Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-05 / 281. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 5. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG . A fellebbviteli főügyészség minden egyes vádlott tekintetében újratárgyaltatná a Kulcsár-ügyet - írja a Népszabadság pénteki számában. Az ügyben érintett ügyvédektől származó értesülést az ügyészség sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta. A lap szerint 24 vádlottat, több mint 200 tanút és rengeteg szakértőt kellene meghallgatni az újrainduló tárgyaláson, azok a bírák, akik első fokon tárgyaltak, az új eljárásban nem ítélkezhetnének. Az ügy kipattanásától az elsőfokú ítéletig öt év telt el. A Fővárosi Bíróság Kulcsár Attilát különösen nagy értékű hűtlen kezelés miatt nyolc évbörtönre ítélte, hat vádlottat letöltendő szabadságvesztésre, nyolcat felfüggesztettre. Két embert felmentettek. Az ilyen nagy jelentőségű ügyekben kivételes a teljes újrakezdés, igaz, akár a Tocsik-, akár a Stadler- ügyben ez mégis megtörtént - írjaaNépszabadság. (mti) HÉTVÉG(R)E ■wmimwiimMitrnHniwwTiiiCTíiiiniMiwíiiiiM^ tic in n r inamhhwiiihu ii m Ki a, jószlovák”? Ezen a héten még a szokásosnál is nagyobb érdeklődéssel figyeltem a parlamenti ülést. A 44. ülésszak ugyanis az utolsó, melyen még kötelezi a koalíciós szerződés a Smer-SNS-HZDS triumvirátust, így a jövő évi üléseken Pavol Paška bájmosolya és protokolláris nyilatkozata ellenére már semmi se biztos. A monitor előtt ülve nógattam- sürgettem a honatyákat: húzzatok bele, gyerünk, jussunkéi még a héten a 72. tárgyalásipontig. KOCUR LÁSZLÓ Nem így lett. Péntek 13 óra körül, az 50. pont táján hazamentek a legények. így a Ján Slota és Rafael Rafaj által beterjesztett hazafias törvény vitája a jövő hétre maradt. Gondolom, minden önkormányzati képviselő és vidéki sportvezető izgatottan várja a döntést. A hazai és a magyarországi sajtó elsősorban a törvény iskolákra gyakorolt hatását emelte ki, nevezetesen, hogy az SNS-es jogalkotók teletömnék nemzeti jelképekkel az osztályokat, és akkor Lady Gaga vagy a Rammstein poszterét nem tudnák hova tenni a nebulók. A sovány, a nyelvtörvény végrehajtó rendelkezése mellett eltörpülő, alig ötoldalas törvény- javaslatocska azonban nemcsak az iskolákat borítaná el fehér- kék-piros köddel. A tervezett jogszabály értelmében minden állampolgárnak kötelessége tisztelni az állami jelképeket, az államnyelvet és az államot, de még annak intézményeit is. Tehát Slotáéknak messze nem elég a fizetem az adókat és betartom a törvényeket liberális minimuma, ők tiszteletet követelnek. Az államnak tett hűségesküt nemcsak a diákok tennék le, személyi igazolványuk átvételekor, hanem a parlamenti képviselők, az állami és közalkalmazottak, a polgármesterek, a helyi és a megyei képviselők is. A himnusz nemcsak a tanítási hét kezdetén csendülne fel, hanem az önkormányzati, parlamenti és kormányülések, a sportesemények, és minden önkormányzati rendezvény előtt is. Képzeljük el ennek valószerűségét egy csallóközi, vagy éppen bodrogközi falunapon... A Koalíciós Tanács ülésén a HZDS és a Smer jelezte, nem értenek egyet a jogszabállyal, de támogatni fogják második olvasatba utalását, melynek során azonban komoly változtatásokat várnak koalíciós partnerüktől. Azt egyikük se merte mondani, hogy „Jano, nem kell ez, októberben 12,5 százalékos volt a munkanélküliség, és tudod, Szabó Dezső is megírta Tisza Istvánnak, hogy a Himnuszt éhes hassal csak egy bizonyos ideig lehet énekelni”, mert akkor az a szlovák választók szemében nem lett volna ,jószlovák”. Éppen ezért a láthatóan túlzó törvényjavaslatot a szlovák ellenzék is csak szőrmentén bírálta. Hisz jövő nyáron választások lesznek, és a nemzeti öntudat még a gazdasági növekedésnél is több voksot hozó téma ebben az országunkban, így izgatottan várjuk, melyik nap kerül sor e lényeges törvény- javaslat megvitatására. Mégsem mondhatnánk, hogy unalmas malmozgatással töltötték idejüket a képviselők az ülésteremben, melyben egy véres leszámolásra is sor került. Igaz, a meéiari „parlamenti hosszú kések éjszakáját” nehéz felülmúlni, de Robert Fico nem is tör hasonló babérokra: ő fényes nappal fejezte le újra a Szlovák Földalap vezetését. A legújabb hazai botrányos