Új Szó, 2010. január (63. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-11 / 7. szám, hétfő
18 Kitekintő ÚJ SZÓ 2010. JANUÁR 11. www.ujszo.com Az USA és Oroszország új szerződést köthet Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy tavaly decemberben életbe lépett a Lisszaboni Szerződés Obama teendői 2010-ben MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A mandátuma második évét kezdő Barack Obama idei sürgős teendői közé került a gazdaság rendbetétele, a külföldi háborús erőfeszítések lezárása, illetve folytatása, az egészségügy reformja és a terrorfenyegetettség kezelése. Obama a terrorellenes küzdelemre kénytelen összpontosítani a meghiúsult karácsonyi detroiti repülőgépes merénylet miatt. Az elnököt sok kritika érte a republikánus ellenzék részéről, hogy nem fordított kellő figyelmet a terrorellenes erőfeszítésekre; az Obama- kormány sietve megszigorította a légi utasok ellenőrzését. Obama nyilván eltökélten folytatja az egészségügyi reform megvalósítását. Vélhetően januárban rákerül az aláírása a történelmi jelentőségű törvényre, amely újabb több tízmillió amerikainak nyújt biztosítást, de a program finanszírozása csillagászati összegekbe kerül. Az ellenzék túl drágának és bürokratikusnak tartja a demokraták reformját. Az amerikai elnök - aki január végén vagy február elején tartja meg az Unió helyzetéről szóló szokásos elnöki beszédet - a várakozások szerint újabb ötletekkel áll elő az állásteremtésról, s nagy figyelmet fog szentelni a munkanélküliség enyhítésének, amelynek mértéke átlépte a 10%-os küszöböt. A recesszióból való kilábalás után az Obama-adminisztráció legfőbb gazdasági erőfeszítései között szerepel a költségvetési deficit féken tartása, a mutató a tavalyi pénzügyi évbenl,4 billió dollárra duzzadt; az államháztartási hiány pedig 12,1 billió dollárra. Az elnök megszorító intézkedéseket rendelt el több minisztériumban. S Obama a gazdasági válságra adott válaszok között, a jövőbeni krízisek megelőzésére szorgalmazza a pénzügyi szabályozásireformot. A liberális elnök feladatai között található a globális felmelegedés kezelésében való előrelépés is, bizonyára ösztönözni fogja az úgynevezett tiszta energiatermelési programokat. Külpolitikai téren Obamának mindenekelőtt be kell bizonyítania, hogy a több mint 30 ezer fős afganisztáni csapaterősítés hatékony. Elemzők egyetértenek abban, hogy mindenekelőtt Afganisztán fogja meghatározni Obama külpolitikai örökségét, az elnök ezért eredményt akar felmutatni a nyolc éve tartó háborúban. A Fehér Háznak hamarosan lépnie kell a nukleáris programja ügyében makacskodó Irán elleni szankciók kérdésében is, jóllehet ez komoly akadályokba ütközhet Kína és Oroszország vonakodása miatt. Washingtontól abban is döntést várnak, miképp reagál a belső iráni tiltakozó megmozdulásokra. Az Obama-kormány fontos külpolitikai törekvései között szerepel az előrelépés a nukleáris leszerelés terén; Washington reményei szerint az USA és Oroszország idén új szerződést köthet a decemberben lejárt egyezmény helyett. A Barack Obama vezette washingtoni kormánynak tovább kell lépnie az iraki háborús helyzet megnyugtató lezárásában és a guantánamói börtöntábor felszámolásában, amely égető, bonyolult kérdés, mivel nincs megoldva a terrorgyanús foglyok elhelyezése. Belpolitikai téren Obama nyilván nem kevés figyelmet fordít a november 2-i félidős kongresszusi választásokra, amelyeken a 435 tagú képviselőház minden mandátumáról és a 100 fős szenátus helyeinek egyharmadáról döntenek. Az elnök kampányolni fog a demokratajelöltek mellett, hiszen szüksége lesz a kormánypárti többségre mindkét házban. Elemzők szerint a Fehér Ház kettős stratégiát tervez 2010-re. Meg akarja győzni a választókat, hogy mindent megtesz a foglalkoztatottság javításáért, a recesszió következményeinek megszüntetéséért, a gazdasági növekedés előmozdításáért. Ezáltal mozgásteret nyerhet ahhoz, hogy egyéb kérdések felé forduljon, megoldást találjon a két külföldi háború, a bevándorlás, az energiaellátás vagy a klímaváltozás problémájára. Elemzők mégis a republikánusok megerősödését jósolják. A választási kampányban nyilván feltűnik több olyan republikánus politikus, aki Obamát minden fronton támadva arra fog pályázni, hogy a 2012-es elnökválasztáson Obama kihívója legyen. A liberális elnök feladatai között található a globális felmelegedés kezelésében való előrelépés is (SITA-felvétel) Nemzetközi kapcsolatok 2010-ben Idén eldől, milyen hatékony lesz az USA katonai erősítése Afganisztánban (SITA-felvétel) Bár sokan szoktak reménykedni minden év elején, hogy az épp aktuálisan elkövetkező év jobb, stabilabb, kevésbé konfliktusos lesz, mint amely már mögöttünk van, sajnos ki kell ábrándítanom az optimistákat. Churchillel szólva nem ígérhetek mást 2010-re sem, mint vért, könnyeket és verítéket. De azért néhány területen van -okunk optimizmusra is. ONDREJCSÁK RÓBERT Kezdjük Irakkal. Megválasztása után Barack Obama elkezdte megvalósítani választási ígéretét, és mint az amerikai fegyveres erők legfőbb parancsnoka parancsba adta az iraki kivonulás előkészítését és legnagyobb részének lezárását már 2010-re. Bár az USA nem vonul ki teljesen Irakból, az amerikai erők döntő többsége ebben az évben távozik. Egyrészt Obama számára óriási tekintélyvesztés lenne, ha nem sikerülne neki, másrészt még az amerikai hadsereg sem képes fenntartani a jelenlegi létszámokat Irakban, és ezzel párhuzamosan Afganisztánba küldeni az elnök által kért erősítést. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy nem teljes kivonulásról van szó, ráadásul a közvélemény által kevésbé látható egységek, a légierő, a hadi- tengerészet, a különleges erők jelentős része marad. A nagy kérdés, hogy a nagymértékű amerikai kivonulás mennyire destabilizálja az iraki helyzetet - az amerikai szakértők jelentős része komoly félelmeket táplál ezzel kapcsolatban. A másik kihagyhatatlan téma Afganisztán. Idén nagymértékben eldől, mennyire lesz hatékony az USA katonai erősítése. A tervnek egy nagyon gyenge pontja van: a kivonás megkezdésének előre bejelentett időpontja, amely ráadásul nagyon közel van (2011 első fele). Ha azzal számolunk, hogy nagyjábólfél évig tart az erősítés helyszínre küldése (2010fele), akkor egy év van a nagyobb hadműveletek lezárására, ami elég kevés. A másik kockázatos dolog, hogy mi történik, ha az ellenállók egyszerűen megvárják, átvészelik az elkövetkező másfél éves kritikus időszakot, majd a kivonulás megkezdése után előbújnak a barlangból (nem csak képletesen). A NATO és a transzatlanti kapcsolatokjövője, illetve a transzatlanti stratégiai szolidaritás szempontjából szintén döntő fontosságú, mennyire lesznek képesek és nem utolsósorban hajlandóak a szövetségesek részt venni az afganisztáni hadműveletben. Az Obama iránti (sokszor kritikátlan) lelkesedés egy időre elnyomta a transzatlanti