Új Szó, 2009. december (62. évfolyam, 277-300. szám)
2009-12-11 / 286. szám, péntek
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. DECEMBER 11. www.ujszo.com OLVASÓI LEVÉL Térjetek észre, magyarok! Az Új Szó 2009. november 18-i számában értékelte a megyei képviselő-választások eredményeit a magyarlakta régiókban. A szlovákiai magyarság sorsa nem közömbös számomra, azért szólalok meg. Jómagam vegyes házasságban élek, semmilyen politikai pártnak nem voltam és nem is vagyok tagja. Családunkban nem téma a nemzetiségi kérdés, mert értékrendünkben az emberek megítélésénél nem a hit, a bőrszín vagy a nemzetiség a mérvadó. A fenti értékelést áttanulmányozva megdöbbentő következtetésekre jutottam, ezekből szeretnék néhány dolgot felsorolni. A szlovákiai magyarok sorsának alakulását nem tudom szó nélkül hagyni. Fel kell tenni a kérdést, miért csökkent választóink száma. Szerintem ennek oka az, hogy a magyar választók voksaiért két párt versengett s így egyesek nem tudtak orientálódni, másokat a magyarok „esztelen versengése” kedvetleníteti el. A Híd megalapítása a szlovákiai magyar egységet bontotta meg, ahol a személyes érdekek kerekedtek felül a többség érdekeivel szemben. Szinte hallom Bu- gár Béla nyilatkozatát a Markíza tv-ben, ahol a műsorvezető kérdésére, szándékozik-e új pártot alapítani, így válaszolt: „Nem, mert úgy járunk, mint az SNS, amely kettészakadt és egyik párt sem került be a parlamentbe.” Ez most velünk is megtörténhet. A fenti értékelésből az is kitűnik, hogy a magyar választók 40%-nak szavazatai valójában elvesztek, semmisé váltak. (A Híd-Most két bekerült képviselőjére leadott szavazatokon kívül.) Bugár Béla nyilatkozatában az elvesztett magyar szavazatokat nevezte a párt választási sikerének, ami inkább politikai kalandorság, hiszen a magyar választók 40 százalékát sikerült nekik a magyar egységből „kiszakítaniuk”. Szerencsére ennek ma még nincs óriási jelentősége, de intő jel a közelgő parlamenti választások előtt. A teljesség igénye nélkül vegyük górcső alá Nagyszombat és Nyitra megyét: a Dunaszerdahelyi járásban az összes MKP képviselő bekerült. A Hídra leadott szavaztok - 28922 - valójában semmisé váltak, de nagyon hiányozni fognak jövőre a parlamenti választások során. A Galántai járásban az MKP hét képviselőt indított, közülük három került be, négy nem. A Híd is hét képviselőt indított, egy került be. Itt már kiütötték egymást a magyar képviselők azáltal, hogy a leadott szavazatok megoszlottak. Nyitra megyében az MKP 21 képviselőt indított, közülük 13 került be. A Híd 5 jelöltet indított, senki sem került be (a rájuk leadott elveszett szavazatok száma 11330). A szlovákiai magyarság érdekeit csak akkor tudjuk hatékonyan érvényesíteni, ha egységesek leszünk. Ha a Híd továbbra is népcsoportok megosztásán munkálkodik, a jövőre esedékes parlamenti választásokon parlamenti képviselet nélkül maradhatunk. Jobbik esetben, ha az MKP 5-6 százalékot elér is, nehezen tudja nemzetrészünk érdekeit hatékonyan képviselni, hiszen egy párt, amelynek 8-10 képviselője van, a kormányalakítás szempontjából nem attraktív. A kormánykoalíciónak legalább 18-20 képviselői mandátumot adni tudó párt lehet csak érdekes. Meggyőződésem, hogy a szlovákiai magyar emberek bölcsek és átlátnak a „szitán”. Tudatosítják, hogy mire megy ki a játék: a magyarok megosztására, egymás elleni kijátszására. Ha a soron következő parlamenti választások során nem leszünk egységesek - mint a mostani megyei választások során -, az Isten irgalmazzon nekünk. A magyar átok Damoklész kardjaként lebeg népcsoportunk felett. Térjetek észre szlovákiai magyarok! Dr. Láng László SZEMSZÖG A közeledés útja Az elmúlt évek politikai vitái (dunaszerdahelyi eset, Sólyom László köztársasági elnök úr és Robert Fico miniszterelnök úr diplomáciai jelentőségű nézet- eltérése, valamint a szlovák nyelvtörvény) arra késztettek, hogy átgondoljam, miként lehetne a két népet egymáshoz közelebb hozni, és valamilyen megoldást találni a nyelvi különbözőségből eredő problémákra. (Javaslataimat elküldtem a Külügyminisztériumnak is, valamint a Szlovák Köztársaság Magyarországi Nagykövetségének.) Most végeztem a Szegedi Tudományegyetem Jogi Karán, mindig nagyon érdekeltek a nemzetközi jogi kérdések. Azt a szerintem megfontolandó és diplomáciai csatornákon kidolgozottabb állapotban esetleg továbbítható javaslatot szeretném tenni magánemberként, hogy 1.) a Szlovák Köztársaságban a magyarok által meghatározott arányban lakott területeken a közalkalmazottként és a köz- szolgálatban dolgozók meghatározott munkaköreiben a Szlovák Köztársaság által kötelezővé lehetne tenni (bizonyos kifutási idővel) mind a szlovák, mind a magyar nyelv kötelező ismeretét (illetve ezen analógia alapján ez más nyelvre is kiterjeszthető volna, ha a lakosság meghatározott aránya beszéli azon a területen), 2.) a Szlovák Köztársaság egyéb területein a fent említett állások betöltésénél a Szlovák Köztársaság népei által használt nyelveknél a szlovák mellett egyéb nyelvtudás (amely minden bizonnyal jelenleg is általában előnyt jelent) fokozottabban előnyt jelentsen. Javaslatom (bár nyilván csak egy lehetne sok más hasonló célú törekvés között), úgy gondolom, igen sok szempontból szolgálhatná a szlovákok és magyarok közötti, kölcsönösen előnyös kapcsolatok további kiépítését, fejlesztését mind gazdasági, politikai, kulturális, mind egyéb téren. A magyar nyelv Szlovákiában, akár csak a szlovák nyelv, nagy érték. A magyar nyelven is beszélő szakemberek elősegíthetik az előnyös gazdasági kapcsolatok még hathatósabb kialakítását, nemcsak Magyarországgal, hanem a világ más országaiban élő magyarokkal is. Nemzetközi jogi ismereteim szerint javaslatom messzemenően összhangban van az Európai Unió irányelveivel és törekvéseivel. Hangsúlyozom: javaslatom magánemberként, a Magyar Köztársaság és a Magyarországot körülvevő országok népeinek alapvető érdekeit figyelembe vételével tettem és természetesen egyáltalán nem célom a más országok belügyeibe való beavatkozás. Dr. Lelkes Miklós Zsolt (SITA-felvétel) A rovatban közölt írások nem teltétlenöl a szerkesztőség véleményét tükrözik. SZEMPONT Politikai pingpong December 7-én a szlovák médiumok sorban jelentették be, hogy a szlovák külképviseleteket Magyar- országon rövid időn belül immár a negyedik támadás érte. Az illetékesek azonnal felszólították a magyar igazságszolgáltatás szerveit, hogy tegyenek megfelelő lépéseket az igazság kiderítésére. (Mielőtt bármit is kimondanék, be kell vallanom, hogy az erőszak és gyűlölködés bármilyen formájától undorodom.) Sajnos, én ezen nem csodálkozom. Mármint a támadásokon. Ha csak az utóbbi hónapokban nézzük a magyaringerlő szlovák politika - nem akarom mondani, hogy szlovák elvtársak - „beleme- néseit”, akkor a szlovák politikai elit szószólói sem csodálkozhatnak - a szerintük támadásokon - egy cseppet sem. Es most nézzük a részleteket. Az említett „belemenések” (értsd: szándékos politikai magyarellenes lépés Szlovákiában) egy szikrányi- val sem voltak enyhébbek, mint a szlovák külképviseleteket ért támadások, amelyek épületek előtti kiabálásban, transzparensmutogatásban, csúnya szavak használatában, súlyosabb esetben ablakkitö- résben nyilvánultak meg. Fontos, hogy mikor és mi előzte meg az említett eseményeket. Itt van a június vége óta tartó - jelzővel nem illetem —vita a nyelvtörvény körül. Eza felesleges politikai kaland sérti az emberi jogokat, tiporja a jogállamiság tényét és súlyosan sérti a az Európai Unió szabályzatát. Csak megjegyzem, hogy az EU-ba - ha 2004. május elseje előtt már lett volna - ilyen törvénnyel be sem engednek. A nyelvtörvény körül időről időre fellobanó politikai lángok mérgezik a hangulatot és a légkört Magyarország és Szlovákia polgárai között, ami lehet, hogy valakiknek a célja is. Az eredmények mindkét oldalon könnyen követhetők. Életem egyik súlyos negatív politikai élménye - mert a helyszínen voltam - az a szándékos tömegmanipuláció és nemzetközi botrány, amely augusztus 21-én történt Komáromban. A több ezres tömeg Sólyom László magyar köztársasági elnököt várta az Erzsébet híd révkomáromi hídfőjénél Szent István király lovas szobra felavatására. A helyzet először csak izgalmasnak tűnt, aztán kezdett feszültté válni a hangulat. Az események láthatóan lelassultak. A szép és ünnepi pillanatot váró tömeg kezdett nyugtalankodni, ami néhány bekiabálásban nyilvánult meg. (Só- lyomot akarjuk! Hangzott egyre erősebben.) Az ünnepi alkalomhoz nem méltó egyenruhás sereg és sok sötét ruhás fekete szemüveges személy jelenléte, a száguldó rendőrautók manőverei nem sok jót sejttettek. Aztán - az értő ember számára - nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalom itt is jelen van. Kicsit a szocializmusban érezhettük újból magunkat. Közben a magyar köz- társasági elnök a két országot összekötő híd két hídfője között feszülő arcizmokkal, gyalogszerrel ingázott, várva a várva várt jelre, amely csak nem érkezett meg. Mindenki tudta, hogy honnan várják a jelt. Magyarország legnagyobb közjogi méltósága több órás próbálkozás és várakozás után a híd másik oldalán maradt. Az ünnep örömteli pillanatai helyett a várakozó polgárok kezükbe vehették és kihörpinthették a keserűség poharát. Este otthon a szlovák és magyar híradók első híre az volt, hogy Budapesten tüntetés volt a Szlovák Köztársaság Nagykövetsége előtt. Ez egy volt a „támadások” közül. Akik tehát nem tudnák, miért vannak a szlovák hírközlő szervek által támadásnak minősített tiltakozások- amelyekjogsérelmet is jelenthetnek ugyan -, azoknak ügyeimébe ajánlom azokat az eseményeket, amelyek a magyarok válaszlépéseit kiváltották. Akinek ez nem elég, az gondolkodjon el az immár több, mint három éve húzódó Malina Hedvig-ügyön, vagy a DAC-Slo- van meccs végkimenetelén. Talán messzebbre nem kell visszatekinteni. Pedig lenne mire. Aszlovák igazságszolgáltatás gyorsaságáról, következetességéről és tárgyilagosságáról az említett esetekben tökéletesen meggyőződtünk. Jóba Mihály
