Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-20 / 268. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 20. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KÁRPÁTALJA Ukrajna függetlenné válása óta a napokban fordult elő először, hogy az állami televízió egyes csatornája nyíltan magyarellenes műsort sugározzon, gyakorlatilag szeparatizmussal vádolvamegakárpátal- jai magyarságot és Budapestet - írta a beregszászi Kárpátalja hetilap. A kiadvány szerint az Ukrajnára leselkedő veszélyek: a magyar irány címmel múlt szerdán sugárzott adás általános felháborodást és értetlenséget váltott ki a kárpátaljai magyarság körében. A YouTube internetes videomegosztóra is felkerült félórás összeállítás az Ukrajnában hivatalosan el nem ismert ruszinságot is támadja, de középpontjában a kárpátaljai magyarok állnak - olvasható a cikkben, (mti)- Bezzeg a kommunizmus idején csak a vándormadarak szánhattak ilyen szabadon nyugatra! (Peter Gossányi rajza) „Nem helyénvaló azzal riogatni a lakosságot, hogy az új influenza embert öl. Ez butaság, és nem igaz." Pandémiahisztéria Emlékszik még valaki a madárinfluenzára (H5Nl)?Hol van már a tavalyi hó! S íme, nyakunkon az újabb vírus, az eleinte sertésvírusnak becézett (H1N1) kórokozó. Pontosabban: A (H1N1) vírus. Vele együtt ismét megjelent a sosem tapasztalt hisztéria. KÖVESD1 KÁROLY A négyévi pánikra most rádobtak néhány iapáttal, mondván, ez az új vírus a legmegátalkodottabb a világon, mert a hagyományos emberi vírus, a madárvírus és a sertésvírus keveréke (hogy hol tudott mindez találkozni?), s nem tudni, hogyan mutálódik, mekkora méretű tömegjárványt okoz. Nos, a tömegjárvány bejött, a szomszédos Ukrajnában már másfél millió a beteg, s talán már egy európai ország sincs, ahol ne lenne fertőzött ember. Csak éppen senki nem tudja megmondani, mennyi ebből a HINl-gyel és mennyi a szokványos vírussal fertőzött beteg. A statisztika korántsem olyan riasztó, mint hinnénk. Általános orvosi vélemény, hogy a „klasszikus”, szezonális influenza sokkal veszélyesebb, és több áldozatot követel. Mégsem múlhat el híradás, nem jelenhet meg újság anélkül, hogy ne mutogatna egy-egy újabb esetre. Ha valamilyen komplikációban meghal egy beteg, azonnal H1N1- et kiáltanak. Összeesküvés-elméletek Az oltatni, nem oltatni kérdések kapcsán annyi lánclevél, mail és video kering az interneten, hogy beleszédül az ember. Kutatók és politikusok nyilatkoznak egymásnak ellentmondva, genetikusok és háziorvosok, kompetens és laikus „tudorok” kiabálnak át a kerítésen egymásra. Elharapóztak az emberiség fertőzését vizionáló, pánikkeltő elméletek. A legmegdöbbentőbb, hogy a pandémia hátterében a vírus gyógyszergyártók általi tudatos terjesztése áll, hogy emberek milliói kapják meg a betegséget. A leg- hagymázasabb elmélet szerint világuralomra törő emberek és szervezetek csoportjának (WHO, kormányok, gyógyszergyártók, néhány milliárdos) érdekében áll a népirtás, de legalábbis az oltóanyagba „becsempészett” nanochipek emberi szervezetbe juttatása, amivel ellenőrizni és manipulálni lehet a tömegeket. Már feljelentések is voltak ez ügyben. Apolitikusokfelelőssége Kétségtelen, hogy minden vírus veszélyes, de elgondolkodtató, Európa országaiban hogyan viszonyulnak a megelőző oltáshoz. A franciák 76 százaléka elutasítja az oltást, pedig az egészségügyi miniszter ott is a tévékamerák előtt szurkáltatta meg magát. A németek - akik szeretik magukat beoltatni a szokványos influenza ellen - többsége szintén