Új Szó, 2009. november (62. évfolyam, 253-276. szám)
2009-11-11 / 261. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. NOVEMBER 11. Kultúra 9 Szergej Paradzsanov-kiállítás november 16-ig Pozsonyban, a Szlovák nemzeti felkelés terén A gránátalma apró gyöngyei Önsorsrontó bohém. Szent bolond. XX. századi Cer- vantes-hős. így vélekedtek róla életében, de halála óta a filmművészet utolérhetetlen festőjeként emlegetik. Szergej Paradzsanov, az 1990-ben elhunyt örmény rendező skicceit, kollázsait Pozsonyban, a Kulturális Minisztérium melletti nagy kiállítóteremben láthatják az érdeklődők. SZABÓ G. LÁSZLÓ Harmincöt év alatt hét film. Hogy ez sok vagy kevés, azt annak tükrében is eldönthetjük, hány alkotást írhatunk Andrej Tarkovszkij vagy hogy közelebbi példát említsek: Huszárik Zoltán neve mögé. Ók sem rendeztek évente-kétéven- te, ám amit az utókorra hagytak, az mégis felülmúlhatatlan. Paradzsanov, Tarkovszkij, Huszárik. Festők, képzőművészek, rendkívüli képi látásmódjukkal költők voltak mind a hárman. A film költői. Paradzsanov a „mesés Kelet” folklórját kínálta alkotásaival, de lakása „díszletei” is egy téren és időn kívüli világról mesél. Gyönyörű szőnyegek, színes drapériák, kecses hangszerek, finom érzékkel megformált réz- és bronzedények, egzotikus képek között élte az életét. Öt évet leszámítva. 1973 végén ugyanis letartóztatták, s híres művészek - köztük Louis Aragon közbenjárására - 1978-ban engedték szabadon. „Szergej Paradzsanov, a kijevi Dovzsenko Filmstúdió munkatársa erkölcstelen életmódot folytatott, szétzúzta a család kötelékét, lakásából kéjtanyát csinált, szexuális kihágásokat követett el - állította össze koholt vádak alapján a bűnlajstromot Kijev város ügyészhelyettese. Valójában azonban nem ez volt a „baj” vele. Eredetisége, tehetsége, művészi szabadsága volt elviselhetetlen a szovjet éra elöljárói szemében. A politikai holt lelkek álszent moralizmusa juttatta lágerbe. Ha belesimult volna az élet „normális rendjébe”, ha ugyanolyan szürke és örömtelen lett volna az élete, mint azoknak, akik fejet hajtottak a rezsim hatalMég a saját temetését is lefényképezi (Somogyi Tibor felvétele ma előtt, viselkedésével, betörhe- tetlen magatartásával nem szúrt volna szemet senkinek. A játék és a botránykeltés azonban hozzátartozott az életéhez. ,Azért erőszakoltam meg komszomolista ifjakat, hogy így álljak bosszút a kommunista párton” - hangoztatta, még mielőtt elítélték volna. De szabadulása után sem ijedt meg senkitől. Alighogy kijutott a „zónából”, már Gorbacsovot dicsérte. Szép, hosszú lábaiért. Rendkívüli tehetségű rendező volt és nagy életművész. Szent és szörnyeteg egy személyben, ám a saját maga által létrehozott „karneváli forgatagban”. Nem hitt sem az állam, sem a pénz hatalmában, csak a forma, a test szépségében, a gyönyör és az érzékiség isteni varázserejében. Pályája ígéretesen indult. Költői látásmódjára már a kijevi stúdióban is felfigyeltek, de miután egyre többször került konfliktusba szocialista realista sablonok megkövetelőivei, visszatért szűkebb hazájába, a Kaukázus ölelésében viruló-pul- záló Tbiliszibe. Rövidfilmjei után 1964-ben született meg világszerte nagy figyelmet keltő balladája, az Elfelejtett ősök árnyai, amely egy boldogtalan szerelem története. 1969-ben A gránátalma színével, Száját Nova, a 18. századi örmény költő élettörténetével vív ki nagy elismerést. Nyolc fejezet a kor szokásairól, hagyományairól, erkölcsi kódexéből énekekkel, archaikus zenével aláfestve. Letartóztatása után minden addig készült filmjét betiltják, őt magát pedig országosan nem kívánatos személlyé nyilvánítják. A szurami vár legendáját 1984-ben, az Asik ' Keribet 1988-ban forgatja. Az előbbiben egy tragédiától terhes önfeláldozás történetét adja tovább szürrealisz- tikusra stilizált látványvilággal, utóbbiban pedig egy vándorútra indult dalnok fantasztikus élményeit foglalja össze. Barokk esztéti- cizmusa, amellyel rendezők egész nemzedékére gyakorolt komoly hatást, ebben az alkotásában is töményen jelen van. Költői képzeletét hatalmas erotikus energia mozgatja, a szépségben élő és teremtő Erosz minden művében elvégzi a rá háruló feladatot. A Határtalan művészet című pozsonyi kiállítás képei Paradzsa- novot nemcsak művészként - magánemberként is láttatják. Az Ara- rát színes lejtőit elhagyva, a 13. században épült, lenyűgöző noro- vanki kolostort is megtekintve érkezünk meg Tbüiszibe, ahol a rendező múzsája, szívének legkedvesebb színésznője, Szofiko Csiaureli fogad bennünket, de találkozunk további kedvenceivel, Dániel Olbrychskival, Vlagyimir Viszoc- kijjal és Maja Pliszeckajával is, akit egy életen át imádott, s Gorkij regényéből, Az anyából akart balettet írni számára. „Ha meghalok a börtönben, Gioconda elsirat” - üzeni nem kis iróniával, aztán angyalnak öltözik, majd sírkővel a vállán jókat vigyorog, s hogy a tréfa teljes legyen: még a saját temetését is lefényképezi, ahogy barátai kíséretében ballag a holttestét szállító kocsi mellett. Lágerbeli skicceit fából, porce- láncserepekből, szárított virágokból, fémből, papírból, üvegdarabkákból, színes falevelekből, zsákszövetből készült, szárnyaló képzeletre valló kollázsai váltják. Mindent felhasznált, ami a munkatáborban a keze ügyébe került, még az üvegek zárókupakját is. Életművének ezek is fontos tartozékai. Utolsó - tízperces - filmjét Vallomás címmel készítette. Már hal- doklott, amikor azt kérte orvosától, hosszabbítsa meg valahogy az életét öt-hat nappal. Nem az orvoson múlott, hogy csak két napja maradt hátra, de még azt a két napot is kihasználta. Ennek eredménye ez az önéletrajzi töredék, amelyhez remek fejezet a pozsonyi kiállítás sokrétű anyaga is. Németh Ilona public art alkotása Győrben, a vasútállomás előtti téren november 30-áig látható (Ravasz Marián felvétele) „Szembesítő” Tükör 2009 Győr. Németh Ilona Munkácsy- díjas képzőművész Tükör 2009 című alkotása a Honvéd-ligetben látható a TE ITT ÁLL című kiállítás részeként. A TE ITT ÁLL kiállítást a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus pályázatára létrejött munkákból rendezték meg. Á pályázatot olyan public art munkák megvalósítására hirdették meg, amelyek az „utca emberét” szólítják meg. Németh Ilona tükörlapokból kirakott alkotása olyan „szembesítés”, amely részint gondolati, jelképes szinten történik meg, részint az állomás épületének háttal álló turulszobrot művészi eszközökkel „megfordítja”, és szemben láttatja az épületből kilépő utazóközönséggel. A Tükör 2009 kivitelezésében együttműködött Ravasz Marián. (tébé) RÖVIDEN Magyar-szlovák történészkonferencia Balassagyarmat. „Közös múltunk - értékekkel és konfliktusokkal. Magyar és szlovák múltértelmezés” címmel november 12-13-án történészkonferencia lesz Balassagyarmaton a Nógrád Megyei Levéltár és a Füleki Vármúzeum, valamint a magyarországi Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézete szervezésében. A szakmai találkozón nem csupán előadások hangzanak el: a készülőfélben lévő szlovák-magyar közös történelemtankönyv tervezett szerkezetét, tartalmát is ismertetik a tankönyv szlovák és magyar szerzői, egyfajta diskurzust kezdeményezve a témában. A konferenciát Múlt a jelenben címmel kerekasztal-beszélgetés és vita zárja: Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, Štefan Šutaj történész és Dušan Škvama történész a múltértelmezések hatásairól és a múltfeltárók jelenkori feladatairól cserélnek eszmét. (ú) Görög filmszemle a Mladosťban Pozsony. November 13-ától 15-éig görög filmnapokra invitálják a nézőket a Mladosť filmszínházba. A szemle a kortárs görög filmek közül válogat, hat alkotást kínál a 2002 és 2007 közti időszak terméséből. A görög filmválogatás pozsonyi prezentációja annak a viszonzása, hogy 2007 áprilisában Athénban és Thessalonikiben megrendezték a szlovák filmek fesztiválját. A nyitófilm A kis görög keresztapa című