telekügylet azok számára szolgálhat megerősítésként, akik eddig is úgy gondolták: a történelem ismétli önmagát. Egy Meéiar- közeli csapat már 2007-ben is megpróbált értékes tátraalji földeket szerezni, s ez akkor kis híján a koalíció bukásához vezetett. Akkor nem jött nekik össze, most viszont csont nélkül rátették a kezüket a kelet-szlovákiai nyugdíjasok által visszaigényelt földekre. A koalíció még csak meg se rezzent. Erre a kis időre már kár izmozni... _______________________________________JEGYZET__________ _ OTffrrrminaiimiwiiwwMgBiwwiMilWiWM^^ i ~ a i nji w ^ üi ú i i itmijfium i wfwwiiBüBMihúiMik'iiiiii'i'iár íiťiííí.'l í ľ1, íľ ľ'L ' í 'líu'bí'm üü1. A 3x2 esete, velem NAGY ERIKA Nagyszerű ötletet kaptam arra, hogyan kell gazdaságosan és kifizetődőén üzemeltetni egy olyan kávéházat, melynek ajtaján ritkán lép be a kedves vendég. Megéheztem, és mivel nem reggeliztem, egy kávéház előtt elsuhanva eszembe jutott, hogy itt a Csallóközben sütött rétest árulnak, amely olyan, mintha én nyújtottam volna a saját két kezemmel. Szóval: tökéletes. El is határoztam, hogy visszafelé jövet veszek belőle. Úgyis lett. Benyitottam, vendég egy szál sem. Naivul azt gondoltam, ez jó nekem, majd négypercnyi várakozás után már bosszankodni kezdtem, ugyanis miután kértem mind a három fajtából kettőt - nem mindet magamnak, ennyire nem vagyok falánk, vannak kedves munkatársaim is -, csak fizetnem kellett volna. Igen ám, de a hölgy sehol sem talált arra utaló cetlit, feljegyzést, dokumentumot, hogy mennyibe kerül az a fránya rétes. Grimaszokat vágott, cuppogott, sóhajtozott. Én némán tűrtem és vártam. A hatodik percben hangot hallottam: „kilencvennyolc cent darabja, az annyi, mint ötnyolcvannyolc”. Ebben a percben úgy gondoltam, legközelebb bekötött szemmel megyek el az épület előtt, ami ugyan egy kicsit mace- rás lesz, mert én is abban dolgozom, de majd kitalálok valamit. Mert azt sokáig nem bírná az egyszerű földi halandó pénztárcája, ha hetente kétszer ráóhajtana erre a desszertre. A meglepetésem akkor váltott át iszonyatos felháborodássá, midőn a kezembe kaptam az alufóliával becsomagolt tálcát, melyen ott vigyorgott a képembe a két-két szeletre vágott három darab rétes, átváltozva ezzel a kért és óhajtott hat darabra. Abban a pillanatban arra gondoltam, a hölgy fejéhez vágom. Később mentegettem magamban: ő csak egy alkalmazott és mint tudjuk, fejtől bűzlik a hal. Később az jutott eszembe, hogy a főnök semmit sem tud, a kiscsaj a saját zsebére játszik, valamiből neld is meg kell élnie. Summa summarum, nem tudom, ki az oka annak, hogy az egyébként máshol ötven centért megvásárolható, tisztességes méretű terméket, pontosabban, annak felét itt nyolc cent híján két euróért adták. Már megint palira vettek, ami bizonyára jó üzlet. De megéri? Ha híre terjed - márpedig én nem teszek lakatot a számra - ki tér be oda? Eddig is olyan gyér volt a forgalom, hogy rejtély, miként tudják fenntartani. Talán abból, hogy a cseppfolyós terméket is felhígítják? Egyszer kipróbálom.... KOMMENTÁR Szélsőségek BALÁZS BENCE Külföldön rendszerint nekem szegezik a kérdést: milyen romániai magyarnak lenni? Mit is válaszoljak? Hogy volt olyan román szomszédom, aki hamarabb jött át boldog új évet kívánni, mint a magyar? Vagy emlékezzek vissza arra, amikor egy nálam nagyobb román suhanc meg akart verni magyarságomért? Vagy beszéljek inkább a romániai magyarság utóbbi években elért eredményeiről, az aradi Szabadság-szobor visszaállításáról, a kolozsvári ’56-os emlékműről? Sorolhatnám a negatívumokat is: a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetem kérdését, a hamis, magyarellenes uszításként is felfogható műemlék-feliratokat, azt, hogy a Székelyföldet rendszeresen elkerülik a kormánypénzek, az autonómiát pedig inkább ne is említsük... Személy szerint december elsején érzem a leginkább, hogy romániai magyar vagyok. Ilyenkor, a Románia nemzeti ünnepén sorra kerülő ünnepségsorozatokon ordítják teli tüdőből a hangszórók azt a népdalt, amelynek sorai magyarra fordítva valahogy így hangzanak: „mi románok vagyunk, Erdély mindig román föld volt”. Ilyenkor lehet továbbá a legtöbb szélsőséges nacionalistával összefutni az utcán, így ez az a nap, amikor nem tanácsos túl hangosan