Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-31 / 252. szám, szombat

12 Szalon ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 31. www.ujszo.com Az első osztályba nem jelentkeztek, a felsőbb évfolyamokból máshová léptek át a diákok Szervezett kampány, vagy a színvonal esése teszi tönkre a szenei magyar gimnáziumot? A harmadikban mindössze nyolcán maradtak Meglepett, és személyes érintettségem okán is el­szomorított, amikor a nyár végén azt hallottam, hogy a szenei magyar gimnázium­ba egyetlen elsős sem je­lentkezett, és a felsőbb év­folyamokból is távoznak a diákok. Amikor én jártam oda, egy erős, régimódi szigoráról híres iskola volt, ahol fegyelmet, tudást, tiszteletet követeltek a ta­nárok, és amelynek a szel­lemiségére ma is méltán lehetnek büszkék az egy­kori diákok. VRABEC MÁRIA Mostanra ez az iskola mégis oda jutott, hogy csak rábeszéléssel tu­dott elsősöket szerezni, és azoknak a diákoknak az egyharmada is tá­vozott, akik néhány évet már letud­tak a falai között. Azt, hogy a gimnáziumba egyre kevesebben jelentkeznek, és hogy a felvett diákok közül sem felel meg mindegyik a követelményeknek, már évek óta lehetett hallani. Mint ahogy azt is, hogy tűi gyakran cse­rélődnek a tanárok, és túl sok köz­tük az óraadó, aki csak hetente egy- szer-kétszer jár be. De ez mostaná­ban minden magyar iskolának és főleg kisiskolának nyűge, hiszen a gyerek kevés, a középiskola sok, nemhogy válogatni alig lehet, szó szerint toborozni kell a diákot. En­nek csak logikus következménye, hogy a kis létszámú osztályokat már a szaktantárgyakon sem lehet csoportokra osztani, nincs annyi választható tantárgy, tehát keve­sebb óra jut a tanároknak, és kevés fizetésért nem biztos, hogy a leg­jobbakjelentkeznek. Ahol pedig a gyengébb tudású diákok és kisebb tekintéllyel, kevesebb pedagógusi tehetséggel megáldott tanerők ke­rülnek össze, ott óhatatlanul meg­kezdődik valamiféle leépülés. Ezek cáfolhatatlan tények, melyek talán még arra is magyarázattal szolgál­hatnak, miért nem jelentkezett az idén a szenei gimnáziumba egyet­len kilencedikes sem. De annak, hogy az iskolából egyszerre tizen­két gyerek, vagyis a diákok egyhar- mada(!) távozzon, köztük olyanok, akik már érettségi előtt álltak, nyil­ván más oka is kellett, hogy legyen. A szülők szerint ez egyértelműen az oktatás, mindenekelőtt az angol és a magyar nyelv tanításának ala­csony színvonala, az igazgatónő szerint pedig az iskola elleni szer­vezett kampány. Amelyet szerinte önös érdekből magyar emberek, köztük befolyásos személyek is folytattak a magyar iskola ellen. Keservesen toborzott elsősök A Szenczi Molnár Albert Gimná­ziumnak a tavalyi tanév végén még 55 diákja volt: 16-an érettségiztek, 18-an jártak a harmadik osztályba, 14-en a másodikba, heten pedig az elsőbe. Eredetileg csak három elsős lett volna, de a gimnáziummal kö­zös igazgatás alatt álló vállalkozói szakközépiskolába jelentkező diá­kok közül további hetet meggyőz­tek, hogy hivatalosan iratkozzanak be a gimibe, aztán bármikor átlép­hetnek, ha úgy gondolják. Végül négyen léptek át, így maradt a hét elsős. Nem sokáig, mert idén szep­temberben ebből a hétből négy át­lépett a vállalkozói szakközépbe, három pedig más gimnáziumba (szeptemberben a vállalkozói isko­lába átlépett diákok közül is távo­zott az egyik). A volt másodikosok közül hatan mondtak végleg búcsút az iskolának, és nyolcán kezdték a harmadik osztályt Szencen, a mos­tani negyedikből pedig két diák tá­vozott. Az egész gimnáziumnak je­lenleg mindössze huszonnégy di­ákja van, és könnyen lehet, hogy már nem is lesz több, mert a kör­nyékbeli iskolákból jövőre sem ké­szül ide senki. A gimnázium igazga­tónője, Kontár Ildikó, aki kilenc éve vezeti az intézményt, azt mondja, a természetes negatív folyamat és a rossz emberi szándék szerencsét­len találkozása az, ami most lecsa­pódik az iskolán. „Évek óta az egész környéket bejárva toborozzuk az elsősöket, mert sok hasonló irá­nyultságú új középiskola nyűt. Ezért is nyitottuk meg öt éve a vál­lalkozói szakközépiskolát, hogy aki nem készül főiskolára, egyetemre, az is az anyanyelvén szerezhessen szakmát nálunk. A két iskolának együtt még három éve is 170 diákja volt, fel sem merült, hogy a gimná­zium megszűnhet. A helyi magyar alapiskolából tavasszal hatan jelez­ték, hogy hozzánk jelentkeznek, egy diák jött volna Jókáról, hét gye­rekkel nyithattunk volna első osz­tályt. Az utolsó pillanatban mind meggondolták magukat és másho­vá jelentkeztek, a szenciek közül négyen a somorjai gimnáziumba, ahová az egyik tanárunk is szeretett volna átlépni. Többen jelezték, rá­beszélés folyt a városban, mennyire nem érdemes ide jönni. Elkezdő­dött egy tömeghisztéria, aminek nem lehetett észérvekkel gátat vet­ni, már csak azért sem, mert velünk senki nem közölte az aggályait, az év végi szülői értekezleten sem szó­lalt meg senki. Egyetlen szülő sem keresettfel, hogyelégededenlenne az oktatással - nem is volt miért, hi­szen országos felmérések és a ta­nulmányi versenyeken elért sikere­ink bizonyítják, megálljuk a he­lyünket. A szlovák nyelvből és iro­dalomból elért érettségi eredmé­nyeink a legjobbak a magyar gim­náziumok között, magyarból a har­madik helyen végeztünk, az angol és a német pedig megfelel az orszá­gos szintnek” -érvel az igazgatónő. Kampány a gimnázium ellen? Hogy a kitűnő eredmények elle­nére a diákok mégsem jönnek, sőt inkább mennek, azt az igazgatónő az iskola elleni hangulatkeltéssel magyarázza, és szavait néhány kol­léga is alátámasztja. Susla Béla ma­gyartanár, az érettségizők osztály- főnöke azt mondja: nem arról kell beszélni, hogy baj van, hanem a kitűnő eredményekről, és arról, hogy igenis lesz Szencen magyar gimnázium. Kérdésünkre, mivel próbálják a történtek után meg­győzni a kilencedikeseket, azt mondja: azzal, hogy legalább úgy fel tudják őket készíteni az érettsé­gire és a főiskolai felvételire, mint más iskolák. Kajtár Károly biológia- tanár szerint valaki már tavasszal elkezdte a hadjáratot a gimnázium ellen, mert a szenei kilencedikesek mind egyszerre gondolták meg magukat. „Senkire nem lehet ujjal mutatni, mert nem tudjuk bizonyí­tani, de ilyen hirtelen váltás nem lehet véletlen” - mondja sokat sej- tetően. Kérdésünkre, lehet-e egy­szerre ennyi szülőt befolyásolni, propagandával elfedni a tényeket, ha ez valóban jó iskola, a tanárok azt mondják: lehet, ha valaki mód­szeresen dolgozik rajta. De azt, ki lehet ez a titokzatos valaki, nem hajlandók elárulni. Hárman pró­bálnak meggyőzni arról, hogy eb­ben az iskolában minden rendben van, a másik kettő szemlesütve hallgat. Később a pedagógusok kö­zül többen is felhívnak nevük el­hallgatását kérve, hogy egyáltalán nincs minden rendben, jogosak a szülők aggályai, és ha valaki lebe­szélt is gyerekeket arról, hogy ide jelentkezzenek, az már csak a kö­vetkezményvolt, nem pedig az ok. Akármi lappangott is a szenei gimnáziumban, a bomba csak ak­kor robbant, amikor a szülői szö­vetség elnöke, Valkó Erzsébet és egy másik szülő, Bánoczki Géza 2009. augusztus 27-én levelet írt a megyei képviselőknek. Felhívták a figyelmüket, hogy a szenei magyar gimnáziumból távoznak a gyere­kek, az iskola igazgatónője semmi­be veszi a szülők véleményét, úgy kezeli a problémákat, hogy az fél­reértésekre, sértődésekre adhat okot, és félő, hogy a mostani har­madikosok már nem is tudnak Szencen leérettségizni. A levél kap­csán rögtön ülésezett az iskolata­nács, de a kölcsönös vádaskodáso­kon túl az érdekelt felek nem jutot­tak semmire. Pontosabban az isko­latanács elnöke, Duray Rezső vá­dolta meg Valkó Erzsébetet, hogy az iskola tönkretételén dolgozik, és ő minden probléma okozója. A szülőket nem hallgatták meg „Mélyen sért ez a feltételezés, hi­szen a családunkból hatan érettsé­giztünk a szenei gimnáziumban, mindig szívügyünk volt ez az iskola - mondja Valkó Erzsébet. - Az én lányom idén érettségizett, sze­memre is vetették, hogy addig nem volt baj, amíg ő az iskolába járt. Ez nem igaz, ha valami nem tetszett, azt mindig szóvá tettük, csak soha nem volt semmi foganatja. Tudom, hogy más szülők is panaszkodtak, igaz, egyénileg. A szülői értekezle­teken, az iskolai vagy a szülői ta­nács ülésén mindenki hallgatott, attól tartva, hogy a gyerekén bosszulják meg a kiállását. Június végéig hat harmadikos és két elsős jelentette be, hogy távozni akar az iskolából, a tanév végén tartott is­kolatanácsi ülésen ennek ellenére szóba sem került a dolog. Sokan annyira csalódtak, hogy be sem mentek már az iskolába, csak levél­ben kérték a gyermekük iratait. De ha az iskola igazgatóját valóban ér­dekelte volna a szülők véleménye, megtalálta volna őket, mert min­denkire volt elérhetősége! ” Valkó Erzsébet elutasítja a felté­telezést, hogy ő beszélte rá a szülő­ket az iskolaváltásra. „A nyáron többen megkerestek, de mindenkit igyekeztem meggyőzni, hogy pró­báljuk megoldani a dolgot. Kétszer beszéltem telefonon az igazgató­nővel, de úgy reagált, hogy semmi gond nincs, csak az, amit mi ger­jesztünk. Pedig komoly konfliktu­sok vannak az alkalmazottak kö­zött, és ami a legnagyobb baj, eze­ket kivitték a gyerekek elé. Ha egy igazgató a helyzet magaslatán áll, akkor van annyi ereje és tekintélye, hogy ezt nem engedi meg, de itt szó sincs erről. Egyrészt a teljes anar­chia uralkodik az iskolában, más­részt paranoiás ellenőrzése annak, ki hová megy, kivel beszél, kivel van jóban. Azt hiszik, hogy ezt a di­ákok nem látják? Egyáltalán: hogy jönnek ahhoz, hogy a belső viszá- lyokrajtukcsapódjanakle?” Valkó Erzsébet szerint a legszo­morúbb az egészben az, hogy a fele­lősök még most sem ismerik el, baj van a gimnáziummal. „Az iskolata­nács elnöke csak azt ismételgeti, azért mennek el a gyerekek, mert kevesen vannak, és így túl gyakran felelnek. A problémák üyen fokú semmibevételével még soha nem találkoztam! Igaz, hogy a levéllel, amelyet a megyei képviselőknek ír­tunk, kiteregettük a szennyest, de nem volt más választásunk. Árva tanárnőnek köszönhetően három éve annyira leromlott a magyar- és az angoloktatás színvonala, hogy a diákjaink a nyomában sem járnak más gimnáziumok tanulóinak - ez kinekjó? A szülőnek és a gyereknek nem, mert ilyen tudással semmi­lyen főiskolára nem jut be. A tanár­nak sem, mert előbb-utóbb elveszí­ti az állását. És végső soron a helyi politikusoknak sem, mert ezek