Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-21 / 269. szám, szombat
8 Kultúra UJSZO 2009. NOVEMBER 21. www.ujszo.com RÖVIDEN Kitüntetés Juhász R. Józsefnek Juhász R. József költő-performer, az érsekújvári K 49 Galéria alapító igazgatója a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült. A kitüntetést Gémesi Ferenc, a Miniszter- elnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára november 20-án Budapesten adta át Juhász R. Józsefnek, (ú) Werner Herzog a Berlinale zsűrielnöke Berlin. Werner Herzog német filmrendező lesz a 2010-es berlini filmfesztivál zsűrijének elnöke. Dieter Kosslick, a Berlinale igazgatója csütörtöki bejelentésében örömét fejezte ki, amiért a „rendkívüli filmrendező” éppen a hatvanadik évébe lépett fesztivál zsűrijét vezeti. A 67 esztendős filmes a német filmművészet kiemelkedő alkotója, a hatvanas-hetvenes évek német filmes újhullámának egyik vezéralakja volt, s fél évszázados pályafutása során több mint ötven filmet készített. Herzog legfontosabb munkái közé sorolják a Woyzeck, a Nosferatu, az éjszaka fantomja és a Fitz- carraldo című mozijait, amelyeket rendre kedvenc színészével, Klaus Kinskivel forgatott. A 60. Berlinalét 2010. február 11. és 21. között rendezik meg. (mti) Zenei műhely Borbély Mihállyal Dunaszerdahely. A Na'conxypan Polgári Társulás zenei műhelyeinek célja, hogy a fiatal zenészeknek segítséget nyújtson új zenei irányok megismeréséhez és zenei elképzeléseik megvalósításához. A foglalkozásokra mindig egy, az adott zenei területen elismert zenészegyéniséget hívnak meg, az ő vezetésével folyik a közös munka. A foglalkozás végére általában elkészül egy produkció, amelyet, ha lehetőség van rá, közönség előtt is bemutat az alkalmi társulás. Ilyen jellegű foglalkozás az Are You FREE? zenei fesztivál ideje alatt zajlott Tóth Viktor magyarországi fiatal szaxofonos vezetésével. A mostani műhely a népzene - világzene területére visz el Borbély Mihály vezetésével. A workshop helyszíne a Csallóközi Múzeum, Sárga Kastély, időpontja pedig november 21-22. A zárókoncert vasárnap 18 órakor kezdődik, (ú) Márai Sándor-kiállítás Caracasban Budapest/Caracas. Dél-Amerika negyedik országába, Venezuelába érkezett a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Márai Sándor íróról, életéről, munkásságáról szóló magyar-spanyol nyelvű utazó kiállítása. A tárlat a caracasi Nemzeti Könyvtárban látható. Mészáros Tibor, a PIM munkatársa, a Márai-hagyaték kezelője elmondta, hogy tavaly júniusban az Argentínai Magyar Hétre állította össze a tárlatot, amely fotókból, dokumentumokból áll, és átfogó képet ad az hó munkásságáról. Buenos Aires után a kiállítás megjárta Chilét és Kolumbiát is. A tárlatot a tervek szerint további latin- és középamerikai államok fogadják be, mert - mint Mészáros Tibor fogalmazott - Márai Sándor könyvei minden képzeletet felülmúlóan népszerűek a spanyol anyanyelvűek körében, (mti) Ezen a hétvégén még megtekinthető Lovas Ilona Munkácsy-díjas budapesti képzőművész S.O.S című kiállítása a somorjai zsinagógában (Somogyi Tibor felvétele) Nemcsak kiváló író - meséidnek sem utolsó (Képarchívum) Arnošt Lustig új könyve írótársairól és barátairól szól a humor, az irónia és a szarkazmus hangján Hrabal, Kundera és a többiek Regényeivel, elbeszéléseivel, esszégyűjteményeivel, 1962-től megjelent több mint húsz kötetével Arnošt Lustig a legjelesebb cseh írók egyike. Magyar fordításban eddig csak egyetlen műve, a Halott madarak vidám éneke jelent meg. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nevét sokkal inkább a cseh film lelkes hívei ismerik. Ó írta Zbynék Brynych Transzport a paradicsomból című rendezésének forgatókönyvét, majd Jan Némec munkatársa volt Az éjszaka gyémántjaiban és Antonín Moskalyké az ugyancsak legendás Dita Saxo- vában. Arnošt Lustig (1926), a csehek Kertész Imréje írásaiban a csehországi zsidóság sorsát ábrázolja a német nemzetiszocialista uralom alatt. A negyvenes évek első felében előbb a terezíni gettóba, onnan pedig az auschwitzi, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba vitték. Szabadulása filmbe illő: 1945 áprilisában megszökik a Dachau felé tartó halálvonatról. Később részt vett a prágai felkelésben, majd azokat segítette, akik hazájukat elhagyva Izraelbe menekültek. Ő maga az Egyesült Államokat választotta, 1968-ban Washingtonban telepedett le. 2003-ban költözött vissza Prágába, de még ma is tanít kinti egyetemeken. Ima Katerina Horo- witzért című novellájával rangos amerikai irodalmi díjat nyert. Most megjelenő könyvében - amelynek egyszerű címet adott: írókról - kollégáiról és barátairól ír nem kevés humorral és iróniával, helyenként szarkazmussal, ám mindvégig nagy adag bölcsességgel és megértéssel. Bohumil Hrabalt egy közös amerikai meghívásuk történetével állítja az olvasók elé. „Külföldi útjaink során lettünk barátok. 1963-ban Amerikában jártunk, mert az Egyesült Államok és Csehszlovákia között létezett egy szerződés évente száz művész cseréjéről. Hozzánk írók, festők és drámaírók jöttek, Amerikába pedig mindig száz államvédelmis ment. Amerika aztán bejelentette, ennek nincs értelme, mit tudnak a titkos rendőrök kinyomozni a Niagara vízesésnél - így később már csak ötven rendőr és ötven művész utazott. A Niagarához mentünk mi is, amikor Hrabal azt mondta, két cseh állampolgárról tud, akik megpróbálták legyőzni a vízfalat, mindketten meghaltak. És hogy ő lesz a harmadik - az ő rekordja majd abból áll, hogy levizeli a Niagarát. Lift vitt bennünket a vízesés mögé. Hrabal kigombolta a köpenyét, aztán a nadrágját, és előhalászta maximálisan összezsugorodott, fagyos és lilává vált férfiasságát, s szembeszállt a Niagarával. Én meg követtem. De nem vette észre azt a harminc kanadai tanítónőt, akik a lehető legközelebb akartak kerülni a vízesés hátsó falához. Ő csak azzal volt elfoglalva, hogy legyőzze a Niagarát, és a végén ki is facsart magából pár cseppet.” Milan Kunderához, a Párizsban élő cseh íróhoz évek óta szoros barátság köti Lustigot. Mint meséli: már a kezdet kezdetén rokonszenvesnek találta, imponált neki, ahogy a cseh kérdésről gondolkozott, sőt egyenesen Masarykhoz hasonlította őt. „Meglátogatott Amerikában, eljött az egyetemre, a szemináriumomra, majd azt mondta, hogy nagyszerű életem van, mert úgy taníthatok, ahogy és amit akarok, és azt, ami érdekli a hallgatókat. Ha én is így tanítanék, jegyezte meg, azt mondanák, menjek és tanítsak tiszta filozófiát. Égyütt voltunk egy alkalommal egy Ke- let-Európáról szóló konferencián Philadelphiában. Azután jöttünk össze A. J. Liemnél, aki ebédre hívott meg bennünket, ami végül nem volt más, mint egy fazék főtt rizs. És hogy mindegyikünkkel beszélgetést készít az Amerika Hangjának - mondta, és hogy a sorrendet a születési dátumunk határozza meg, s a legidősebbel kezdi. Ott volt Skvorecký, Kohout... És Liem név szerint szólított bennünket. Kundera. Ő a legfiatalabb. Én meg is kérdeztem, hogy Kundera a legöregebb?, mire Liem azt felelte, ha már elkezdték, akkor befejezik. Röviden: őt csak Müan Kundera érdekelte. Kunderával most már rég nem láttuk egymást, hiányzik is nekem, szerintem remek ember. Tudom, hogy titokban utazgat haza. Nemrég telefonált egy barátjának. »Te vagy az, Milan?« Mire ő: »Ne szólíts a nevemen!« Gondolom, más lenne a helyzet, ha itthon élne. Végül is nincs párja. Mesélte egyszer, hogy abban az utcában lakott Párizsban, ahol az író Romain Gary is lakott. Kutyasétáltatásaik során éveken át találkoztak anélkül, hogy egyetlenegyszer szót váltottak volna. Aztán Romáin Gary meghalt, és Milan sajnálta, hogy nem beszéltek. De ez is jelzi, hogy Kunderának nagyon erős belső tartalékai vannak, és a környezet nem olyan fontos számára.” Václav Havelről is külön fejezet szól a könyvben. „Beszéltem vele arról az ellentétről, amely közte és Milan Kundera között feszült. Szerettem volna, ha megbékélnek. Évekkel ezelőtt mondta Havel, hogy járt nála Párizsban, és mindent elegyengetett. Havel számára szórakoztató, hogy egy személyben király és udvari bolond is lehet. Köztársasági elnök volt, de ezzel együtt még mindig büszke arra is, hogy egykor díszletmunkásként dolgozott, ez rokonítja Hraballal, aki azt mondta, hogy ez felér pár szemeszter filozófiával. Államfőnek lenni, ugyanakkor megmaradni annak, aki volt, nem lehetséges. Egyszer mondta, hogy ha már nem lesz elnök, ugyanolyan lesz a szótára, mint nekem. És azt is mondta, hogy képzeld el, hogy ott vagyok tizenhat diplomatával, és az egyikre rámosoly- gok, mindent elrontok, mert a többiek ezt úgy veszik, mint egy hadiállapot bejelentését. De ha már nem leszek elnök, sokkal szabadabb leszek. Sokkal szabadabb nem lett, olykor-olykor azonban feléled benne a díszletmunkás, aki hasonlít egy kicsit a bohócra. Közben még mindig ő az ország legerkölcsösebb embere - a morál egyet jelent számára a levegővel. Természetesen ő is tud tévedni, de mindent tiszta szívvel csinál. Havel nem Isten, csak egy jelle- mes ember, s vak, aki ezt nem látja.” Ludvík Vaculíknak, a Cseh álmoskönyv szerzőjének egyéniségét egy rövid kis történettel eleveníti meg. „Találkoztam vele a villamos- megállóban és kérdezem, hová megy. Azt felelte: »Énekelni, gyere velem.« A bársonyos forradalom után a családommal együtt meghívott ebédre, és desszert helyett egy erotikus tartalmú dalt szolgált fel. Valami olyat énekelt, hogy: »Olyan vagyok, mint a madár, ki röptében... s már tovább is száll.« Hasonlít egy kicsit a sünre - van benne irónia, becsületes, bátor. Kettős egyéniség. Más egy találkozás során, és más, ha ír valakiről. Rólam megjegyezte: Lustig, ő mindent tud... Ezzel azt mondta: »Ne törődj Lustiggal, azt se vedd komolyan, amit hallasz tőle...«” Pavel Kohoutot, a külföldön is elismert, sokáig Bécsben élő, prágai drámaírót még száz év múlva is idézni fogják, vélekedik Arnošt Lustig, bár döntései, lépései miatt még ma is sokan kritizálják. „Szent Ágostonnak is voltak bűnei, és a szemére veti valaki? Sokkal fontosabb, hogy mi lett belőle. Kohout megőrizte a tehetségét, elnézést kért, és megbékélt ifjúkori hibáival. Nem ő volt az egyetlen, emberek milliárdjai léptek a kommunisták soraiba abban a hitben, hogy ők az emberiség nagy reménységei. Senkit nem jelentett fel, nem vert és nem ölt meg. Tévedései meglehet nem voltak teljesen fájdalommentesek azok számára, akiket Kohout nem is ismert, ám a legigazságosabb író mégiscsak a saját lelkiismeretünk.” Kiváló író? Arnošt Lustig mesélőnek sem utolsó. Új könyve remélhetőleg a magyar olvasók táborában is lelkes fogadtatásra lel.
