje a német-lengyel-ma- gyar frontot, elhatározta, hogy Lengyelországgal tárgyalásokba kezd. A 21-i lengyel jegyzékre válaszolva kijelentette, hajlandó elfogadni bizonyos határmódosításokat. A lengyel kormány azonban türelmetlen volt. Félve, hogy kimarad az osztozkodásból, október 29-én 23 órakor a prágai lengyel követ ultimátumot adott át, melyben október 1-jén 12 óráig adott haladékot országa területi Az első világháború szinte semelyik ország területi igényeit sem elégítette ki teljes mértékben. A legyőzőiteknek fájt a veszteség, a győztesek pedig többet akartak. Čsehszlovákia például biztonság- politikai okokból meg akarta szerezni a Pozsony és a Fertő-tó közti vidéket, történelmi okokra hivatkozva Sziléziát és a szláv kapcsolatok okán a szorbok lakta Luzsicát. A Párizs környéki béketárgyalásokon vita folyt a cseh-lengyel határról is. Eduard Beneš külügyminiszter népszavazást javasolt. Erről lemondott, amikor A lengyel területszerzések csak átmenetinek bizonyultak. Lengyelország agresszorból csakhamar maga is áldozattá vált. A német csapatösszevonásokkal összhangban a szlovák-lengyel határon 1939. augusztus 24-én rendelték el a harckészültséget. 26-án és 1939. szeptember 1. Német katonák eltávolítják a lengyel határsorompót (Kép: Archívum^ SZALON-JEGYZET Hazafiság - ha kötelező S1DÓ ZSOLT A szlovák közéleti kedélyeket az év végén a Ján Slota által vezetett Szlovák Nemzeti Párt (SNS) újabb zseniális törvényjavaslata borzolta fel - ez a hazafisági törvény. A szlovák parlament jelenleg tárgyalja a Szlovák Nemzeti Párt által benyújtott hazafisági törvény tervezetét. Indoklásukban azt írják, hogy az ifjúságból hiányzik a szlovák nemzettudat, a szlovák identitás. (Vajon mi hiányzik a magyar, ruszin, roma ifjúságból és az iíj óságnak?) Azt szeretnék elérni, hogy az iskolákban minden hetet a himnusz éneklésével kezdjék a gyerekek, a himnusszal kezdődjenek a parlament ülésszakai, de a helyi köz- igazgatás gyűléseit is énekléssel kezdenék a képviselők. Mi is a hazafiság? A hazafiság (patriotizmus) a haza (szülőföld) iránt érzett pozitív érzelmek összessége, a haza szeretete és hajlandóság a szolgálatára. Közösségvállalás a nemzet többi tagjával, a közös hagyományok megőrzése, közös jövő biztosításának szándéka. A fentiekből is láthatjuk, hogy a hazafiság nem áru, amit megvehetünk, hanem az emberben kialakuló érzések összessége, amelyek az emberben egész élete folyamán alakulnak ki az alapján, ahogy a haza viszonyul hozzá. A történelem sok hőst ismer, aki hazájáért áldozta fel magát, a legismertebb talán I. Leonidasz, Spárta királya volt, aki harctársaival a Thermo- pülai szorosban i. e. 480-ban feltartóztatta a perzsa hadakat, időt nyerve a görög városoknak a felkészülésre. Az elesettek emlékművére a következő feliratot vésték: Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak megcselekedtük, amit megkö- veteltahaza. Napjainkban szerencsére már nincs szükség életek feláldozására, dejogainkbiztosításamostsem egyszerű. A Szlovák Nemzeti Párt kötelezné a lakosságot, hogy lojális legyen, legyen szlovák öntudata. A Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek (magyarok, ruszinok, romák, csehek, vietnamiak) miért növeljék szlovák öntudatukat, ha más nemzet tagjai? Szlovákiánaka Statisztikai Hivatal adatai alapján 5 416 958 lakosa van, s ebből kb. egymillió nem szlovák nemzetiségű (520 ezer magyar, kb. 400 ezer roma, 50 ezer ruszin, 30 ezer cseh, 90 ezer egyéb nemzetiségű). A magyar kisebbség, amely 1918-tól él (Cseh)szlovákiában, napirenden tapasztalta alapvető jogainak korlátozását, főleg 1945 után, amikor is megfosztották állampolgárságától, elvették vagyonát, kitelepítették vagy elűzték szülőföldjéről és ezekért az igazságtalanságokért a mai napig nem kapott elégtételt. Az állam korlátozza a kisebbségek nyelvhasználatijogát, sőt büntet az államnyelv helytelen használatáért. A magyar iskolákban hibrid tankönyvekből kényszerít tanítani, s az alternatív oktatás bevezetésének állandó veszélye is ott lebeg az oktatási intézmények felett. Nem is beszélve a Maiina Hedvig-ügyről, amelyből egy csallóközi lány rovására politikai ügyet kovácsoltak, áldozatból elkövetőt kreálva. A bűnügy pártatlan kivizsgálása és lezárása végtelen történetnek tűnik. A Szlovákiában élő emberek nemzetiségükre, származásukra, bőrszínükre, vallásukra való tekintet nélkül itt szeretnék biztosítani önmaguk és családjuk megélhetését, nyugalomban felnevelni családjukat, dolgozni és érvényesülni - ezért talán elvárhatják a törvények alkotóitól, hogy ne terheljék életüket hamis demagógiával, felesleges kötelességekkel. A hazaszeretetei, a hazafiságot nem törvényekkel, rendeletekkel kell ráerőszakolni az állam polgáraira, hanem olyan feltételeket kell teremteni mindenki számára, hogy az adott országot fogadják el hazájuknak, amely hazában érdemes élni s közösen munkálkodni felemelkedésében. Csehszlovákia első elnöke, T. G. Masaryk mond ta: A nemzetre a kultúrát sem ráerőszakolni, sem pedig belevemi nem lehet. A hazaszere- tetet sem! Mert (Petőfi szerint) „haza csak ott van, holjog is van...”
