Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-26 / 273. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 26. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ A román Nemzeti Liberális Párt (PNL) „farvizén surranhat be” az RMDSZ a majdani, Klaus Johannis vezette kormányba, melynek felállítására Mircea Geoana, a szociáldemokraták elnökjelöltje vállalkozott a liberálisok támogatásáért cserében- írta az Új Magyar Szó. A bukaresti lap arra utalt, hogy az RMDSZ politikai megállapodást kötött a PNL-lel, hogy közös kormánykoalíció felállítását támogatják Johannis körül, akit mindkét alakulat miniszterelnöknek javasol. A liberálisok tegnap írtak alá külön politikai megállapodást a Szociáldemokrata Párttal, hogy támogatják a szociáldemokraták elnökjelöltjét, Mircea Geoanát az elnökválasztás másodikfordulójában, (mti)- Pártunk minden olyan tagját támogatom, aki hajlandó alázatos bohócként viselkedni! (PeterGossányi rajza) Legbecsvágyóbb projektjei között szerepelt a Kijev-Budapest-Trieszt vasúti fővonal Szélárnyékban a KeK A Közép-Európa kommunista rendszereit megrendítő 1989-es ősz huszadik évfordulójának ünnepségein jóformán feledésbe merült egy másik kerek évforduló: a Közép-európai Kezdeményezés (KeK) két nappal a berlini fal leomlása után, november 11-én született meg Budapesten. MTI-HÁTTÉR Létrehozói - Ausztria, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország - quadrigonale néven alakították meg a regionális együttműködési szervezetet, amely pár év múlva a föderatív Csehszlovákia belépésével pentagonalévá, majd Lengyelország csatlakozásával hexagonalévá bővült. A balkáni háborúk és Jugoszlávia felbomlása után önálló tagként nyert felvételt Szlovénia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina, majd a külügyminiszterek 1992-ben Klagenfurtban rendezett tanácskozásán született meg az új név, a KeK- emlékeztetett a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az átkeresztelés célja ahatárokon átnyúló együttműködés elmélyítése volt, ám a szervezet mozgástere korlátozott maradt. Az Európai Közösségre (EK) való tekintettel nem jött szóba a gazdasági, pénzügyi és környezetvédelmi együttműködés. A KeK legbecsvágyóbb projektjei között szerepelt a Kijev-Budapest-Trieszt vasúti fővonal, közvetlen vasúti összeköttetés a lengyel tengerparttól Szlovákián át Magyarországig, valamint üvegszálas távközlési hálózat kiépítése Kelet-Európábán és a Balkánon. Ezek megvalósítása el is kezdődött, ám az EU-csatlakozásban látott európai integráció volt a szervezet igazi katalizátora. A KeK tevékenysége soha nem lépte túl a tucatnyi különböző témakörben létrehozott munkacsoportok szintjét. Ez áll a migráció, a terrorizmus, a szervezett bűnözés meg az igazságügyi rendszerek harmonizációjának témakörére is, amelyek előkelő helyen állnak a szervezet napirendjén. A bécsi diplomácia - élén Alois Mock akkori külügyminiszterrel - a 90-es években a kelet-közép- és délkelet-európai kisebbségi konfliktusok számának csökkentését, majd csillapításukat remélte a KeK-től. Mock és olasz kollégája, Antonio Martino dokumentumot dolgozott ki a kisebbségek védelméről, amelyet 1994-es torinói tanácskozásán jóváhagytak a KeK-tagállamok külügyminiszterei. Ebben első ízben írta körül egy nemzetközi jogilag fontos dokumentum a „nemzeti kisebbség” fogalmát. A kezdeményezés Bécstől, Budapesttől és Rómától indult ki. Ez megmutatta a három