opus lesz, amely George Papandreu önéletrajzi elbeszélése alapján készült. A filmeket angol feliratokkal, valamint szimultán (szlovák) tolmácsolással vetítik. A vetítésekre ingyenes a belépés, (tb) Kertész Imrével közöl újabb beszélgetést a Die Welt „Meghamisították az interjúmat” MTI-JELENTES Berlin. Magyarország a Die Weltben megjelent Kertész-interjúról vitázik címmel közölt újabb beszélgetést az irodalmi Nobel-dí- jas magyar íróval keddi számában a német konzervatív napilap. Az íróval ezúttal is az a Tilman Krause beszélgetett, aki az újság november 7-i számában megjelent interjút készítette. „A Nobel-díjas író élesen bírálta országát” - emelte ki a beszélgetés alcímében Krause, emlékeztetve: a múlt szombati, az író 80. születésnapja alkalmából készült interjúban Kertész Berlinhez fűződő viszonyáról, a holokauszt általa történt irodalmi feldolgozásáról, írói példaképeiről és a mai Magyarországhoz fűződő „feszült viszonyáról” beszélt. Ez utóbbival kapcsolatos kijelentéseit hevesen vitatják az országban - állapította meg a bevezetőben Krause. Arra a felvetésre válaszolva, vajon a magyarok nem viselnek-e el semmiféle kritikát, az író kijelentette: „Mindenesetre vezető magyar médiumok, mint a Népszabadság és a Magyar Nemzet vagy a 168 óra című hetilap internetes kiadásukban meghamisítva adták vissza beszélgetésünket. Abból a megfogalmazásomból, hogy a szélsőjobboldal és az antiszemiták a hangadók (Rechtsextreme und Antisemiten haben das Sagen) az lett, hogy Magyarországon a szélsőjobboldal és az antiszemiták uralkodnak. Vagy azt a megállapításomat, hogy a magyarok régi káros szenvedélyei, a hazugság, a dolgok elfojtására irányuló hajlamuk ugyanúgy jelen vannak, mint korábban (Die alten Laster der Ungarn, ihre Verlogenheit und ihr Hang zum Verdrängen, gedeihen wie eh und je), úgy rövidítették le, hogy Magyarország a hazugok országa. Ezek természetesen olyan kritikus pontok, amelyekre a magyarok érzékenyen reagálnak, a fordítások azonban apodiktiku- sabban csengenek, mint ahogy fogalmaztam.” Kertész igennel válaszolt a Die Welt újságírójának arra a kérdésére, vajon az a gúny, amellyel újra és újra kollektív identitásokról beszél, egy tabu megdöntését jelenti-e honfitársai számára? „A magyarok nem ismerik az iróniát - a képzetteket kivéve” - tette hozzá az író. A Die Welt munkatársa a továbbiakban azt állította, hogy Kertész Imre polémiájával egy Németországban és Ausztriában erősen elterjedt irodalmi hagyományt követ, amely Thomas Mann vagy Kari Kraus és Thomas Bernhard alapján „a nemzeti önszidalmazáshoz való kedvnek” nevezhető. „Ez a hagyomány egyáltalán nem létezik Magyarországon?” - tette fel a kérdést Krause. Kertész szerint „nem csak hogy nem létezik, Magyarországon nem is ismert, hogy más országok rendelkeznek ezzel a hagyománnyal”. „Thomas Mann és Karl Kraus a magyar polgárság körében egykor sokat olvasott szerzők voltak. A magyar polgárság azonban megszűnt. Megmaradtak a nemzeti örökség humortalan védelmezői, akik minden kritikát a saját fészekbe való piszkításként akarnak megtiltani”. Az újságíró arról kérdezte Kertészt, vajon az általa megfogalmazott bírálatra történt dühödt reagálás összefügg-e azzal is, hogy érzékeny pontot érint? „Igen, természetesen” - jelentette ki válaszában Kertész, hozzátéve: „Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy Magyarországon van egy olyan hű közönségem is, amelyik érti ezt az iróniát. Ez a közönség azonban nem rendelkezik a nagy internet platformokkal.” Végezetül Krause azt kérdezte, vajon az író a jövőben nagyobb tekintettel lesz-e a magyarok érzékeny pontjaira? „80 éves vagyok. Megvan a magam stílusa, és meg is fogom azt tartani. És remélem, hogy a jó szándékú emberek a jövőben is megértenek engem. Azzal is együtt kell azonban élnem, hogy továbbra is vannak olyan befolyásos magyarok, akik félre akarnak érteni, és meghamisítanak” - jelentette ki válaszában Kertész Imre.