magyarul beszélni. Sőt, talán jobb ki se menni az utcára, hiszen nincs nagyon mit keresni ott: minden üzlet, hivatal be van zárva, legfeljebb az ünneplő seregben lehetne elvegyülni. Az viszont már túlzás lenne: bármennyire túltettük is magunkat Trianonon, azért Erdély Romániához csatolása kapcsán magyar embernek mégsem kellene pezsgőznie. Nem csoda, hogy megütközést váltott ki a magyarság körében az autonómiát teljes mellbedobással hirdető Magyar Polgári Párt-elnök Szász Jenő gesztusa, aki az autonómiát ellenző Traian Básescuval koccintott az elnöki palotában tartott december 1-jei fogadáson. A másik szélsőség még ennél is rosszabb: az Új Magyar Gárda székely szakaszának fiataljai által, hatósági tiltás ellenére szervezett kolozsvári „megemlékezés” szinte etnikai konfliktushoz vezetett, miután az egyenruhás, Árpád-sávos és magyar zászlót tartó maroknyi fiatalt mintegy száz román szélsőséges suhanc vette körül, „ki a magyarokkal az országból” rigmust skandálva. A tömegverekedést csak a rohamrendőrök jelenléte fékezte meg. Azt viszont senki sem tudja megfékezni, hogy a történtek után a románok egy része - általánosítva a történteket - ismét meggyőződjön arról, hogy a magyarok vissza akarják szerezni Erdélyt, és ennek érdekében paramilitáris szervezeteket működtetnek. Hiszen a székely gárdások nemcsak egyenruhában voltak, hanem tisztként szólon- gatták egymást („parancsnok úr”), vezényszavakra („hátra arc”) engedelmeskedtek, és nem voltak hajlandók románul beszélni a helyi rendőrség parancsnokával. Mindezt az is súlyosbítja, hogy a románok körében elterjedt híresztelések szerint az akcióra 40 magyarországi szélsőségest is vártak. Ezek után az, hogy a magyar fiatalok óriási pénzbüntetést kaptak, a magyarellenes rigmusokat skandáló románok viszont büntetés nélkül megúszták, már nem is igazán érdemel említést. Bármekkora pénzbüntetést kaptak volna ugyanis a székely gárdások, az kisebb annál a rossznál, amit buta akciójukkal az erdélyi magyarságnak tettek. A fenti két eset két dolgot bizonyított be: egyrészt, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás ide vagy oda, a romániai többség és kisebbség viszonya még mindig nem rózsás, és nem is lesz egyhamar. Legfőképpen azonban az a tanulság, hogy a szélsőségeket jó - sőt, kell is - kerülni. December elsején pedig ennek a legjobb módja, ha a romániai magyar ember ki sem mozdul a házából... TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ Az orosz kormányfő csütörtöki, négyórás televíziós élő műsorából, a „néppel való beszélgetéséből” a legtöbb orosz lap a 2012-es elnökválasztáson való esetleges indulásáról, a Dmitrij Medvegyev elnökről és a Yukos- perről mondottakat emelte ki, s azt, hogy ezúttal is sokan fordultak Vlagyimir Putyinhoz olyan ügyekkel, amelyeket a helyi veze- tésnekkellettvolnaelintéznie. A Moszkovszkij Komszomolec felidézte, hogy arra a kérdésre, nem akar-e visszavonulni és a családjával élni, Putyin azt válaszolta: „Arra aztán várhatnak!”. A lap úgy vélte, a kormányfő üzenete, hogy „én vagyok itt a főnök”, nagyon világos volt az adásban. A lap arra jutott, hogy ha szenzáció nem volt is a műsorban, a mai orosz társadalom és gazdaság elég pontos pillanatfelvételét adta; elvben szabad piacgazdaság van, nem tervhivatal dönt, mint a szovjet időkben, hanem az igazgató tanács és a magánkezdeményezés, deazelvésa gyakorlat között mély szakadék tátong, hiszen az derült ki minden megszólalásból, hogy a hatalom és a gazdaság struktúrájában továbbra is minden kézi vezérlés alatt áll. így az adás a meztelen valóságot mutatta, s hogy Putyin jól látja az orosz problémák gyökerét. „Egyetlen apróság van hátra: kitalálni, hogyan lehet ezt a gyökeret kiirtani” - írta az újság. A Vedomosztyi szerint az, hogy sokan olyan problémák megoldását kérték Putyintól, amelyeket a helyi vezetésnek kellett volna megoldani, az oroszországi közigazgatás mély válságát mutatja. Nagy figyelmet szenteltek a lapok Putyin azon kijelentésének, hogy „Hála istennek nálunk nincsenek választások!” Ezt azzal kapcsolatban mondta, hogy egy politikust gúzsba köt, ha azzal kell törődnie, intézkedései milyen hatással lesznek a választókra, s nem engedi, hogy meghozza a szükséges, kellemetlen intézkedéseket, (mti)