állam közös törekvését, hogy többet tegyenek a határaikon túl élő nemzeti kisebbségeikért, mint amit az Európa Tanács minimális jogi elvárásként fogalmazott meg. A KeK akkor standardokat rögzített a kisebbségi népcsoportok védelmére. Ezek között szerepelt a kisebbségi nyelv szabad használata a magánszférában és a nyilvánosság fórumain; a jog az anyanyelven való oktatáshoz; a jog a médiában való szerepléshez és politikai pártok alapításához. Továbbá a kisebbségi nyelv (tanulásának) előmozdítása az egybefüggő nemzetiségi területen dolgozó állami közigazgatási alkalmazottak körében; a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása a belső közigazgatási testületek átszervezésekor; kötelező konzultáció bevezetése a döntések által közvetlenül érintett személyekkel; részvételi jog olyan kérdések eldöntésében, amelyek közvetlenül kihatnak a kisebbségekre. Hogy mindebből mi lett abban a térségben, ahol a kisebbségvédelem rögzítésének ki kellett volna fejtenie a maga termékenyítő hatását, az nemrég mutatkozott meg a szlovák nyelvtörvény miatt Budapest és Pozsony között kirobbant konfliktusban. A szlovákiai népes magyar kisebbség úgy érzi, hogy a nyelvtörvény ellene irányul, és hátrányos helyzetbe hozza. A KeK, amelytől el lehetne várni a közvetítés kísérletét, nem foglalt állást a kérdésben. KÉZ,IRAT Pellengér MIKLÓSI PÉTER Négy megyében csak másodjára dől el, ki lesz a megyefőnök, ezért újra kampánycsend van. Kerülve hát a politikát csöndben vagyok én is, ami viszont nem zárja ki, hogy tűnődöm. Egyebek között azon, hogy önmagát a világ köldökének tartó Szlovákiában dúl a jog nihilizmusa és az erősebbek arroganciája a kisemberrel szemben. Itt van rögtön annak dilemmája, kié ajárda: a gyalogosoké, vagy az autók parkolóhelye-e? Mert például Pozsony belvárosának számos utcájában a gépkocsik büntetlenül terpeszkednek a járdákon; úgy, hogy a járókelő alig fér el az ott veszteglő kocsik és a házfalak között. Isten ne adja, hogy e szűk korridorban egy gyalogos meg egy gyerekkocsit toló kismama akarjanak egymással szemben haladva elférni. Bezzeg Ausztriában, ott bizony fél kerékkel sem áll fel senki soha a járdára, még a szlovák rendszámú autók sem. Ezek sofőrjei csak idehaza űzik virtusból a vircsaftot, amott kezes bárányokként, szabálytudóan vezetnek. De van egyéb pellengérre állítandó honi tapasztalatom is. Hetente több ízben megfordulok a Szlovák Rádió pozsonyi székháza táján. Annak környékén az utóbbi egy-két évben szinte minden ép fát kivágtak. A legutóbb pár napja esett itt a hivatásos fahóhérok áldozatául vagy öt szépséges, nyaranta árnyat adó példány. Épp a „tetthelyre” értem, amikor látom, hogy piros-fehér szalaggal van frissen körbekerítve az aktuális fakitermelési terület. Ahogy a rendőrség szokta körbezámi egy- egy bűnügy helyszínét. Miközben elhűlve nézem a már folyamatban levő fanyűvési vandalizmust, mellettem egy idős hölgy ingatja tehetetlen dühvei a fejét. Vigasztalni próbálom: lám, nem marad a dolog büntetlenül, hiszen a kör- bekerítés is jelzi, hogy már vizsgálódik a rendőrség. Méghogy vizsgálódik! - szisszen föl, s hozzáfűzi: ezt a szalagot a láncfűrészes favágók és a rendőrök együtt feszítették ki, nehogy olyasvalaki léphessen a területre, aki akár a testével is védeni akarná a fákat! Rögvest eszembe villan: Pozsonyban/Szlovákiában nincs új a nap alatt, elvégre e városalakító „stílusnak” itt hagyománya van: már az átkosban rendőri fellépést „provokáló” társadalomellenes egyednek számított, aki a környezetóvás érveivel gátolta a szocializmus mellkasfeszítő sikereinek kíméletlen fakivágásokkal sűrűn nemesített szárnyalását. De említhetem a mai újgazdagok törvényszegő pimaszságait is. Manapság városaink villanegyedeiben az új csodapalotákjelen- tős hányada építkezési engedély nélkül, utólagos kenőpénzes sun- dámbundámmal épül/t/. Nem úgy Svájcban! Amikor pár éve Genfben jártam, egy társalgás mellékszálaként ott hallottam a „zürichi” precedenst, ahol is már a múlt század hatvanas éveinek végén pusztán azért bontattak le egy sokemeletes, soklakásos építményt, mert az szabályellenesen pár centivel nagyobb volt a tervben rögzített alaprajznál. És jártam barátoknál Svédországban is, ahol vendéglátóim (1968-as szlovákiaiemigránsok) elmesélték, hogy vikingéknél a király is csak egyszerű polgárként sétálgat az utcán, s az áruházakba még őt sem engedik be a kutyájával, az ebet őneki is, egyszerű halandóként, a bejárat előtt kikötve kell hagynia. Magyarán: mind a királyra, mind a kutyájára egyaránt vonatkozik a törvény. A barátaink mesélték azt is, hogy Svédországban máig ritka divat a lopás, igaz, akad helyette egyéb gazemberség, de a lopás nem módi. Ott ugyanis jóval a középkor után is kézlevágás járt a tolvajlásért. Szlovákiában sem akkoriban, sem újabban nem volt szokás a lopást ilymódon büntetni. Nálunkmind amainapigkivágniszokás. Esztelenül a fákat. ____ KOMMENTÁR Bírósági anomáliák KOCUR LÁSZLÓ A múlt héten jogerősen kétévi, letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Besztercebányai Kerületi Bíróság azt a férfit, aki egy évvel ezelőtt gyalogosátkelőn gázolt el két 16 éves lányt - az egyikük a kórházban belehalt sérüléseibe, a másik három hónapon belül gyógyuló, súlyos sérüléseket szenvedett. A sofőrt öt évre a vezetéstől is eltiltották. Nem jelent meg a Nyitrai Járásbíróság büntetőtanácsa előtt e héten kedden Karim B., aki 2008januárjában a megyeszékhely legnagyobb lakótelepén részegen, jogosítvány nélkül felhajtott ajár- dára, ott elgázolt egy komplett családot, a babakocsit gyerekestül felkente egy betonfalra, a csecsemőnek esélye sem volt a túlélésre, az anya súlyos, az apa és a nagybácsi könnyebb sérüléseket szenvedett. A korábban háromszor büntetett Karim B. vádalkut kötött az ügyésszel: négyévi szabadságvesztésben, és azt követően hatévi vezetéstől való eltiltásban állapodtak meg, ezt kellett volna jóváhagynia a búóságnak. Két aktuális „halálos” közlekedési hír. Talán mindenki megértené, ha a halott gyermekek szülei a tett súlyához képest nevetséges büntetések helyett az elkövetők halálát kívánnák. Ám a Mózes II. könyve 21. részének 24. versében lefektetett „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” jogfelfogás már jó ideje a múlté. A 2005-től hatályos Büntető Törvénykönyv 149. paragrafusa szerint a gondatlanságból elkövetett emberölésért három év szabható ki, mely minősített esetben - ha a cselekményt foglalkozás körében, vagy gépjármű vezetőjeként, egyéb súlyosbító körülmények között követik el - akár tíz évig is felkúszhat. Azonban erre nagyon ritkán kerül sor, sőt, a gázolok leggyakrabban megússzák felfüggesztettel, vagy jelképes büntetéssel. Gyerek, mikor beszállsz az autóba, fél lábbal a börtönben vagy, fél lábbal mega temetőben - ezek voltak autósiskolái oktatóm (kellően motiváló) bevezető szavai első, már nem tanpályás vezetésem előtt, még gimnazista koromban. Az autó fegyver-tanultam meg később kezdő újságúóként a rendőrségi sajtótájékoztatókon. Akérdés: milyen mértékben kell kriminalizálni a halálos közlekedési balesetek okozóit. Hisz a legtöbbjüknek ez az első bűncselekménye, nem tipikus bűnöző típusok, sőt az esetek túlnyomó többségében tisztességes adófizető állampolgárok, akik rendezett életvitelt folytatnak, csak egyszer rosszkor néztek félre. A lelkifurdaláson túl nem elég büntetés-e egy gázoló Linux-rendszergazda, netán hegesztő számára az, hogy ilyen előélettel erőszakos bűncselekmények erőszakos elkövetőivel zárják őket össze, akármilyen rövid időre is, és a szomszédjuk életük végéig sandán néz rájuk, mondván: börtöntöltelék? A bűncselekményért igazságos bírósági eljárás során mindenkinek meg kell kapnia az igazságos büntetését. A hazai igazságszolgáltatás azonban a jogsértések szenvedő alanyainak jó ideje nem képes ezt biztosítani. E két, viszonylag könnyű, a bizonyítás szempontjából nem különösebben igényes per példáján is láthatjuk, az elsőben egy, a másodikban közel két év telt el a cselekmény és a büntetés (várható) kiszabása között. De hogy mi tart egy gyermektartási díj megítélésén 5-10 évig - ilyen esetekről tucatjával tud az ombudsman, nem beszélve azokról az alacsonyjogtudatú pereskedőkről, akik nem kérik az emberjogi biztos segítségét -, nehezen fogható fel. Mintha a hazai igazságszolgáltatási rendszer fogaskerekei közé valaki lapáttal szórná a homokot. Talán minden olvasó emlékszik a maga nemében egyedülálló, szeptemberi rihnói tömegverekedésre, melybe összesen 150 ember kapcsolódott be. A tömegverekedés kirobbantója korábban baltával megölte az apját, és egy csehországi fegyveres rablásért is elítélték. Azt gondolhatnánk, hogy már-már nyugdíjkorhatár-közeli elkövetőről van szó, aki letöltött két súlyos börtönbüntetést két súlyos bűncselekményért. Nem így van: ez a személy még csak 25 éves. És már szabadlábon van. Ehhez képest a besztercebányai gázolót szinte gályarabságra ítélték. Ha az ilyen anomáliákat kiküszöbölnék, az állampolgárok talán elhinnék, hogy igazságszolgáltatás is van az országban. Amit jelenleg láthatunk, azt legfeljebb lassú jogszolgáltatásnak nevezhetjük. FIGYELŐ Négyen kapták a CPJ díját Egy Szomáliái, egy tunéziai, egy azerbajdzsáni és egy Srí Lankad újságíró kapta meg helyi idő szerint kedden New Yorkban a Bizottság az Újságírók Védelméért (CPJ) szervezet idei sajtószabadságdíját. A27 éves Szomáliái Mustafa Haji Abdinur három éve az AFP francia hírügynökség tudósítója. 2007-ben létrehozta a Radio Simba független adót, amelynek jelenleg is főszerkesztője Moga- dishuban. A díj átvételekor Abdinur arról beszélt, hogy a kitüntetéssel valamennyi Szomáliái újságíró bátorságát elismerik. ,JVmióta élek, Szomáliának nincs központi kormánya. Veszélyes újságírással foglalkozni, mert nincs rendőrség, nincs hadsereg, nincs igazságszolgáltatás, amely védelmet nyújthatna - mondta. A tunéziai Naziha Redzsiba a Kali- ma nevű független hírportálnak a vezetője, de a honlapot tavaly októberben fel kellett számolni, mert informatikai rendszerét támadás érte, Redzsiba szerint a kormány részéről. A CPJ méltatásában kijelentette, hogy ő az arab ország egyik leginkább kritikus újságírója. Az azeri és a Srí Lanka-i újságíró nem lehetett jelen a díjátadó ünnepségen, mert mindketten börtönben ülnek hazájukban. (mti)