Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-21 / 294. szám, hétfő
www.ujszo.com UJSZÓ 2009. DECEMBER 21. Vélemény és háttér 5- Ne füstölögjön! Majd akkor szereltetek szűrőket a kéményekre, ha a következő klímacsúcson végre számszerű kibocsátás-csökkentési célokat fogalmaznak meg. (Peter Gossónyi karikatúrája) Az ajándék természeténél fogva azt fejezi ki, nem feledkeztünk meg egymásról Riszáló jótékonyság TALLÓZÓ VASÁRNAPI HÍREK Bajnai Gordon magyar miniszterelnök a Vasárnapi Híreknek adott interjújában a magyar-szlovák viszonyról felidézte: Szécsényben tizenegy pontban állapodtak meg, tíznek á megvalósítása halad ugyan, de a legfontosabb, a nyelvtörvény ügyében a szlovák kormány nem tartotta magát az egyezséghez. A szerdán elfogadott végrehajtási irányelvek nemcsak a magyar kisebbség érdekeivel ellentétesek, hanem szembemennek az EBESZ ajánlásaival és az Európai Unió legalapvetőbb értékeivel is - szögezte le. Szerinte az történt, hogy a szlovákkormány kibújt az EBESZ irányelveinek érvényesítésére Szécsényben vállalt kötelezettségei alól. Meglátása szerint a szlovák államnyelvtörvény logikája fals, mert az államot akarja védeni saját állampolgáraitól. A kormányfő kiemelte: Magyarország, ha szükségessé válik, kész jogi és anyagi támogatást nyújtani a nyelvi büntetések elszenvedőinek. Továbbvisszük az ügyet minden nemzetközi fórumon, és támogatjuk a legitim szlovákiai kisebbségi szervezeteket, hogy felléphessenek jogaikért - hangsúlyozta. Arra a kérdésre, nem sajnálja-e, hogy túl rövidre szabta kormányzásának idejét, úgy válaszolt: az élet szabta így. Azt mondta, a munkát nagyobbrészt elvégezték, de a hátralevő háromnégy hónapban sok kockázat vár az országra, ezért még rengeteg olyan lépés van, amelyet meg kell tenniük, a válságból kivezető úton maradva. Bajnai Gordon, visszatekintve az elmúlt hónapokra, közölte: most is úgy látja, ez volt a válságkezelés egyetlen útja. Véleménye szerint a forint mostani romlása már nem Magyarország válságának a jele. A következő kormány felelőssége, bárkié legyen is az, hogy továbbmenjen azon az úton, amelyen Magyarország el tudja kerülni az újabb válságokat, és Európa egyik leggyorsabban fejlődő országává válhat - fogalmazott, hozzátéve: ehhez ők megteremtettek bizonyos feltételeket, és megalapoztak egy 4%-hoz közeli növekedést a 2011-től induló időszakra. (MTI) Ajándékozni jó. Ajándékot kapni szintén. Az ajándék a szeretet anyagiasított-formá- ja, természeténél fogva azt fejezi ki, nem feledkeztünk meg egymásról, fontosak vagyunk valakinek, valaki fontos nekünk. Mindez akkor is igaz, ha szidjuk a karácsony előtti bevásárlási láz megnyilvánulását, s igaz akkor is, ha tudjuk, nem mindig, nem minden ajándékozásnál számít igazi szándéknak a figyelem és a szeretet. LOVÁSZ ATTILA Az ajándék egyik szép megnyilvánulása a támogatás, a segítő szándék. Rászorulóknak, elesetteknek, gyerekeknek. Olyanoknak, akiket nem szülők nevelnek, füg- gedenül attól, élnek-e vagy sem. E sorok írója kezdő újságíróként így, karácsony tájékán bejelentkezett egy volt iskolatársánál, aki éppen egy gyermekotthont igazgatott. Az igazgató finoman de határozottan jelezte: „Ne most gyere, ne most legyünk fontosak, ne cikk legyünk csupán. Gyere nyáron, gyere iskolakezdéskor, gyere influenzajárványkor, akármikor, de ne karácsonykor.” Világos üzenet, ő már tudta, amit sokan nem, az állami gondozott gyermeknek nem a karácsonyi könnyes, szentimentális figyelem, a karácsonyi ajándék vagy egyáltalán a figyelem anyagi • megnyilvánulása kell. Az állami gondozott gyermeknek apa kell meg anya. Az sem baj, ha helyettesítő, gyámkodó, esetleg hivatásos. Csak legyen. A cukorka sem fontos, meg a jó cucc, meg az anyagiakkal kifejezhető szeretet megannyi tárgyi megnyilvánulása. Nézzük a televíziót, „mosolyt mint ajándékot” hirdetünk, kereskedelmi, állami tévé egyaránt versenyez a jóban, monstre programokkal köszöntik az állami gondozottakat, kinagyított csekkeket fotóznak ilyenkor, vezérigazgatók és vállalati elnökök riszálják magukat objektív előtt, képernyőn, itt-ott egy-egy politikus is megjelenik és rettenetesen szeretünk! Kiordítjuk a világba, figyelünk, segítünk, kerüljön bármibe, fő, hogy a kamera veszi, az SMS-t küldő néző meg letudja szolidaritásigényét, mintha éppen az aktuális szupersztárra szavazna. (Egyszer kiszámítottam, hogy aj ótékonykodó vállalatigazgató - aki nem is a sajátjából adja - hány percet töltött a kamerák előtt. Reklámárakra átszámítva az akkori százezres csekket aránylag olcsón megúszta.) Csak a lényeg veszik el. A gyerek. A szeretet. Meg a segítő szándék. Mert hol van a kilencvenes évek elején nagyon okosan beindított folyamat folytatása, hogy minden állami gondozott kerüljön családba, akár hivatásosba is? Hol van a gyámügy meg a gyermekvédelem, amikor négykor letelik a munkaidő és a streetworker egyszerűen nem tud mit kezdeni az utcán talált gyermekkel? Hol van a gyermekvédelem, amikor az ország nagyvárosaiban gyerekek fáznak, koplalnak, koldulnak és esetenként testüket árulják pénzért? Hol van a szolidaritás és a jótékonykodás, amikor az állami gondozott gyermek esetleg győztes pályázatának eredményeképp nem mehet sehová, mert nincs, aki állná az önrészt? Vagy nem muzsikálhat, mert drága a hangszer. Meg akkor, amikor nyáron az intézménynek nincs miből tá- boroztatnia, horribile dictu a villanyszámlát sem kifizetnie. Nem kell két tonna csoki. A mosoly ne legyen karácsonyi ajándék, a szolidaritás meg a magamutogatás tere, ne adj isten az adóoptimalizálásé. A jótékonykodás jó dolog. Még a számítókat, mindent csak excell-táblázatban látókat is megnyugtathatjuk, jótékonykodni megéri. Felszámolni minél több állami gondozotti helyet is jó. Mert akkor ezek a gyerekek egyszer adófizetők, hasznos polgárok lehetnek. S nem mindegy: talán boldogok is. FIGYELŐ Kudarcérzet a klímacsúcs után Nem titkolt csalódottsággal fogadta Németország a koppenhágai klímavédelmi csúcsértekezlet rendkívül sovány eredményeit. A csalódottságot növelte, hogy a környezetvédelemre nagy súlyt helyező, „klímakancel- lámak” is nevezett Angela Merkel a remélt előrelépés egyik legfőbb motorja, illetve a szükséges lépések egyik leghatározottabb kezdeményezője volt. Mindennek ellenére a kancellár óvott attól, hogy a koppenhágai csúcsot - illetve az azon született zárónyilatkozatot - teljes mértékben negatívnak minősítsék. „A dán fővárosban lépés történt egy új környezetvédelmi világrend érdekében, nem több és nem is kevesebb” - hangsúlyozta a Bild am Sonntagnak nyilatkozva Merkel. Hozzátette: aki Koppenhágát teljes mértékben „befeketíti”, azokat segíti, akik mindenfajta előrelépést fékezni akarnak. Akancellár hangsúlyozta, hogy Németország továbbra is különleges felelősséget akar vállalni a klímaváltozás elleni harcban. A következő lépéseket a koppenhágai csúcson született megállapodásra kell felépíteni-jelentette ki Angela Merkel, és ezzel összefüggésben kiemelte a jövő év közepére Bonnba tervezett klímavédelmi találkozó jelentőségét. A kancellárnál jóval keményebben fogalmazott Norbert Röttgen német környezetvédelmi miniszter, aki súlyos kudarcról beszélt. „Többet akartunk, de csak ennyit sikerült elérni” - jelentette ki a miniszter, felróva, hogy nem sikerült élni a történelmi helyzet kínálta lehetősséggel. Röttgen az Egyesült Államokat is, de elsősorban Kínát bírálta a konkrét előrelépés elmaradásáért. Sigmar Gabriel korábbi környezetvédelmi miniszter, az ellenzéki szociáldemokrata párt elnöke szégyennek nevezte, hogy az állam- és kormányfők kockáztatják gyermekeik és unokáik jövőjét. Hasonlóan fogalmazott a környezetvédő Zöldek Pártjának elnöke, Claudia Roth, aki ugyancsak teljes kudarcnak minősítette a csúcstalálkozót. A Greenpeace elszalasztott lehetőségnek nevezi az ENSZ koppenhágai klímakonferenciáját, és elítéli a leggazdagabb és legbefolyásosabb országok vezetőit az ott elfogadott megállapodás miatt. Kuni Naidoora, a Greenpeace International vezérigazgatója kifejtette: .Ahelyett, hogy együttes erővel biztosítanánk emberek millióinak jövőjét egy élhető bolygón, azáltal, hogy létrehozunk egy történelmi megállapodást klímánk védelme érdekében, a világ legbefolyásosabb vezetői most elárulták a jelen és a jövő nemzedékeit.” (MTI) KOMMENTÁR Nácik és hülyék BARAK LÁSZLÓ A múlt héten szenzációként járta be a világot a hír, hogy ismeretlen elkövetők éllopták az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor bejárata fölé erősített hírhedt náci jelmondat, az Arbeit macht frei (A munka szabaddá tesz) betűit. A meglehetősen morbid cselekményt nyilván minimum fejcsóválással vették tudomásul a normális emberek. A nem normálisak számára pedig egy újabb apropót szolgáltatott arra, hogy nyilvánosan tagadhassák a holokausztot. Vagy legalább vitát provokáljanak arról, hogy megtörtént-e a szóban forgó népirtás a második világháború alatt... Egyáltalán nem biztos, hogy vémácik az efféle viták kiprovokálói. Nagy részük valószínűleg csak hülye. Abból a fajtából, aki csak akkor hiszi majd el, hogy volt Holdra szállás, ha ő személyesen is ki lesz lőve a Holdra. Ki ne találkozott volna már ilyen hülye emberrel? Vannak egyéb módon hülyék is. Például olyanok, akik képtelenek különbséget tenni egy ellopott csatornafödél meg a náci jelmondat ellopott betűi között. Ezek annyiban különböznek a náciktól, hogy a nácik képesek megkülönböztetni az ellopott csatornafödelet az ' Arbeit macht frei ellopott betűitől, de nem akarják. Mert vallásukkal, a zsidógyűlölettel összeegyeztethetetlen. Milyen jó is lenne, ha a hülye embereket ki lehetne lőni a Holdra. Meg a nácikat, mintegy végső megoldásként, jut eszébe az embernek... Amíg észre nem veszi, hogy ilyesmi csak egy nácinak vagy egy hülyének juthat eszébe. Különben is, ki lenne az a személy, vagy több személy alkotta fórum, aki, illetve amely kellő biztonsággal képes lenne eldönteni, hogy ki náci és ki hülye... Miközben a hülyeség önmagában nem bűn, hanem állapot. A nácizmus is lehet állapot, csakhogy a nácizmus a civilizált társadalmi közmegegyezés szerint bűncselekmény. Mármint a tevőleges és intézményes nácizmus. Az intézményes nácizmus azt jelenti, hogy valakik faj, nemzetiség, de akár nyelv szerint elkezdik szelektálni az embereket, és eme szelekció következményeképpen befogatják, mint sintéreka kóbor kutyákat a számukra nem kóser egyedeket. Hogy végső megoldásként az auschwitz-birkenaui táborhoz hasonlatos telepekre történő elszállításuk után szélnek eresszék őket... Van számos hely, ahol nemcsak az intézményes emberirtás bűncselekmény, hanem az is, ha tagadják az intézményes emberirtás tényét. További helyeken meg ugyan nem számít bűncselekménynek a holokauszt tagadása, de legalább olyan illetlenségnek számít, mintha valaki az ünnepi asztalnál vendéglátója édesanyját útszéli szajhának titulálná. A náci jelmondat, az Arbeit macht frei (A munka szabaddá tesz) betűinek ellopása pedig azon kívül, hogy bűncselekmény, legalább ekkora tapintatlanság. JEGYZET Ha tudnék bazseválni JUHÁSZ KATALIN Losoncon telepedtek mögém a buszon, Rimaszombatban pedig már le is szálltak, ám e röpke fél óra alatt is bőséges információt szolgáltattak a Nyugat- Európában dolgozó utcai zenészek pénzkereseti lehetőségeiről. Bevallom, megint hallgatóztam, ami nem szép dolog, de mentségemre szolgál az a tény, hogy a szlovákiai távolsági buszokon általában csend honol, nemigen cseverésznek az utasok, inkább alszanak, betömik a fülüket egy fülhallgatóval vagy olvasgatnak. Ezért az ember akkor is hallja a mögötte ülők beszélgetését, ha nem akarja. Én pedig akartam, hiszen rég hallott, ízes, utánozhatatlan palóc dialektusban cseréltek tapasztalatot azok ketten, a két harmincas, sötét bőrű utcai zenész. Egyikük gitáron játszik, másikuk hegedűn, és mindketten bejárták már az egész kontinenst. Münchenben például tíz nap alatt mesés pénzeket lehet keresni ilyenkor karácsony tájékán, amiből nemcsak a három, illetve a négy rajkónak futja télicipőre, biciklire, mobiltelefonra, hanem még új plazmatévét is a fenyőfa alá tudnak tolni. A benzinköltség azonban sokkal nagyobb, mintha csak „ide”, Ausztriába, Salzburg környékére menne a zenészember, bár a turisták miatt most távolabbra is megéri elautózni, szinte minden nagyvárosban dübörög bazseválószezon, a nagy hideg ellenére. A másik jó időszak a nyári vakáció, olyankor még a rendőrök is engedékenyebbek, ritkábban és kedvesebben kergetik el a bandát a közterekről. Ha pedig a zenekar kávéházban, étteremben húzza, ismerős vállalkozó meghívásának téve eleget, egy hétvégén akár nyolcszáz eurót is kereshetnek fejenként. Persze odakint nem érdemes ennivalóra költeni, fel kell szerelkezni otthon konzervekkel, szárazkolbásszal, szalonnával, a hozzá való kenyér meg Németországban is megfizethető. Tíz perc hallgatózás után már tudtam, hogy ezek ketten - noha nálam jóval többet tipródnak - sokkal jobban élnek, mint én. Ha tudnék bazseválni, egy percig se haboznék. Éjjelente az autóban aludnék, vagy ha empatikus tulajt fognék ki, a raktárban egy matracon, a földön. Mert a munkanélküli-segélyből csak éhen halni lehet, idehaza pedig bizony nem fizetik mega jó zenészt. A hátam mögül záporozó személy- és országnevekből ítélve csupán Rimaszombatban legalább negyven család él az apu nyugati utcazenéléséből. Ha úgy tetszik, országunk imá- zsát építik ők, miközben lépten- nyomon bizonyítják, hogy a gö- möri cigány zeneművész ajég hátán is megél.
