Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-19 / 293. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 19.

Vélemény És háttér 7

TALLÓZÓ

KOMMERSZANT

Oroszország új, cseppfolyós hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakétát fejleszt ki, amelyet a szovjet korszakban gyártott Vojevoda rakéták helyett állít hadrendbe - idézte a Kommerszant Andrej Svaj- csenkót, a stratégiai rakétaerők főparancsnokát. A lap szerint ez azt jelenti, hogy Oroszország meg kívánja őrizni a stratégiai erők hagyományos csúcsfegyverét, a silóból felbocsátott rakétákat, melyek olyan csapásmérő erővel bírnak, amilyennel amerikai fegyver soha. A bejelentés másik következménye, hogy a hasonló rakéták fejlesztésében monopolhelyzetben levő cég mellett mások is megrendelésekhez jutnak. (mti)

(Peter Gossányi rajza- Ajándékra nincs pénzem, legalább néhány dobozt vettem.

HÉTVÉG(R)E

i^agaisgg^aiaWiPTrfPip^iiiiiiTiMtiiiiiiriMiiiwiMm'iiiiwMiiiiTMmwiiwiiinniínnníiRiiTmriit'i^^ —•‘^^rírTrmrtiiTaitmiwiniifiTWi^^

Súlyos ellenzéki impotencia

Ma már szinte biztos, hogy jövőre is Robert Fico alakíthat kormányt. Valószínűleg az sem segítene rajtunk, ha holnap piacra dobnák a politikai Viagrát, hiszen a gyógyszergyárak képtelenek lennének olyan mennyiségű pirulát előállítani, ami a kiélt ellenzéki politikusokba újra életet lehelne. Tudja ezt az ellenzék is, így egyre szánalmasabban viselkedik.

MOLNÁR IVÁN

Az e heti felmérések szerint az ellenzék a jövő évi választásokon akkor sem lesz képes legyőzni a Smert, ha a kisebb jobboldali pártok is bejutnak a parlamentbe, és a széles jobboldali koalícióba a HZDS-t is beveszik. Robert Fico megbabonázta a lakosság döntő többségét. Hogy a jelenlegi kormánypártok az elmúlt négy évben magasról tettek a választási ígéreteikre, hogy milliárdokkal lopták

meg a lakosságot, kriminalizálták a közéletet, ellenséget kreáltak mindenkiből, aki egy kicsit is kritizálni merte őket, az a választók egy jelentős részét nem izgatja. Mindez már csak azért is vérlází- tó, mert ha a fentiekhez hozzávesszük a sajtótörvényt, a nyelvtörvényt, a magáncégek államosítását lehetővé tevő jogszabályt, Maiina Hedvig meghurcolását, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a jelenlegi kormány, Robert Ficóval és a Smer csúcsvezetésével az élén, hétpróbás gazemberek veszélyes gyülekezete.

Ha a lakosság egy jelentős része politikai elvakultságában ezt nem látja is, szerencsére még mindig élnek olyanok is ebben az országban, akiket sért ez a fajta „politizálás”, és akiknek köszönhetően még mindig élhet bennünk a remény, hogy nincs minden veszve, és nem kell átlépnünk az államhatárt, hogy egyszer egy normális országban éljünk. Elvileg az ő érdekeiket kellene képviselniük a jelenlegi ellenzéki pártoknak, egyelőre azonban úgy

tűnik, hogy a politikai impotenciájuknak köszönhetően a Smer ellem hatékony fellépés helyett, többségük a gazemberek szekerét tolja, és egymást taszigálva arra várnak, hogy mikor ugorhatnak fel Fico szekerének a saroglyájára. Aki ebben eddig kételkedett volna, azt az e heti „ellenzéki” találkozó egész biztosan meggyőzte. A nagy kérdés persze az, hogy a választókat hogyan lesznek képesek meggyőzni azok az ellenzőid pártok, akik most gátlástalanul pocskondiázzák ugyan a jelenlegi kormánykoalíciót, nem titkolják ugyanakkor, hogy jövőre minden probléma nélkül lefeküdnének Robert Ficónak. Mindeközben persze azt állítják, hogy részükről ez egyfajta áldozatvállalás lenne, hiszen így szeretnék elkerülni, hogy a Smer újra a Szlovák Nemzeti Párttal alkosson kormányt. Ha a Smer ugyanis a nemzetiek helyett őket választaná, egyik napról a másikra megváltozna a politikai kultúra.

Ez a logika különösen a magyar választókat képviselő politikusok részéről furcsa, hiszen a Smer csúcsvezetésének egy része csak abban különbözik a magyarfaló Slotától, hogy nem issza le magát rendszeresen a sárga földig. Abban reménykedni, hogy ha a magyarokat is beveszik a kormánykoalícióba, egyik napról a másikra minden megváltozik, súlyos elmebajra utal. Fico, ha véletlenül a magyarok mellett dönt is, csak kirakatbabáknak használja őket a külföld felé, itthon ugyanolyan magyarellenes politikát folytat, mint eddig. Mindezt azonban valószínűleg tudják az ellenzéki politikusok is, áldozatvállalás helyett így inkább arról lehet szó, hogy megunták a parlamenti semmittevést, és jól fizető minisztériumi posztokra vágynak. Ezért mielőtt jövőre az urnákhoz járulunk, érdemes lenne szem előtt tartanunk, hogy kutyából nem lesz szalonna. Azt a „hentest” pedig, aki ezzel mégis megpróbálkozik, páros lábbal kellene fenékbe rúgnunk, bármilyen szépen csomagolja is az elképzeléseit.

KOMMENTÁR

Egy csodás barátság vége

SERES LÁSZLÓ

Nem a Fidesztől, hanem mástól tudta meg Molnár Oszkár edelényi polgármester, hogy pártja nem őt indítja helyi képviselőjelöltként, hanem legjobb barátját. Az ilyesmi fáj, azt tudjuk, rosszabb ez, mint egy félrekúrás, mert ott a házasság talán még menthető, de ez esetben mindennek annyi, ez bizony szakítást jelent humánpoliti- kailag. Mint elmondta, „a barátságnak ezzel vége”, de ő, Molnár Oszkár nem akar ellenségeskedést. Legalábbis nem legjobb barátjával, Daher Pierre libanoni orvossal (őt annyiban bünteti, hogy nem ő lesz a keresztapja Daher születendő gyermekének), nem, az ellenségeskedésre ott van a két általa favorizált célcsoport, a hasukat magasabb segély reményében gumikalapáccsal ütögető cigány nők, valamint a globális zsidó nagytőke, amely bevásárolja magát az országba, és csak sábeszkor nem szívja a keresztény gyerekek vérét.

A Fidesz jól teszi, hogy a jelek szerint hallatlanul toleráns Daher Pierre mellett dönt, hiszen aki azzal együtt is fenntartja a barátságot Molnárral, hogy az időként miket nyilatkozik, az értékes ember, és mint ilyen, a politikában a helye. Mondjuk az a barátságot erősen próbára tevő sunyiság volt, hogy nem ő mondta el Molnárnak, figyelj, öregem, képzeld, meghívást kaptam Felcsútra, oszt ott lecseréltek téged énrám, na mit szólsz, gyere, beszéljük meg ezt a keresztapa-dolgot. Nem biztos persze, hogy Daher nagyon büszke erre a félfeudális jelöltkiválasztási mechanizmusra, melynek keretében Orbánék kvázi magukhoz rendelték a kúriába az aktuális emberanyagot, hadd lám, mink van. Hát, van - illetve most már csak volt - például egy Molnár Oszkárunk, akinek a kijelentéseit elintéztük egy-két szemöldökráncoló ejnyebejnyével (Orbán: „káros, rossz” kijelentés, „kínos nekem”), de soha nem jelentettük ki külön sajtótájékoztatón, hogy „Molnár először és utoljára tett ilyen rasszista, gyűlöletkeltő nyilatkozatot, megvonjuk tőle mandátumát, a pártból kizárjuk, számunkra, egy polgári párt számára ez így természetes”. Hát nem.

Lehet, hogy nagyon idegesítő a ballib véleményvezérek állandó hadakozása, hogy Orbán most már tényleg határolódjon el a szélsőjobbtól, de a helyzet az, hogy amíg pl. a Molnár Oszkár nevű, saját párton belüli kulturális kihívásra ilyen elkenéssel reagálnak, addig nagyon is érthető ez az elvárás. AFidesz (fiatalabb olvasóinknak: a néhai Fiatal Demokraták Szövetsége nevű exliberális párt, a kereszténydemokratákat tömörítő Európai Néppárt tagja) elnöke kifejezetten kivárásra játszott, közölte, hogy az nem úgy van ám, hogy mi Felcsúton igent mondunk, nem, előbb a helyieknek, az edelényiek- nek van szava arról, ki az ő emberük. Nos, Molnár a jelek szerint egyértelműen megszerezte a helyiek támogatását, azután döntött a Fidesz-vezetés úgy, hogy na akkor belőle mégsem lesz képviselőjelölt. Érti ezt valaki? Látott már valaki ilyen rövid idő alatt ennyi tömény mellébeszélést, hazudozást, irhamentést? Én nem. Egyetlen egyenes szavuk vagy gesztusuk sem volt az ügyben.

Aztán persze kiderült a valódi ok is, ami miatt Molnár lapátra került. Nem a cigányozás. Nem a zsidózás. Nem, elkövette a Nagy Fi- deszes Főbűnt: az elnököt kritizálta. Fideszes politikusok az Origónak - név nélkül persze, ez is milyen már - elmondták, a polgármester egy lakossági fórumon azzal kérkedett, hogy többször is megsértette a frakciófegyelmet, mégsem rúgták ki a Fideszből („nem tették, vagy nem merték megtenni”), Orbánról pedig azt mondta: „Szerintem az elnökünknek most már el kellene gondolkodnia azon, hogy szabad-e tovább azt a politikát folytatni, amit ő elkezdett. Abból a szempontból, hogy egy a tábor, egy a zászló.” Hát kb. így mulat egy „polgári” párt 2009-ben, Magyarországon.

A szerző a Hírszerző főmunkatársa

GLOSSZA

Figeľ,

a tisztességes

LUBA LESNÁ

A hét elején találkoztak a parlamenti és parlamenten kívüli jobboldali pártok, hogy megbeszéljék, miként fognak együttműködni. Mikuláš Dzurinda, a legerősebb jobboldali párt, az SDKÚ elnöke azt mondta, inkább jelképes” volt a találkozó, mivel senki sem akart elmélyülni az ügyekben. „Együttműködésünk célja a jelenlegi kormány elleni alternatíva kidolgozása” - nyilatkozta ugyancsak Dzurinda a találkozó után. A KDH és az MKP, a másik két, parlamenti jobboldali párt nagyon óvatosan kommentálta Dzurinda szavait. Meghökkentő, hogy a jobboldal

(ráadásul a KDH és az SDKÚ esetében két választási időszakról van szó) fél évvel a választások előtt úgy tárgyal a választás előtti együttműködésről, hogy nem mélyül el a témában. Valószínűleg azért, mert a szlovákiai jobboldalnak nincs vezetője. A természetes az lenne, ha a vezetője a legerősebb párt elnöke, Dzurinda lenne, de úgy tűnik, már nincs ereje ahhoz, hogy egységbe tömörítő személyiség legyen, akire oly nagy szüksége van a jobboldalnak, bár kormányfőként elvitathatatlan érdemeket szerzett. Szlovákiát bevették a NATO-ba, az EU-ba. Számos reformot fogadott el kabinetje, amelyek által a szlovák gazdaság fejlődésnek indult. Eltűntek a nemzetiségi problémák.

Persze, negatívumok is akadtak. A legsúlyosabb az, hogy a politika színteréről csaknem eltűnt

az erkölcsi értékek kérdése.

Nem elég, hogy nem hangsúlyozták, néhányszor egyenesen ignorálták. Vegyük a legjellemzőbb példát. Dzurinda és kormánya azért került hatalomra, mert élesen bírálta Vladimír Meéiar és szövetségesei kormányzási módszereit.

,A gazdasági katasztrófa szélére sodorta az országot, megnyitotta az utat a gazdasági maffiózók, a szervezett bűnözés előtt” - mondta (a Žurnál hetilap szerint) Mečiarról 1998-ban. Néhány év múlva azonban Meéiar megbízható és felelősségteljes partner lett számára, akivel számolt egy esetleges koalíció megalakításánál. Dzurinda kormányzása első két- három évében ügyek tucatjait nyitották meg, a bűnüldöző szervek a Meéiar-korszak legbefolyásosabb emberei ellen emeltek vádat. Privatizálási csalások, szlovák állampolgár külföldre hurcolása, koronatanú meggyilkolása és így tovább és így tovább. Egyik ügy sem zárult le azzal, hogy a bűnösöket elítélték.

Dzurinda második miniszterelnöksége idején arra a felismerésre jutott, hogy a HZDS és elnöke, Vladimír Meéiar olyan megbízható partner, hogy azt tervezte a választások után koalíciót köt vele. A véleményét a mai napig nem változtatta meg, és nem zárja ki a HZDS-szel a koalíciót. Dzurinda e héten a korrupcióról és a klientelizmus- ról is nyilatkozott, mondván, „soha nem ment nekik olyan jól, mint a jelenlegi kormány idején”. Érdekes, hogy a meéiari kort elfelejtette. Szlovákiában azonban sokan emlékeznek rá. Tudjuk, a politika kompromisszumokra is épül. De nem végeláthatatlan kompromisszumokra. Ha egy politikus véleménye 180 fokos fordulatot vesz, következetesen meg kell magyaráznia, mi késztette ilyen radikális lépésre. Egyébként hitelét veszti, és a társadalom erkölcsi értékét is gyengíti. Arról nem is szólva, hogy a hasonló, medializált ügyek le nem zárása a jogállam alapjait is megrengeti.

A jelenlegi kormánnyal szembeni alternatíva a visszatérés az alapvető erkölcsi értékekhez.

Ha az ellenzék valóban meg akarja szólítani a polgárokat, és harcolni akar támogatásukért, az ilyen alternatíva élére erkölcsileg tiszta embert kellene választania. Olyan embert, akinek politikai múltját és jelenét nem csúfítják hasonló, sehová sem vezető kompromisszumok.

Ilyen embernek tűnik most a volt európai biztos, a KDH elnöke, Ján Figeľ. (A jobboldali

pártok többi képviselőjét egyelőre nem ismeri annyira a szlovákiai társadalom, vagy kiütötték egymást személyes támadásokkal.) Bár Figeľ fellépése a szlovák politika színpadán még nem elég határozott, de ő az, nem Dzurinda, aki ki tudná építeni a jobbközép pártok tömörülését, akinek esélye van arra, hogy kiegyensúlyozza Fico Smerét.

1997-ben Július Satinskývel jártam találkozókra a Polgári Intézet Állandó Konferenciája keretében. A demokráciáról és a szabad választások jelentőségéről beszélgettünk. Áz egyik alkalommal egy rendkívül kátyús úton zötykölődtünk. Julo Satinský egy idő után nem bírta szó nélkül, és megjegyezte: „Ez aztán dzurindáz!” Ha újra találkozóra utazhatnék Julo Satinskýval, azt válaszolnám neki: „Figeľ, a tisztességes!”