Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-23 / 270. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 23. www.ujszo.com RÖVIDEN Angyal Béla a Pozsonyi Casinóban Pozsony. November 24-én (kedden) az „ősgútai” Angyal Béla, a Közbeszerzési Hivatal elnöke az est vendége. A szerző bemutatja Gúta város története című könyvét. Beszélgetőtárs: Nagy Ildikó. Időpont: 18.00; helyszín: a Casino székháza (Klarissza u. 7.) (ú) Csütörtökön mutatták be Dunaszerdahelyen Szászi Zoltán és Gyenes Gábor Kamasz című könyvä. A képen a kä szerző a kötet kiadójával, Hodossy Gyulával és méltatójával, Hizsnyai Zoltánnal (SomogyiTiborfelvétele) A Csík Zenekar, Dresch Mihály és Écsi Gyöngyi Kassán Gyógyír szinte mindenre MISLAY EDIT Kassa. Tudták azt, kedves olvasók, hogy a népzene rendkívül hatékony, környezetbarát energia- forrás? Legalábbis azon a telt házas folkesten, amely november 20-án zajlott a Tabačka Kulturfabrik falai között, pillanatok alatt felforrósodott a légkör. Persze, nagy őrültség lett volna nem ilyesmire számítani, ha a pódiumon a Csík Zenekar áll, vendégként Dresch Mihállyal megerősítve, valamint Écsi Gyöngyi. Az eredmény nem lehetett más, csakis egy oldott, bensőséges, magával ragadó, muzsikával teli este. Igazi lelki gyógykúra. A pazar zenés ajándék a kassai Csámborgónak köszönhető, mely mintegy három évtizeddel ezelőtt kezdte pályafutását, s amely határon túli népzenekarként annak idején elsőként kapta meg a Népművészet Ifjú Mestere címet. Ma már, jegyezte meg nyitóbeszédében Kováts Marcell, a Csámborgó vezetője, csak alkalomszerűen zenélnek, ám a szívükhöz közel álló muzsikát és annak jeles előadóit - épp a folkestek révén - továbbra is igyekezneknépszerűsíteni. Écsi Gyöngyi, aki amellett, hogy tiszteletes asszony, rengeteg mindent tud és csinál: népdalénekes, bábművész, mesemondó, karnagy, népdalok, népi imák, mondák, mesék gyűjtője, szakképzett gyógymasszőr, a népi gyógyászat ismerője (és mindegyikben kiváló!). Szinte feneketlennek tűnő művésztarisznyájából ezúttal tréfás palóc meséket húzott elő, valamint ízelítőt új zenés műsorából. A közelmúltban két újabb rangos elismeréssel - Magyar Örökség Díj és a Kecskemét városa által adományozott Kodály Zoltán-díj - kitüntetett Csík Zenekarral egy fantasztikus zenei utazást tehettünk térben, időben, műfajokban, a Kárpát-medence különböző zugaiba vándoroltunk, s meggyőződhettünk arról, hogy a népzene az a forrás, amely egyaránt táplálhatja a jazzt, a komoly- és a könnyűzenét, s mindezek együtt izgalmasan ötvözhetők. Nem hiányoztak a legfrissebb albumuk, az Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen... szerzeményei sem, egyebek mellett a „népdalosított” Quimby- és Kispál és a Borz-slágerek sem. (Majorosi Marianna csodás énekével.) S mindehhez Dresch Mihály lenyűgöző játéka szaxofonon és bármilyen egyéb fúvós hangszeren. Kell ennél több egy emlékezetes estéhez? A tapsvihar és az ováció, a „vissza, vissza” is jelzi, hogy nem. Fel lettünk töltve pozitív energiával. Aki hitetlenkedik, győződjön meg róla saját szemé- vel-fülével, s amint teheti, gondolkodás nélkül menjen el a Csík Zenekar egy koncertjére. A Csík Zenekar. Depresszió ellen megfizethetetlen orvosság. Szerintem még az influenza ellen is véd... (Képarchívum) Erős színpadi jelenlétek, sok élmény, új barátságok, igazi fesztiválhangulat A színjátszás jobbá teszi a világot Szepsi és Buzita. Szombat késő este zárult a XI. Egressy Béni Színjátszó Fesztivál. A megszokott, felforrósodott hangulatban, mely a ködös hideg ellenére melengetett mindenkit a jól fűtött kul- túrház falain kívül is. KOZSÁR ZSUZSANNA Számomra azonban mindig csak vasárnappal érvéget a háromnapos színházi őrület. Ilyenkor próbálom kissé zúgó fejjel összegezni a csütörtök és szombat éj között történteket, hogy megírhassam ezt az élménybeszámolót az olvasóknak: köszönetképpen elsősorban azoknak, akik ott voltak. Mert aki ott volt, nekem is, önmagának is élményt szerzett. Volt néhány felejthetetlen pillanat, voltak erős színpadi jelenlétek, voltak profi színészeket is meghazudtoló teljesítmények. Régi barátságok erősödtek, újak kötődtek. Ahogy minden éven. És ahogy minden éven, idén is kiosztották a Mics Ká- roly-díjat egy olyan embernek, aki tevékenységével nagyban hozzájárult az amatőr színjátszás fejlődéséhez. Ezt az elismerést idén Juhász Mária, a nánai csoport rendezője kapta. Idén történt más is. A megszokott kerékvágás mellett egy újítással is szolgált a fesztivál. Először tartottak szakmai képzést a rendezőknek és színjátszóknak, melyen elsősorban a vállalkozó kedvű ne- mesócsai, jókai és kassai fiatalok vettek részt. „Kis ösztönzés, kis szórakozás és sok-sok fejlődés” - összegezte frappánsan az egyik kassai gimnazista, Kekeňák Lucia a két délelőttöt, mely alatt Szabó Csilla és Várady Kornélia foglalkozott az önkéntesekkel. És volt egy olyan felemelő pillanata is a fesztiválnak, amelyre valószínűleg nem számított senki. A legígéretesebb tehetség díja, melyet minden éven egy tehetséges fiatalnak ítél oda a zsűri, idén nevet kapott. Egy nemesócsai fiatalember emlékére, aki néhány éve felejthetetlen alakítást nyújtott, ám most már „az égi színpadról figyel bennünket”. Juhász Dósa János eme gesztusát, mellyel az elhunyt Németh Péter emlékét megtisztelte, a nemesócsaiak állótapssal köszönték meg. És amikor leültek végre, sokan közülük a zsebkendőt keresgélték zavartan. De téljünk végre rá a színjátszókra, hiszen ők azok, akik megtöltötték, színessé tették a fesztivált. Az első nap három csoport ver- senyelóadását láthattuk. A füleki Zsákszínház vendégelőadása után először a Csécsi Hagyományőrző Csoport lépett színre. Hamisítatlan falusi jelenetet láttunk, egy orvosi rendelő torzképét, ahol a beteget infúzió formájú szesszel gyógyítják. Ezután a szomotori Kéknefelejcs mutatta be az aratási ünnepséggel járó szokásokat, sok szép népdallal és némi iszogatással. Az estét a Nánai Színjátszó Csoport zárta, akik félreértést félreértésre halmoztak komédiájukban. Péntek délelőtt versenyen kívül a Nevrlé mrie kassai szlovák színjátszó csoport szórakoztatta a javarészt középiskolásokból álló nagyérdeműt egy testre szabott komédiával, melybe - a fesztivál iránti kedves gesztusként - némi magyar szöveget is csempésztek. Délután ismét a versenyben lévő csoportok mérkőztek, láttuk Toldit, ahogy a neA szomotoriak bevonták a hagyományőrzésbe a fiatalokat is (Diubólc József és Lebocký Andrea felvételei Kassa „özvegyrí" kapták a legjobb női alakítás díját A FESZTIVÁL *s m itn i-• ■ A fesztivál fődíja: KGSzT (Kassa) A fesztivál mvódíjai: És?! Színház (Komárom-Őrsújfalu), valamint Bodrogközi Színjátszó Csoport (Királyhelmec) A legjobb rendezés díja: BodonAndrea (KGSzT-Kassa) A legjobb férfi alakítás díja: Gyepes Lajos (Csemadok Új Hajtás-Kalász) A legjobb női alakítás díja: az összes özvegy, azaz Cap Júlia, Kanóc Ildikó, Szűcs Éva (KGSzT-Kassa) Németh Péter-díj (a legígéretesebb tehetség díja): Kör- möndi Andrea (Bodrogközi FŐBB DÍJAI Színjátszó Csoport - Királyhelmec) A legjobb férfi epizódszereplő díja: Bahorecz József és Draskovics Rudolf (Csemadok Új Hajtás-Kalász) A legjobb női epizódszereplő díja: Patasi Szimona (Nánai Színjátszó Csoport) A legjobb színpadkép: Bodrogközi Színjátszó Csoport (Királyhelmec) A társadalmi zsűri fődíja: NEFISZ (Nemesócsa) A társadalmi zsűri alakításdíja: Tancsik Péter (Bodrogközi Színjátszó Csoport - Királyhelmec) A nánai dilis nagymama szűk családi körben mesócsai NEFISZ látja, a szesztai Kisveréb Húsosfazekát, majd felüdülésként megmerülhettünk az esztrád kellemes vizeiben, melyet a vágkirályfai Féktelen Komédiások magas szinten művelnek. A hangulatot némiképp lehűtötte az ólálkodó halál a kassai KGSzT abszurd darabjában, de aztán a Bodrogközi Színjátszó Csoport pergős olasz temperamentumú játéka újra pozitívabb gondolatokat ébresztett a közönségben. Szombatra - mely mindig Buzi- tán zajlik - maradt a kalászi Csemadok Új Hajtás népszínműve, melyben a prímások arattak osztatlan sikert, ezután a Jókai Színjátszó Társulat mutatta meg, hogy még mindig Van, aki forrón szereti. A versenyprogramok sorát az És?! Színház zárta fergeteges ritmusú feldolgozásával, melyhez Arany János A bajusz című versét vették alapul. Amíg a kiértékelés eredményére vártak a felajzott versenyzők, a budapesti Wataridori Színkör Shot című produkcióját élvezhették, majd Horňák Marek és társai biztosítottak némi feszültségoldó szórakozást. De igazából akkor már mindenki a buzitai citerásokat várta, mivel mindig velük kezdődik az eredményhirdetés, melyet a búcsúzkodások és hazaindulások lavinája követ. Ennyi volna a puszta felsorolás. De a színek, hangulatok kimaradtak belőle. Csak kiragadva néháJuhász Máriát, a nánaiak rendezőjét Mics-díjjal jutalmazták nyat: számomra felejtheteden a nánai nagymama apácáktól való riadalma, a nemesócsaiak nádasából hallatszó fura hangok, a Féktelen Komédiások énekesnőjének nagyszerű dalai, a kassai özvegyek egymás közti viszonyának finom változásai, a királyhelmeciek lelassított jelenete és az őrsújfaluiak cigányai. És ha nem volnék olyan fáradt, amilyen fáradt az ember három nap fesztiválozás és fesztivál- újság-szerkesztés után lehet, biztos számos más apróság jutna még eszembe. De nézze el nekem az olvasó az alkalmi memóriazavart: ennél a cikknél többet-jobbat olvashat a Lakoma három számában, melybe szerkesztő- és tördelőtársaimmal beleadtunk apait-anyait.