elutasítja az oltást. Ehhez talán hozzájárult az a botrány is, amely azért pattant ki, mert a „tömegeknek” más oltóanyagot szántak, mint a minisztereknek, parlamenti képviselőknek, a hadseregnek stb. A kedélyek csillapítására Angela Merkel kancellár sietett a szokványos Pandemix vakcinával beoltatni magát. Románia Amerikából rendelt oltóanyagot, az ottani gyártó azonban nem hajlandó semmiféle garanciát vállalni a vakcinára, ezért a román állam nem akarja aláírni a szerződést. Szlovákiával hasonlót tapasztalunk. „Négy évvel ezelőtt az egész világot hatalmába kerítette a hisztéria a madárinfluenza miatt. Orvosként tartózkodóan figyeltem a dolgot, és úgy tűnt, az antivírusgyár- tók által kiváltott mediális lufiról volt szó, hiszen senki sem vásárolta a termékeiket - nyilatkozta David Rath, az előző cseh kormány egészségügyi minisztere. - Az idő engem igazolt. Hol van ma a madárinfluenza? A történelem 99 százalékban megismétlődik az új vírussal is. A kormányok engednek a nyomásnak, milliárdokért megvásárolják a vakcinákat, amelyek aztán lejárnak és az égetőkbe kerülnek.” Dana Ju- rásková, jelenlegi cseh egészség- ügyi miniszter: „Nem helyénvaló azzal riogatni a lakosságot, hogy az új influenza embert öl. Ez butaság, és nem igaz. Az új influenza továbbra is banális betegség, amelyet meg lehet előzni a szokásos gyakorlattal, amelyet minden polgár ismer és kipróbált.” A csehek mégis megvásároltak egymülió vakcinát, ami - lévén szó két oltásról - félmillió embernek elég. A gyártótól azonban nem kaptak garanciát az esetleges mellékhatásokra, azt az állam kénytelen magára vállalni. A szérumért 220 millió cseh koronát fizetnek. Ewa Kopacz lengyel egészség- ügyi miniszternek hasonló aggályai vannak, ráadásul a lengyel minisztérium jogi osztálya legalább húsz kivetnivalót talált az előkészített gyógyszervásárlási szerződésben. Mint mondta: ő a lengyel emberek érdekeit szolgálja, nem a gyógyszergyártókét. Milyen gyógyszeripari termék az - tette fel a kérdést a miniszter -, amelyet titok övez? A gyártók kötelesek lennének nyilvánosságra hozni a mellékhatásokat. Internetes honlapjaikon büszkén hirdetik a szérumot, de egyiken sincs szó a mellékhatásokról, még olyanról sem, mint egy enyhe bőrpír! Minden évben egy- müliárd ember betegszik meg szezonális influenzában világszerte, és nem két-három éve, hanem régóta! Mégsem jelentettek be világ- járványt emiatt. Pedig a szezonális influenza veszélyesebb, mint a sertésinfluenza, mondja a miniszter, több halálesettel, súlyosabb komplikációkkal jár. Ewa Kopacz szerint „a lengyel nép világosan meg tudja különböztetni az igazságot a hazugságtól, és az objektív helyzetet attól, ami csakjáték”. Titkolózás és biznisz A magyar állam és a gyártó közti szerződés anyagi vetülete mellett máig nem publikálták a gyógyszer összetételét, várható mellékhatásait. Pedig ettől félnek a legtöbben. Kökény Mihály, a magyar ország- gyűlés egészségügyi bizottságának elnöke a magyar vakcinagyártó tulajdonosi hátterére kíváncsi újságíróknak azt felelte, az üzleti titok. Az országos tiszti főorvos ennél is tovább ment: szerinte a gyógyszer- gyártó stratégiai cég, ugyanolyan elbírálás alá esik, mint egy fegyvergyár. Magyarán: a közjó, a nyilvánosság és a tájékoztatás elve nem vonatkozik rá. Magyarországon egyébként az oltóanyag körüli csatározás is politikai síkra terelődött: a közvélemény-kutatások eredményei azt mutatják, hogy a szocialista párti szavazók oltáspártiak, míg a fide- szes tábor oltásellenes. (Emellett sokan állítják, hogy a gyógyszerlobbiban az ellenzéki Fidesz épp úgy érdekelt, mint a kormánypárt, ezért nem ellenzi olyan vehemensen az oltást, csak a szérum árát kifogásolja.) Ilyen abnormitás más országban nem tapasztalható. A magyar egészségügyi szervek azt állítják, a lakosság 60%-át kellene beoltani az új szérummal (a csehek 5%-nak vettek szérumot), hogy elkerülhető legyen a tömeges megbetegedés. Egy kis számjáték: Magyarországnak tízmillió lakosa van, és hatmillió vakcinát gyártottak le, tehát pontosan kijön a 60%. Magyarországon már elkezdték az oltóközpontok felállítását. Nem kell elsietni Párom néhány éve beoltatta magát influenzavírus ellen. A mellékhatások meggyőzték róla, hogy többé ne tegye. Még aznap közel negyvenfokos láz, hihetetlenül erős rosszullét verte le a lábáról. Igaz, másnapra rendbe jött. Az orvosok erre lakonikus egyszerűséggel azt mondják, az oltás mellékhatása, amely nem mindenkinél jelentkezik, és nem mindenkinél nyilvánul meg egyformán. Ez csak a szervezet azonnali reakciója. A hosszú távú mellékhatásokról szinte csak mendemondák keringenek. A laikusok is tudják, hogy egy- egyúj gyógyszer kikísérletezéséhez évekre, sőt egy-két évtizedre van szükség, ha minden várható mellékhatást vizsgálni akarnak. A hisztéria miatt sebtiben legyártott vakcinák milliói személy szerint enyhe borzalommal töltenek el, s ha csak tehetem, elkerülöm őket. A vírus legjobb ellenszere maga a higiénia, a gyakori kézmosás, a természetes vitaminok (gyümölcs, zöldség), a napsütés, az immunrendszer „szinten” tartása. S ha mégis ágynak dönt a vírus, legjobb kiizadni, kiégetni a szervezetből. Ezt már a dédszüleink is tudták, akiknek nem volt oltóanyaguk. Vagy jusson eszünkbe az antibiotikumok példája. Az ötvenes évektől tömegével írták fel az orvosok, ha kellett, ha nem, akár egyszerű megfázásra is (amit nem gyógyított). Az eredmény: generációk lettek rezisztensek vagy allergiásak. Tehát nem mindig érvényes a mondás, hogy a puding próbája az evés. KOMMENTÁR Kölöncünk a kapitány S1DÓH. ZOLTÁN Ahogy romlik az ország gazdasági helyzete, úgy bukkannak sorra elő a válságra adott pótmegoldások. A méregdrágán működő állami szociális vállalatok biztosan zsákutcát jelentenek. Az alkotmányosság kereteit feszegető, a stratégiai vállalatokról szóló törvény alig leplezetten az államosítás útját egyengeti. A hazai munkaadók szövetsége éppen tegnap vázolta fel, hogy az állam - ha huncutkodni akar - hogyan lehetetlenítheti el az általa kiszemelt cégeket, hogy aztán megmentőként rátegye a kezét a korábban jól működő társaságokra. Inkább nem adunk tippeket, nehogy egy túlbuzgó minisztériumi hivatalnok esetleg tálcán kínálja fel felettesének a mentőövnek látszó, ám a cég bukását jelentő trükkös módszereket. Az ötletbörze működtetői legújabban pedig az adóemelés lebegtetésével tesztelik a közhangulatot. Azt ugyan Robert Fico miniszterelnök nyomatékosan kijelentette, hogy a 2010-es parlamenti választásokig biztosan nem változik az adórendszer (ez csak részben igaz, hiszen jövőre az elmúlt évektől eltérően nem emelik a jövedelemadó adómentes részét), viszont az urnák lezárását követően bármi megtörténhet - pláne, ha a Smer túlságosan fölényesen nyer. „Teljesen legitim az a kérdés, hogy nö- velhetőek-e az adóterhek Szlovákiában” - olvasható a pénzügyminisztérium keretén belül működő Pénzpolitikai Intézet legfrissebb tanulmányában. Szép kérdés, s bizonyára a Fico- csapat már most tudja vagy legalább sejti a választ. Szinte mérget vehetünk arra, hogy 2010 második felében a közbeszédet uralni fogja az osztalék újbóli megadóztatásának, vagy az úgynevezett monopolhelyzetben levő vállalatok extraadójának kérdése. Ha az állam kasszája üresen kong, akkor bizony orvosolni kell a helyzetet. Ilyenkor az állam adósságának növelése mellett a legkönnyebb a terhek tetézése, azonban a legkönnyebb megoldás sokszor a legrosszabbnak számít. Ennél jóval macerásabb a tartalékok feltárása, a csöpögő pénzcsapok elzárása. De hogyan zárják el a pénzcsapokat, ha egyszer olyan jól megy a baráti vállalatok számára kiírt tendereztetés? Emellett folyik az önáltatás, annak hirdetése, hogy jövőre az európai uniós forrásokból tömjük be a tátongó lyukakat. Ez ugyan jól hangzik, az viszont kevésbé, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra számunkra elkülönített keretből eddig csupán a tetemes összeg 2 százalékát tudtuk lehívni. Pompás gazdasági hátszélben, dagadó vitorlákkal könnyű volt a Fico-kormány számára eljátszani a bőkezű mecénást. Most viszont a világgazdasági válság örvénylő vizeire jutottunk, Szküllák és Kharübdi- szek között hánykolódunk, s ahelyett, hogy kidobnánk a fedélzetről a felesleges terheket, a kapitányi hídon a legjobban evezők, húzók további terheléséről szőnek terveket. Nem véletlenül, hiszen az igazi tehertétel maga a kapitány. JEGYZET Hol van az ellenzék? MARSOVSZKY Ml KÓS Ugyan még előttünk áll a megyei választások második fordulója, azt már most tudjuk, hogy megint csak győztesek lesznek, vesztes egy szál se. A mandátumot szerző képviselők és megyei elnökök eddigi munkájuk elismeréséről és pártjuk - ha nem független képviselők - stabil támogatottságáról beszélnek majd. Ha valaki az orruk alá dörgöli, hogy elértek már jobb eredményt is, akkor masszív ellenkampányt és ki tudja, milyen elemi erőket emlegetnek. Még a választások egyik nagy vesztese, a KDH pártelnöke is örült az 51 mandátumnak, noha négy évvel ezelőtt még 87 volt az 51. Sokunkat elszomorítja, hogy a jelenlegi ellenzék mennyire pozitívan interpretálja az eredményeket, ezzel teljesen elaltatva a most távol maradt potenciális szavazóikat. Ha legalább egy pártelnök kimondta volna Gyurcsány Ferenc volt magyarországi miniszterelnök mára szállóigévé vált mondatainak finomabb változatát - Elrontottuk! Nem kicsit. Nagyon. -, akkor talán érezhetné a mostani választásokat igno- ráló szavazók egy része, hogy mégis el kellett volna menni. Sajnos a felvetés érvényes a minket leginkább érdeklő két magyar pártra is. A probléma ugyanis már ott elkezdődik, hogy kettő, vagy egy, vagy másfél, vagy ki tudja mennyi az annyi. Nagyon látványos magyarázat az MKP-tól a 40:2 (MKP:Híd) mandátumarány, de ha szerintük csak egy magyar párt van Szlovákia politikai palettáján, akkor egy kicsit érthetetlen a viszonyítás. Tetszetős értelmezés érkezett a Híd háza tájáról is, mert ugye egy új pártról van szó - noha ismeretlen arcokat nem igazán látunk-, így az eredmények buzdítóak. Talán sokunk számára érthetetlen, miért nem lehet kimondani: a mostani megyei választásokon vereséget szenvedett az ellenzék, ezen belül az egész szlovákiai magyarság. És ha már leszűkítettük a kört, szűkítsük még egy kicsit. Mi van, ha létezik Szlovákiában egy magát magyar nemzetiségűnek valló és érző réteg, amelyet nem szólít meg az MKP és Duray Miklós politikai kultúrája, de amely nem tud mit kezdeni a magát egyelőre ide-oda soroló, és frázisokat használó Híddal sem. Nem lehet, hogy pont ők maradtak távol?
