Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-16 / 290. szám, szerda
DIGITALIA 2009. december 16., szerda 13. évfolyam, 48. szám Néhány évvel ezelőtt ennyi pénzért még színes tévét sem vehettünk, ma pedig már 400 euróért nagy, lapos képernyős televíziót vásárolhatunk, HD felbontásban Milyen tévét vegyen karácsonyra? LCD-t? Plazmát? Egyre olcsóbbak a lapos képernyős televíziók: már 400 euróért hazavihető a 107 centis képátlójú plazmatévé, a full-HD-s LCD- tévék ára pedig 450-500 eurónál indul. A legmodernebb technológiák azonban csak a prémium kategóriában érhetők el. FELDOLGOZÁS Gazdasági válság ide vagy oda, a legtöbb háztartásban mindenki örülne egy új tévének: hagyományos, katódsugárcsöves típusokból gyakorlatilag már leginkább csak a legalsóbb szegmensbe szánt nevenincs modelleket találni a nagyobb boltokban. Ilyen készüléket így már csak annak érdemes vásárolnia, akinek a tévézés nem rendszeres program, és van helye hova rakni a képcsöve miatt több helyet foglaló típust. LCD vagy plazma? A lapos képernyős tévékből két fő típus kapható jelenleg, a plazmatévé és az LCD-képemyő. Az előbbi esetében nemesgázzal fel- töltött, elektromos impulzus hatására világító kamrákból áll össze a kép, míg az utóbbi esetben háttérvilágítást alkalmaznak, s az abból érkező fényt az ádátszó felületekre helyezett folyadékkristályokkal szabályozzák, a különböző színeket pedig szűrők segítségével állítják elő. Bár a plazma és az LCD-tech- nológiák működési elve teljesen eltérő, egy átlagos néző számára a leginkább feltűnő az lesz ezek esetében, hogy a sötét képrészletek a plazmán sokkal szebbek, mivel ennél a technológiánál nem alkalmaznak háttérvilágítást. Ugyanez az LCD esetében némi derengést, szürkeséget akkor is okoz, ha a folyadékkristályok éppen a fény útját elzáró állásban vannak. Emellett a plazmatévék esetében a képpontok reakcióideje is rövidebb, ami a gyors mozgások esetén jön jól, továbbá a látószög is jobb: képüket oldalról is jól látni, bár manapság már az LCD-k esetében sem olyan vészes a helyzet ezen a téren, mint pár évvel ezelőtt. Mi az a LED tévé? Az LCD-n a sötét színek szürkü- lésének problémáját egyes újabb, drágább modellek esetében már valamennyire csökkenteni tudták a gyártók: ezekben már nem fénycső, hanem a képernyő mögé helyezett LED-ek sorozata szolgáltatja a háttérvilágítást: azaz a LED tévé tulajdonképpen ugyanúgy LCD, csupán fejlettebb megoldást alkalmaznak háttérvilágításnak. Szakértők szerint azonban a LED- es megvilágításból is kétféle típus létezik: az olcsóbb (800 euró körüli árú) modellekbe többnyire olyan megoldást (edge-lit, azaz megvilágítás a szélekről) építenek be, amely ugyan szebb képet produkál a fénycsöves típusoknál, de a sarkokban itt is beszűrődik némi háttérfény a sötét képrészletekbe. Az oldalról való világítás miatt a képernyő közepére már kevesebb fény jut el - cserébe viszont az ilyen kivitelű tévék extra vékony kialakításúak. Ennél szebb feketéket csupán a képernyő mögé épített világítódióda-mátrixot használó megoldás nyújt, mivel ekkor a LED- ek egyenként kikapcsolhatok, ha a kép adott részletén épp nincs szükség fényükre. Ezt a technológiát azonban egyelőre csak a Bár a plazma és az LCD technológiák működési elve teljesen eltérő, egy átlagos néző számára a leginkább feltűnő az lesz ezek esetében, hogy a sötét képrészletek a plazmán sokkal szebbek, mivel ennél a technológiánál nem alkalmaznak háttérvilágítást legdrágább, 1100-1400 eurós modellekbe szerelik be. Mindkét LED-es megoldásnak megvan viszont az a közös előnye, hogy jóval kevesebbet fogyasztanak a fénycsöveknél, így az ilyen tévéket használók villanyszámlája is kevesebb lesz. HD-ready vagy full-HD? Azon túlmenően, hogy a készülék plazma vagy LCD-techno- lógiájú, fontos paraméter, hogy csak HD-ready vagy full-HD felAzon túlmenően, hogy a készülék vagy full-HD felbontást támogat-e plazma vagy LCD-technológiájú, fontos paraméter, hogy csak HD-ready (Képarchívum) bontást támogat-e: az előbbi jellemzően 1280x720 pixeles (plazmáknál sokszor 1024x768 pixeles), az utóbbi 1920x1080 pixeles felbontást takar. A full- HD értelemszerűen részletesebb képet jelent, hiszen több mint kétszer annyi pixelt használ a kép megjelenítésére. Ugyanakkor ez nem feltéüenül jelenti azt, hogy a full-HD-s kép kétszer olyan jó lenne. Átlagos, 3 méter körüli távolságból csupán minimális a különbség, azaz nagyjából 20-25 százalékkal lehetett élesebb a kép full-HD-ben. Persze 40-42 colos képátlónál már a különbség is hangsúlyosabb, viszont ilyen nagy tévéket senki nem néz közvetlen közelről. A hazai nagy kábeltévés és IPTV-s szolgáltatók mindegyike kínál digitális szolgáltatást: aki lapos tévét vásárol, mindenképpen érdemes ezekre váltania még akkor is, ha valaki nem tudja finanszírozni a borsos havidíjú HD- s díjcsomagokat. Tökéletes látványt ugyanis csak ezek biztosítanak, bár jó tudni, hogy a nagy felbontású tévéadások is csak HD- ready minőségben érkeznek. 100 hertz, 200 hertz, 600 hertz? Az egyre nagyobb frekvencia- értékek itt kissé mást jelentenek, mint a hagyományos monitorok esetében. Ezek valójában digitális képjavító eljárások, melyek révén a gyors mozgások - például egy sportközvetítés vagy egy akciófilm üldözéses jelenete - elmosódás nélkül jelennek meg a képernyőn. A varázslat a képkockák feldolgozásával történik: a beérkező jelet a készülékek módosítják, így például tévé esetében a másodpercenkénti 50 képkocka közé újabbakat szúrnak be bonyolult algoritmusok alkalmazásával, így állítva elő a 100 vagy 200 hertzes vagy még magasabb képfrissítési rátát. Ezzel a megoldással a mozgás akadozásmentessé, teljesen folyamatossá tehető. Ám ennek is megvan az ára, az így módosított kép mesterségessé válhat, így az egyébként tökéletes minőségű Blu-ray-filmnek olyan hatása lesz, mintha egy brazil szappanoperát nézne az ember. Am van olyan is, aki kifejezetten favorizálta a mesterségesen folyamatossá tett képet valószínűleg ezért döntöttek úgy a gyártók is, hogy szabadon ki- és bekapcsolhatóvá teszik ezt a funkciót. Ez azért is hasznos, mert lehet, hogy míg kedvenc mozifilmünk esetében zavar a 100 hertz, a futballközvetítésnél javítani fogja a minőséget a funkció. Éppen ezért érdemes megnézni még a vásárlás előtt egy bemutatóteremben, hogyan is működik a jelentős felárral kínált sok száz hertzes tévé algoritmusa. A házi- mozi-rajongóknak még egy matrica meglétét kell vizsgálniuk, a 24p-ét, ez ugyanis azt jelzi, hogy az adott készülék tökéletesen tudja visszaadni a mozis rátával kiadott filmeket. Médialejátszó, YouTube és más extrák Ha valaki mostanság vásárol egy alapmodellnél kicsivel drágább, 600 eurós készüléket, meg fog lepődni, mennyi mindent lehet állítani a készülék menüjében - a kontraszt és a fényerő mellett mindenféle képjavító és zavarszűrő, élesítő eljárásokatlehet aktiválni vagy kikapcsolni. Ráadásul lehet, hogy az egyik beállítás tökéletes a tévéhez, a PC vagy az asztali lejátszó, játékgép esetében azonban rossz lesz. Szerencsére a legtöbb tévén bemenetenként kü(Képarchívum) lön lehet elmenteni a beállításokat, tehát minden eszközt elég egyszer beállítani. Mit és mennyiért? Nagy felbontást egyáltalán nem támogató lapostévékkel már nem is találkozunk az árlistákon, de ilyeneket nem is szabad már vásárolni. Egy átíagos 32 colos, vagyis 81 centiméteres képáüójú, HD- ready felbontású LCD-tévé már 350 euróért is elérhető. 400-500 euróért már elvihetők a legolcsóbb, ugyancsak 32 colos full- HD-s LCD-készülékek, de ennyiért már 37-42 colos méretű -bár csak HD-ready - plazmatévét is haza lehet vinni, ennél kisebbeket ezekből nem is gyártanak. 37 colos méretű full-HD LCD-tévére 450 eurós indulóáron lehet ráakadni a boltokban. Full-HD-s plazmatévét legolcsóbban 650 euróért találunk 42 colos képméretben, egy hasonló paraméterekkel bíró LCD-s modell 600 eurót kóstál. A LED-es háttérvilágítással szerelt LCD-k olcsóbb példányai 700 euróba kerülnek, de a komolyabb megoldásokat tartalmazó készülékekért akár 1200-1300 eurót is elkérnek 42 colos méretben, a 200 hertzes képfrissítési sebességgel csábító csúcsmodellek pedig csaknem 2000 euróba kerülnek. Plazmából 900-1000 euróért már 50 colos, full-HD-s készülék vihető haza, de az extra képjavító eljárásokat tartalmazó csúcsmodellekért ez esetben is legalább 1800 eurót kémek a forgalmazók. Döntés előtt érdemes lehet megkérdezni azt is, hogy az adott típushoz a gyártó hány év garanciát kínál, hiszen ezeket a bonyolult szerkezeteket az otthon nyugalmában megforrasztható régi tévékkel ellentétben már nem lehet egyszerűen javítani, (o)