viszonyban Irak kapcsán keletkezett törést, de Afganisztán mindezt nagyon könnyen felülírhatja. A következő fontos ország Jemen. A nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakértők és stratégák már hosszú évek óta figyelmeztetnek, hogy Irak és Afganisztán mellett Jemen lehet/lesz a globális terrorista-ellenes háború következő terepe (Szomália pedig a mellékhadszíntér). Eddig azonban az maki, később az afganisztáni hadműveletek elhomályosították az Arab-félsziget délnyugati csücskén történteket. Az utóbbi napok történései azonban Jemen számára is garantálják a közvélemény és a média figyelmét, és az USA is nyíltabban fog beavatkozni az országban, mint a jelenleg is minden bizonnyal folyó titkos akciók. Egyébként valóban nagyon kíváncsian várom, ezúttal mit találnak ki a megrögzött „anti-amerikanisták”: Jemenben, az egykori Arabia Felixben nincs sem olaj, sem más, hacsak a tömegeket elhülyítő qat- levél nem számít stratégiai nyersanyagnak. Komoly témája lesz az elkövetkező évnek, éveknek a globális gazdasági válság is. Bárnemkülpo- litikai téma, mégis úgy gondolom, meg kell említeni ezen a helyen is, hiszen a válság, ha közvetetten is, de erre a problémakörre is kihat. A válság, amelynek hosszabb távú belpolitikai és szociális hatásai lesznek, mindenképpen érinti az államközi kapcsolatokat is. Mindez természetesen növeli a nemzetközi kapcsolatokban amúgy is sokszor tapasztalható bizonytalanságot és azt a sajnálatos, de gyakori tényt is, hogy a mesterségesen gerjesztett külpolitikai konfrontáció sokszor a belpolitikai vagy gazdasági problémák palástolására szolgál. Végül nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az elmúlt év decemberében életbe lépett az Európai Unióban a Lisszaboni Szerződés is. Sok minden más mellett ki kell emelni, hogy a szerződés megteremtett sok olyan intézményi és formális funkciót, jogkört, amelyek nélkülözhetetlenek egy hatékony, közös külpolitika gyakorlásához, európai szinten is. Az Európai Uniónak már van elnöke (Von Rumpuy), sőt még olyan funkciója is, amelyet némi jóakarattal külügyminiszternek lehet mondani. Mindezek mellett lesz közös európai uniós diplomáciai testület is. Akár örvendezhetnénk is, hiszen mi más kellene egy hatékony külpolitikához, mint elnök, külügyminiszter és diplomáciai testület. Csak egy dolog hiányzik, ami valószínűleg nélkülözhetetlen: a közös európai külpolitikai és stratégiai gondolkodás. Ezeket viszont nem lehet semmilyen szerződéssel létrehozni - ehhez hosszú évtizedek, hagyományok szükségeltetnek és nem utolsósorban tagállami akarat, amely a deklarációk ellenére is sokszor hiányzik. Tehát a közös európai külpolitika semmiképp nem érhető el 2010-ben. Röviden tehát mi vár ránk a mostani évben? Remélhetőleg stabilizálódó (még ha nem is stabil) Afganisztán és az ott elért sikerélménynek köszönhetően egy kicsit erősebb transzatlanti kapcsolat, kétséges iraki stabilitás az amerikai kivonulás után, eszkalálódó konfliktus Jemenben és egy külpolitikai téren ambiciózus, de még gyenge Európai Unió. Meg olyan izgalmas kérdések, mint Irán és a nukleáris fegyverek terjedése, képlékeny La- tin-Amerika (Venezuela - Kolumbia), Oroszország, Kína, India, totálisan instabil Szahel-övezet Afrikában és még sok minden más. Oroszország - mint Churchill mondta - olyan talány, amely egy rejtély mélyén titokzatosságba burkolózik Oroszországban nagy változások nem várhatók MT1-1SMERTETÉS Oroszországban