Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-28 / 275. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 28. www.ujszo.com VÉLEMÉNY-e KÖNYV A SZALONBAN Blogmustra (adventi) Adventben ezeket is ki lehet próbálni! Vendégváró husi. Hozzávalók: 60 dkg sertéshús, 20 dkg máj (libavagy kacsa-), 20 dkg gomba, 1-1 dl tejszín és tejföl, 8 dkg füstölt szalonna, 1-1 db paprika, paradicsom, vöröshagyma, liszt, ételízesítő por, kapor, fűszerpaprika, só. A húst szeleteljük, kicsit kiverjük és besózzuk. A kockára vágott szalonnát kisütjük, megfony- nyasztjuk rajta a finomra vágott vöröshagymát, hozzáadjuk a cikkekre vágott gombát, zöldpaprikát, paradicsomot, sózzuk-ízesít- jük, és puhára pároljuk. Megszórjuk paprikával és kaporral. Tejfölös habarással sűrítjük. A húst szép pirosra kisütjük, és a zöldségraguval leöntve tálaljuk. Egy- egy szelet sült májjal díszítjük. Vegyes körettel tálaljuk. Jancsó Ilona, Keszegfalva (A recept, sok hasonló közt, a Vasárnap családi magazin honlapján olvasható: www. vasamap. com) A vastepsi és a porcelán Nemi szerepek és a Biblia, 1. rész. A feministák előkelő helyen szokták emlegetni a Bibliát és a zsidó-keresztény hagyományt, amikor a nők évezredes elnyomásának kulturális gyökereit firtatják. Olykor, keresztény teológusokat, lelkészeket hallva, még hangsúlyosabban felvetődhet a kérdés: mennyire van igazuk? A minap hallottam egy prédikációt egy keresztény istentiszteleten, melyben arra az igehelyre hivatkozva, hogy a férfiak adják meg a tiszteletet „az asszonyi nemnek mint gyöngébb edénynek” (lPt 3,7), a prédikátor a következő metaforával világította meg a nemi szerepeket. A férfi a vastepsi, amelyben megfőzzük az ételt, a nő a porcelánkészlet, amit ünnepi alkalmakkor helyezünk az asztalra. Hogy nézne ki a vastepsi az asztalon? No de lehet-e megsütni a húst a porcelánkészletben? Majd arra buzdította a jelenlevő férfiakat, legyenek megértőek, gyengédek a feleségükkel, hiszen a nők „gyengék”, „törékenyek”, akiket „bátorítani és oltalmazni” kell. Nem arról akarok beszélni, hogy mit szólnának ehhez azok a mai nők, akik ellátnak egyszerre három állást: többgyermekes családot menedzselnek, vezetik a háztartást (régen erre külön-kü- lön felfogadtak) és emellett még teljes munkaidőben dolgoznak is. Vagy mit szóltak volna a második világháború után megözvegyült asszonyok, akik öt-hat gyermeket neveltek fel egyedül, minden támasz nélkül, küszködve a pénztelenséggel. Kíváncsi vagyok, hány férfi tudná utánuk csinálni! Persze, vannak területek, ahol a férfiak gyengébbek, más területeken pedig a nők. A végkövetkeztetés: a sztereotípiák többnyire megalapozatlan előítéleteket rögzítenek csupán. (A teljes bejegyzés El Mondo blog- jában olvasható: http://elmondo. blog.hu) Internet a templomtoronyból Bencze Attila tisztelendő úr két évig volt dunaszerdahelyi káplán, 2003-tól plébános Tallóson. Miután áthelyezték a kis községbe, az atya gyorsan megbarátkozott a hitközösséggel, tetszett neki a környék is, de a lassú internet- csatlakozást nem bírta megszokni. „Bosszantó volt a lassú net- csatlakozás a plébánián” - magyarázza. Ezért megegyezett a szolgáltatóval, és a templom tornyába elhelyeztetett egy mikrohullámú internetsugárzót. A tal- lósiaknak nyomban gyors csatlakozásuk lett. Pont, mint a mesékben. Azóta több környékbeli falu is élt az ötlettel, Hidaskürt, Vízkelet, Feketenyék, Felsőszeli, Alsószeli, Nádszeg... A fiatal plébános örül, hogy keresem. Mobilon türelmesen magyarázza az utat az 1600 lakosú faluba. A plébániára invitál, török kávét készít és jót beszélgetünk... A papi, tanári teendők mellett mivel foglalkozik? Sok barátomnak és cégeiknek készítettem weboldalt. Most készítem a tallósi plébánia honlapját, miserend lesz rajta, információk a hitközösség életéből stb. Most az ünnepek előtt a papi dolgokra összpontosítok, gyóntatásokra, a prédikációk előkészítésére, és a karácsony méltó megünneplésére. Ilyen korán, november végén? Ilyenkor nagyon sokan igénylik a gyónást, a lelki felkészülést. Pap kollégáimmal járunk egymásnak segíteni, én az idén 11 községben gyóntatok. A prédiakációba beleszövi a net fontosságát? Nem :), ettől elvonatkoztatok. Az internet és a számítástechnika a hobbim. Sokszor a hobbinkat tudjuk felhasználni az evangélium hirdetésére. Vannak köztünk egyetemi tanárok, újságírók, remek zenészek, de vannak regisztrált futballjátéko- sok, bokszolok és vadászok is. Van egy kollégám, akinek szenvedélyévé vált a vadászat, és megtérítette az egész vadásztársaságot. A jóra tanította őket. Ahogy mondani szoktuk, a mi ereinkben sem szenteltvíz folyik, hanem vér. A világi kedvtelésünkben is megpróbálunk az embereknek valami jót, valami szépet adni. (Az interjú teljes terjedelmében a Paraméter portálon olvasható: http://www.parameter.sk) Homoszexualitás az Egyházban Az alábbiakban nagyon nagy együttérzéssel és compassioval, együttszenvedéssel szeretnék beszélni arról, amit „sérült férfiasságnak” is mondhatnék. Csak utalásszerűén hadd említsem az ezen a területen támadó nehézségeket: a homoszexualitást nagyon merész dolog szóba hozni a kö- zép-kelet-európai egyházi közbeszédben. Nem tudom, egyetérte- tek-e, de nekem az a tapasztalatom, hogy erről igazából senki sem mer nyilvánosan beszélni. Én végigjártam a rendes egyházi szamárlépcsőt, azonban a két szemináriumban és egy római egyházi intézetben eltöltött összesen hét esztendő alatt, ahol megkaptam a teljes egyházmegyés papi képzést, legfeljebb csak homályos rébuszokban való utalásokat hallottam erről a témáról: a legkedveltebb klasszikus zsargon, a legszebb klerikális eufemizmus egyébként, az „amicitia particulare/partikuláris barátságra” való szemérmes utalás volt. (A jezsuitáknál bezzeg már a felvételi beszélgetésen - nyíltan és láthatóan minden zavar nélkül - rákérdeztek...:) így történhetett, hogy amikor - már kész papként (de még a rendbe lépés előtt) - először találkoztam homoszexuális emberrel gyóntatószékben és lelkivezetésben, teljesen össze voltam zavarodva. (A teljes bejegyzés a Jezsuita bloggerek oldalon olvasható: http: //jezsuita, blog. hu) Ráadás (filmmustra) Filmleírás. Feltűnik Anna. (Anna örök.) A szlovákiai magyar irodalomnál jobban érdekli egy csomag keksz. Mi sem azt mérlegeljük, igaza van-e (ez nyilvánvaló), hanem a keksz és az irodalom kibontakozásának versenyére figyelünk. (A keksznek drukkolunk.) S látjuk-halljuk, hány kísérlet, mekkora kitartás, mennyi újrakezdés kell - ehhez is, ahhoz is. Remek, feszültségekkel teli várakozás. (A várakozás örök.) (A YouTube csatornán is látható filmet A hírlapíró és a halál blogjá- ban, A szövegember című bejegyzésben találtuk: http:/Aashee. freeblog.hu) ADALÉKOK A NYELVTÖRVÉNYHEZ \ ' i - iiu'\ m . . - «■'-•a • v? -Cw-*-'"- 'iist*---'' T-v.: .-vc-wt**: /Ai\..■ o• • r-.■ %'&ää0&äsata v&m. ;■ a Hol lesz magyar hivatalos nyelv is Gömörben? Jeszenszky János dr. gömöri zsupán rendeletileg állapította meg, hogy Gömör megyében hol lesz a szlovák mellett a magyar is a hivatalos nyelv. A rendelet szerint a magyar hivatalos Rimaszombat és Rozsnyó városokban, a Rima- szombati járásból Alsópokorágy, Osgyán és Magyarhegymeg községekben, a Nagyrőcei járásból Gi- ce, Lice, Gömömánás községekben, a Rozsnyói járásból Berzéte, Berzétekőrös, Szalóc, Vigtelke, Szilice, Szádvárborsa, Kuntapolca, Páskaháza, Krasznahorkaváralja, Jólész, Hárskút, Várhosszúrét, Dernő, Lucska, Kiskovácsvágás, Pelsőc községekben, a Feledi és Tornaijai járás összes községeiben, Dobsinán a szlovák hivatalos nyelv mellett a németet is használják. Ezen rendelkezés a cégtáblákra és a felírásokra is vonatkozik, s a szlovák felírások nem lehetnek kisebbek, mint a magyarok. Magyar Szó, Losonc, 1919. október 14., kedd. I. évfolyam, 12. szám, 2. oldal (A kilencven évvel ezelőtti újsághírt Gyömbér Béla tornaijai olvasónk találta a rimaszombati múzeumban s küldte be nekünk; köszönjük.) A történelmi tisztánlátásért A 20. század történelme I a magyar közgondolkodásban Vásárhelyi Mária CSALÓKA EMLÉKEZET I G R A M ANTALICZ ANIKÓ Vásárhelyi Mária könyve öt évi kutatás eredményeiről számol be. A bevezetőben jelzi, hogy az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja által felvett adatok feldolgozásával azt próbálta feltárni, milyen tényezők magyarázzák a 20. század egyes történelmi eseményeinek megítélésében tapasztalható különbözőségeket. ,A kérdőíves adatgyűjtés 1000-1500 fős országos reprezentatív mintán készült.” A szerző kiragadta a múlt század azon eseményeit, melyek értékelése megosztja a vélemény- nyilvánítók táborát. „Semmi sincs tőlünk olyan távol, mint a csupán karnyújtásnyira levő 20. század...” - írja. Nehezen értékelhető objektiven egy olyan közeli múlt, melyben a diktatúrák egy saját politikai ideológiájuknak megfelelő történelmet próbáltak az emberekkel elfogadtatni, s mely múlt feletti ítéletmondás nem tisztítható meg a családi tragédiáktól, személyes tapasztalatoktól. A könyv egyértelműen és sokszor nagyon éles szavakkal körvonalazza mindazokat a tévhiteket, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy ma a Magyarországot ért események miatt az emberek magukat az örök áldozat szerepével azonosítják. Áttanulmányozva a könyvben is közölt 54 táblázatot, melyek az adatszolgáltatók válaszai alapján feldolgozott számértékeket tartalmazzák, kiderül, helytálló Vásárhelyi Mária értékelése, mikor azt mondja: „Keveset tudunk, viszont mindenről határozott véleményünk van.” A holokauszt szó jelentésével például a megkérdezettek csupán kis hányada van tisztában, és az áldozatok számát illetően is nagyon homályos adatokkal rendelkeznek. Viszont az egykori felelősök megítélésekor a többség jellemzően hajlamos „másokra” („a németekre”) mutogatni. Érdekessége a munkának, hogy az egyes események és történelmi személyiségek szerepvállalásának megítélésénél a táblázatokból pontosan kiolvasható, miként vélekednek az alanyok iskolai végzettség, illetve pártpreferenciák szerint. Kádár János esetében például megfigyelhető, hogy „minél erősebb a kérdezett jobboldali elkötelezettsége, annál valószínűbb, hogy árulónak tartja Kádár Jánost”. Hasonló a véleményük a magasabb iskolai végzettségűeknek is. Pozitívumként emelhető ki, hogy a szerző a pártpreferenciák szerinti feldolgozásokhoz fűzött magyarázataiban pártsemleges marad, tartózkodik az eredmények alapján kialakulható szubjektív véleménynyilvánítástól. A könyvnek adott cím utal rá, hogy a rendszerváltás óta eltelt két évtized távlatából csalóka emlékképek alakulhatnak ki az emberek tudatában az elmúlt korszak értékelése során. A Kádár-rendszer megítéléséről végzett kutatás eredményei például egyértelműen azt bizonyítják, hogy az emberek több mint 50%-ában pozitív kép él a korszakról, s mintegy nosztalgiával emlegetik a régmúlt biztonságérzetet, jobb közérzetet, a rendszer emberségességét s az azóta sem tapasztalható gazdasági fellendülést. Az államszocialista diktatúra 1962-től kezdődő második korszaka, mely az intézmény- rendszerek kiépítését és stabilizálását tűzte ki céljául, magával hozta az életszínvonal emelkedését, a centralizálás szigorának enyhülését. Mindezek tükrében érthető, hogy az emberek szemében Magyarország a „legvidámabb barakká” vált a többi szocialista ország közt. Vásárhelyi Mária közli egy 1986-ban végzett közvélemény-kutatás eredményeit, melyben az értékek besorolásából kimutatható, hogy a legfontosabb értékké az anyagi jólét, az élet- színvonal emelkedése vált, háttérbe szorítva például a versenyszellemet, a szakértelmet, a felelősségvállalást, a tehetség érvényesítését. A szerző ebből azt a tanulságot vonja le, hogy miután a magyar társadalom a kapitalista piacgazdaság alapértékeitől vonakodott leginkább, érthető, hogy váratlanul érte a rendszerváltás. Érdekes azonban, hogy évekkel a rendszerváltás után sem változott a Kádárról kialakult kép: a forradalmat eláruló, a szabadságot feláldozó diktátor alakja feledésbe merült. Ehelyett sokkal inkább emlékeznek rá a dicsőséges korszak, a békés diktatúra megteremtője- ként. A szerző ismét az iskolázottság szerint vizsgálja az eredményt, s kirajzolódik, hogy a pozitív értékelés inkább az alacsonyabb iskolai végzettségű, idősebb emberekre jellemző, míg a magasabb fokon iskolázottak valamivel kritikusabban vélekednek. A vélemények kialakulásának csírája kereshető magában a vizsgált korszakban is, hiszen a rendszerhez hű értelmiség már Kádár politikai ténykedése idején fényezgette az ő államférfiúi szerepvállalását, s mitizált hősként állította a nép elé. Bár a diktatúra lazításával s az egzisztenciális biztonság megteremtésével Kádárnak sikerült elérnie, hogy egyre nőtt a lojalitás iránta és rendszere iránt, a nyolcvanas évek végére ez kevésnek bizonyult. Nemcsak a világpolitikai helyzet változott, hanem kimerültek a gazdasági tartalékok is, tarthatatlanná vált a mesterségesen kialakított helyzet. Egyre növekedett az elégedetlenség, s az ennek kompenzálására tett engedmények még inkább hozzásegítették az összeomláshoz. 1987-ben bevezették a világútlevelet, ezáltal szűkültek a manipulált tájékoztatás lehetőségei; a közvélemény már nem csak a szűrt információkhoz jutott hozzá. Elkerülhetetlen lett a rendszerváltás. Vásárhelyi Mária kutatta az új rendszerhez fűzött reményeket s az évek során kialakult tapasztalatokat is. Valószínűleg mindenkiben megfogalmazódott egyfajta konklúzió az említett korszakról, függetlenül attól, hogy élt-e az ún. vidám barakkban. Figyelmesen áttanulmányozva a táblázatokat, s összevetve azok eredményeit, kialakíthatunk egy egyéni véleményünktől független látásmódot, mely jobban hozzásegíthet egy rendszerváltást átélt társadalom közgondolkodásának „megértéséhez”. S vonatkoztatható ez valamennyi, a könyvben érintett témára. A könyv kérdőíves felméréseken alapul, mégsem hat unalmasan, stílusa könnyen érthető. Bár a szerző nem határoz meg konkrét célcsoportot, akiknek munkáját ajánlja, fontosnak tartja a történelmi tisztánlátást egy nemzet felnőtté válásának folyamatában. (Vásárhelyi Mária: Csalóka emlékezet. A huszadik század történelme a magyar közgondolkodásban. Kalligram, 2007,196 oldal) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
