Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-18 / 292. szám, péntek

18 Sport-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 18. www.ujszo.com VINKLI Gála, sportolók nélkül BŐDTITAN1LLA A pozsonyi Év sportolója-gála- esten volt minden: Quasimodo és Esmeralda, világsztár és az utca embere, pisztolylövés és közismert sláger, néhány vicces megjegyzés és sok erőltetett poén. Csak épp sportolók nem voltak. Az egyéni kategória tíz díjazott­ja közül csak másfél jelent meg személyesen: a negyedik helye­zett Michal Martikán, s a győz­tes Hochschomer-ikrek egyike, Pavol. A többiek hiányoztak, mert még javában bajnoki meccset játszanak, mert nem szállt fel a repülőjük, mert a hét­végén versenyük lesz stb. Az ember mégsem akarta fel­tenni magának a kérdést, van-e így egyáltalán értelme nagy­szabású gálát rendezni, mert várta a slusszpoént, a kicsúcso- sodást, a vastapsot, amit majd Vladimír Weiss, a szlovák lab­darúgó-válogatott szövetségi kapitánya fog kapni. Ez a futballválogatott estje lett volna. SzegényHochschomerék hiába nyertek végre (életükben először), első helyük a háttérbe szorult, ezúttal ugyanis nem az egyéni, hanem a csapat kategória legjobbjáthagytáka végére. A legjobb csapatnakjáró díjat adta át a gála legnagyobb sztárj a, Go­ran Ivanisevic, a legjobb csapatot köszöntötte arany konfettieső. Hogy valami nem stimmel, csak akkor derült ki, amikora futball­válogatott nevében nem a szö­vetségi kapitány, hanem Miloš Tomáš, aszövetség főtitkára ment ki a színpadra. Hol van Weiss? Hiszen itt volt, sokan látták, ahogy megérke­zett, „nagyon elegáns kabátban”. Weiss mégsem volt sehol. Persze máris megindult a pletyka. Itt volt, de elment. Elment, mert megsértődött. Megsértődött, mert egy pénzügyi csoport feje­sei közé akarták ültetni. Sarkon fordult, és elment, abban a „na­gyon elegáns kabátban”. Hoppon maradtak a rá váró új­ságírók, hoppon maradt a rá váró közönség. Mégjó, hogy abefeje- zés így sem volt unalmas - slusszpoénként felgyulladt a ka­rácsonyfa. Az ankétem negyedik Michal Martikán egy evezőlapátot is kapott aján­dékba (SITA-felvétel) Pavol Hochschorner szerint az Év sportolója-ankét igazságosabb is lehetne, de azért örül a győzelemnek A motiváció versenyről versenyre nő Nyolcadszor kerültek be Szlovákia tíz legjobb spor­tolója közé, de most nyer­tek először. A víziszlalo- mozó Hochschomer-fivé- rek mégsem élvezhették ki együtt a pillanatot, Peter ugyanis Olomoucban van orvosi kivizsgáláson. Az Év sportolója-ankét ünnepé­lyes gálaestjén csak Pavol vett részt, aki kérdéseinkre is készségesen válaszolt. BŐDT1TAN1LLA Először nyerték el az Év sporto­lója címet. Nem tartják furcsának, hogy nem az olimpiai győzelmeik évében, hanem egy relatíve ke­vésbé sikeres évben lettek elsők? Elég érdekes, de így alakult, pe­dig 2009 egy pihenőév volt ne­künk. Voltak ennél jobb éveink is, amikor tényleg mindent megnyer­tünk: az Eb-t, a vb-f és a Világkupát is, és mégis csak a negyedikek let­tünk az Ev sportolója-választáson. Ez eléggé sokkolt akkor minket, ahogy a mostani első helyünk is. De úgy fest, az ilyen ankétokon sokszor a népszerűség dönt, nem pedig az eredmények. Más rend­szerben is lehetne pontozni, pél­dául az elért eredmények alapján. Úgy egyértelmű sorrend alakulna ki, és nyugalom lenne. Arról mi a véleménye, hogy kettősként az egyéni sportolók között rangsorolják önöket, de például a kajaknégyes már csa­patnak számít? Ez is elég furcsa, hogy kettő mi­ért számír egynek, de sajnos erről nem én döntök. Egyébként fontosak önöknek a hasonló ankétok? A versenyeken elért győzel­meknek jobban örülünk, mint az ankétgyőzelmeknek, az ilyesmi hidegen hagy. Ha nem nyerünk, akkor sem történik semmi, hiszen ez csakjáték, szórakozás. Tavaly viszont nem vettek részt az ünnepélyes eredmény- hirdetésen, így tiltakoztak az el­len, hogy nem lettek elsők. Valahogy ki akartuk mutatni, hogy nem értünk egyet az ankét rendszerével, hogy igazságosab­ban kellene szavazni. Lehet, hogy most ez segített, az újságírók ki­csit észbe kaptak. Beszéljünk akkor az idei eredményeikről: ahhoz képest, hogy pihenésnek szánták ezt az évet, majdnem mindent meg­nyertek. Tényleg nagyon jól sikerült az év. Rögtön az idény elején meg­nyertük az Európa-bajnokságot, ez lendület adott az egész szezonra. Lelkiismeretesen készültünk a vi­lágbajnokságra. Sajnos, a Világ­kupa-futamok nem teljesen úgy si­kerültek, ahogyan szerettük volna, ami csalódást jelentett. A francia- országi Pau-ban idén versenyez­tünk először, és általában az isme­retlen pályákon jól szoktunk telje­síteni, most viszont elrontottuk az egyik futamot, és ezzel számunkra véget is ért a verseny. A dunacsúni Vk-futamot megnyertük, aminek nagyon örültünk, hiszen a hazai közönség előtt elért győzelem mindig értékesebb. Ezután követ­kezett a vb, ami szuper jól sikerült, elsők lettünk. Háromszoros olimpiai baj­nokok, háromszoros világbaj­nokok, ötszörös Európa-bajno- kok. Mi motiválja még önöket? Ezt már a sydneyi olimpia után is sokszor megkérdezték, de a mo­tiváció versenyről versenyre nő. Annyira fantasztikus érzés győz­ni, hogy az ember újra és újra át akarja élni. Sosem érezték úgy, hogy már elegük van egymásból, és eset­leg kipróbálják az egyest? Nem, hiszen csak az edzéseken és a versenyeken vagyunk együtt, amúgy megvan mindkettőnknek a saját élete. Ennyi idősen már amúgy is hülyeség lenne verseny­számot váltani. Igaz, néha össze­veszünk edzésen, de nem túl gyakran. Min szoktak veszekedni? Ketten vagyunk, és ha valami nem sikerül, akkor vagy az egyik a hibás, vagy a másik. Valaki elisme­ri, ha hibázott, valaki meg nem - na ebből szokott néha vita kere­kedni. Mik a terveik 2010-re? Olimpia ugyan nem lesz, de na­gyon szeretnénk megszerezni a ti­zedik Világkupa-győzelmünket, erre kiemelten oda fogunk figyel­ni. Az Európa-bajnokságot Duna- csúnban rendezik, ennek nagyon örülünk, s meglátjuk, mi lesz a vb- n, mert Szlovéniában elég csalóka avíz. Szeretnek hazai közönség előtt versenyezni? Igen, bár itthon sokkal nagyobb bennünk az izgalom. Nagyobb a fe­lelősségünk hazai közönség előtt, mindenki győzelmet vár tőlünk. Másrészt ezt a pályát ismerjük a legjobban, ez pedig óriási előny. A nézők biztatása is sokat jelent. Előbb említette, hogy az is- mereden pályákon is jól teljesí­tenek. Szeretjük az új pályákat, mert azokat még senki sem ismeri, és ez nekünk kedvez, mi ugyanis na­gyon gyorsan tudunk alkalmaz­kodni a vízhez, hamar kiismerjük a tulajdonságait. A nehéz pályá­kat szeretjük, mint például a pau- i. Igaz, hogy a versenyen épp erre fizettünk rá, de nagyszerű edzése­ink voltak ott. Vannak verseny előtti rituá­léik? Nincsenek, semmi különöset nem csinálunk. Azon vagyunk, hogy a lehető legkiegyensúlyozot- tabbak legyünk a verseny napján, nehogy valami rosszat együnk, ilyesmik. Előfordult már, hogy valame­lyikük elrontotta a gyomrát? Egyszer Kínában egy világkupán a verseny előtti napon csak feküd­tem, mert valami olyat ettem, amit nem kellett volna... Még akkor is rosszul voltam, mikor be kellett ül­nünk a kenuba... Kemény verseny volt, de aztán így is nyertünk, s a szokatlan helyzet csak még értéke­sebbé tette a győzelmet. így ünnepek előtt megsza­vaznak maguknak egy kis pihe­nést? Most be van zárva a dunacsúni pálya, de medencében így is na­ponta edzünk. Ha az ember ki­hagy egy napot, máris kijön a gyakorlatból. Januárban Ausztrá­liába megyünk edzőtáborba, így most sem lazsálhatunk. Csak nem fognak még kará­csonykor is edzeni? Ha összejönne, nagyon örül­nénk egy december 24-i edzés­nek, úgysem szeretünk olyankor otthon lábatlankodni, csak hadd dolgozzanak az asszonyok a konyhában nyugodtan. Mi szépen elmegyünk edzésre, aztán pont vacsora előtt hazaérünk... AZ ÚJ SZÓ KARÁCSONYA A karácsonyi készülődés közepette is kellemes kikapcsolódást nyújt az Új Szó: December 21 -en Egészség EXTRA - ismét az alternatív gyógymódokról. $ December 22-én pexeso - karácsonyi ajándék minden kedves olvasónknak. Ez a lap jár Önnek!

Next

/
Thumbnails
Contents