Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-12 / 287. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 12. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ IS@8i^S§!^S^ÍÉ8®§^^@^8li88»É®S§!iiÍÍ^g NÉPSZABADSÁG Megszólalt a romák elleni sorozatgyilkosság egyik gyanúsítottja: Cs. István közölte, nem ő dobta fel társait és nem rasszista. Az előzetes letartóztatásban levő férfit a rendőrség azzal gyanúsítja, hogy ő vezette a gépkocsit, mellyel a tiszalö- ki gyilkosság helyszínére mentek a feltételezett tettesek. Cs. István elsőként szólal meg a nyilvánosság előtt a gyanúsítottak közül, a Népszabadság kérdéseire ügyvédje útján, írásban válaszolt. Nem kívánt felelni arra, járt-e Tiszalökön. „Bármit válaszolnék rá, azzal mintegy elismerném, hogy ott jártam” - fogalmazott. Nem ő tájékoztatta a rendőrséget: „ha én lettem volna az informátor, más szerepet kaptam volna. De erről szó sincs”, (mti) Tojások Végre hozzánk is betört a tojásdobálós sportág, melynek a többi visegrádi országban komoly hagyománya van. Igaz, a tojások még nem találták meg az igazi célpontot, pedig az már jelezte is: itt vagyok, rám lőjetek! MÓZES SZABOLCS A kormányfő kórlapjára újabb diagnózisok kerültek ezen a héten, ezzel pedig öles léptekkel közelít 90-es évekbeli elődje, bizonyos Vladimír Mečiar felé. Az egykori háromszoros miniszterelnök volt híres közéleti fabuláiról és összeesküvés-elméleteiről, persze neki könnyebb dolga volt, hiszen ő mondhatni kényszerből cselekedett. Az országot anno nem vette A kassai szent tehén MARSOVSZKY MIKLÓS „Szárnyakat Tháliának. Liba- szárnyakat.” Ezzel és még számos mókás, agresszív, együttérző és elgondolkodtató véleménnyel találkozhat, aki megpróbál Thália-ügyben tájékozódni. Mindenkinek van véleménye. Egyesek kritikusak, azt sem bánnák, ha az intézmény megszűnne, mások teljes mellszélességgel kiállnak mellette. Minek köszönhetőek az ennyire különböző nézetek és miért van az, hogy a társadalom egy része szidja, más része dicsőíti a teátrumot, amely idén ünnepli fennállása 40. évfordulóját? Es miért van az, hogy a média egy, maximum két oldalról közelíti meg a kérdést? Pár hete mindenki arról beszélt, ami a Duna Televízióban zajlott a kassai színház ügyében, de a valós problémák a háttérbe szorultak. Senki sem beszél arról, miért maradt el a törzsközönség, mely csillogó szemmel várta a csodát. Kétség- Bocsáss meg, drágám, de azt mondta a főnök asszony, hogy másfajta év végi jutalomra nem futja. (Peter Gossónyi rajza) HÉTVÉ6(1)E és célpontok át olyan, viszonylag jó karban, mint kései utódja, jóval kevesebb mindent volt alkalma elrontani, de ennél többet kellett volna létrehoznia. így amikor az eredmények elmaradtak, jöhettek a mesék. Ebben a műfajban viszont tényleg kiteljesedhetett a tehetsége. Mesék viszont - hol volt, hol nem volt - most is születnek. Ezúttal éppenséggel a sajtó összeesküvéséről, mellyel sikeres és a nép által körberajongott kormányfőnket akarja politikailag likvidálni. Fico azt is tudni véli, mikor került sor az ellenséges erők összeröffe- nésére - kár, hogy erről maguk a résztvevők semmi sem tudnak -, és azt üzeni rosszakaróinak: itt vagyok, támadjatok! Csak egy feltétele van: rokonságát hagyják békén, a család szent és sérthetetlen, őrá koncentráljanak. „Én vagyok az önök célpontja, engem támadjanak” - üzente megalkuvást nem tűrő hangon. Az első lövést mégsem ő kapta, hanem koalíciós pajtása, bizonyos Jozef M. Rydlo képviselő. A nemzeti honatyát - áld Svájcban volt feleségét fenyegette, professzornak hazudta magát, mások szövegeit saját neve alatt publikálta, illetéktelenül vette fel svájci rokkantsági nyugdíját és még folytathatnánk a sort - egy pozsonyi egyetemen dobálta meg tojásokkal fiatalok egy csoportja, amikor arról készült beszélni, miért is terjed ki olyan sok mindenre a képviselők mentelmi joga. (Talán azért is, hogy ne kelljen minden piti, Rydlo-féle csalási ügyben felelősségre vonni őket.) A buta tojásdobálók valószínűleg azért vetemedtek ilyen cselekedetre, mert nem részesülhettek hazafias nevelésben. Ezt a problémát kívánja orvosolni Rydlo pártbeli elnöke és frakcióvezetője, akik közös parlamenti beadványát első olvasatban már meg is szavazta a törvényhozás. Ha februárban is hasonlóan gondoskodnak a képviselők, akkor április elsejétől - vigyázat, ez nem tréfa! - minden hét elején elénekelhetik a nebulók a himnuszt, és minden tanteremben megtalálhatják a címer mellett az állami lobogót, a himnusz szövegét, valamint az alkotmány bevezető szövegét. Egy ilyen környezetben szocializálódott fiatalember talán nem vetemedik tojásdo- bálásra, de valószínűleg jobban megbecsüli az állami vagyont is. Nem úgy, mint a tervezet lddolgo- zói - akik viszont szintén nem tehetnek arról, hogy fiatal korukban nem kaptak hazafias nevelést. A kör bezárul, de Slotáéknak hála, legalább a jövő fényes lehet. JEGYZET télén, a Tháliának vannak nézői, akiknek torkán bármi lemegy. Neki az, hogy magyar nyelvű színjátszás folyik, mindennél fontosabb. A sportban, ha nem megy a csapatnak, leváltják az edzőt. Úgy tűnik, itt még a szurkolókat is hamarabb váltják le, mint a trénereket. Pedig ment már jobban is ez a szekér. Arról sem esik szó, miért variálják egy ember nevét a plakátokon. Egyszer rendező, néha látvány- és díszlettervező, olykor színész. Sőt az a legjobb, ha egy produkcióban mindhárom feladatot ellátja, ami akár háromszoros gázsit is jelenthet. S valószínűleg csak délibáb, ha a néző némely produkció során felismer egy- egy régebbi darabból való díszletet. Ezzel sem lenne baj, ha a kritika nem kezdené ki csaknem az összes előadást, amit csak egy ideig lehet rosszindulattal magyarázni. Vannak és voltak is tehetséges színészek a Tháliában. Többségük elment - elsősorban Komáromba -, aki maradt, az is a távozás gondolatával kacérkodik. Persze, nem gond bárkit szerződtetni, jelentkező akad bőven, az mindegy, hogy egy évben csak egy darabban játszik. Mi a titka a komáromi társulatnak? Ugyanis a legtöbben és a jobbak-ezt pályafutásuk és szakmai megbecsülésük támasztja alá - oda távoztak. Megkérdezhetnénk, büféje van-e a színháznak vagy a büfének van-e színháza? Vagy azt, a tájolásra oly büszke teátrum kiutazásai miért kötődnek alig ismert nevű településekhez és miért nem találhatóak meg olyan városok a listán, melyek a színjátszás fellegvárának számítanak. Évek óta rengeteg legenda övezi az intézményt: ki és hogyan él meg abból, amit ott tesz, müyen összefonódások és mutyik folynak a háttérben. Itt az ideje megvitatni az intézmény összes anyagi, személyi, minőségi és még ki tudja, milyen problémáját. Mondja el véleményét fenntartó, színész, igazgató, alkalmazott, néző, bárki, akit érdekel a teátrum jövője, de ne feledkezzünk meg a tényekről és az elmúlt évekről. Persze, nincs pénz. Azt már csak halkan tegyük hozzá, hogy a megye másik három színházat is fenntart, melyek kisebb költségvetésből gazdálkodnak, van köztük kisebbségi is, mégsem panaszkodnak annyit, mint a Thália. A vitatott kérdéseket tisztázni kell, de erre csak akkor van lehetőség, ha a színház is akaija. Van törekvés arra, hogy tisztán lássunk az ügyben, de ebben a teátrumnak partnernek kell lennie. Közpénzekből, jegybevételekből és pályázati pénzekből áll össze a költségvetés, ezért jogos a társadalmi igény a pontos adatok megismerésére. Talán az sem ördögtől való igény, hogy megismerjük az alkalmazottak rátermettségét, szakmai képesítését, mert például egy olyan sofőrnek, akinek ittas vezetés miatt elveszik a jogosítványát, többé nem kellene buszt vezetnie vagy díszletet szállítania. Végezetül: miért csak egymás közt beszélünk a Thália gondjairól? Senki nem akar vagy nem mer elmélyülni a témában, mert ez a színház a miénk. Ezért szent tehén. A magyar média feladata nemcsak az anyanyelvűnket használó intézmények dicsőítése, hanem az azokkal való törődés, mely során a hibákra is rá kell mutatni, és ha ennek következtében változik valami, büszkén rámutathatunk arra, mi az, ami megkülönböztet bennünket kormányunktól. Most vagy soha LAKNERZOLTÁN Az MDF 2002-től fokozatosan és nagy nehézségek árán szerezte vissza önállóságát, s többször is éppen csak átbillent a bejutási küszöbön. Ám a Fórumban mindig is munkált az ambíció - szemben például a KDNP-vei -, hogy ismét jelentős szerepet játsszon a magyar politikáhan. 2004-es európai parlamenti választási sikerének, majd talpon maradásának fő tényezője az akkori nagy pártok heves támadása volt. A 2006-ot követő évek azonban a stratégiai kudarc idejeként könyvelhetők el: a Fidesz döntő fölényre tett szert az MSZP-vel szemben, az MDF viszont nem tudott gyarapodni a csalódott szavazók megszerzése révén. 2009-2010 fordulóján annyit tudunk a magyar pártrendszerről (amely a korábbi stabilitás után hosszan elnyúló változáson megy át), hogy a 2+1 +1 pártrendszernek vége. Ebben a felállásban az MSZP-SZDSZ blokkal szemben állt a Fidesz, további tényező volt az MDF, amely ellenséges viszonyban volt (és van ma is) a Fidesszel, de az MSZP-SZDSZ ellenzékeként tevékenykedett, még akkor is, ha időről időre segítséget kapott a kormányoldaltól (pl. 2004-es házelnöki állásfoglalás a Fórum frakciójáról). Ma már nincs két nagy párt és megszűntek a szövetségi rendszerek. Ez az a helyzet, amelyben az MDF újra megkísérelheti valóra váltani középpárti terveit, nagyobb eséllyel a sikerre, mint korábban. A Fórum mai, „kibővített” arculata négy elemből épül fel. Az első a Fidesz-ellenesség, ez teszi „megválaszthatóvá” az MDF-et a baloldali-liberális szavazók számára, akik közül néhányan az EP-választáson már „kipróbálták” a Bokros Lajos vezette pártlistát. A második a „normális Magyarország” szlogen továbbgondolása. Ez 2004-ben döntően a nagy pártok érzelemvezérelt harcának opponálását jelentette. Öt év múltán, Bokros Lajos megjelenésével az MDF a szakértelem, a racionális mérlegelés pártja kíván lenni, szemben a populista és radikális törekvésekkel. Bokros politikai ambícióinak meg- lovagolása, a Gyurcsány-féle reformok bukása, az SZDSZ szétesése, valamint a tény, hogy a Bajnai-csomag elismertsége láthatóan nem kamatozik az MSZP számára, együtt teremtette mega lehetőséget (nem a bizonyosságot), hogy az MDF betöltse a „szakértő párt” szerepét. A harmadik arculati elem a Jobbik-ellenesség. A Fórum igyekszik olyan párt képét kialakítani, amely határozottan ellenzi a Jobbik politikáját, s képes fellépni is ellene, szemben a paralitikus (néhai) MSZP-SZDSZ blokkal. A negyedik elemet talán a kényszer szülte: a rendszerváltó politikusok reaktiválásáról van szó. AFórum káderhiányban szenved: az elmúlt évek irányváltásai, a Fidesszel folytatott csaták kimerítették a belső tartalékokat, megroppantot- ták a pártszervezetet. Képviselőjelöltekre van szükség, olyanokra, akiknek neve országosan vagy helyi szinten mond valamit, akikről feltételezhető, hogy általuk, rájuk hivatkozva összegyűjthetők az induláshoz szükséges ajánlószelvények. A mai politikai helyzet amolyan „most vagy soha” szituáció a középpárti szerepre vágyó MDF számára. Szereplése nagyban függ attól, milyen formát fut tavasszal az MSZP, amely nagyrészt ugyanazokat a szavazókat kívánja megszerezni, illetve megtartani, mint akikre az MDF is pályázik. Ám ki gondolta volna néhány éve, hogy a szocialistáknak valaha is a Fórummal kell rivalizálniuk? FIGYELŐ Négyből hárman, háromból ketten Négy felnőttből három hallgat rendszeresen rádiót, minden nyolcadik nagykorú magyar napi 4-6 órán keresztül - tudható meg az Ipsos kutatásából, mely másfél ezres reprezentatív mintán, a médiahatóság megrendelésére készült. Húsz százaléknál átlag 2-3 órán át szól a rádió, százból 43-nál ennél rövidebb ideig van bekapcsolva készülék. Az október és november fordulóján felvett adatok szerint jóval csekélyebb a hírműsorok iránti érdeklődés: a Slágeren 11, az MR1-Kossuthon 9, a Danubiuson 8% hallgatott nap mint nap híreket, a helyi adókat 3 százalék jelölte meg rendszeres információforrásként. Ezzel függhet össze, hogy a rádiót csupán a megkérdezettek 7%-a említette a legfontosabb hírforrásaként, a televízió kétharmados emh'tési aránnyal vezet, a nyomtatott sajtó nyolc százalékot kapott; a rádió elsősorban a 15 és 29 éves kor közöttiek tájékozódásá- banjátszikfontos szerepet. Háromból két felnőtt tudja, minek a rövidítése az ORTT - tudható meg az Ipsos kutatásából, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) ismertségéről, megítéléséről. Az október és november fordulóján, másfél ezres mintán végzett kutatás összegzésében az olvasható: a médiahatóság közvélemény számára legismertebb feladata a televízió- és rádióadók felügyelete: erről százból 89-en tudtak. A válaszadók háromnegyede említette az adók pályáztatását. „Az ORTT meglehetősen független szervezetkéntél a felnőtt lakosság fejében”: csupán a megkérdezettek 16%-a véli úgy, hogy inkább a bal-, míg 9%-a, hogy inkább a jobboldalhoz húz a testület., A jelenlegi közhangulatnak megfelelően” a megkérdezettek 40%-a úgy véli, a pártok és a kormány képes hatást gyakorolni az ORTT munkájára. Az Ipsos megállapításai szerint a pártok hatását azok ítélik erősebbnek, akik inkább jobboldalinak, a kormány hatását azok, akik inkább baloldalinak tartják a testületet. Közepesnél erősebb befolyásoló tényezőnek tartják a testület által felügyelt rádiókat, tévéket és az Ország- gyűlést is, míg a bíróság, a köztársasági elnök és a rendőrség feltételezett hatása átlag alatt - áll a kutatás összegzésében, (mti)
