Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-12 / 287. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 12. www.ujszo.com A halálraítéltet pokoli kínok gyötrik: folyamatos létszorongatottságban él, noha a remény szikrája a végsőkig őrzi parányi tűiét... Halálraítéltek Nyári Zoltán a Szegedi Nemzeti Színház előadásának főszerepében (Kép: revizoronline.com) A szicíliai származású francia-olasz David Alagna zeneszerzőként gyakorta működik együtt testvéreivel Frédérico és (a kimagasló tenor) Roberto Alag- nával. így történt ez az Egy halálraítélt utolsó napja című opera esetében is. CSEHY ZOLTÁN Alagna operájának cselekménye lelki történések sorozata. Két elítélt cellájába nyerünk bepillantást (ez kissé ellentmondásba kerül a címmel): egy nőébe és egy férfiéba. Az ő utolsó 24 órájuk lelki tusája adja a darab cselekményét. Az idősíkok különbözőek, a jelenben csúsznak egymásra, mintegy végtelenítve, időtle- nítve a történéseket: a 40 körüli férfi 1828-ban éli át ugyanazt, amit a nő a 2000-es években. A halálbüntetés immár elkerülhetetlen, noha a bűnök nem igazán derülnek ki, és a büntetés kiszabásának oka is ismeretlen marad. A halálraítéltet pokoli kínok gyötrik: folyamatos létszorongatottságban él, noha a remény szikrája a végsőkig őrzi parányi tüzét. A nőt tévéinteijúra kérik: valóságos médiasztárt csinálnak belőle. A foglyok a legszélsőségesebb érzések sokaságát élik át: nosztalgikus és neurotikus emlékképek elevenednek meg előttük, lelkifurdalás gyötri őket, a megbocsátásról elmélkednek, levelet írnak. A férfi elítélt találkozik egy latorral, szerepel egy parabolaszerű kabátlopási jelenet is, mely a hatalmi agresszió természetét leplezi le, a női elítélt részéről sor kerül egy látványos gyereksiratásra is. A női szereplő elsősorban a lelki rezdülések megszólaltatója. A családtagok is minduntalan megidéződnek. Az elítélteket új cellába kísérik, megjelennek a papok gyóntatási és vigasztalási céllal. A vég elkerülhetetlen: a férfit guillotine, a nőt villamosszék (vagy, ahogy Szegeden játszották, méreginjekció és leszíjazott ágy) várná, de az idősíkokkal való játék szellemében kilépnek saját idejükből, és a másiknak szánt halálfajtát szenvedik el. Hugo főhőse választhatott: 25 év gályarabság vagy halál, embertelen létezés vagy „emberséges” nemlét. A kivégzés pillanatában a darab váratlanul megszakad, a monumentális kórus elhallgat. Az opera Victor Hugo azonos című műve (1829) alapján keletkezett, gyakorlatilag Hugo-idéze- tekből áll össze: Hugo a francia forradalom idején megcsömörlött a halálbüntetéstől, és legfőbb ellenzőjévé vált. Nagy hatással volt rá a kor klasszikus jogi műve, Cesare Beccaria Bűnökről és büntetésekről (1764) című értekezése. Alagna megteremtette az Hugo-főhős női változatát is, megkettőzte Hugo főszereplőjét, és párhuzamos idősíkokba rendezte át a cselekményt. Ezzel mintegy univerzali- zálta az eszmei mondanivalót, melynek tétje elsősorban immár történeti: a halálbüntetés eltörlésének indoklása, indokolhatósága vagy indokolhatatlansága hivatott feszültséget teremteni. Mivel a librettóból nem világos, mi az oka a büntetésnek, a néző egyszerűen beleun a folyamatos bizonytalanságba, ráadásul a színen időnként megjelenő mellékszereplők sem tudnak drámát csempészni az alapszituációba, arról nem is beszélve, hogy az időbeli csúszást a zeneszerző nem használja ki két, markáns zenei nyelv megalkotására és a tragikus alapmátrixba nem jut hely semmiféle feloldó mechanizmusnak. Puccini pl. legsötétebb operáiban is megcsillogtatja humorát, illetve a létezés szimultán sokféleségének is hangot tud adni. Alagna operája tonális, posztromantikus, filmzeneszerű alkotás. Ami azonban populáris szempontból előny, az egyben az opera hátránya is, mivel a zene minden érzelemgazdagsága ellenére meglehetősen egysíkúvá, vontatottá és túlírttá válik, a leginkább a kissé szerényebb tehetségű Puccini-roko- nok világát (főként Alfanóét) idézi. A darab felfokozott teatralitása, tételessége szintén lankasztólag hathat. Itt-ott Puccini, Debussy, Massenet és Verdi zenei nyelvének egy- egy kiemelt vonása elevenedik meg előttünk: mintha egy roppant zenei időutazáson volnánk, és tudomást se vennénk Alban Berg, Luciano Berio vagy például Luigi Dallapiccola, a kiszolgáltatottságot sokszorosan magasabb művészi színvonalon és összehasonlíthatatlanul összefogottabban érzékeltető zenéjéről. A mű a szegedi „mezzós” operaverseny győztes darabja lett Nadine Duffaut rendezésében, a főszerepet éneklő Nyári Zoltán pedig megnyerte a 2009-es legjobb férfiénekesnek járó fődíjat, de még a közönségdíjat is. A mű először Párizsban csendült fel a Thé- atre des Champs-Elysées-ben (2007. július 8.) koncertszerű előadásban, színpadon először Debrecenben (2009. október 30.) volt látható. A világpremierként beharangozott szegedi előadás tehát immár valójában a harmadik fontos bemutató (2009. november 3., a debreceni Csokonai Színház produkciója). Az opera a Deutsche Grammophon kiadásában jelent meg CD-n 2008-ban. Roberto Alagna, Indra Thomas, Jean-Philippe Lafont, Richard Rittelmann éneklik a főbb szerepeket. Az Orchestre National d’Ile-de-France Michel Plasson karmesteri pálcája alatt szólal meg. Roberto Alagna és Indra Thomas teljesítménye kiegyensúlyozott, lendületes, a hangulatváltásokat jól érzékeltető. Érdemes megidézni Alagna művével kapcsolatban egy korábbi, hasonló tárgyú, sokkal jobban megkonstruált, ám alig ismert operát, Ronald Caltabiano Margaret Atwood prózaverse alapján keletkezett Marrying the Hangman (Hóhérmenyasszony) című 45 perces remekét. A művet 1999-ben mutatták be a Cheltenham International Music Festival keretein belül Nagy - Britanniában. Az opera cselekménye ezúttal is lírai, illetve parabolaszerűén, a prózavers logikáját követve építkezik. A 18. században Quebec tartományban egyetlen módon lehetett elkerülni a halál- büntetést: ha férfi volt az elítélt, hóhérként kellett dolgoznia, ha nő, egy hóhérhoz kellett feleségül mennie. Az opera két idődimenzióban, a 18. és a 20. században játszódik: ezt két narrátor jelenléte teszi evidenssé. A 18. századi rideg, szenvtelen narrátort börtönőr is alakíthatja, de akár egy koldus is lehet, a 20. századit egy 70-es évekbeli feminista testesíti meg a legideálisabban, aki kritikusan szemléli a múlt viszontagságait. 1738-ban Francoise Laurent egy börtönben sínylődik, halálra ítélték, ám jelenleg nincs, aki végrehajtsa az ítéletet. A 20. századi börtönőr ezt úgy fogalmazza meg, hogy „csak a halál van jelen, bizonytalan időre elnapolva”. A szomszéd cellában, a fal mögött Jean Corolere halálraítélt raboskodik. Francoise és Jean nem látják egymást, ám Francoise pusztán a hangja bájával megbűvöli a mindvégig láthatatlan férfit. A boszorkányos ügyességű és tündéd szépségű hang eléri a hatást: Jean belészeret. A 20. századi narrátor elmeséli, miként váltak a modem nők erőszak áldozataivá. Jean és Francoise házassága azonban valóságos börtön. Hatalmas trió bontakozik ki (a két narrátor és a nő közt), mely ezt a szörnyű felismerést elemezgeti. Francoise erőszakos félje áldozatává válik: önmaga hóhérját találja meg benne, aki végeredményben végre is hajtja a kiszabott ítéletet. Caltabiano műve szintén az időszűke, a késleltetés, a szorongás zenéje. A történelmi időtapasztalat és az egyéni belső idő kerülnek relációba: egyéni létezés és világérzékelés, a szorongás és a szorongást kiváltó kontextus a remény csalóka lehetőségeivel. A halál késleltetésének szándéka meghatározó jelleget ad a zenei késleltetés- és nyújtáseffektusoknak is, melyek a menekülési lehetőség abszurditását lélektanilag elfogadhatóvá teszik. A zeneszerző egy kanadai népdalt is felhasznált (The Stormy Scenes of Winter) az opera melodikus alapanyagának kiépítéséhez. A zenekar héttagú, Jean szerepe néma és láthatatlan: a szaxofonos is játszhatja akár, amennyiben a kamaraopera nem klasszikus módon kerül előadásra. Ebben az esetben a cellafalat a héttagú zenekar is képezheti. Caltabiano műve tömör, melodikus alapkarakterű, összeszedett és kiválóan alkalmas egzisztenciális és emancipációs kérdések radikális, hiteles felvetésére. __ _________________________________________________ KÖNYVAJÁNLÓ ________ Hiánypótló anyag s egyben izgalmas olvasmány is BARANYOVICS BORISZ A lokálpatrióta szerző kötetében egy Garam menti falvat vett górcső alá, monografikus igényességgel. Könyvéből megismerhetjük egy „kurtaszoknyás falu”, a honfoglaló Gyarmat törzs nevét viselő Kőhidgyarmat közösségének történetét. Juhász Gyula, a Párkányi Városi Múzeum vezetője sok éven át gyűjtötte a község történelmével, földrajzával, településtörténetével, régészetével és néprajzával kapcsolatos dokumentumokat, információkat, valamint illusztrációs anyagokat. A falu földrajzi elhelyezkedésének bevezetése után, geológiai és domborzati leírásában aprólékosan foglalkozik a határ- és dűlőnevekkel, korabeli bányákkal, a vízi környezet változásaival, valamint a Tisztások Természet- védelmi Terület névre hallgató gyarmati sós rétek élővilágával. Majd településtörténeti útmutatást kapunk az ősember korától a keltákon át egészen a szlávok megjelenéséig. A szerző nagy hangsúlyt fektetett a levéltári kutatásokra, ezt főként a történelmi adatok gazdagságán figyelhetjük meg. Öt fejezetben foglalkozik a falu históriájával, a honfoglalás korától, a török hódoltság korát is felfedve, a vasút megindulásáig. Megismerteti a település egyház- közösségét, vizitációk leírását hozza, kitér a szakrális kisem- lékművekre és beszámol a Kőhid- gyarmaton szolgáló papok életút- járól. A következő passzust az oktatástörténetnek szenteli, mely egy „üres oskolával” indul, a huszadik századra viszont jeles tanítói lesznek a községnek, végül 1980-ban más településre helyezik az iskolát. Néprajzi leírásában érdekes adatokra bukkanhatunk a falu építkezését, gazdálkodását, népviseletét, népszokásait illetően, értékes népnyelvi adatokat hoz, hiányoltam viszont az adatközlők felsorolását. A vízimalmok gabonaillatú világa után a népek tavaszát és a győztes kőhidgyar- mati ütközetet úja le. A könyv utolsó részében pedig felsorolásszerűen suhantatja át az olvasót a huszadik századon, kisebb- nagyobb kitérőket szentelve az első világháború borzalmainak, a második világháborút követő kitelepítéseknek és deportálásoknak, mindezt személyes visszaemlékezésekkel teszi valósághűbbé. Végül a község pecsétjeit mutatja be. A könyvben rengeteg fekete fehér és színes (20 oldalnyi) fényképpel szemlélteti a község korabeli térképeit, építményeit, temetőjét, lakóit és fejlődését. Hiánypótló anyag az Alsó-Garam mente falvainak monografikus bemutatásában, s egyben izgalmas olvasmány is. (Juhász Gyula: Kőhidgyarmat. Komárom, 2008,174 oldal) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
