Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)

2009-11-25 / 272. szám, szerda

SZÜLŐFÖLDÜNK 1921 -ben az emlékművet az elvakult nacionalisták ledöntötték - a szoborcsoport töredékeit a pozsonyi magyarok évekig rejtegették Újra felállítják a Mária Terézia-emlékművet Pozsony. Sok baj van a tör­ténelmi emlékművekkel! Államok és nemzetek sors­fordulóihoz, nemzeti büszkeséghez, világrendek épüléséhez és bukásához kötődnek, ideológiák pati­nája és sara lepi be őket. Nem csoda, hogy csaknem minden történelmi vagy társadalmi változást bar­bár szobordöntögetések kísérnek. KÖVESD1 KÁROLY Olykor mégis történnek cso­dák. Pozsony város több mint egy évszázad után szeretné újra felállítani Fadrusz János alkotá­sát, az 1897-ben leleplezett és 1921-ben ledöntött Mária Teré­zia-emlékművet. Pontosabban annak pontos mását. A hírt több sajtótermék is közölte, miként azt is, hogy a nemes szándék ugyan megvan, ám egyelőre vita folyik a szobor új helyéről. A szobor születése Fadrusz János pozsonyi szob­rász alkotása az egykori Koroná­zási Domb téren állt, közel a hűségét tervezte monumentális szoborcsoportban megörökíteni, amikor a rendek az 1741-es po­zsonyi országgyűlésen „vitám et sangvinem” (életünket és vérün­ket) felkiáltással álltak ki az ural­kodó mellett. Fadrusz 1892-ben kapta meg a megbízást a szobor elkészíté­sére. A munka megkezdése előtt beutazta Európát, hogy tanul­mányozza a hasonló emlékműveket. Modelljeit külö­nös gonddal választotta ki, apró­lékosan ügyelve a korhű ruhá­zatra is. A gipszmintát 1894-ben Carrarába küldték, ahol az e cél­ra kibányászott márványtöm­bökből a művész irányításával faragták ki a szobrot, amely 1896 őszén érkezett meg Po­zsonyba. A szobor szépségének hamar híre ment, és a város la­kói sorra zarándokoltak a Duna- partra, hogy gyönyörködjenek benne. Az újságok kiemelték az emlékmű fenségét és nyugalmát. Még a New York Times is tudósí­tott róla. A szobor leleplezésén, amelyre 1897. május 16-án ke­rült sor, jelen volt Ferenc József császár, Ferenc Ferdinánd trón­örökös, Stefánia főhercegné, Frigyes főherceg és az ország miniszterei. Az alkotás a város­nak 150 ezer forintjába került. A szobor pusztulása 1921. október 26-27-én a Má­ria Terézia-emlékművet az elva­kult nacionalizmus ledöntötte. A szoborcsoport töredékeit a po­zsonyi magyarok évekig rejteget­ték, végül egy részük a budapesi Szépművészeti Múzeumba került. Legépebben a két mellékalak feje maradt meg. Jankovics Marcell Húsz esztendő Pozsonyban című memoáijában így írja le a szobor szétverését: ,A teherautóról hurok röppent a királynő, majd a magyar daliák nyakába. A teherautó motorja dolgozott, hullámos robajjal. A drótkötél elpattant. A második is elpattant. Azok, vagy ők, vagy hogy is hívjam e néhány buzgól- kodót, nekiestek kalapácsokkal, vésőkkel. Vékonnyá verték a dali­ák csizmaszárát, a királynő pari­pájának patáit, hogy végre ledől­hessenek. A földön azután lehe­tett a márványarcokat pofozni, rugdosni, torzzá kalapálni. Két ál­ló napig néztem ezt, mintha delí- riumban látomásaim lettek volna, mintha lázasan olvastam volna Szent János jelenéseit. Csak a két dalia csizmacsonkja