Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-21 / 269. szám, szombat
Mikor 1919-ben egy román tábornokot szállásoltak be hozzá a szalonba, nem akarta elfogadni az udvariassági látogatását. SZABÓ MAGDA: RÉGIMÓDI TÖRTÉNET Gilbertus Crispinus westmins- teri apát 1093 és 1096 között jegyezte le a közte és egy zsidó vallási képviselő között lezajlott párbeszédet (Disputatio Iudaei cum Christiani de fide Christiana). Az ő személye ismert, azonban a zsidó partner nevét elhallgatta. A szóban forgó disputát az utókor a vallásközi párbeszéd egyik kiemelkedő dokumentumaként tartja számon. Az irat tanúsítja, hogy már a középkorban történtek próbálkozások a vallások közti párbeszédre, volt érdeklődés a más vallásúak iránt. Figyelemre méltó, hogy a Crispinus és zsidó vitapartnere közti párbeszédre a mindössze két évvel a keresztes háborút meghirdető clermonti zsinat (1095) előtt került sor. Azóta sajnos egymást követték a véres események, a történelem során különféle eszmék nevében emberek millióit gyilkolták le. Ezek között különleges helyet foglal el borzalmaival a holokauszt, amikor közel hatmillió zsidót irtottak ki módszeresen, köztük másfél millió gyermeket. A november 9-én boldoggá avatott Salkaházi Sára emlékére Keresztény-zsidó párbeszéd: az emberibb virágért címmel szervezett konferenciát Komáromban, a Se- lye János Egyetem Konferencia- központjában a Pázmaneum Társaság, a Jópásztor Alapítvány és a Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács (ICCJ). A kassai születésű, egy ideig Komáromban is tevékenykedő Salkaházi Sára szociális nővér embermentő, zsidómentő tevékenységéről és mártíriumáról Karaffa János (a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola bibliatudomány tanszékének adjunktusa) tartott előadást. Markus Himmelbauer (a Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács ausztriai koordinátora) a Berlini téziseket ismertetve a zsidó-keresztény párbeszéd aktuális kérdéseiről s a kor kihívásairól beszélt a hallgatóságnak. Fodor György, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora és Hittudományi Karának biblikus professzora (Erőszak és háború, vallási tolerancia és türelmetlenség az Ószövetségben) előadásában többek közt a szövegkörnyezetből kiragadott bibliai részletek félremagyarázásának problémájával foglalkozott. Farkas Zsolt (a komáromi Jópásztor Alapítvány elnöke) A faji és nemzeti alapon szerveződő szélsőséges mozgalmak térnyerése korunkban címmel átfogó képet vázolt fel a napjainkban egyre hangosabbá váló nyíltan, valamint a titokban szerveződő újnáci és más rasszista csoportosulások, szervezetek ideológiai hátteréről, valamint bemutatta az általuk használt különféle szimbólumokat is. Bár a konferencia címe keresztény-zsidó párbeszédet ígért, sajnos hiányzott a másik fél, a zsidóság képviselete, így nélkülük a párbeszéd csupán egyfajta monológ maradt. Bizonyára akadtak volna a zsidóság képviselői között határon innen és határon túlról is többen, akik szívesen elfogadtak volna egy előadásra és párbeszédre szóló meghívást. Mivel a konferencia helyszíne Komárom volt, ahol a holokauszt előtt jelentős zsidó közösség élt (lélekszáma jóval meghaladta a kétezret) s jelentős szerepet töltött be a város társadalmi, gazdasági és kulturális életében, fontos, hogy néhány szóban kitérjünk erre a ma már csupán körülbelül ötven tagot számláló hitközségre. Tesszük ezt elsősorban azért, mivel a konferencia témájához, a zsidó-keresztény párbeszédhez szorosan kapcsolódik Pap Gábor (1828-1895) dunántúli református püspök és Schnitzer Armin (1835-1914) komáromi főrabbi példaértékű barátsága és egymás iránti kölcsönös tisztelete, megbecsülése. E két személyt, korának közismert és elismert egyházi képviselőjét a magyarországi református-zsidó párbeszéd előfutárainak tekinthetjük. Példamutató barátságukról legutóbb Schweitzer József nyugalmazott budapesti főrabbi emlékezett meg egy tanulmányában, melyben Pap Gábort kora politikai és teológiai liberalizmusának megtestesítőjének nevezi (A hazai református-zsidó dialógus előfutárai. Pap Gábor dunántúli református püspök és Schnitzer Ármin komáromi főrabbi. In „Uram, nyisd meg ajkamat”. Válogatott tanulmányok és esszék. Budapest, 2007. 233-236.) Pap Gábor Schnitzer Árminhoz intézett újévi üdvözletében a következőket írja : „A közügyek terén sokszor találkoztunk egy és azon szent ügynek, az emberiség szent ügyének védelmezésében (...) Engedjen az isteni Gondviselés és örök Szeretet sok és boldog új évet érni Főtisztelendőséged- nek és családjának, hogy akkor is küzdhessen a szent ügyért, amikor én már nem leszek.” A levél pontos keltezése ismeretlen, de valószínűleg 1892-1895 között küldhette. Sokat elárul a két tudós személyiség baráti kapcsolatáról többek közt, hogy amikor Schnitzer Ármin papi működésének 25. évfordulójára Komáromban ünnepséget rendeztek, Pap Gábor fontosnak tartotta, hogy ezen részt vegyen, annak ellenére, hogy éppen akkor zajlott a fővárosban a Konvent tanácskozása. Egynapi távolmaradását a Tisza Kálmán elnöklete alatt folyó tanácskozásról a következőképpen indokolta: „Ünnepeljük rabbink jubileumát, amelyen okvetlenül részt akarok venni.” Az 1882-es oroszországi zsidóüldözés ellen is felemelte szavát, a Komáromi Lapokban Komárom város emberségesen érző polgáraihoz címmel megjelent felhívásában adakozásra hívja fel a lakosságot (ő maga példával járt elöl) a zsidó menekültek megsegítése érdekében. Felhívása a német nyelvű sajtóban is megjelent, s hatására mindenfelől érkeztek az adományok. Pap Gábor püspök országgyűlési képviselő is volt, később a főrendiház tagja. E tisztségében a képviselőházban már az 1875- 78-as ciklusban javaslatot tett a zsidó vallás egyenlősítésére, a magyar református egyház 1892- 1895 között erőteljesen támogatta a zsidó vallás egyenjogúsításának ügyét. Pap Gábor már nagybetegen vett részt 1895-ben a törvényjavaslat megtárgyalásán, de ennek ellenére megvárta a szavazást is. Mint mondotta, nem teheti meg, hogy távol maradjon a szavazásról, már csak Schnitzer Ármin miatt sem. „Igen-je történelmi jelentőségűvé vált. A törvény- javaslatot 107 főrend elveti, ugyancsak 107 főrend törvénnyé emelni javasolta. Tehát szavazat- egyenlőség állott elő. A házszabály értelmében az elnök igenlő szavazata döntött. A recepció bekerült a magyar törvénytárba. Ha Pap Gábor nem adja le szavazatát, éppen az ő szavazat híján a javaslat elbukik” - úja Schweitzer József tanulmányában. Pap Gábor 1895-ben hunyt el. Halálával kapcsolatban a Komáromi Zsidó Hitközség 1895. november 3-án tartott Közgyűlésének jegyzőkönyvébe (507. o.) a következő sorokat jegyezték be: „Elnök jelenti, hogy Pap Gábor, a helybeli ev. ref. egyházközség lelkésze, a dunántúli egyház- kerület püspöke, kir. tanácsos, a főrendiház tagja, a nagytudomá- nyú egyházfő és legnemesebb emberbarát f. hó 2-én társadalmunk nagy fájdalmára megszűnt élni. Kérdezi, mennyiben óhajt a hitközség képviselőtestülete részt venni a megdicsőült nagy férfiú folyó hó 5-én történő temetésének gyászszertartásán. A jelentést fájdalmas részvét megnyilatkozása mellett tudomásul vétetvén kimondja a Közgyűlés, hogy a temetésen testületileg képviseli a hitközséget, koszorút küld a ravatalra és részvétét fejezi ki átirati- lag is a gyászoló családnak és az egyházközség gondnokságának.” Schnitzer Ármin 53 évet töltött Komáromban, ahová 1862-ben került. Kiváló szónok és nagy műveltségű tudós férfiú hírében állt. Negyvenéves papi jubileuma alkalmából a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, az ötvenéves jubileumkor pedig a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta. Amikor 1914. decemberében elhunyt, a Komáromi Lapok december 26-i számában a haláláról szóló hírben többek közt a következőket olvashatjuk: „Mély megilletődéssel vettük a hírt mi is, mert hisz Schnitzer Ármin, ki a közügyek terén szintúgy nagyarányú áldásos munkásságot fejtett ki, nemcsak egy hitfeleke- zetnek a halottja. Halottja ő mindazoknak, kik a becsületes munkásságot tisztelni tudják, halottja egész Komáromnak, mert hisz az az ötvenhárom esztendő, melyet körünkben töltött, hozzákapcsolta őt e város minden rendű és rangú lakosához.” A Komáromi Lapok 1914. december 30-i számában részletes beszámoltak temetéséről is: „A komáromi izraelita hitközség érdemekben gazdag, közmegbecsülésben állott tudós főrabbijának: Schnitzer Ármin dr.-nak elhunyta vármegyénk és városunk közönsége körében valláskülönbség nélkül a legmélyebb részvétet váltotta ki. E bensőséges részvét, impozánsan jutott kifejezésre a magas kort ért lelkipásztor temetésén, amelyen a gyászolók nagy tömege jelent meg, hogy a halottól búcsút vegyen. A részvétnek nagyarányú megnyilatkozása mutatta azt az alig pótolható veszteséget, amely Schnitzer Ármin dr. elmúltával a komáromi izraelita hitközséget érte s azokat a fájdalmas érzéseket, amelyek e város lakosságának lelkében felekezeti különbség nélkül meg- rezdültek.” Napjainkban, amikor ismét kísért a sötét múlt, egyre erősödik az antiszemitizmus, nő a holokauszttagadók, valamint a szélsőséges eszméket terjesztő csoportosulások száma - köztük olyanoké is, amelyek éppen a kereszténység nevében terjesztik a gyűlöletet, ezáltal éppen a keresztény eszmét járatva le és csúfolva meg -, különösen fontos a keresztény-zsidó párbeszéd szorgalmazása. Nem kevésbé fontos és sürgető a politikusok és közjogi méltóságok, valamint a keresztény egyházak képviselőinek nyílt állásfoglalása, a beteges eszmék és azok terjesztőinek nyüt elutasítása. Mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy Pap Gábor személyében a 19. században egy olyan kiváló református tudós és humanista tevékenykedett, aki a napjainkban szélsőséges nézeteket vallókkal szemben a keresz- t(y)én(y)séget nem kirekesztő, hanem a testvéri szereteten és tolerancián alapuló eszmének tartotta, s ebben a szellemben cselekedett egész életében. Pap Gábor református püspök és Schnitzer Ármin komáromi főrabbi példamutató barátsága A keresztény-zsidó párbeszéd fontossága A közelmúltban jelent meg Gilbertus Crispinus Egy zsidó és egy keresztény disputája a keresztény hitről című kis kötete a budapesti Jószöveg Műhely Kiadó gondozásában (Dér Katalin fordításában, előszavával és jegyzeteivel). L. JUHÁSZ ILONA Pap Gábor síremléke a komáromi református temetőben (A szerző felvétele)
