Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-12 / 287. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 12. Szalon 13 Mika új albuma: The Boy Who Knew Too Much A tehetség idegesítő hangja A Szlovák Nemzeti Múzeum - Turócszentmártoni Múzeumok munkatársa, Hana Zelinová a 20. század első felében megvalósult betelepítési folyamat néprajzi vonatkozásait mutatta be Bozita- puszta község példáján. Előadásában felvázolta a légiós falvak keletkezésének előzményeit és folyamatát (megjegyezte, bízik benne, hogy hamarosan elkészül Simon Attila Telepesek és telepesfalvak Dél-Szlovákiában a két világháború között c. munkájának szlovák fordítása is), valamint a törzsökös magyar és a betelepült cseh és szlovák telepesek között kialakult kapcsolatrendszert. Előadásában rámutatott arra, hogy a helyiek több mezőgazdasági eljárást a betelepülőktől vettek át, ide sorolva a gyümölcstermesztést is. Valóban, a szlovákiai magyarok népi/populáris kultúrája szempontjából jelentős szerepük van a cseh és a szlovák kapcsolatoknak, ezek feltárása elengedhetetlen a (cseh)szlovákiai magyar kultúra megértése szempontjából. Ugyanakkor az ülésszak elnöke, Pusko Gábor felhívta Hana Zelinová figyelmét arra a tényre, mely szerint a szomszédos Gömör megyében igen kiterjedt gyümölcstermesztés folyt már évszázadokkal ezelőtt is. Hivatkozott Viga Gyula munkáira, melyekben a miskolci szakember történeti forrásokkal igazolta, hogy Jolsva esetében mára 15-16. században cseresznyeligetekről írnak, s hogy a történeti Magyarország legnagyobb szilvaexportőre épp a Vály-völgy volt. Saját kutatásaira hivatkozva elmondta, hogy pl. Bejében a ma élő adatközlők 27 szilvafajta nevét sorolták fel. Mindez azt jelenti, hogy a gömöri- vel azonos éghajlati és földrajzi viszonyokkal rendelkező Nógrád- ban is sokkal nagyobb hagyománya van a gyümölcstermesztésnek, mint ahogy az a bozitai adatközlők elmondásai alapján tűnhet. Limbacher Gábor, a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság munkatársa Szabadtéri (fa) feszületek Nógrádban és a régióban. Magyar-szlovák összehasonlító elemzéskísérlet című előadásában az út menti keresztek típusait vette számba. Egyúttal felvázolta az e téren tapasztalható átadás-átvétel főbb irányvonalait is a régión belül csakúgy, mint szélesebb földrajzi területen is. A Füleki Vármúzeum igazgatója, Agócs Attila előadásában egy olyan témát vázolt fel, mely eleddig kevéssé volt vizsgálva. A vidékeinken különféle munkák során időről időre felbukkanó olasz mesteremberek nem csak kézzel fogható nyomot - vasút, országutak, alagutak, épületek - hagytak maA konferencia házigazdája, Agócs Attila hangsúlyozta, fontosnak tartja az intézmények közötti kapcsolattartást, a közös és egységes terminológia kialakítását. A szervezők a konferenciával arra is rá akartak mutatni, hogy az etnikai térszerkezet szempontjából Nóg- rád távolról sem olyan egyszerű terület, mint ahogy ezt eddig véltük. A helyzetet tovább bonyolítja az a tény, hogy ebben az esetben nem beszélhetünk olyan közösségi tudatról, nógrádi „mi tudatról”, mint ahogy az előfordul például a szomszédos Gömörben. A vita természetesen ezzel nem ért véget. A konferencia résztvevői megnézték a medveshidegkúti tájházat, valamint Božena Slančíková- Timrava ábelfalvai (Ábelová) emlékszobáját és polichnói szülőházát. A konferencia és a nógrádi kutatás első szakasza Besztercebánya megye és Fülek városa anyagi támogatásával valósult meg. PUHA JÓZSEF „Mintha Freddie Mercury eltitkolt gyermeke bukkant volna fel” - írta Mikáról 2007-ben egy angol zenekritikus. Nem ő volt az egyetlen, aki hozzá hasonlította. Ebből eredően a fiatalember második nagylemezének fogadtatásából egy fontosat olvashatunk ki: ha a Queen frontemberének karrierje a kétezres évek első évtizedének második felében indult volna, az albumeladás tekintetében gyorsan mellékvágányra került volna. Merthogy Mikával ez történt. Tudom, az ilyen feltételezések nem szerencsések. De újoncok legendás énekesekhez való hasonlítga- tása sem az! Nekem például ez a párhuzamba állítás eszembe sem jutott, pedig vannak megdöbbentő hasonlóságok a két előadó éneke között. Ez azonban inkább mesterséges, semmint természetes, mivel Mika Freddie-t tartja a példaképének, bár az is igaz, aki képes őt utánozni, az tudhat valamit. Nekem egy csapatot, az elsősorban a Bee Gees és Elton John örökségéből táplálkozó, zenéjét a kornak megfelelően tálaló Scissor Sisterst juttatta eszembe. „Egy személyben előállt a New York-i gatni a zene nagyurai. Dicséretes, hogy nem hagyta magát, a dolgait szinte minden szempontból saját kézben tartja. A Nagy-Britanniában 2007. február 5-én megjelent Life in Cartoon Motion című első albuma di- szkópopos dalokat vonultat fel, a Scissor Sisters által kitaposott úton halad. A könnyedség ellenére több felvétel is komoly mondanivalót hordoz. Ilyen a libanoni polgárháború szörnyűségeit egy áldozat szemszögéből mesélő, vonós hangszerelésű Any Other World, a szexuális identitászavarokkal küszködő házasember dilemmáit megfogalmazó Billy Brown, vagy a vidám gyerekdalnak álcázott Lollipop című szextanmese. A korongból közel hatmilliót értékesítettek és rangos elismerésekkel díjazták, mégis biztos voltam abban, Mika karrierje kereskedelmi szempontból megfeneklik. A tehetségéhez nem fér kétség, de első nagylemezének van két szépséghibája. Az egyik sajnos riasztó: ez az előadó fejhangja. A nyivákolás egy idő után - az album felétől - már kimondottan idegesítő. Ha felvételeit külön-külön hallgatjuk, ez fel sem tűnik. Ebből arra következtettem, hogy a második lemeze formáció európai megfelelője” - írtam akkortájt. A hetvenes és nyolcvanas évek szoftrock és glamrock zenéjéből az új évezred elejétől folyamatosan felbukkanó gitárzenekarok is előszeretettel merítettek, de a lavinát az első korongjával 2004-ben előrukkoló, a legnagyobb sikereit Nagy-Britan- niában arató Scissor Sisters indította el. Mika libanoni anya és amerikai apa gyermekeként Bejrútban született 1983. augusztus 18-án - a család később Londonban telepedett le. Klasszikus zenei képzettséggel a zsebében először reklámzeneszerzőként próbálkozott. A 2006 utolsó negyedében elsősorban a brit rádióállomások műsorán hódító bemutatkozó dala, a Cutting Crew 1986-os (I Just) Died in Your Arms című slágerének dallamára épülő, táncra csábító Relax, Take It Easy kapcsán a BBC hallgatói 2007 legnagyobb reménységének kiáltották ki. Az ötoktávos hangterjedelmű énekes villámgyorsan beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a Grace Kelly című felvétellel 2007 első heteiben emelkedett a sztárok sorába. A kislemezek brit listáját öt hétig vezető szerzeményben arról énekel, hogyan próbálták őt alakítiránt már nem lesz akkora érdeklődés. Igazam lett! Persze egyéb tényezők is közrejátszanak abban, hogy a szeptemberben kiadott The Boy Who Knew Too Much gyorsan elhagyta az eladási rangsorok élmezőnyét, és az alsó régiókban tanyázik. Az első korong másik hibája az eredetiség hiánya, de ez kereskedelmi szempontból lényegtelen. A második albumon ez nem annyira szembetűnő, valószínűleg azért, mert még az elsőtől is változatosabb - olyan sok helyről merít, hogy a végeredmény már majdnem eredeti... Még egy-egy dalon belül is sok forrás juthat a vájtfülű hallgató eszébe. A lemezről Európában elsőként maxi CD-re kimásolt, az Andrae Crouch Gospel közreműködésével készült We Are Golden című szerzemény után novemberben a Rain című jelent meg. A leírtak ellenére Mikát nem szabad temetni. A jövőbeli trend akár kedvezhet is neki. Sok szakember szerint az albumok helyét fokozatosan a különálló felvételek veszik át, magyarán: nem lesz érdemes nagylemezeket kiadni, csak dalokat. Ezen hősünk már most elgondolkodhatna. A polichnói tájházban Marta Botíková (a kép bal oldalán) a szlovák evangélikusok által használt cseh nyelvről tart kiselőadást guk után, hanem térségünk szellemi kultúrájában is fellelhető ittlétük lenyomata. Az Amerika avagy Kis Moszkva - a korláti kő- bányászközösségben megkezdett néprajzi kutatás első eredményei cimű előadás is azt bizonyította, hogy térségünk kultúrájának egy- egy szegmensét az évek során nem csak a magyarság alakította, hanem a szlovák, cigány, német, cseh hatások mellett „egzotikus” hatások is érték. Agócs Attila előadásában a történeti kitekintés, a kőbányászok és kőfaragók mindennapjainak, munkájának vizsgálata mellett mélyrehatóan vizsgálta a településen élő etnikumok kapcsolatát is. Az előadásokat követően élénk vita alakult ki Nógrád egyes területei megnevezésének terminológiai lehetőségeiről és annak szükség- szerűségéről. Mivel ez a vita végleges eredményt nem hozott, s nyilván a későbbiek során, különféle fórumokon folytatódni fog, így csak a felvázolt álláspontokat mutatjuk be. A vita elején Marta Botíková, a pozsonyi Comenius Egyetem Etnológia és Kulturális Antropológia Tanszékének vezetője kért szót, aki tolmácsolta Ján Botík professzornak a kutatás alapvetéseihez fűzött megjegyzéseit. Botík professzor üzenetében kifejtette, hogy véleménye szerint Nógrád igen archaikus és sok tekintetben egyedülálló régió. Épp ezért a nógrádi és a szomszédos térségekben végzett kutatások eredményei alapján érdemes lenne vizsgálni a Nógrádban nagy számban fellelhető szórványtelepüléseket, összehasonlítva azokat a Gyetva környéki és honti szórványtelepülésekkel. Felhívta a figyelmet az archaikus nyelvjárásra, különös tekintettel a monda-, topográfiai, népdal- és szokáshagyományok tekintetében. Külön kitért arra is, hogy Nógrád az egyik kibocsátó központja az Alföldre irányuló migrációnak a török utáni időszakban. Ennek függvényében összehasonlító vizsgálatokat javasol Nógrád és az Alföldön fellelhető nógrádi kirajzásokkultúrájában. A közös terminológia Marta Botíková a megfelelő közös terminológia kialakításának fontosságával kapcsolatban feltette a kérdést: kinek van erre szüksége? Kifejtette, hogy a kultúra területei különböző módon „regio- nalizálódnak”. Épp ezért a háztető szerkezete alapján másképp rajzolódnak ki az egyes régiók, mint pl. a családforma vagy a népzene alapján. Nógrád mind magyar, mind szlovák szempontból is marginális, félreeső terület. Ez azonban azt eredményezi, hogy olyan jelenségeket konzerváltak az itt élő emberek, amelyek, mintegy hiányzó láncszemként, segíthetnek megrajzolni bizonyos jelenségek fejlődési görbéjét. Agócs Gergely szintén azon a véleményen volt, hogy mindenkinek a saját kutatási témája alapján, magának kell megrajzolnia Nógrád néprajzi térképét, hiszen - mint azt Botíková professzor asszony is kifejtette, s ó maga is elmondta előadásában - az egyes jelenségek elterjedései nem fedik egymást. Úgy gondolja ugyanakkor, hogy mindenkinek jegyzetekkel, magyarázattal kell ellátnia az általa megrajzolt térképet. Puntigán József a korabeli kiadványokban használt meghatározások alapján azt javasolta - mely javaslatot többen is támogatták -, hogy a megye ma Szlovákiához tartozó része maradjon meg Észak-Nógrádnak, magyarországi része Dél-Nógrádnak, esetleg a nyelvhatár képezzen valamilyen választóvonalat. Agócs Attila annak a véleményének adott hangot, hogy szükség van az egyes kistájak körülhatárolására, annál is inkább, mert jelenleg fogalmi káosz uralkodik ebben a kérdésben. Véleménye szerint az egyes kistáji megnevezéseket mindenki saját maga belátása szerint használja, s az eltérések nemcsak, hogy magyar-szlovák, hanem pl. magyar-magyar viszonyban is fellelhetőek. Pusko Gábor hangsúlyozta, hogy 1918 óta Nógrád etnikai tér- szerkezete nagymértékben átalakult, épp ezért idejétmúlt az akkor használatos kifejezések ugyanazon tartalommal történő alkalmazása. Felhívta a figyelmet az etnikai kontaktzónákra, valamint a mikrorégiókon, településeken és családokon belüli etnikai átrendeződésre is. Végezetül, a vitát összefoglaló, de nem befejező zárszavában annak a meglátásának adott hangot, mely a konferencián újfent megerősítést nyert számára, nevezetesen, hogy az azonos régiókban vizsgálódó, de más-más környezetből érkező kutatók (magyarok, szlovákok, szlovákiai magyarok) gyakran elbeszélnek egymás mellett sokszor csak azért, mert nem ismerik egymás kutatási eredményeit. Az intézmények közötti kapcsolattartás A medveshidegkúti tájházban Illés Gábor és Bolia Károly (P. Bodnár Enikő felvételei)
