Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)

2009-11-03 / 254. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 3. Vélemény És háttér 5- Borzalmas éjszakám volt! Azt álmodtam, hogy a parlament megszavazta a költségvetést. (Peter Gossányi rajza) A francia állampolgárság megszerzésére több lehetőséget adnak a jogszabályok Kettős állampolgárság III. FIGYELŐ Generációs ellentét Húsz évvel a vasfüggöny le­omlása után éles generációs el­lentét alakult ki abban, miként látják az emberek Európa volt kommunista országaiban a demokrácia és a kapitalizmus irányába való elmozdulást - ál­lapította meg egy amerikai felmérés. Akik nem sokkal a berlini fal eltűnése előtt vagy után születtek, nagyobb arány­ban fogadják el a többpárti po­litikai rendszer és a piacgazda­ság felé tett lépéseket, mint az idősebb generációk. A wa­shingtoni Pew Research Cen­ter kilenc közép- és kelet-euró­pai országban szondázta meg a közvéleményt kutatási prog­ramjában, összevetve az eredményeket az 1991-es ha­sonló felméréssel. Az új vizsgá­lat általános visszacsúszást tárt fel a demokrácia és a kapita­lizmus elfogadása tekinteté­ben a vizsgált országokban és egyes országokban - például Bulgáriában és Ukrajnában - jelentős visszaesést mutatott ki. A megkérdezettek közül többen nyilatkoztak elégedet­ten az életükről, mint az 1991-ben megkérdezettek. Lengyelországban a felmérés­be bevontak 44%-a mondta magát idén elégedettnek, szemben az 1991-es 12%-kal. Bulgáriában és Magyarorszá­gon az idén kérdezettek 15%-a elégedett, míg nyolc éve 4, il­letve 8%-uk. Több olyan or­szágban is, amelyben megfi­gyelhető ez a javulás, a válasz­adók többsége azt is mondta, hogy az emberek rosszabbul élnek, mint a kommunizmus­ban. Ukrajnában a megkérde­zettek 62%-a ítélte úgy, hogy az emberek rosszabbul élnek. Oroszországban 45% volt ezen a véleményen, szemben azzal a 33%-kal, amely szerint jobb az átalakulás óta jobb az élet. 1991 -ben a legtöbb vizsgált or­szágban kis különbség mutat­kozott csak a generációkközött az elégedettségi válaszokban. Lengyelországban a 18-29 évesek 13%-a, a 65 év fölöttiek 15%-a mondta, hogy elége­dett. A 2009-es válaszok a leg­több országban generációk kö­zötti szakadékot mutatnak; például a lengyel fiatalok fele mondta azt, hogy elégedett a helyzetével, szemben a 65 év felettiek 29%-ával. Élesebb a nemzedékek közötti ellentét Oroszországban (60% 27-tel szemben), de a többi nyolc or­szágban is. Eltérést mutat a ku­tatás a kilenc ország közt a vá­laszadók demokráciával kap­csolatos nézeteiben. A magya­rok kétharmada úgy véleke­dett, a szólásszabadság joga nagyon fontos, az oroszoknak csak 37%-a. A bolgárok több mint 60%-a fontosnak mondta a tisztességes választásokat, míg a litvánoknak csak 39%-a. Oroszországban az eredmé­nyek a nacionalizmus és a bi­rodalmi tudat erősödéséről ta­núskodnak. A többi volt kelet- és közép-európai kommunista országban jelentősen eltérnek a vélemények Oroszország po­litikai befolyásáról. Az ukrá­nok 46, a bolgárok 45%-a jó­nak tartja, a lengyeleknek csak 18, a magyaroknak 15%-a ért ezzel egyet, (mti) Nemigen van két egyforma eset a kettős állampolgár­ság ügyének kezelésében a világ országaiban. Most azt elemezzük, hogyan áll eb­ben a kérdésben Oroszor­szág, Ausztria, Németor­szág és Franciaország. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A Szövetségi Törvény az Ál­lampolgárságról értelmében az orosz állampolgároknak lehet bármely más állam állampol­gársága is, külföldiek pedig elvben felvehetik az orosz ál­lampolgárságot. Az orosz állampolgárság megszerzése azonban rendkívül hosszadalmas eljárást igényel, amelynek feltételeit igen nehéz teljesíteni még azoknak is, akik orosz nemzetiségűek és az egy­kori szovjet köztársaságokban élnek. „Könnyen” csak bizonyos esetekben szerezhető orosz ál­lampolgárság, nevezetesen, amikor bizonyos területeken az orosz hatóságok politikai okok­ból könnyebben adnak állam- polgárságot az ezért folyamo­dóknak: például a Krímben, amely körül rendszeresen fel­lángol a vita Ukrajnával, vagy Dél-Oszétiában, ahol a tavaly augusztusi grúz-orosz konflik­tusban az ott élő orosz állam­polgárok védelme vált az orosz beavatkozás egyik fő indokává. Az állampolgárságról szóló törvény kimondja azt is: akik­nek kettős állampolgárságuk van, azokat Oroszországban ki­zárólag orosz állampolgárként kell kezelni, lévén az állampol­gárság fogalma egységes. így az illetők Oroszországban része­sülnek minden kedvezmény­ben, például nem adhatók ki más államok megkeresésére függetlenül attól, mit követtek el, megkapják a szociális jutta­tásokat, de vonatkozik rájuk minden egyéb előnyös és hát­rányos jogszabály is. Ausztriában alapesetben ki­zárt a kettős állampolgárság le­hetősége: aki osztrák állampol­gárságot kap, annak le kell mondania eredeti állampolgár­ságáról, és fordítva. Kivételt csak rendkívüli esetben tesz­nek. Az első esetben, vagyis honosítás esetében a szabály alól kivételt jelenthet, ha az eredeti állampolgárság szerinti ország joga nem engedi meg a lemondást. Hasonlóképp, ha egy osztrák állampolgár külföl­di állampolgárságot kap, le kell mondania osztrák útleveléről. Általános esetben kivételt ez alól „különleges teljesítmény” vagy „különleges állami érdek” alapján tesznek. Egy származás szerinti osztrák állampolgárnál valamivel enyhébbek a feltéte­lek, különleges családi helyzet­re hivatkozva is kérheti osztrák állampolgársága megőrzését. Ausztriában az állampolgár- sági ügyek a tartományi ható­ságok hatáskörébe tartoznak, s a bíróságok minden egyes ese­tet külön vizsgálnak meg. Németország sem ismeri el a kettős állampolgárságot. A né­met jogrend szerint az ország­ban letelepedő külföldiek csak akkor kaphatnak német állam- polgárságot, ha lemondanak előző állampolgárságukról. A kettős állampolgárság megszerzése csak kivételes ese­tekben lehetséges. Kettős ál­lampolgárságot kaphat egy né­met állampolgár által örökbe fogadott idegen állampolgár. Ez azonban csak akkor érvényes, ha az örökbefogadás kérésének időpontjában a gyermek még nem töltötte be 18. életévét. A kivételes esetek közé tar­toznak azok a németek is, akik házasság révén automatikusan megszerzik házastársuk állam- polgárságát. Ők megőrzik né­met állampolgárságukat is. Ket­tős állampolgárságuk lehet azoknak a gyermekeknek, akik vegyes házasságban születnek. A kettős állampolgárság ki­terjesztése több éve vita tárgya Németországban. Egyes véle­mények szerint az idegenelle- nesség csökkenésének eszköze lehet. A lakosság többsége ked­vezően ítéli meg a kettős ál­lampolgárság bevezetését a Németországban élő és honosí­tást óhajtó külföldiek számára. A bevándorlók jogaiért küzdő szervezetek régóta sürgetik, hogy kettős állampolgársága legyen minden olyan személy­nek, aki bevándorlók gyerme­keként születik. A német ál­lampolgársági törvény szerint a bevándorlók Németországban született gyermekei születésük­től fogva német állampolgárok, nagykorúvá válásukkor dönt­hetnek arról, megtartják-e a német állampolgárságot, vagy szüleik származási országának állampolgárai lesznek. Franciaország engedélyezi a kettős állampolgárságot, de nem tesz különbséget a francia állampolgárság, illetve a kettős állampolgárság megszerzése között: a hatóságok arra fi­gyelmeztetik a kérelmezőket, hogy a származási országukban kell érdeklődniük arról, meg­tarthatják-e a francia mellett a másik állampolgárságukat. A francia állampolgárság megszerzésére több lehetőséget is adnak a hatályos jogszabá­lyok. Származási alapon min­den olyan személy kérhet fran­cia állampolgárságot, akinek születésekor egyik szülője fran­cia állampolgár volt. Franciaor­szágban született külföldi ál­lampolgárságú személy abban az esetben folyamodhat állam- polgárságért, ha legalább az egyik szülője is már Franciaor­szágban született, illetve ha 11 és 18 éves kora között legalább öt évig élt Franciaországban és a kérelem beadásakor lakóhelye Franciaországban van. Ezenkí­vül olyan külföldi állampolgár kérhet francia állampolgársá­got, aki francia állampolgárral kötött házasságot, illetve fran­cia állampolgár fogadta örökbe vagy nevelte fel, vagy pedig legalább öt éve állandó jelleg­gel Franciaországban él. Évente átlagosan 140 ezer külföldi kapja meg a francia ál­lampolgárságot: 70 százalékuk afrikai, 25 százalékuk európai országokból származik. Az adózás, a szociális juttatá­sok, a munkavállalás vagy egyéb jogok területén a francia hatóságok nem tesznek különb­séget a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek és a fran­cia állampolgárok között. Az utóbbiak kizárólag a választó­jogban élveznek előnyt, ezenkí­vül egyes közalkalmazotti állá­sok betöltéséhez elengedhetet­len a francia állampolgárság. KOMMENTÁR Itt a vég kezdete! GÁL ZSOLT Közép-európai találós kérdés: Feldobod, választást nyerhetsz vele, leesik, szétlapítja az egész országot. Mi az? A13. nyugdíj. Szlovákia önállósodása óta érdekes párhuzam figyelhető meg kis hazánk és anyaországunk gazdasági fejlődése között: amikor ná­lunk sikerül konszolidálni az ország pénzügyeit, akkor a déli szomszédoknál a politikusok gőzerővel dolgoznak az ország csőd­be vitelén, és fordítva. Jelenleg épp e fordított stádiumban va­gyunk, a Bajnai-kormány hathatós nemzetközi segítséggel vissza­rántotta Magyarországot a pénzügyi és gazdasági összeomlás sza­kadékénak széléről, és azon dolgozik, hogy rendbe rakja az állam- háztartást, röviden és leegyszerűsítve: igyekszik nem nyújtózkod­ni tovább, mint ameddig a takarója ér. Szlovákiában meg most is érvényesül a fordított tükörkép, folyik az ész nélküli túlköltekezés és az állam gyors eladósítása. Az i-re a pontot a választások idején szokták feltenni, komoly szociális vívmányok képében növelve a közkiadásokat. A szép jelszavak ne tévesszenek meg senkit. Lé­nyegében arról van szó, hogy megalapozatlan ígéretekkel kilóra megveszik a választókat, ami miatt az ország éveken belül a csőd szélére kerül. 2002-ben is így kezdődött a dolog a Medgyessy-kormány jóléti rendszerváltást ígérő programjával és annak csaknem konszenzu­sos elfogadásával (egyedül az MDF nem szavazta meg!), ami aztán annak rendje és módja szerint tönkre is tette a magyar gazdaságot bő négy éven belül. Viera Tomanová munka-, család- és szociális ügyi miniszter asszony épp e program legfontosabb pontját, a ti­zenharmadik nyugdíj bevezetését, pontosabban a jelenlegi kará­csonyi nyugdíj azzá való átalakítását szeretné elérni. 2010-re. A parlamenti választások évével való egybeesés természetesen ezút­tal is kizárólag a véletlen műve. Az ún. felosztó-kirovó elven alapuló állami nyugdíjrendszer (Szlo­vákiában is) úgy működik, hogy az állam a nyugdíjasoknak felosz­tottjáradékokat kirója a járulékfizető dolgozókra. Mivel a generá­ciók közötti szolidaritásra épül (az aktív korú dolgozóktól elvett pénzből fizetik az idős korúak nyugdíját), jórészt két dologtól függ: a demográfiai és a munkaerő-piaci helyzettől. Egyik tekin­tetben sem állunk túl jól: a társadalmunk rohamosan öregszik, a foglalkoztatottság meg mintegy 140 ezer fővel csökkent a válság hatására. A Szociális Biztosító idén július végén 1,56 millió nyug­díjkifizetést és 1,27 millió nyugdíjast tartott számon Szlovákiában, közülük 930 ezer kapott öregségi nyugdíjat (a többiek özvegyi, rokkantsági, korkedvezményes és árvasági juttatást). Tehát ennyi nyugdíjra való pénzt kellene kisajtolni a jelenlegi kb. 2,25 millió szlovákiai foglalkoztatottból, ami aligha fog sikerülni. Különös te­kintettel arra, hogy a nyugdíjasok száma az elmúlt években rendre 1000-2000 fővel növekedett havonta, s ez így is marad, míg több új munkahelyre egyik elemző sem számít az előttünk álló hóna­pokban. Ráadásul Robert Fico ígéretet tett, hogy a kormánya nem emel nyugdíjkorhatárt. És erre jön Tomanová a 13. nyugdíj tervé­vel! Ha megvalósítják, ez lesz a vég kezdete, és pár év múlva, a szakadék szélén ugyanúgy rákényszerülünk az eltörlésére, mint nemrég Magyarország. Apropó, egy évben 12 hónap van, a foglalkoztatottak 12-szer fize­tik be a járulékot, akkor mégis honnan legyen pénz a 13. nyugdíj­ra? A rendszer elvei alapján ez csak úgy működhetne, ha bevezet­nék a 13. havi járulékot is. De valahogy ezzel egyik politikus sem kampányol. Inkább kifizetik a 13. nyugdíjakat hitelből, aztán meg utánuk a vízözön. FIGYELŐ Az igénytelen bulvár Kárász Róbert, a TV 2 Mok­ka adásában nyújtott tegnapi teljesítményét tanítani kellene az újságíró-iskolában: így nem szabad műsort vezetni egy ke­reskedelmi televízióban - áll abban a nyilatkozatban, ame­lyet Dávid Ibolya, az MDF el­nöke és Kerék-Bárczy Sza­bolcs, az MDF szóvivője írt alá. ,A Magyar Demokrata Fórum elsőként emelte föl a szavát az ORTT botrányos, október 28-ai döntése ellen, hogy az MSZP és a Fidesz-KDNP kö­zött nagy valószínűséggel megszületett politikai alku eredményeként pártrádiók nyertek frekvenciákat. A leg­határozottabban elítéljük azt, hogy a két párt a jogállamisá­got arcul csapva megkötötte a maga nagykoalícióját, ezzel is példát adva arra, hogy bár a nyilvánosság előtt élesen tá­madják egymást, a háttérben szépen osztozkodnak a még megszerezhető közpénzek fö­lött - írják a nyilatkozatban.- Kárász Róbert sajnos nyilván nem követi a híreket, mint ahogy azt sem, hogy az MDF kiállt Majtényi László mellett. A műsorvezető odáig ment, hogy egy, a rádiófrekvencia elosztással kapcsolatos szatiri­kus publicisztikából kiraga­dott, és ezért teljesen eltorzí­tott mondattal szembesítette az ORTT elnökét. Amellett, hogy ezáltal rosszhiszeműen tudósított az MDF álláspontjá­ról, éppen azt a Majtényi Lász­lót alázta meg, aki a posztjáról való lemondással mindenki másnál elkeseredettebben til­takozott a politika és a gazda­ság összefonódása ellen. Elvár­juk, hogy a TV 2 kijavítsa a sa­ját műsora színvonalát ért csorbát és elégtételt adjon az MDF-fel és Majtényi Lászlóval szembeni inszinuációért” - zár­ja közleményét az MDF. (OS)

Next

/
Thumbnails
Contents