Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-16 / 290. szám, szerda
www.ujszo.com UJSZÓ 2009. DECEMBER 16. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ THE GUARDIAN Háborús bűnök vádjával elfogatóparancsot adott ki egy brit bíróság Cipi Livni volt izraeli külügyminiszter ellen, aki azonban lemondta múlt hétvégi nagy-britanniai látogatását -jelentette a The Guardian internetes kiadása. Izrael londoni nagykövete kritizálta a bírósági döntést. A bíróság a tavaly december vé- gén-január elején lezajlott Gázai övezeti harcok palesztin áldozatait képviselő ügyvédek kérésére adta ki az elfogatóparancsot, melyet visszavont, miután Livni nem utazott el Nagy-Britanniába - értesült a lap. A volt külügyminisztert Londonba várták volna vasárnap a Zsidó Nemzeti Alap kongresszusára. Az ellenzéki Kadima párt elnökének hivatala azt közölte, hogy Livni már két héttel ezelőtt úgy döntött, nem utazik el a brit fővárosba. Az elfogatóparancsot kérő ügyvédek erről nem tudtak, amikor múlt héten a londoni bírósághoz fordultak. A brit külügyminisztérium közölte: sürgősen vizsgálatot indít az ügyben. „Az Egyesült Királyság mindent megtesz a közel-keleti béke elősegítése érdekében és elkötelezett az Izraelhez fűződő stratégiai partnerség mellett. Ennek érdekében szükséges, hogy az izraeli vezetők az Egyesült Királyságba látogathassanak” - állt a tárca közleményében. Izrael londoni nagykövete a bíróság döntésére és a külügyi közleményre reagálva az izraeli rádiónak ezt nyilatkozta: ,A helyzet tűrhetetlenné vált, ideje, hogy megváltozzon. Meggyőződésem szerint a brit kormány meg fogja érteni, hogy cselekedni kell, és nem elégszik meg nyilatkozatok kiadásával”. Livni az izraeli kormány volt tagjaként kulcsszerepet játszott a Gázai övezet ellen indított Öntött Ólom nevű, háromhetes izraeli offenzívá- ban. Jogvédő csoportok és ENSZ-megbízottak azt állítják, hogy a zsidó állam háborús bűnöket követett el a hadművelet során, amely több mint ezer palesztin emberéletet követelt. Szeptemberben palesztin csoportok legutóbb Ehud Barak izraeli védelmi miniszter ellen adtak be letar- tóztatási kérvényt Nagy-Bri- tanniában ugyancsak háborús bűnök vádjával. Egy londoni bíróság akkor ezt elutasította, arra hivatkozva, hogy Barak diplomáciai mentességet élvez. Palesztin csoportok évek óta próbálkoznak azzal, hogy eléljék izraeli vezetők bíróság elé állítását olyan országokban, ahol eljárást lehet indítani és ítéletet lehet hozni olyan gyanúsítottak ellen is, akik más országban követtek el bűncselekményt. Tavaly februárban Doron Almog nyugalmazott izraeli vezérőrnagy ellen adtak ki letartóztatási parancsot Nagy-Britanniában egy emberi jogi csoport feljelentése alapján. A londoni Heathrow repülőtér felé tartó Almogot azonban értesítette a londoni izraeli katonai attasé a rá váró rendőrök jelenlétéről, és a tábornok azonnal visszatértlzraelbe. (mti)- Megérdemeljük az év végi jutalmat, mert a cégnek jól ment, igaz, nem gazdasági téren, hanem az elbocsátások terén. (Peter Gossónyi rajza) A 30 ezres csapaterősítés nem önálló stratégia, csak a már bejelentett kibővítése Két út áll Obama előtt Barack Obama legutóbb bejelentett Afganisztán-stra- tégiája valójában nem stratégia, legalábbis nem hagyományos „grand strategy”. Sokkal inkább egy része annak a szélesebb tervnek, amelyet a jelenlegi elnök már a választási kampánya során vázolt. ONDREJCSÁK RÓBERT Ezt leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy a globális terrorista ellenes hadműveletek súlypontját át kell helyezni Irakból Afganisztánba, ami azt is eredményezi, hogy az utóbbi lényegesen több anyagi támogatást és csapaterősítést kap, természetesen az iraki hadműveletek rovására (mert az amerikai források sem végtelenek). Afganisztán és Irak között Barack Obama morális különbséget is prezentált. Míg az iraki háború szerinte csupán politikai célokból indított konfliktus és önként vállalt háború volt, addig az afganisztáni operáció a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokra adott válasz, amit az amerikai külpolitikai gondolkodás az „igazságos háború” kategóriájába sorol (angolul „war of choice” és „war of necessity”). Az afganisztáni hadműveleteket mint igazságos háborút egyébként Obama a Nobel-békedíj átvételekor is megemlítette. Ebből kiindulva Barack Obama beiktatása után két hónappal, 2009 márciusában meghirdette Afga- nisztán-stratégiáját. Ennek kulcselemei a következő mondatokban foglalhatóak össze. Nincs több „biankó csekk” az afgán és a pakisztáni kormány számára. Ez azt jelenti, hogy a jövőbeli amerikai támogatást konkrét feltételekhez kötik - mindkét kormánynak kell eredményeket produkálnia és javítania a támogatások szétosztásának hatékonyságán, ha meg akarja tartani azokat. Afganisztán és Pakisztán kérdését nem lehet elszigetelten kezelni: a két ország egyetlen biztonságpolitikai komplexumot alkot, tehát egyikük biztonsága sem garantálható a másiké nélkül. Ennek alapján egy háromoldalú afgán-pakisztáni-ame- rikai párbeszéd indul a térség stabilizálása, főleg a Kabul és Iszlámábád közötti együttműködés megszilárdítása érdekében. Az Egyesült Államok diverzifikálni fogja afganisztáni ellenfeleinek listáját - a fő hangsúly a szélsőséges és terrorista csoportokra helyeződik, amelyeket katonai erővel kell megsemmisíteni, míg a helyi körülmények között mérsékeltebbnek számító erőkkel Washington megpróbál együttműködni. Növelni fogják viszont az afgán és a pakisztáni erőknek nyújtott segélyeket. Ennek a legfontosabb hosszú távú célja, hogy a helyi erők képesek legyenek egyre inkább átvenni az amerikai és más szövetséges erőktől az afgán régiók stabilizálását és így hozzájáruljanak ahhoz, hogy az USA elkezdhesse kivonulását a régióból. Ez egyébként az egyik legfontosabb stratégiai cél. Meg kell jegyezni, hogy az amerikai támogatás nem csupán a fegyveres erőkre összpontosít és egyáltalán nem kizárólag a központi, kabuli kormányzatra. Ennek egyik célja, hogy csökkentsék a korrupciót, ami a központi elosztásra nagyon is jellemző. A másik pedig, hogy nem lehet csakis a fegyveres erőkre támaszkodni - hosszabb távú stabilitáshoz éppúgy szükségesek a helyi kormányzatok, a bíróságok stb. működése is. Nagyon fontos eleme a stratégiának, hogy az afganisztáni műveletekbe a lehető legnagyobb mértékben be kell kapcsolni a nemzetközi közösséget, legyen szó a NATO-szövetsége- sekről vagy az olyan nemzetközi szervezetekről, mint az Európai Unió vagy az ENSZ. Mindezeket egészítenék ki a polgári szervezetek és aktivitások, amelyek képesek olyan területeket, illetve tevékenységeket is lefedni és végrehajtani, amelyeket a katonai erők nem, vagy csak nagy erőfeszítések árán. Ezek tehát a legfontosabb elemei az Obama által márciusban bemutatott Afganisztán- stratégiának. A néhány napja bejelentett 30 ezres csapaterősítés tehát nem önálló stratégia, csupán a már egyszer bejelentett kibővítése és megerősítése. Ettől függetlenül természetesen az amerikai elnök által bejelentettek nagyon fontosak voltak, például a helyzetelemzés szempontjából. Álíáspontja szerint a közép-ázsiai országban állomásozó egységek nem képesek garantálni a stratégia sikerét, sőt, még a nagyon ingatag status quót sem. Ennek alapján két út állt Obama előtt: mivel a jelenlegi helyzet tarthatatlan, vagy kivonul Afganisztánból, vagy megerősíti az amerikai csapatokat és forrásokat. A kivonulás elképzelhetetlen lett volna, hiszen sértette volna az USA és szövetségesei alapvető biztonsági érdekeit. A döntés tehát egyértelmű volt, a kérdés csupán az volt, mekkora lesz az erősítés mértéke. Obama két oldalról is nyomásnak volt kitéve: a Demokrata Párt balszárnya ellenzett bármilyen csapaterősítést, míg a helyszínen szolgáló tisztek, akik a legjobban látják át a helyzetet, azt mondták, vagy most küld ki az USA jelentős erősítést, és akkor egy éven belül el lehet érni valamilyen sikert, vagy összeomlik az afganisztáni helyzet. A döntés tehát megszületett - az USA gyors ütemben erősíti meg képességeit Afganisztánban és belátható időn belül sikert akar elérni. 2011 közepére stabilizálni kellene a legfőbb városokat, kulcsfontosságú régiókat és jelentősen meggyengíteni az ellenálló és terrorista csoportokat. A helyi erők gyorsított ütemű kiképzésének köszönhetően remélhetőleg egyre több területet lesznek képesek ellenőrizni maguk az afgánok, így aztán lassan megkezdődhet a csapatkivonás (természetesen a kiképző és speciális egységek még jóval tovább a helyszínen maradnak). 2012-ben pedig - ne feledjük - újabb elnökválasztási kampány lesz az USA-ban. KOMMENTÁR Samuelson nagy üzenete LOVÁSZ ATTILA Bár 94 évesen tegnapelőtt halt meg a legnagyobb gazdasági elméleti szakemberek egyike, a mai közgazdák számára már évek óta inkább történelem. Paul Samuleson eléggé vastag közgazdasági alaptankönyve komoly tanulság: egyike volt azon keyenesiánu- soknak, akik komolyan foglalkoztak a közjavakkal és a közjóval, az állam szerepét túlértékelték, Samuelson maga például csak karrierje legvégén volt képes belátni, hogy a központi tervezés zsákutca, a szegénységbe vezető út még akkor is, amikor éppen az állami központi tervezés célja lenne a szegénység felszámolása. Paul Samuleson éveldg a Newsweek tárcaírója volt, mégpedig egymást váltva kéthetente olyan ellenféllel cseréltek eszmét, mint Milton Friedman. Két teljesen ellentétes iskolát képviselő ember évekig egy lapban két oldalról közelítve meg a dolgokat vitatkozott a közgazdaság és a társadalom legégetőbb gondjairól. Életműnek, üzenetnek már ez is elég lenne. De az, ahogyan Samuelson megfogalmazta, majd a nyolcvanas években átértékelte tanait a központi tervezésről és az állam szerepéről, még fontosabb üzenet a mai válságos időkben. Éppen most, amikor a világ a pénzügyi válság megoldásán töri a fejét s újra megjelennek majd elméleti munkák a hasonló válságok megakadályozásáról, sokan leporolták Samuelson könyvét, esti olvasmányként megpróbálták feléleszteni azokat a modelleket, amelyeket az öreg professzor az állam szerepéről alkotott. Ma, amikor politikusok sora dől be annak a tévhitnek, hogy az állami beavatkozás és az állami tulajdonlás megoldja a bolygó gazdasági gondjait, talán nem ártana elgondolkodni