Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)

2009-12-16 / 290. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 16. Kultúra 9 Rendhagyó műbírálat a Komáromi Jókai Színház Három nővér című Csehov-előadásáról Ihletett másodpercek füzérei A társulat legújabb művészszínházi produkci­ója megtekintésekor a szí­nészi bravúrokkal tűzdelt, sorsanalízisekben bővel­kedő előadáson túl egy sti­lizált színházi vegykonyha személői is lehetünk. KISS PÉNTEK JÓZSEF Az előadás kezdetekor nem a szerep szerinti Olga lép a színpad deszkáira, hanem az őt alakító színésznőt, Holocsy Krisztinát lát­juk, szövegkönyvvel a kezében. Memorizál. Kisvártatva megérke­zik Mása - Bandor Éva is. Az ő civil/színésznői antréja valamivel teátrálisabb; mondhatni, félig- meddig szerepből jön be. S végül megérkezik a kis Irina is, aki (re­mélhetőleg nem tévedek) Fellini Országúton című világhírű neo- realista mozijának Gelsomináját idézi fel egy pillanatra az elő­adásban szereplő fúvószenekar egyik tagjától kölcsönvett trombi­ta segítségével. Mellesleg a komá­romi nagyközönség előtt most debütáló, frissdiplomás Tar Rená­ta hellyel-közel még emlékeztet is Giulietta Masinára. Ennyi „szakmai csemege” után csak felcsigázódik az ember kíván­csisága, vajon e sok improvizatív leütés után mi érheti még mint gyanúdan színházlátogatót? El kell mondanom, hogy engem egy nagyon élvezetes előadással aján­dékozott meg Martin Huba m. v. rendkívül igényes, komoly és a csehovi világot mélyen értő és áb­rázoló rendezése. Köszönhető mindez a koncentrált színészi já­téknak, annak a nagyszerű hozzá­értéssel megalkotott szereposz­tásnak, amely nagyban segítette az előadás végső hatásának elérését. A Holocsy Krisztina (Olga), Ban­dor Éva (Mása) és Tar Renáta (Iri­na) alkotta három nővér általam eddig soha nem látott hitellel ját­szotta el a három különböző, még­is összetartozó karaktert. A színé­szi jelenlét és szerepformálás in­tenzitása nem volt ugyan egészen egyenletes. Ez nem csupán az egyes szerepek kínálta kisebb vagy nagyobb alakítási lehetőségek, de a színészek részéről eleve adott korlátok és/vagy a művészi szár­nyalás következménye. Minden­esetre figyelemre méltó, ahogy a Szoljonijt megformáló Öllé Erikje­ién tud lenni a színpadi térben. Passzív megfigyelőként is olyan erővel van jelen, hogy nem lehet nem figyelni rá. Mintegy „irányító” erővel bír. Játékának/jelenlétének hiheteden ereje van. Eszembe is jutott megint: hol van már az a Hamlet, amit most már nagyon ideje lenne megformálnia... Versi- nyin egy hűvös eleganciával elját­szott figura lett Mokos Attila meg­formálásában. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy Mokos az egyik legkézenfekvőbb példája annak a művészi kiteljesedésnek, amikor a színész már nem külső­ségeket, úgynevezett eszközöket keres (gél) a figura ábrázolásához, hanem önmagában, saját életének mozzanataiból és a leszűrt, elrak­tározott tapasztalatokra épít. Úgy „eszköztelen”, hogy közben tuda­tosan stilizál - mégis a valóság ma­radéktalan illúzióját kelti ben­nünk. Tóth Tibor Kuliginja nem hajlandó vagy talán nem is képes észrevenni, hogy Mását, a felesé­gét végérvényesen elvesztette. Ó kizárólag boldog akar és csakis az hajlandó lenni. Játéka pontosan olvasható, de nézetem szerint kis­sé direkt. Valamivel több árnyalás­sal talán még hitelesebb, emberibb lehetett volna. Ez persze nem szí­nészi képesesség, inkább szerep- felfogás kérdése... Fabó Tibor, Hajdú László, Ropog József, Var­sányi Mari, Olasz István, Németh István és Majorfalvi Bálint játéka gazdagította még a Jozef Ciller m. v. puritánságában is nagyon pon­tos és erős díszletében és Milan Čorba m. v. kortalan jelmezeiben pergő, ritka értékes előadást. Ezzel a produkcióval a Komáromi Jókai Színház ismét bizonyította, hogy nagyon erős, európai mércével mérve is érvényes társulat. Vissza kell térjek ahhoz a mes­terien kidolgozott és adagolt stili­zációhoz, ahogy a „civil” színész­ből és a „holt” szövegből fokozato­san megteremtődik egy új minő­ség, egy másik illuzórikus, ám mégis teljességében ábrázolt való­ság; ami az Élő Szerep. Hiába minden erőfeszítése a mégoly in- venciózus és tapasztalt színházi mesternek is, mint Martin Huba; célt nem ér soha, ha nincsenek hozzá értő-érző, a szakmát na­gyon jól és pontosan ismerő szí­nész-partnerek. Én nem tudom megmondani, pedig sokat gondol­kodtam felette, hogy honnan be­lénk, a lélek milyen bugyraiban fo­gan meg s születik a világra az a megfoghatatlan/megfogalmazha- tatlan létező, amit művészi hite­lességként szokás aposztrofálni. Pillanatok ezek csupán; ihletett másodpercek füzérei. Amikor a lé­lek húijai mozdulnak meg, befelé szólnak; az emberi lét végtelen mikrokozmikus tereiben vissz­hangozzák az ember-lét teremtett csodáját. Csak a művészi ábrázo­lás erejének hatása alatt tudok szólni arról, hogy ez az előadás hemzseg az ilyen pillanatoktól. Engedtessék meg még egy sze­mélyes észrevétel. Kétszer men­tem el megnézni az előadást - ed­dig. Először a rendkívül koncent­rált, kicsit feszült, de ezzel együtt maradéktalanul élvezhető bemu­tatót láttam. Gondoltam, nem ír­hatok róla addig, amíg az első be­nyomások érzelmi áhítatából fel­ocsúdva meg nem nézem újból. így hát egy vasárnap délutáni előadást választottam. Rosszul tettem. Vagy jól? Nem is tudom. Minden­esetre elkeserítő tapasztalatban volt részem, aminek következté­ben még nagyobb tisztelettel, mondhatni csodálattal tartozom a színészeknek. Történt ugyanis, hogy az előadás legelején, a néző­téren megszólalt egy makacs mo­biltelefon. Csöngött és csöngött és csöngött... Tulajdonosa valószí­nűleg nem tudta, hogyan kell ki­kapcsolni vagy lehalkítani, mert a sokadik csöngés után még meg is szólalt: „anya, vedd fel, anya, vedd fel...!” Iszonyatosan kínos volt. Miután a tulajdonos nem tudott mit kezdeni az agresszív, ám ki­hangosított masinával, felpattant a harmadik vagy negyedik sorban elfoglalt helyéről, és kiviharzott a nézőtérről. Tette mindezt az álta­lam már jelzett „vegykonyha­jelenet” kellős közepén. El tudják képzelni, mit állhatták ki a jele­netben szereplő művészek a szín­padon?! Tisztelt Olvasó és Szín­házlátogató! Meglehet, hogy egy műbírálatnak nem tiszte a nézőtéri etikával foglalkozni, de mégis: ha igaz, hogy a színházhoz két ténye­ző kell feltétlenül, s ezek közül az egyik a néző, akkor lehetetlen megkerülni ezt a témát. Másfelől, ha ez egy egyedi eset lenne, akkor, urambocsá’, elnézi az ember. De nem az. Sajnos, egész mobilinvá- zióval találkozunk gyakran, min­den figyelmeztetés ellenére. Főleg a diákelőadásokon. S ha már itt tartunk, ez a külö­nös műgonddal készült, minden rezdülésében koncentrált színé- szi/emberi jelenlétet megkövete­lő szertartás-szerű előadás vajon hogyan tudja majd felszínen tar­tani magát a (elnézést a csekély számú kivételtől) felkészítetlenül beterelt diákközönség előtt. Mert igenis kell a diákszínházi előadás, de arra már semmilyen garancia nincs, hogy az irodalomtanárok fel is készítik a diákjaikat a várha­tó előadásra. Legalább a szerzőről s a színdarabról tudjanak valamit. Ha már az előadásról nem is. Mert hiszen arról csak abban az eset­ben tud beszélni a tanár, ha előző­leg látta is. Abba már bele sem gondol senki, hogy egy szöveg­könyv és a belőle készült másik szuverén műalkotás - a színházi előadás között, az alkotói elkép­zelés következtében hatalmas kü­lönbségek lehetnek/vannak. A tapasztalat, sajnos, azt mutat­ja, hogy az ilyen és hasonló, sajtó­ban megjelent keserű kitételek következtében/után/miatt, ahe­lyett, hogy magukba szállnának az érintettek; inkább jól megsér­tődnek és azzal „fenyegetőznek”, hogy akkor ők már nem „támogat­ják” tovább a színházat. És: min­den marad a régiben... DiCaprio Mel Gibson filmjében Los Angeles. Leonardo DiCaprio játssza a főszerepet Mel Gibson készülő vikingfilmjében - értesült a Variety című filmes szaklap. A dráma forgatókönyvét A Tégla című film Oscar-díjas forgatókönyv­írója, William Monahan írja, a film pontos címe, cselekménye és to­vábbi részletek egyelőre nem ismertek. A forgatási munkálatok vár­hatóan 2010 végén kezdődhetnek. A filmben a vikingek történeté­ért rajongó DiCaprio egy harcoló hajóst alakít. A Variety tudomása szerint az alkotás várhatóan legalább annyira „kegyetlen” lesz, mint Gibson korábbi rendezései, a Passió és az Apocalypto. „Lenyűgöző történet lesz, amelyben a legjobb filmes tehetségek egyike-másika is részt vesz” - mondta Graham King producer, (mti) Olga (Holocsy Krisztina), Mása (Bandor Éva) és Irina (Tar Renáta) (Dömötör Ede felvétele) Németh Ilona, Martin Piaček, Sugár János kiállítása Kapcsolatok a Mirbachban ELŐZETES Pozsony. A Pozsonyi Városi Ga­lériában holnap 18 órakor tartják az intézmény idei utolsó megnyi­tóját. A Mirbach-palotában ren­dezett kiállításon Németh Ilona, valamint Martin Piaček munkáit tárják közönség elé, továbbá a két művész, illetve a kiállítás vendé­geként Sugár János mutatkozik be a pozsonyi közönségnek. Ér­demes rá felkészülni, hogy a kiál­lítás megnyitója nem lesz hagyo­mányos: 18 órától 20.30-ig tart majd, mivel részeként 18.30-kor Németh Ilona performansza kez­dődik (az erről készült videó része lesz majd a prezentált anyagnak). A kiállítás a különféle kapcsolat- rendszerekkel foglalkozik, bele­értve a nemzetközi, a társadalmi, valamint a személyes kapcsolato­kat is - előzetesben erről többet elárulni azért nem ildomos, mivel az élő élményszerzés lényegét lő­nénk le. Elég annyival felvezetni az eseményt (a kiállítást és a megnyitót), hogy a művészekkel kapcsolatban eláruljuk - ami va­lószínűleg amúgy is köztudott -, hogy Németh Ilona Munkácsy-dí- jas hazai magyar képzőművész, Sugár János magyarországi mű­vész, Martin Piaček pedig magyar feleségével és gyermekeivel Raj­kán élő szlovák képzőművész, aki munkáival a szlovák történelmet veszi górcső alá. A kiállítás, mely­nek kurátora Katarína Kišová, 2010. január 31-éig tekinthető meg. (tébé) Bejelentették az Arany Glóbusz-jelöléseket Az Egek ura és a Nine vezet MTl-JELENTÉS Los Angeles. George Clooney Egek ura című filmje és a Nine című musical kapta a legtöbb jelö­lést kedden a hollywoodi külföldi újságírók Arany Glóbusz-díjára. A Hollywoodi Külföldi Újságírók Szövetsége 25 kategóriában hozta nyilvánosságra díjainak jelöltjeit Los Angelesben. A recessziós témájú Egek ura összesen hat jelölést kapott; beju­tott a legjobb dráma kategóriájá­ba, ezenkívül a főszerepet alakító George Clooney, valamint filmbeli partnerei, Vera Farmiga és Anna Kendrick is esélyes lett a díjra. A legjobb dráma Arany Glóbu­száért James Cameron Avatar című sci-fije, a Precious című har­lemi tinidráma, a The Hurt Locker című iraki háborús film és Quentin Tarantino Becstelen Brigantyk című második világháborús fantá­ziája is versenyben van. A legjobb drámai színész díjáért Jeff Bridges (Crazy Heart), Colin Firth (A Single Man), Morgan Fre­eman (Invictus) és Tobey Maguire (Brothers) vetélkedik Clooney-val. Mivel a hollywoodi külföldi saj­tó külön kategóriában értékeli a drámákat és a vígjátékokat, illetve musicaleket, az öt jelölést kapott Nine nem veszélyezteti a drámai jelöltek esélyeit. A Federico Fellini 8 és 1/2 című klasszikusa nyomán született Nine a legjobb musical-, illetve vígjáték­jelölésen kívül több színészének is szerencsét hozott: Dániel Day-Le- wis, Penélope Cruz és Marion Co- tillard is a díjesélyesek közé került. A kategória további jelöltjei: a 500 Days of Summer című ro­mánc, a Másnaposok című legény- búcsús kalamajka és Meryl Streep két vidám produkciója, a Julie and Julia - Két nő egy recept, valamint az Egyszerűen bonyolult. Streep mindkét filmjéért kapott egy-egy jelölést a legjobb vígjáték, illetve musical színésznő kategóri­ában. Sanda Bullock is két díjért indul: a The Blind Side című fut- balldrámáért a legjobb drámai szí­nésznő, a Nász-ajánlat című ro­mantikus komédiáért pedig a leg­jobb vígjáték, illetve musical szí­nésznő díját kaphatja meg. A 67. Arany Glóbusz-díjak át­adása a hollywoodi Beverly Hilton Hotelben lesz 2010. január 17-én. Az Egek ura című film - képünkön a két főszereplő, George Clooney es Vera Farmiga - hat jelölést kapott (Képarchívum)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents