Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-16 / 290. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 16. Szülőföldünk 11 Hála Berenhaut Róbert 35 000 filmkockából álló archívumának, nyomon követhető a régió történelme Csaknem fél évszázad eseményeit örökítette meg Kassa. Nem volt Kassán és környékén olyan esemény, melyen ne lett volna ott, és legalább pár fotót ne készített volna. Nyáron múlt 80 éves, nemrégiben megyei kitüntetést kapott. MARSOVSZKY MIKLÓS A Ligetfaluban született, de Kassán élő Berenhaut Róbert - vagy ahogy sokan emlegetik, Robi bácsi - több évtizede fotózik országos napilapok és a regionális sajtó számára. Több mint 30 évig azzal telt minden hete, hogy hétköznap a politikai és társadalmi eseményeket fotózta, hétvégenként jöttek a sportesemények, amelyeket szintén meg kellett örökíteni. A sportnak és munkájának köszönhetően bejárta szinte az egész világot. Fotózott Kubában, Izlandon, Olaszországban, Törökországban, a Brit szigeteken és a szomszédos országokban egyaránt. Megjárta az 1980-ban megrendezett Müncheni olimpiát is, az itt készült fotók az Új Szó hasábjain is megjelentek. Fényképezőgép az első fizetésből Etareta típusú első fényképezőgépét 19 éves korában vásárolta az első fizetéséből. „Pontosan 6810 koronába került. Ez volt a második világháború után először gyártott fényképezőgép Csehszlovákiában” - meséli Robi bácsi. Sport iránti vonzódása már gyerekkorában megmutatkozott. „16 éves koromban kezdtem kosárlabdázni. Szemüveges voltam, ezért kerültem a palánk alatti helyzeteket, inkább a szélen játszottam, de így is jó pár szemüveget elhasználtam. Egészen 1960-ig kosárlabdáztam, de a végén többet ültem a kispadon, mint játszottam. Ezt az időt fényképezéssel töltöttem, így a későbbiekben fotózás közben mindig megtaláltam a megfelelő helyet. Egykorijátékosként ki tudtam számítani a helyzetet.” Jövő héten Apa Renáta népviseíet-készítöt mutatjuk be. Robi bácsi nagyon büszke a gyűjteményére (Berenhaut Róbert archívumából) A szakma titkai Berenhaut Róbert szerint a jó fotóriporternek a megfelelő felszerelésen kívül mással is rendelkeznie kell. „Ennyi idő alatt több mint 20 fotóriporter cserélődött ki mellettem, és nekem állandóan el kellett magyaráznom, mit lehet és mit nem. Nagyon fontos a játék- szabályok ismerete. Nehéz helyzetben vannak a kezdő fotósok, bedobják őket a mélyvízbe. Előfordult, egy kezdő kolléga focimeccs közben ment be a pályára felvételt készíteni” - meséli Robi bácsi, aki további szakmai titkokba is beavat. .Asztalitenisznél például nem lehetett vakut használni, amit úgy oldottunk meg, hogy a bemelegítés során megkértük a játékosokat, üssenek párat, és megvolt az anyag. Nehéz megörökíteni az ökölvívást is. Előfordult, hogy 12 képből 8 használhatatlan volt, mert a bokszolok folyamatosan mozognak, cseleznek, így vagy belógott a kezük, vagy csak a hátukat lehetett látni. Akkoriban ez anyagi kiesést jelentett. Az elpazarolt film árát senki nem térítette meg” - mesélte Berenhaut. „Minden eseményre két géppel érkeztem, ha az egyik nem működne, a másik kéznél legyen. Ennek ellenére is voltak meleg helyzetek. Ha nem sikerülnek a képek egy sporteseményről, az még nem olyan nagy probléma, mint amikor valamilyen nagy politikai, vagy társadalmi eseményt kell megörökítem, és mindkét gép felmondja a szolgálatot. Az már baj. Szerencsére mindig sikerült megoldani az ilyen helyzeteket.” Tündöklés és pusztulás Aligha találnánk olyan gyárat a régióban, melynek születésénél nem volt jelen Robi bácsi, aki azután ezeknek a pusztulását is végignézhette. „Nagy szívfájdalmat okoz, ha látom, menyi minden ment tönkre, mennyi mindent tetMunka közben a Népstadionban egy Magyarország-Csehszlovákia mérkőzésen tek tönkre az évek során. Az összes üzem alapkőletételénél jelen voltam, mára alig maradt valami belőlük. Elég a csaknem teljes kassai élelmiszeripar felszámolását megemlíteni”. Egyetlen meccset sem nézhetett végig Berenhaut Róbert archívumában 35 000 filmkockát találhatunk. Nincs olyan jeles sportoló a régióból, akit ne örökített volna meg. Sokuk már nincs is az élők sorában. Több mint 50 éven keresztül fotózta a kassai Békemaratont. Az ezekről készült felvételek képezik az archívum legértékesebb részét. „Harminc éven keresztül egyetlen jégkorongmeccset sem nézhettem végig, mert az első harmad után el kellett mennem előhívni a fotókat, hogy megjelenhessenek a másnapi számban. Nagy előrelépést jelentenek a ma használatos digitális fényképezőgépek. Én magam három éve használok ilyet. Nem lehet összehasonlítani a régiekkel” - mondta Robi bácsi, aki egy 55 darabból álló klasszikus fényképezőgépgyűjtemény büszke tulajdonosa. Kezdve a Baby box, a Rolleiflex, a Flexaret összes típusa és a világhírű svéd Hasselblad gépek. Páratlan gyűjtemény Robi bácsi aktív nyugdíjasként éli napjait, amihez természetesen hozzátartozik a fotózás is. Emellett rengetegen keresik fel, hogy meséljen tapasztalatairól, élményeiről, vagy mutasson egy- egy archív felvételt abból a gyűjteményből, melynek mára komoly eszmei és történelmi jelentősége van. „Remélem még aktív részese lehetek a 2011-es jégkorong világbajnokságnak és jelen lehetek a profi ligás sporteseményeken” - zárta a beszélgetést Berenhaut Róbert. Fontos a néphagyományok őrzése (Képarchívum) Bekapcsolódtak a környék iskolái és óvodái is Ady Napok Párkányban GULYÁS ZSUZSANNA Párkány. Az identitástudat megerősítése volt a célja és központi témája az idei Ady Napoknak Párkányban. „A háromnapos rendezvény programját is ennek megfelelően állítottuk össze” - mondta Fodor Zsuzsanna, az Ady Endre Alapiskola igazgatója. Radnóti Miklós születésének 100. évfordulója tiszteletére megrendezett emlékműsorral indult az idei rendezvénysorozat. A történelmi, irodalmi és néprajzi vetélkedőbe, valamint a rajzpályázatba bekapcsolódtak a környék iskolái és óvodái is. Nagy sikere volt a Vaijos zenekar népi hangszereket bemutató előadásának, amit táncház követett Demeter Judit vezetésével. Salgó Gabriella a rovásírásról, Varga Tibor történész az Árpád-házi királyokról tartott előadást. A legkisebbek egy népzenei koncerten vettek részt, ahol Korpás Éva és zenekara szórakoztatta őket. Az Ady Napok elmaradhatatlan kísérőprogramja a kézművesek bemutatója. Idén a korongozás, sústyázás, makramékészítés és nemezelés mellett a diákok által összegyűjtött régi kézimunkákból is nyílt kiállítás az iskola folyosóján. Fekete József számítógépes fotografikáiból készült kiállítással zárult az idei Ady Napok programja. „Nagyon örülünk annak, hogy idén sikerült bevonnunk a környező iskolákat is a versenyekbe. A néprajzi vetélkedő során bevontuk a hetedikes és nyolcadikos diákokat is, akik Magyarország és Szlovákia néprajzi tájegységeit mutatták be egy-egy projekt által. A kultúránk képekben című rajzpályázat során az iskolások és az óvodások ismert mondókákhoz, versekhez és mesékhez készítettek illusztrációkat” -tette hozzá Fodor Zsuzsanna. Az iskola fontosnak tartja az óvodákkal való kapcsolattartást, ami meghatározza az elsősök számának alakulását is. Közös programokat és különféle foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek. Már hagyománnyá vált, hogy az óvodások és az iskolások kölcsönösen meglátogatják egymást. A januárban megtartott Mazsola nap is kiváló lehetőség az iskolával való ismerkedésre. Az iskolakóstolgató címmel meghirdetett szombat délelőttökön a gyerekek mellett a szülők is szívesen részt vesznek. Minden hétre jut egy-egy érdekes téma, mely köré felépítik az adott nap programját. Ebben a hónapban Mikulás-nap, adventváró és betlehe- mes várta a kicsiket. Megjelent az elhunyt író utolsó mesekönyve Balajti Árpádra emlékeztek ÚJ SZÓ-HÍR Szene. Rendhagyó műsoros estet tartottak a Szenei Molnár Albert Klub 94. klubtalálkozóján. A rendezvény vendége Poór József rétéi születésű író volt, akinek gyökerei és bizonyos értelemben jelene is Szenchez kötődik, és aki szerzői estje ellenére, vagy éppen annak apropóján Balajti Árpád kötetét, Az életmentő sárgarépa c. mesekönyvet mutatta be. A pedagógusként és szerkesztőként, később a Tücsök főszerkesztőjeként tevékenykedő Balajti Árpád meglett férfikorára találta meg a megejtően egyszerű, ám annál ízesebb történteiben egyedi, rá olyannyira jellemző hangot. Lenyűgöző - mondta a beszélgetés során az est vendége a meseíróról - hogy amikor megroppant az egészsége, még akkor is derűsen tudta szemléleteim a mindennapok csodáit, ezzel vértezve fel magát a halálos betegséggel szemben, így hagyva az utókorra utolsó éveinek krónikáját: szigetre lelt a mesében, s a mesék örök szigetlakójává vált... A kis gyűjtemény címadó meséjét szlovák, roma, angol, francia és német nyelven adta közre a kiadó, amely a kötet megjelentetésével tisztelgett a szerző emléke előtt halálának 10. évfordulóján. (répjf) Balajti Szabó Csilla, a címadó mese angol fordítója és A. Szabó László, a könyv szerkesztője (Görföl Jenő felvétele)
