Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-23 / 296. szám, szerda

12 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 23. www.ujszo.com A betlehemi Születés Templomából indult a láng (Lengyel Zoltán felvétele) Cserkészek vitték a béke szimbólumát Sok településre eljutott a betlehemi békeláng ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pozsonyból Ágcsemyőbe ért a betlehemi békeláng. December 12-én, a bécsi II. kerületi szerb ortodox templomban adták át ünnepélyesen a betlehemi Szüle­tés Templomából elhozott lán­got, mely 23 éve a népek közti békére emlékeztet: az ENSZ 1986-ot a béke évévé nyilvánítot­ta. Egy osztrák cserkészcsapat öt­lete nyomán a béke szimbóluma a betlehemi Születés Templomá­ban égő láng lett. Azóta a cserké­szek - de más civil szervezetek önkéntesei is - évről évre igye­keznek minél több településre el­juttatni azt. „Idén 57 településre juttattuk el a betlehemi békelángot. Ezekről az úgymond központi települé­sekről a cserkészek saját szűkebb pátriájukban továbbadták, így a karácsonynak e szép jelképe sok településre eljutott” - mondta Szeghő Sándor, a békeláng ter­jesztésének koordinátora. A bet­lehemi lángnak honlapja is volt, melyen a Twitter nevű mikroblog- szolgáltatásnak köszönhetően az érdeklődők figyelemmel kísérhet­ték a láng útját. „Szlovákia legnagyobb ma­gyar gyermekszervezeteként örömünkre szolgál, hogy már közel második évtizede tehetjük szebbé a családok és az egyház- községek karácsonyát azzal, hogy eljuttatjuk hozzájuk a bet­lehemi békelángot” - mondta Csémi Szilárd, a Szlovákiai Ma­gyar Cserkészszövetség ügyveze­tő elnöke, (szmcsp) Kiskorában kézimunkázott, fiatalon táncolt, a kettő ötvözetéből született a népviselet-varrás A következő állomás a ruhatervezés lesz Ifjú Szivek, Szőttes, Hajós, Dunaj - hogy csak néhá­nyat említsünk azok közül a néptáncegyüttesek közül, amelyek számára az elmúlt években Apa Renáta fellé­pőruhákat varrt. V. KRASZN1CA MELITTA Amikor mesterségének megha­tározását kérem tőle, kissé elbi­zonytalanodik, majd a népviselet­készítőnél maradunk. Renáta ta­nult szakmáját tekintve eladó, de évek óta varrással, annak is egy egészen speciális ágával, népvise­letek készítésével keresi kenyerét. „Kicsi korom óta szerettem kézi­munkázni, kötöttem, hímeztem, horgoltam. Tizenegy évesen varr­tam első ruhámat, egy blúzt és szoknyát vászonból, emlékszem, szüleim igen megdicsértek- mesé­li. - Édesapám lábbal hajtott ci­pészvarrógépén dolgozgattam a saját kedvtelésemre, de barátnő­imnek is készítettem néhány hol­mit. Varrni azonban soha nem ta­nultam, autodidakta módon sajá­títottam el a szakma fogásait.” Első munkája rábaközi viselet volt A varrás iránti vonzalom tehát már kiskorától adott volt, a „népművészeti vonal” pedig Rená­ta táncos múltjához köthető: éve­kig táncolt a dunaszerdahelyi Csal­lóközi Néptáncegyüttesben, majd később a komáromi Hajósban. Amikor pedig kiderült, hogy a var­ráshoz is ért, Keszeg István koreo­gráfus felkérte, készítsen ruhákat az együttesnek. „Pista rendesen bedobott a mélyvízbe, elsőként rögtön rábaközi viseletét kellett csinálnom, ami nem tartozik az egyszerű viseletek közé - emlék­szik vissza Renáta. - Kicsit meg is ijedtem, mert azelőtt soha nem csináltam ilyesmit, de belevág­tam. Elkezdtem bújni a könyveket, a leírásokat, de az valószínűleg Az adott tájegység viseletén belül igyekszem minden darabot egyedivé tenni - mondja Apa Renáta (Kis Kata felvétele) nem lett volna elég. Nagyon sok segítséget kaptam és kapok a mai napig Méhes Kata néptáncoktató­tól, vele rendszeresen konzul­tálok.” A következő nagy kihívás a férfizakó elkészítése volt: ebben egy idős szabómester volt segítsé­gére, aki még ismerte a parasztza­kó szabásának-varrásának forté­lyait. Az elmúlt években Renáta számtalan viseletét készített, egyebek között mezőségit, marto- sit, sárközit, udvardit, felnőtt és gyermek együttesek számára egy­aránt, sőt, egy énekkar számára Bocskai viseletét is. „Azt szeretem, ha nem kell csak könyvekre, ké­pekre hagyatkoznom, ha egy ere­deti ruhát vehetekkézbe: aztapró­lékosan áttanulmányozom, meg­figyelem az apró trükköket, és sza­básmintát is veszek róla. Az adott tájegység viseletén belül aztán igyekszem minden darabot egye­divé tenni, például a díszítéssel, a színkombinációval”- teszi hozzá. Alapanyag - saját boltból Az alapanyagok beszerzése nem mindig zökkenőmentes: ma már kevés helyen kapni kasmírt - sőt, állítólag környezetszennyező előállítási technológiája miatt hamarosan teljesen beszüntetik gyártását -, tükörbársonyt, posz­tót, flaust, ugyanakkor kiegészí­tőkből, szalagokból, zsinórokból, csipkékből, gyöngyökből nagyobb a választék, mint néhány évvel ezelőtt. „Sokszor előfordult már, hogy valamüyen alapanyagra csak hosszas utánajárással talál­tam rá, nagy raktárkészletet vi­szont nem tudtam otthon tárolni. Ezen a t;éren bizonyára könnyítést jelent majd az a bolt, amelyet nemrégiben nyitottunk, és ahol méterárut, rövidárut, kézműves termékeket árusítunk” - mondta Renáta. Kislányok számára saját tervezésű, népviseleti jellegű, ám mindennapi viseletnek szánt ru­hácskákat is kínál a boltban. El­árulja: mindig is arra vágyott, hogy saját boltja legyen, és ruhá­kat tervezzen. A népviseletek var­rása miatt azonban ez utóbbira nemigen jut ideje; ezek lánykaru­hák jelentik az első lépéseket e cél megvalósítása felé. A bolt meg­nyitásával pedig tanult szakmájá­hoz is visszakanyarodott. Megrendelésből nincs hiány Panaszra nincs oka, megren­delésből nincs hiány, a csopor­tok sorra ajánlják egymásnak az ügyes kezű szakembert. Van, amikor csak néhány kiegészítő ruhadarabot kémek, máskor egy egész csoportot kell tetőtől talpig felöltöztetnie. „Arra saj­nos nincs mód, hogy kollekci­ónként egy-egy darabot meg­tartsak. Sőt, sokszor olyan szo­ros határidőt adnak a megren­delők, annyira belefeledkezem a munkába, hogy még fényké­pet is elfelejtek készíteni a kész ruhákról. Ezt utólag nagyon sajnálom, mert az elmúlt évek­ben szép kis kollekciót gyűjt- hettem volna össze - legalább képeken” - teszi hozzá Apa Re­náta. Továbbra sincs vállalkozó, aki felújítaná és üzemeltetné a városközpontban álló épületet - a gond az, hogy szigorú a törvény és a műemlékvédelmi hivatal Szembeötlő a különbség a felújított katolikus templom és annak nyugati szárnya között (A szerző felvétele) Nyeli a pénzt a műemléképület ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Somoija. Novemberben feláll­ványozták, majd elkezdődött a belvárosban található egykori Ko­rona épületének rekonstrukciója. A felújítási munkálatok nem ter­jednek ki az épület egészére, mindössze állagmegőrzésről van szó. Domsitz Károly polgármester elmondta, a Fő-utcán álló, városi tulajdoné műemlék-épület évti­zedek óta kihasználatlan. „Mivel önerőből megoldani nem tudjuk, körülbelül egy évti­zede próbálunk komoly beruhá­zót találni az egykori kolostor fel­újítására és az épület üzemelteté­sére - mondja. - Osztrák, olasz, holland, magyar és természetesen hazai vállalkozók sorát szólítot­tam meg ez ügyben; többen ígére­tesnek találták a beruházást, ám egyikükkel sem sikerült szerző­dést kötnünk. A gond az, hogy a törvény és a műemlékvédelmi hi­vatal nagyon szigorúan szabá­lyozza az építészeti beavatkozá­sok módját. Nem teszi lehetővé például a termek felosztását, csak az eredetinek megfelelő nyílászá­rók építhetők be, s meg kell őrizni a domborműveket is. A vállalko­zók általában iroda- vagy üzlet- központban gondolkodnak, erre a célra az épület azonban nem hasznosítható. Ha a város állná a felújítás költségeit, a nonprofit szervezetek, civil társulások ter­mészetesen szívesen üzemeltet­nék - ezt azonban nem tudjuk megengedni magunknak.” A város folyamatosan pályázik a kulturális minisztériumnál - en­nek köszönhetően 2006-ben sike­rült megállítani az épület süllye­dését, és új tetőszerkezetre, fö­démre is futotta, 2008-ban pedig a mennyezet faszerkezetét cserélték ki. Idén a tárcától kapott húszezer euróhoz a város a sajátjából tízez­ret tett hozzá, hogy elvégeztethes­se a szarufák megóvását. „Lehetőségeink szerint minden évben egy-két millió koronának megfelelő összeget költünk az épü­let állagának megóvására, hogy ha a jövőben találnánk komoly beru­házót, legyen mire építenie” - mondja a polgármester. A közelmúltban felújított római katolikus templom melletti ba­rokk stílusú épület 1787-ben épült, eredetüeg szerzetesek lak­ták. Később vendéglő és szálloda, járásbíróság, múzeum, szaktanin­tézet és alapiskola működött a fa­lai közt. Több évtizede rontja a városközpont összképét, (la) SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12,811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: melinda.klein@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents