Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-27 / 274. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 27. Kultúra 9 y .-V A plakátok, szórólapok, nyilatkozatok mellett helyet kaptak az eseményeket megörökítő fotográfiák, dokumentumfilmek is (ifj. Papp Sándor felvétele Rendszerváltoztatók a novemberi események központjában a budapesti Szlovák Intézet kiállításán Interaktív Bársonyos forradalom Két évtized kellő történelmi távlat arra, hogy az ünneplés mellett kiállítások, dokumentumfilmek, konferenciák és szimpóziumok, az elbeszélt történelem és az akadémiai műhelyek elemző monográfiái segítségével visszatekintsünk a történtekre és értékeljünk is. HUSHEGYI GÁBOR Nehéz, ám nem lehetetlen ezt az évfordulót kiemelni az aktuális politikai közbeszéd örvényéből, a történelmi dokumentumok tartalma és ereje felfedi az egyre szaporodó összeesküvés-elméletek egyoldalúságát, ezek valós ideológiai és politikai hátterét. A budapesti Szlovák Intézet felkérésére egy rendhagyó évfordulós tárlat készült a novemberi események huszadik évfordulójára. A Bársonyos forradalom 1989 című kiállítást a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma munkatársai készítették azzal a kimondott szándékkal és céllal, hogy felhívják a figyelmet a korabeli Csehszlovákia és Magyarország közötti társadalmi és politikai különbségekre, a magyar ellenzék szolidaritására a csehekkel és a szlovákokkal, valamint a novemberi forradalom nem lebecsülendő csehszlovákiai magyar összefüggéseire is. A korabeli plakátok, szórólapok, nyilatkozatok mellett helyet kaptak a történelmi eseményeket megörökítő fotográfiák (Vlado Gloss) és dokumentumfilmek (Szlovák Filmintézet). Ezekhez társul az a terjedelmes hangarchívum, amely tartalmazza a pozsonyi nagygyűlések felszólalásait, a Csehszlovák Rádió magyar adásának tudósításait és nyilatkozatait, valamint a rendszerváltoztató napok és hetek emlékezetes dalait (Ivan Hoffmann, Karel Kryl, Marta Kubišová stb.). A november 17. és december 29. közötti eseménysor, tehát a prágai diákfelvonulás elleni rénd- őrattaktól Václav Havel államelnökké való választásáig terjedő történelmi kronológia, letisztítja a két évtized alatt mítoszokká érett kétes forradalmi tetteket és eseményeket. Akiállítás fókuszában a történelmi tényekkel alátámasztott események, politikai kezdeményezések és személyiségek állnak: vitathatatlan Prága és a Polgári Fórum meghatározó szerepe, ugyanúgy megkérdőjelezhetetlen a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (NYEE) és a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) azon történelmi jelentősége, hogy a politikailag passzívabb Szlovákiát képesek voltak bekapcsolni az országos eseményekbe. Azonos kiállítási tér és felület adatott az egyetemi és főiskolai hallgatóknak, akik a színészekkel és művészekkel közösen fejezték ki azt a társadalmi életérzést, amely a kommunista rendszer elvetéséhez vezetett Csehszlovákiában is. Annak érdekében, hogy a bársonyos forradalom eseményeit tágabb összefüggésékben is tudatosítsuk, egy nagyméretű Közép-Európa-térképen mágneses alapú képek és szimbólumok segítségével lejátszható a régió rendszerváltozása a lengyel Szolidaritástól a Páneurópai Pikniken át egészen a romániai forradalomig. Külön terem fogadja be azt az anyagot, amely közvetve vagy közvetlenül járult hozzá az 1989-es eseményekhez, ezek a cseh és a szlovák ellenzék szamiz- datai, valamint a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának jelentései. Ezt a képet egészítik ki a Václav Havel személye ellen indított politikai hadjárat kommunista sajtólenyomatai 1989 tavaszán, illetve az egykori prominens cseh disszidens, a Charta 77 vezető személyisége bebörtönzése ellen szervezett budapesti tüntetés képei és szövegei. De megtekinthetők az 1989. augusztus 21-iki emlékezetes prágai tüntetés korabeli újságkép-sorai is, mint ismert, a „baráti” államok 1968-as katonai intervenciójáért bocsánatot kérő magyarországi (Fidesz) és lengyelországi fiatal tüntetők előbb előzetes letartóztatásba kerültek, majd kiutasították őket az ország területéről. A Magyarországnak minden tekintetben kijáró tisztelet és köszönet jegyében kerül bemutatásra a Panoráma című tévéműsor (MTV Zrt.) 1989. november elejei adása, amely ismételten adott teret Alexander Dubčeknek, Václav Havel- nek és Jifí Menzel film- és színházrendezőnek. Az összképet, illetve a korabeli csehszlovákiai magyar valóságot az Új Szó hasábjain megvalósult Panoráma-ellenes kampány teszi teljessé. A szlovákiai rendszerváltozás két meghatározó szubjektuma, a NYEE és az FMK egy további, számunkra megkerülhetetlen elemmel gazdagította a történelmi eseménysort: hosszú évtizedek elteltével először fogalmazódott meg közös demokratikus cél és jövő az országban élő többségi nemzetek és nemzeti kisebbségek számára. Ezt a mai napig precedens értékű együttműködést hangsúlyozzák a kiállítás zárófejezetébe elhelyezett 1990-es választási plakátok. A budapesti Szlovák Intézet interaktív Bársonyos forradalom 1989 kiállítása a cseh, szlovák és magyar együttműködés húsz évvel ezelőtti sikeréről szól. Figyelmeztet arra is, hogy mind 1989. november 17., mind az 1989-es közép-európai rendszerváltozás a régió nemzeteinek első közös piros betűs ünnepe a naptárban. (Bársonyos forradalom 1989, Szlovák Intézet, Budapest, 2009. XI. 17 - XII. 2., kurátorok: ifj. Papp Sándor, Hushegyi Gábor, SZNM - SZMKM ) SZÉL JÁNOS Ma este mutatja be Anton Pav- lovics Csehov Három nővér című színművét a Komáromi Jókai Színház. Az előadást Martin Huba rendezte. „Nem véletlenül rendezek Komáromban immár harmadik alkalommal - nyilatkozta a tanár, színész, rendező a premierre megjelenő Kulisszák című színházi lapnak. - Egyrészt nagyon jók az emberi és munkakapcsolatok ebben a társulatban, s nagyon jók a színészek. Sokukat ismerem a főiskoláról, néhányukat személyesen is tanítottam. Mindig hasznosnak tartottam a magyar nemzetiségű diákok jelenlétét a pozsonyi főiskolán, mert nagyon szorgalmasak, temperamentumosak. Ha valamiben hisznek, készek nagyon keményen harcolni, dolgozni érte.” Martin Huba ezúttal is állandó stábjával dolgozott. így a komáromi Három nővér díszletét Jozef Ciller m.v., jelmezeit Milan Čorba m.v. tervezte, a koreográfia pedig Juraj Letenay m.v. munkája. A zenei munkatárs Peter Mankovecký, a dramaturg Varga Emese volt. A három nővért Holocsy Krisztina (Olga), Bandor Éva (Mása) és Tar Renáta (Irina) játsszák. „Csehovot magadon keresztül kell játszanod, nem kínálhatsz fel valamit, amit nem éltél meg - véli a rendező. - Csehov történetei minimálisak, nincsenek nagy drámai történések. Minden a kapcsolatokon és az érzelmeken keresztül történik meg. Ha valaki ebből akciót, produkciót akar kreálni, gyorsan zátonyra fut...” A Három nővér komáromi előadása egyebek mellett arról is vall, hogyan dolgozik egy társulat Csehov szövegével, miképp jön létre egy előadás. A Három nővér 19 órakor kezdődő premierje előtt kiállítás nyílik Csémy Éva üvegre festett man- daláiból. A közönség szombaton 19.00 órakor is megtekintheti Csehov remekét. „Csehovot magadon keresztül kell játszanod" - mondja Martin Huba, a komáromi Három nővér rendezője Közelebb az igazsághoz Olga (Holocsy Krisztina), Mása (Bandor Éva) és Irina (Tar Renáta) (Dömötör Ede felvétele) PENGE Tájéletrajzok Útban az útinapló, az útirajz és a novella között, keresztülvágva az esszé ösvényein - a fiatal írónő utánozhatatlan, olykor megboüó lépteivel, bátran, de azért szerényen, csinosan és csintalanul. Kiss Noéminek (1974) pályafutása leg- kezdetétől egyformán műfaja a novella, a tanulmány, az útirajz, a kritika, az esszé, és merészen keveri őket - teheti, van hozzá tehetsége, korán kiforrt - noha még bugyborog - a stílusa és a ritmusa, amiből nem enged. Nem vesz figyelembe műfaji és szemléleti standardokat; a saját szemével (szemüvegével) néz, és a saját élő nyelvén beszél, melynek grammatikája gyakran meglepően virgonc és rugdalózós. Kiss Noémi kellőképp tiszteletien; szabad lélek, ám ugyanakkor sohasem ő az, aki többet tud, mint a másik, vagy többet, mint egy falu, mint egy hegy, mint egy akárki. Nem ítélkezik, és nem fölülről „tekint át”, nem rendelkezik gondolati magaslattal, hanem benne van a kalamajkában, sőt növeli azt. Nem intellektualizál, ámbátor okos és szellemes megjegyzései vannak, és eredeti szelleme is van, kicsit pikírt, kicsit vicces, intelligens és nőies, elpiruló és elsápadó - neki is, meg ennek a szép könyvének is. (Nem hagyható említés nélkül a borító, Pintér József újabb műremeke. A graffitikkal meg a kereszt lábánál töprenkedő Krisztussal.) Itt most valaki végre nem Berlinről, Londonról és New Yorkról dereng, hanem elcap- lat Kelet-Európa isten háta mögötti tájaira, Bukovinába, Galíciába, Szászföldre, Bácskába - Romániába, Ukrajnába, Szerbiába. Erre kíváncsi. Nem a csillogó és glatt, hanem a „rongyos ékszerdobozra”, melyben a féldrága- és drágakövek bizsuval, a gyöngyszemek strasszal és palicsi homokkal keverednek. Kis kék EU-papírzászlócskák is vannak benne, amilyet fagyiba szúrnak. Sáros is meg poros is ez „ékszerdoboz”, mintha padláson vagy pincében találták volna. Mi viszi ilyen helyekre a fiatal írónőt? A múltja és az emlékezete. Kiss Noémi Gödöllőn született, és még kijutott neki a szocializmusból és annak realizmusából. Gyerekkoráról és a tanítónő nagyanyjáról szól a könyv otthoni útilé- lekrajza, Az angol iskola, amely jól szemlélteti motivációját is. „Magyar gyerekkorral könnyű Romániába utazni”, írja, és segít nekünk is, ha nem is kor-, ha nem is honfi- és sorstársainak, de a földijeinek felfedezni kelet-európai rokonságunkat és kipett-kopott identitásunkat. Pedig ma ez nem divat, Végei László legalábbis szomorúan állapítja meg, hogy Kelet-Közép-Európa többé nem érdekes, mivel a rendszerváltozás után is maradi maradt, agresszív és acsarkodó; egy másik vajdasági szerző, Hódi Sándor pedig azt mondja, hogy „amit »felzárkóztatásnak« és beilleszkedésnek hívunk, nem Radics Viktória kritikai rovata egyéb, mint ennek a szerencsétlen térségnek a végleges szétroncsolása”. Kiss Noémi nem tartozik a közelmúlt vagy a régmúlt, a népi vagy a polgári hagyományok siratói, sem a rendszer- változás liberális vagy nacionalista politológusai közé; a nemzeti hagyományokat olyan nagyon nem sajnálja, mivel e téren - no, más téren is - „hamis igazságokra” lel, de az eu- zás hátulütőit is észreveszi. Ó nem országhatárok és nemzeti kultúrák keretei közt gondolkodik, hanem régiókban és multikulturalizmusban - ellenben figyelmes a nemzetiségeket és kisebbségeket ért elnyomásokra (így, többes számban), a kényszerű és mé- zesmadzagos lakosságcserékre, átépítésekre és -telepítésekre, hely- és nyelv-, helységnévcserékre, és megértőén tekint az otthontalanná és nincstelenné tett és lett emberekre, mindennemű -tálán, -telenek- re, munkanélküliekre, szegényekre, újgazdagokra - egyáltalán a lukakra, törésekre, ficamokra és megbicsaklásokra. Ezek az ő „specialitásai”. Kiss Noémi tudja, hogy múltunkra, múltunkba, legyen akár személyes, nemzeti vagy szülőföldes, mennyi hazugság tapadt és ragadt. Sőt talán azokból áll. „Csúnya, torz, hamis emlékek. Összevisszaság. Bármit rájuk fogni, hazugság volna.” Közhelyekkel és ráfo- gásokkal hadakozik, miközben azt is tudja, hogy ezektől megtisztítani az igazságot nem lehet, nem is kell - ezért választja gyakorta az ellentmondások kecskeösvényeit, és nem zavartatja magát, ha valami (vagy valaki) egyszerre szép is meg csúnya is, gyönyörű is meg büdös is, felemelő is meg lesújtó is. Nem feladata az, hogy rendet vágjon, gyakran inkább kó- col, kuszái, túloz, ám mivel jó írónő, akinek saját stílusa és technikája van, ebből mindig kisül vaíami, ami egyszeriben fényt vet - és világlanak a kusza kisvilágok. Kiss Noémi: Rongyos ékszerdoboz. Magvető, 2009. Értékelés: O