azon sem, mennyire nem jöttek be Samuelson modell alapú jóslatai. Például az, amely szerint a Szovjetunió gazdasági téren megelőzi a nyugati világot. Ugye, nem kell külön tanulmányokat írni arról, vajon az Egyesült Államokkal folytatott gazdasági és hadászati verseny mennyire járult hozzá a Szovjetunió és a szovjet blokk széteséséhez, ez ugyanis ma már evidencia. A keyenesiánusok nagy követőjének ezen történelmi tévedése legyen egy politikai kommentárban a legegyszerűbb, de leglátványosabb példája annak, hová vezetnek az állam szerepét túlbecsülő modellek, elméletek. Már csak azért is, mert ez irányú tévedéseit maga a szerző volt képes belátni és nyilvánosan visszavonni. Paul Samuelson, aki a matematikai modelleknek nagyobb jelentőséget tulajdonított, mint a sokszor kiszámíthatatlan és irracionális emberi viselkedésnek, végül belátta, hogy az egyensúlyt valójában a piac teremti meg, nem a modell, bár élete végéig nagyon komoly szereplőnek tartotta az államot. Samuelson alapműve nem könnyű esti olvasmány. Nem is kell azt mindenkinek elolvasnia, mint A Pál utcai fiúkat például. Mindenesetre jó, ha tudjuk, a 20. század meghatározó egyénisége távozott, akinek munkáiból legalább annyit lehet tanulni, mint tévedéseiből és bevallott hibáiból. Értékekre éhes vüágunkban ez nem kis örökség. JEGYZET Javulnak az amerikai tinik Jelentősen csökkent a me- tamfetamin használata és a dohányzás az amerikai tizenévesek körében az elmúlt években - állapította meg a kormány éves felmérése, melyet hétfőn tettek közzé. A végzős középiskolásoknak csak 1,2%-a válaszolta, hogy használt az elmúlt évben metamfetamint (meth, speed, spuri). 1999 óta ez a legalacsonyabb arány, amikor 4,7%-ot állapított meg a felmérés. A tizedik évfolyamba járók körében az öt évvel ezelptti 19,5%-ról 14%-ra esett vissza a fogyasztás aránya - közölték a felmérést végző Michigani Egyetem kutatói. A dohányzó tizenévesek aránya szintén most volt a legalacsonyabb az 1975-ben kezdődött éves felmérések sorában. A nyolcadik évfolyamba járók közt 2,7% a naponta cigarettá- zók aránya az 1996-os 10,4%-hoz képest, a végzősök körében pedig 11,2% az akkori 24,6% helyett. Az 1990-es évek közepe óta csökkenő tendenciát mutatott a marihuána fogyasztása ebben a korosztályban, a lejtő trend azonban most megállt, ugyanannyian használják ezt a szert, mint öt éve. Továbbra is nagy arányú a vényköteles gyógyszerek, a köhögés elleni szirupok nem orvosi célú használata. Az Egyesült Államok Nemzeti Drogintézete (NIDA) által finanszírozott felmérésben 46 097 nyolcadik, tizedik és tizenkettedik évfolyamos diák vett részt. (mti) Tovább élnek, többe kerülnek Hosszabb ideig élhetnek az amerikaiak a jelenlegi kormányzati előrejelzésekben becsült számhoz képest, ami jóval magasabb egészségügyi kiadásokat jelenthet a várinál - közölték kutatók. A felmérés alapján 2050-re a mostani kormányzati becslésnél nyolc évvel magasabb lehet az amerikaiak élettartama, ez 3200 milliárd dollárral emelheti az ország egészségügyi és szociális kiadásait. Az orvosi fejlesztések felgyorsulnak, ami kitolja a várható életkort - állapították meg a The Miibank Quartely szakkiadványban publikált jelentésükben a MacArthur Research Network öregedő társadalommal foglalkozó szakemberei. A tanulmány szerint 2050-re az amerikai nők várható élettartama 89,2 és 93,3 között lehet, a férfiaké 83,2 és 85,9 év között. (mti)
