Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-30 / 299. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 30. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Jóváhagyta a Balatonring beruházójának hitelkérelmét a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), így elhárult az akadály a sávolyi gyorsaságimo- toros-versenypálya építése elől - írta a Népszabadság a keddi számában. Az MFB 25 év futamidejű 50 millió euró, 15,3 milliárd forint hitelt nyújt a Sávoly Motorcentrum Fejlesztő Kft.-nek. A kölcsönszerződést legkorábban január közepén írhatják alá, ha addig a beruházó teljesíti a szerződéskötési feltételeket. A cikk emlékeztet arra, hogy a Sedesa-csoport részvételével létrehozott spanyol konzorcium 2008 nyarán jelentette be, hogy 90 millió euró költséggel 4232 méter hosszú gyorsaságimotoros pályát épít a Somogy megyei Sávolyon, (mti)- Imádom a hokit, csak az a baj, hogy mindig azt juttatja eszembe, hányszor gáncsoltak el az életben! (Peter Gossónyi rajza) Peking legrégibb katolikus templomába, a Hszüanvumen katedrálisba az éjféli misére alig lehetett bejutni Majmolás vagy ártatlan kíváncsiság a „kínai karácsony”? Kína egyre nagyobb nyitottságával elkerülhetetlenné vált, hogy a nyugati divat, a szokások - így az ünnepek - betörjenek az országba. Az újév „közös”, még ha a Gergely-naptár szerinti szilveszteri óévbúcsúztatás Kínában még meg sem közelíti a holdújév, a hagyományos tavaszünnep köszöntését. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A karácsony azonban vitákat vált ki kínaiak és nyugatiak között. „Nincs joguk a karácsony lemásolására” - vélik a keresztény külföldiek, akik bírálják azokat, akik számára az ünnep nem több a díszes külsőségeknél és az ajándékozásnál. Az utazás, az idelátogató turisták, a média, az internet, mind-mind közelebb hozta Kínához az európai, az amerikai, a keresztény kultúra legkülönbözőbb elemeit. Térhódításuk egészséges, vagy egészségtelen voltáról pedig Kínában újra és újra vitáznak, ahogyan az idén is téma volt a „kínai karácson/’. A „szóváltás” a különböző internetes fórumokon idén inkább a kínaiak és a külföldiek között éleződött ki. A Nyugat értelmetlen, sőt bántó „majmo- lásától”, az ajándékozás, az öröm érzését adó ünnep kisajá- títhatatlanságáig, sokféle vélemény jelent meg. A külföldiek kifogásolják a tudadanok által szórakozássá leminősített, kom- mercializált „ünneplést”, míg a kínaiak egy része azzal védekezik, hogy ártatlan, és a mások iránti figyelmességet hangsúlyozó együttlét lehetőségét látja az ünnepben. A karácsony a kínaiak számára megnyerő külsőségei idén felvetettek olyan gondolatokat is, hogy a hagyományos kínai ünnepek rögzült szokásait is lehetne kicsit módosítani: az evésre fókuszált ünneplés helyett sokan elegánsabb ajándékozást, meghittebb hangulatot szeretnének. A kelet-pekingi „nők utcájánál” idén már nemcsak a fővárosban élő külföldiek vásároltak, hanem sokkal inkább a kínaiak alkudtak a hamisítatlan kínai árukra. Voltak talán, akik úgy gondolták, ha már a világ nagy részét sikerült elárasztaniuk ezernyi karácsonyi kellékkel, akkor ők maguk miért ne élvezhetnék azokat? A toronyházak ablakaiban már egy héttel karácsony előtt is lehetett látni a színesen viliódzó fenyők árnyékát. Dél-Kína városaiból ugyancsak „karácsonyi hangulatról” érkeztek hírek. Az üzletekben, plázákban dominánsan a „Nyugat ünnepének” dekorációit lehetett látni, a bolti pénztárosok Mikulás-sapkában kezelték a pénztárgépet, az éttermekben, a szupermarketekben karácsonyi zene szólt, és az emberek karácsonyi ajándékokat vásároltak. Kínában hivatalosan mintegy 70 millió protestáns gyakorolja hitét, és csak a kínai fővárosban több mint 80 ezer katolikus van. Országosan a számukat 12-14 millióra teszik. Kínában eddig több mint ötvenmillió bibliát nyomtattak és a hetvenes évek végétől évente 600 keresztény templom épült. Ebből következően természetesen nemcsak „műkedvelők” a kínai karácsonyozók, hanem ahogyan a világban másutt, úgy itt is keresztények müliói ünnepelték Jézus születését, a Megváltó eljövetelét. Peking legrégibb katolikus templomába az éjféli szentmisére szintén alig lehetett bejutni. A Hszüanvumen katedrális, a pekingi katolikus egyházmegye déli temploma előtt a rendkívüli hidegben, a fagyos szélben is kisebb tömegnyi kínai nézte a kivetítőkön a szertartást. Az MTI tudósítója a helyszínen a katolikus szentmise - külsőségeit tekintve - némileg sajátos kínai vonásaival is szembesült. Ilyen volt például, amikor a püspök jókívánságait és bejelentését, hogy távozáskor mindenki kap egy bibliát, a padsorokban állók megtapsolták, vagy amikor a mise végeztével a templomi hangszórókból felcsendült a White Christmas Bing Crosby-szám. Az Európai Unió országaiban mintegy 80 millió ember él a nyomorküszöb táján 2010 a nyomor elleni harc éve lesz MTl-HÁTTÉR A nyomor és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem tudatosításának éve lesz 2010 az Európai Unió számára. Az EU-tagországok, valamint a kampányprogramhoz csatlakozó Izland és Norvégia összesen 17 millió euró uniós pénzzel gazdálkodhatnak, amit saját nemzeti hozzájárulással is ki kell egészíteniük. Ebből tudatosító kampányokat, iskolai tájékoztató rendezvényeket, kerekasztalvitákat, valamint a döntéshozók és a média számára szervezett felkészítő tanfolyamokat finanszíroznak. Szerveznek a témában újságíróversenyt, művészeti kiállítást, valamint két nagyszabású konferenciát is az év folyamán. A rendezvénysorozat hivatalosan január 21-én kezdődik egy magas szintű madridi értekezlettel - januártól június végéig ugyanis Spanyolország látja el az unió soros elnöki tisztét. Az EU úgynevezett Lisszaboni Stratégiája - amit nem szabad összekeverni az unió intézményi és döntéshozatali rendszerét megreformáló, most december elsején életbe lépett Lisszaboni Szerződéssel - tíz évvel ezelőtt célként fogalmazta meg, hogy 2010-re döntő eredményeket kell elérni a nyomor felszámolásában az unió területén. Az erőfeszítések ellenére ezt a célt nem sikerült teljesíteni: a félmilliárdnál kevesebb lakosú Európai Unió országaiban - nagy eloszlási aránytalanságok mellett - mintegy 80 mülió ember él a nyomorküszöb táján, köztük közel 20 mülió gyermek. A mostani gazdasági válság, a növekvő munkanélküliség tovább ront ezen a helyzeten. A tíz évvel ezelőtt megfogalmazott stratégia kiinduló feltételei is változnak, így például a kibővült unióban egyes országokból jelentős számú nyomorgó népesség vándorol át a jómódúbb tagországokba, és immár összeurópai problémaként kezd tudatosulni a romák tarthatatlan helyzete. Az EU igyekszik minél nagyobb teret adni a döntéshozók és a társadalmi, nem kormányzati szervezetek közötti párbeszédnek, és 2010-ben kiemelt prioritás lesz a nyomor és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem. E küzdelemben fontos szerepet kap az Európai Bizottság foglalkoztatás- és szociálpolitikai tárcája, amit Jósé Manuel Barroso, a Bizottság elnöke Andor László magyar EU-biztosjelöltnek szán. KOMMENTÁR i . mm mm wmmmmmmmtm wámrntňňm WNMHMMlWMMiMMMMriHNIMMÉlM Mégis drágított az euró LOVÁSZ ATTILA Az év végi statisztikai jelentés nem meglepő: a 14 éven felüli lakosság két harmada azt gondolja, hogy az euró bevezetése dráguláshoz vezetett. A megkérdezettek általában úgy viselkedtek, mint a megkérdezettek: a válaszadásban az érzések felülírták a tényeket. A Statisztikai Hivatal egyetlen negyedéves jelentése nem számolt be számottevő áringadozásról, sem föl-, sem lefelé, ha valami megváltozott, az a válság következtében a pénz ára lett. A pénzé, amit a lakosság hitelként vagy kölcsönként ismer. De egy pénzpiaci válság kellős közepén inkább arról számolhatnánk be, hogy az euró megmentette a szlovák lakosságot attól, amit a magyar tömegesen, a cseh részlegesen megismert: a deviza alapú hitelek be- dőlésétől. Tehát a lakosság szempontjából az euró bevezetése - ami nem (hangsúlyozzuk: NEM) a Fico-kormányzat érdeme - majdnem minden szempontból előnyösnek bizonyult. Hogy mégsem minden szempontból, arra a magyarázat egyszerű. Éppen egy éve búcsúztattuk a nagyon fiatalon eltávozott szlovák koronát, amelynek érdemeiről is megemlékeztünk. A hazai pénznem, amelynek viszonyítási valutája az euró volt, az árfolyam-ingadozásoknak köszönhetően rövid pórázon tartotta a költekezésre bármikor hajlandó kormányokat. A nagy küengések történetében két roppantul fontosról jobb újra említést tenni. 1999-ben, amikor vüágossá vált, hogy eljött a mečiari évek utáni gazdasági nagytakarítás ideje, a koalíció baloldali része nem nagyon akart hallani reformokról, átalakításról, privatizációról. Tíz éve májusban a korona spirális zuhanása volt az, amely a kormányt nagyjából két perc alatt fegyelmezte, s rávette arra, hogy az ún. kis reform megtörténjen. A másik esemény 2006 októberében következett be, amikor Fico máris költekezni akart, s a maastrichti kritériumok hallatán kijelentette: nem is kell úgy sietnünk az eurózónába. Na, zuhant is egyjót a korona, Fico magyarázkodásra kényszerült, és visszalépett akkori osztogatási elgondolásaitól. 2009-ben viszont ez a fegyelmezési módszer megszűnt. Az euró- övezetben a mienknél jóval erősebb gazdaságok és áüamháztartá- sok is kompromisszumokat kötöttek önmagukkal és az európai jegybankkal, így a szlovák kormány útjában sem állt semmi, hogy felelőtlenül elmuzsikálja a lakosság által egyszer már kiizzadt eu- rócskákat. Igaz, ezt közvetlenül nem érzik meg a polgárok, megérzik viszont a hitelre szoruló állami költségvetésben, megérzik Szlovákia most még nem, de várhatóan romló ratingjében, mint ahogyan azt az eladósodott városok egy részének önkormányzata az elmúlt hetekben megtapasztalta (legutóbb Myjava ratingje csökkent, nem is keveset). A szlovák költségvetés minden hiányt pénzelő lépése drágább lesz, hiszen már most drágább a Szlovákiának nyújtott hitel, mint mondjuk Németországnak. 2010 a választási maratón éve lesz régiónkban. A cseh vagy a magyar polgárok az új kormányprogramok bemutatása utáni napokban közvetlenül megérezhetik, kit választottak - pénznemük törvényszerűen reagálni fog az első kormányzati megnyüvánulá- sokra. Szlovákiában nem így lesz, meg aztán, kit is érdekel, hogy drágábban húzza a banda, ha ezt a kormánygamitúrát annyira szereti a nép. Ilyenkor a BÚÉK a divatos rövidítés, mi inkább kívánnánk a boldog helyett értelmesebb új esztendőt, de idült szkepszisünk szlovák választási eredményeket illetően óvatosságra int bennünket, s maradunk a hagyománynál. Legalább boldog legyen az új esztendő, ha kis hazánk szintjén sok jót nem várhatunk tőle. FIGYELŐ Az általános választások éve Az általános választások éve lesz 2010 Magyarországon: tavasszal országgyűlési képviselőket választanak, októberben főpolgármestert, polgármestereket és önkormányzati képviselőket. Az alkotmány szerint a parlamenti képviselők általános választását az előző testület megválasztása utáni negyedik év április vagy május hónapjában kell megtartani. Az országgyűlési választás kétfordulós, a második fordulót az első után két héttel kell megtartani. A választásokat hagyományosan vasárnap tartják - eddig az egyetlen kivétel az EU-csatiako- zásról szóló népszavazás volt, amely szombaton volt. Sólyom László államfő jelezte, hogy a lehető legkorábbi időpontra kíván- jakiímiaválasztást, valószínűleg április 11-én lesz az első és április 25-én a második forduló. A választópolgárok egyéni választókerületijelöltekre és pártlistákra szavazhatnak. Az új Országgyűlésbe 176 képviselőt egyéni választókerületben választanak meg, a pártlistákra leadott szavazatok alapján 152 területi listás mandátumot osztanak szét a pártok közt, további 58 mandátumot az országos (kompenzációs) listáról adnak ki. A korábbi ország- gyűlési választásokon lehetőség volt arra, hogy a külföldön tartózkodó választó is leadhassa szavazatát, ez a jog a 2010-es ország- gyűlési választáson is megilleti a választópolgárokat. Az első fordulót azonban a külképviseleteken a magyarországi szavazás előtt egy héttel tartják, a másodikat a magyarországi szavazással egy időben. Az önkormányzati képviselők és a polgármesterek (Budapesten a főpolgármester) választását az alkotmány szerint az előző általános választást követő negyedik év október hónapjában kell megtartani. Az önkormányzati képviselők választása egyfordulós, a külföldön tartózkodó választópolgárok nem szavazhatnak. (mti)