a szülők, ennek az iskolának a volt diákjai a szavazóik.” Viták az egyesítés körül A helyi politikusok, természete­sen, óvatosak, hiszen megyei vá­lasztások előtt állunk, és minden szavazat jól jön. De a kisvárosban hónapok óta folyik a találgatás, ki­nek milyen érdeke fűződhet ahhoz, hogy a gimnázium megszűnjön, vagy fordítva, hogy a problémákat eltussolja. Az egyik közszájon forgó név Agárdy Gábor megyei képvise­lőé, aki a megyei oktatásügyi bi­zottság elnöke és a szenei magyar gimnázium iskolatanácsának tag­ja. A rossz nyelvek szerint most, hogy a megyei közgyűlésbe már nem jelölte az MKP, szeretné meg­szerezni a gimnázium épületét és nyugdíjasotthont nyitni benne, de ő ezt határozottan cáfolja. „Ez me­gyei tulajdonú ingadan, és az is ma­rad. Semmi szükségem rá, a válla­latomnak saját székháza van. A he­lyi magyar óvoda és az iskolák megmentésének egyetien módja az, ha valamennyit egy igazgatás alá vonják, de ennek nem feltétele, hogy egy épületben is működjenek. A lényeg az, hogy a szülő tudatosít­sa, egy intézmény égisze alatt a gyermeke az óvodától az érettségi­ig anyanyelvi oktatásban része- sülhet”-mondjaAgárdy Gábor, aki szerint az összevonás jó alkalom lenne a szerkezetváltásra és a sze­mélycserékre is. „Számítok rá, hogy az ödetet nem fogják lelkesen fogadni az érintettek, hiszen itt igazgatói posztokról, kompetenci­ákról is szó van. De én elsősorban azt tartom szem előtt, hogy a közös intézmény több fejpénzt kapna, és a vezetőváltás a szülők felé is pozi­tívjelzés lenne. Aki egy kicsit is is­meri a gimnázium belső viszonyait, az tudja, hogy a rokoni összefonó­dások okozták a mostani válságot. Át kell szervezni és új alapokra he­lyezni az egészet, egyébként vége” - mondja határozottan a képviselő, aki mára város polgármesterével is tárgyalt arról, hogy az összevont magyar iskolát átvehetné a helyi önkormányzat. Az ödetet támogatja Pomichal István megyei képviselő is, aki a szülők levele alapján felmérést végzett a gimnáziumban, és arra ju­tott, hogy a kifogások megalapo­zottak. ,A probléma nem új keletű, de évek óta a szőnyeg alá söpörték. Nem vették komolyan a szülők jel­zéseit, pedig a pedagógus számára a szülő a legfontosabb partner. A választásokat követően tárgyalni kell az iskola jövőjéről az új megyei vezetéssel, de ehhez azt is tisztázni kell, mit akar a szenei magyar ér­telmiség. Egyáltalán kell-e még ne­ki magyar gimnázium, vagy elég a szakközépiskola? Képes-e ellen­őrizni is az iskola vezetését, szín­vonalát, vagy csak akkor szólal meg, amikor már nagy a baj?” - so­rolja a kérdéseket Pomichal István. A szenei magyar értelmiség pedig éppen úgy nem egységes, mint ahogy egyeden településen, egyet­len közösségünk sem szokott az lenni, ha posztról, presztízsről, ér­dekekről van szó. Belső ellenség az iskolában? A szenei magyar oktatási in­tézmények összevonása akkor sem lenne egyszerű folyamat, ha mindenki akarná, hiszen az idei megyei választásokat jövőre a he­lyi önkormányzati választások követik. Ráadásul az érintettek nem is lelkesednek az ödetért, a gimnáziumban és az alapiskolá­ban is azzal érvelnek, hogy egyik épületben sem fémének el szak- tantermekkel együtt. Kontár Ildi­kó szerint nem véleden, hogy a gimnázium ellen azóta vannak ki­fogások, amióta ez az ödet felme­rült, de arról, hogy sok helyi ma­gyar közszereplő gyermeke nem ebbe, sőt nem is magyar iskolába jár, már nem esik szó.

Next

/
Thumbnails
Contents