jelentős változások nem várhatók az új évben sem, hacsak az nem számít annak, hogy újra jelentősebb szerephez jutnak a világ kremlinológusai, akik most azt kutatják, Vlagyimir Putyin kormányfő vagy Dmitrij Medvegyev elnök kezében van-e a hatalom. A nemzetközi nagypolitikában lehetnek fejlemények, de a posztszovjet térségben a Kreml eddigi törekvéseit folytatja. S eközben továbbra sem nő a termelő ágazatok aránya a gazdaságban, mely ezután is az energiahordozók árától függ. A belpolitikában pedig szinte bizonyosan minden marad a régiben. Hamarosan aláírják a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről szóló START szerződést, amelynek elődje, az 1991-ben megkötött START I. 2009 decemberében járt le. A Barack Obama amerikai elnök hivatalba lépése után az orosz-amerikai kapcsolatok „újraindítása” jegyében a régi lejártáig alá akarták írni az új szerződést. Az idő szűknek bizonyult, de a végleges megállapodás mindkét fél szerint közel van. A Kreml várhatóan tovább munkálkodik az EU-hoz és a NATO-hoz fűződő kapcsolatai javításán, de ez lassú folyamat, mert mindkét viszonyt komoly feszültségek terhelik: az EU-val az energiabiztonság és az Oroszország KereskedelmiVi- lágszervezethez való csatlakozása kérdésében, a NATO-val annak keleti terjeszkedése miatt. A posztszovjet térségben Moszkva bizonyára tovább igyekszik erősíteni befolyását. Vlagyimir Putyin elnökként folytatott külpolitikájának ez volt az egyik alapköve, s ma is ez Moszkva egyik fő célja. Ennek megfelelően tovább fáradozik majd a Független Államok Közösségének (FÁK) és a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB), továbbá az utóbbi katonai komponensének megerősítésén. Ehhez továbbra is bevet minden eszközt, s erre szükség is lesz, mert a partnerek egyre több anyagi támogatást, kőolaj- és gázár-kedvezményt préselnek ki Moszkvától. Az orosz gazdaság helyzete idén is a bevételek legjelentősebb tételét alkotó kőolaj és földgáz világpiaci árától függ. Mivel ezek az előrejelzések szerint némileg emelkednek 2010-ben, a válság okozta - 2009. második félévében 10,9%-os - zuhanás után a GDP a hivatalos tervek szerint 6%-kal nő, nem hivatalos becslések szerint megőrzi szintjét. Eközben valamelyest csökken az év végén 3 trillió rubel körüli költség- vetési hiány, és talán a 6-8 milliós munkanélküliség is. A hatalmas kőolaj- és földgáz-ki- termelő ipar hozza a bevételeket, és Oroszország továbbra is az energiahordozók exportjára építi gazdaságát, melyben valószínűleg nem nő a termelő ágazatok aránya. Noha ezt Putyin még elnökként követelte, s Medvegyev hivatalba lépése óta szüntelenül hangsúlyozza szükségességét, e téren nem törté- niksemmi.Folytatódika csődbejutott hatalmas állami cégek, például az AvtoVAZ támogatása. Növekszik az állami tulajdon aránya a gazdaságban. Eközben meghirdették az újabb nagyarányú privatizációt. Még nem tudni, mely állami vállalatokat bocsátják áruba, de Moszkva ebből 80 billió rubel bevételre számít2010-ben. Az orosz belpolitika továbbra is átláthatatlan marad. Amint Winston Churchill volt brit miniszterelnök mondta, „Oroszország olyan talány, amelyegyrejtélymélyén titokzatosságba burkolózik”. Az orosz politológusok és a reneszánszukat élő külföldi kremlinológu- sok egyaránt azt mérlegelik, kié a hatalom: Vlagyimir Putyin volt elnöké, aki ma kormányfő, vagy az alkotmánynak megfelelően Dmitrij Medvegyev államfőé, akit Putyin jelölt ki utódának.