és valami a paripából mered bele a szürke őszi égbe. A rendőrkordon is olyan rendületlenül néz, akár mi a kordon mögül. Akinek nem tet­szett e dicső térrendezés, még az­nap mehetett Aranyosmarótra, a fogházba. (...) Minderről a po­zsonyi lapok a cenzor urak ke­gyelméből egyelőre csak ennyit írhattak: Fadrusz művét tegnap eltávolították.” Szép dolgokban gyönyörködni Egy ilyen emlékmű lerombolá­sa természetesen nem kerülhette el a civilizált világ figyelmét, ezért magyarázkodni kellett. A korabeli propaganda több hazai és európai sajtótermékben igyekezett elhin­teni, hogy a szobrot nem lerom­bolták, hanem annak rendje és módja szerint, szakértelemmel távolították el. A Bratislavaer Zei­tung am Abend hasábjain bizo­nyos Szakolczai Árpád tollából az jelent meg, hogy ezt az emléket „magyar oligarchák emelték zsar­nok királynénak”, ezért kellett a nemzeti felszabadulás mámorá­ban elpusztulnia. Ezután követ­kezett a rombolás szándékának igazi leplezése, a szobor művészeti értékének lejáratása. A Journal de Génévé 1922. május 19-i számában bizonyos Raz Ivan nevű cikkíró úgy ír a magyar emlékművekről, hogy azok (s köztük természetesen Fadrusz al­kotása is) „lapos és konvencioná­lis művészeti ízlésről tanúskodó emlékművek”, „rémes szobrok”, „rossz ízlésre valló művek”, a Má­ria Terézia-szobor pedig „tömér: dek márvány tintatartó”. A szerző szerint ezek a szobrok csak elcsú­fították a szlovák városok tereit, utcáit, „...mi azonban hozzá va­gyunk szokva szép dolgokban gyönyörködni...” Talán ennek az önfeledt gyönyörködésnek esett áldozatul a másik millenniumi emlékmű is, a dévényi Árpád-szo­Fadrusz alkotása bor, amellyel nem sokat teketóri­áztak, 1921-ben az éjszaka leple alatt egyszeűen felrobbantották. Szemtanúk szerint a robbantás a cseh katonaság műve volt. Termé­szetesen sem az Árpád-szobor, sem a Mária Terézia-szobor le- rombolói nem kerültek rendőr­kézre, pedig a párizsi Temps 1922-es egyik októberi cikke sze­rint a pozsonyi szobor eltávolítása „egyedülálló jelenség volt és nem általános kultúrmegnyilvánulás”, miért is a hatóság a tettesek után nyomoz. Ami ugye - lévén rend­őrkordon a munkálkodók körül - elég vaskos hazugság. A propa­ganda csúcsteljesítményeként je­lent meg, mintegy feltéve a koro­nát a sok hazugságra, a párizsi Éc­lair tudósítása, prágai forrásból: „A magyar barbárok Mária Teré­zia világhírű szobrát, Fadrusz csehszlovák szobrászművész mű­vét összetörték és szétrombolták.” (Jankovics). Fadrusz alkotása helyére 1938-ban Milan Rastislav Štefánik tábornok oroszlános és címeres szobra került. A német megszállás idején Hitler paran­csára a szobrot eltávolították, és depozitba került. Az ötvenes évek első felében a kommunista rezsim szétszerelte és beolvasztotta. A hetvenes évek elejétől Ľudovít Štúr szobra áll itt. A szobor újjászületése Pozsony főépítésze, Štefan Šlachta már évek óta állítja, hogy a Mária Terézia-emlékműnek az egykori koronázó dombon a he­lye. Andrej Ďurkovský, a város főpolgármestere azonban ellene van mindenféle szoboráthelye­zésnek, ezért, bár „érti a szándékod’, hogy Mária Terézia szobra az egykori helyére kerül­(Képarchívum) jön, jómaga új helyszínen szeret­né látni a koronázási emlékművet, mondjuk valahol a pozsonyi vár területén, hiszen szerinte Mária Terézia „legin­kább a várhoz kötődik”. De mivel a várudvart Svätopluk hatalmas szobra fogja uralni, az emlékmű a főpolgármester szerint valahol a vár alatt kaphatna helyet. Egy itt kialakítandó tér domináns alakja lehetne. Bártfay Tibor, a Štúr-szobor alkotója nem tartaná sérelmesnek, ha a szlovák nem­zetébresztő szobra más, megfele­lő helyre kerülne. De hát mennyit ér a főépítész és a szobrász szava a főpolgármesterével szemben? A szobor mindenesetre több hónapja készül. A munkát egy fi­atal eperjesi művészre, Peter Priehybám bízták, aki hollywoo­di kasszafilmek díszleteivel vált ismertté. A gipszet jövő tavaszra készíti el, s akárcsak az eredihez, a márványt ezúttal is Carrarában választották ki. Mérete 7x7x6 méter, súlya mintegy száz tonna. „Oscar-díjas rendezőkkel kezet fogni semmiség ahhoz a kihívás­hoz képest, amely előtt most állok” - állítja a fiatal szobrász. „Ezúttal nem valamilyen fikciót kell elkészítenem, hanem a mi történelmi valóságunkat.” - teszi hozzá lelkesen. Mindehhez csak annyit fűzhetünk hozzá, remélhető, hogy a szobor (a „tömérdek már­vány tintatartó”) pontos mása lesz az eredetinek, és nem dugják el valami félreeső helyre. Ha már a szlovák fővárosban - elsősor­ban idegenforgalmi látványos­ságként - minden ősszel el­játsszák a koronázási ünnepsé­geket, és szinte Mária Terézia- kultusz alakult ki, a „zsarnok királyné” szobra egykori pompá­jában fog újra állni. Duna parthoz, ahol ma a szocia­lista realista szellemiségű Štúr- szobor áll, a róla átkeresztelt té­ren. Ez a tér egykor Pozsony egyik szép gócpontja volt; ide torkollt a Híd utca, a Grössling utca, a Juszti sor és a Gróf Bat­thyány Lajos part. Nevét a domb után kapta, amely 96 évig állt itt, s amelyre a megkoronázott királyok fellovagolva a négy ég­táj felé kardcsapást tettek, annak jeléül, hogy az országot minden égtáj felől fenyegető ellenséges támadással szemben megvédik. Maga a domb 1775-ben épült az ország összes vármegyéjéből odaszállított földből, 39 999 fo­rintnyi költséggel. 1870-ben a városi tanács úgy döntött, hogy utcarendezés miatt a dombot el­bontja, azzal a feltétellel, hogy a helyére a koronázások emléké­hez méltó emlékmű kerül. Az emlékmű terve a millenni­um közeledtével vált valósággá. A városi tanács helyi születésű művészt kívánt megbízni az elké­szítésével. Két szobrász jöhetett számításba: Tilgner Viktor, a bé­csi akadémia tanára és az üstö­kösként feltűnt fiatal Fadrusz Já­nos. Tilgner terve nem nyerte el a közvélemény tetszését, a Fadru- szé annál inkább, aki Mária Teré­ziát és a magyar főnemesek Minek örülne A LEGJOBBAN? AUTÓS ELSŐSEGÉLY'DOBOZ Asztali lámpa Üt SZÓ EGYÉVES ELŐFIZETÉS 20 KÖTETK £g«zség könyvSOROZA1 . .„trYÉVES ELŐFIZETÉS ’ VASAZ0 EURÖ ÉRTÉKBEN KÖNYVVÁSÁRLÁS, UTALVÁNY Mobjttelci 100 EURÓ KÉ Válassza ki, és nyerje meg karácsonyi ajándékát! Játékszabály és játékmező csak december l-jén az Új Szóban. Vegye meg lapunkat! 2009. november 25., szerda 6. évfolyam, 43. szám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents