Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-01 / 226. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 1. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) volt elnöke, Marosvásárhely volt polgármestere úgy véli, kilenc hónapon belül megszülethet az Erdélyi Autonómia T anács - írta a Krónika kolozsvári napilap. Fodor Imre, a Marosszéki Székely Tanács (MSZT) elnöke, már az Erdélyi Autonómia Tanács megalakításában gondolkodik. Ezt minden erdélyi magyar szervezetet átfogó szövetségként képzeli el, melyben helyet kapnának a magyar pártok, történelmi egyházak, szakmai és civil szervezetek képviselői. Úgy véli, az erdélyi magyarságnak egy szakmai testületre lenne szüksége. Az autonómiatanácsban sem az ideológiáknak, sem a politizálásnak nem volna helye. (mti) Az állam feladata a szolgáltatásszervezés az oktatásban, az egészségügyben, a szociális ellátásokban Őszinteség és nyílt lapok Elkészült az MSZP választási programjának „értékvázlata”. Az MTI birtokába került dokumentum szerint a szocialisták egyértelművé teszik, mi különbözteti meg őket a jobboldaltól; nem akarnak újabb rendszerváltást, de „modellkorrekciót” igen. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Az MTI információi szerint az MSZP elnökségi ülésén kapták meg a résztvevők Lendvai Ildikó pártelnöktől a programot, amelyet a testületjövő heti üléséig véleményeznek. Az MSZP négypontos modellkorrekciót szorgalmaz: újraértelmezné az állam szerepét, változatna a gazdaság szerkezetén, beindítaná a társadalmi mobilitást, és megszervezné a munka világán kívüli társadalmi önvédelmi mozgalmakat. Az állam szerepéről a program leszögezi, hogy a szocialisták fejlesztő és szolgáltató államot akarnak, amelynek szociális és jogvédő funkcióit újraértelmeznék. Az államnak tudatosabb szerepet kell vállalnia a fejlesztésben, a munkahelyteremtés támogatásában, a tisztességes piaci viselkedés kikényszerítésében. Az államnak továbbra is feladata a szolgáltatásszervezés az oktatásban, az egészségügyben, a szociális ellátásokban, de leépíti a bürokráciát, megerősíti az állampolgárok védelmét és a közrendet. A magyar gazdaság akkor fejlődik, ha kettős súlypontja lesz. Magyarországot kell a legmodernebb iparágak, a K+F térségi központjává tenni, de munkahelyet kell teremteni a képzetleneknek és a szegényeknek. A társadalmi mobilitás kapcsán az MSZP leszögezi: olyan társadalmi és gazdasági „akadálymentesítésre” van szükség, amely megkönnyíti a munkahelyre való eljutást, az információhoz, internethez való hozzáférést; s romaintegrációs, gyermekszegénység elleni, az átjárható iskolarendszert felépítő programokra is szükség van. A társadalmi önvédelmi mozgalmakról a dokumentum kiemeli, hogy új jogi és szervezeti garanciákat kell kiépíteni a fogyasztók védelmében az élelmiszerbiztonság, a banki eljárások, a versenyszabályozás területén és az előítélettel sújtot- takvédelmére. E célok, a modellkorrekció és az újfajta baloldaliság érdekében az MSZP szorgalmazza a munkahely- teremtést, a programokat a fogyatékosok, a 40 és 50 évesek, a nyugdíj előtt és után állók foglalkoztatásáért, az Út a munkához program folytatását és a szakképzés megújítását. A szocialisták folytatnák a Rend és közbiztonság programját, jogszabályokat alkotnának az indokolatlan kiváltságok és korrupció ellen, hatékonyabb védelmet akarnak a helyi politikai túlzott hatalommal, a protekcionimussal szemben. A cigányság integrációjával kapcsolatban több tervet is megfogalmaz a dokumentum. Új, részben állami közmunka-lehetőségekre, az óvodáztatás kiterjesztésére, a leghátrányosabb helyzetű kistérségek fejlesztésére vanszükség. A biztonságról a dokumentum kifejti: a létbiztonság elemi feltétele a lakhatás biztonsága. Az MSZP folytatná a panelprogramot, a megszüntetett szocpol helyett új lakástámogatási rendszert indítana be, s új bér- lakásprogramotis alkotnának. A dokumentum helyzetértékelése alapján szakítani kell a politikai versengés rossz módszereivel, mert az állampolgároknak joguk van „felnőtt beszédre”, ezért a „politika legfőbb parancsa az őszintéség és a felelősség”. Az MSZP-tanulvahibá- iból - „nyílt lapokkal játszik”. Magyarországon a legtöbben a biztonság elvesztését érzik a legkomolyabb bajnak. Az ország „rossz kedve” a politika hidegháborúból fakad; a dokumentum mégis azt hangsúlyozza, Magyarország az elmúlt hét évben is előre haladt. Az anyag hosszan felsorolja a szocialista kormányzás eredményeit, és leszögezi: „aki mindezt megtagadja, nem a kormány, nem a pártok, hanem az ország teljesítményét tagadja meg, és olyan időben apasztja a nemzeti önbizalmat, amikor a legnagyobb szükségünk éppen a bizalom és az önbizalom visszanyerésére van”. KÉZ,IRAT Szembeszélben MIKLÓSI PÉTER Olvasom az újságban, hogy pár napja a SzlovákTudományos Akadémia Szlavisztikai Intézete és társrendezői, köztük a kulturális minisztérium, szemináriumot tartott a szlovák-magyar viszonyról. Eddig sima a dolog, bűzleni csakottkezd, amikor kiderül, hogy a „tudományos” összeröffe- nés résztvevői, minő véletlen, szinte kizárólag a hazai közélet hírhedt nacionalistái voltak. És a vérszlovákoknakezenapartiján, a megjelölt témában, úgy osztották az igét, hogy e nemzetnevelő rendezvényneknemisvoltma- gyarmeghívottja! Engedtessék hát leszögeznem: egy demokráciában az akadémiai szintű rendez- vényszervezőkrápillanthattak volna a térképre, felüthették volna a tényirodalmat. Tájékozódás- képpen, hogy érzékeljék: ők és mi merre élünk, minő közegben dolgozunk, atörténelemnekmilyen összefüggéseire kell tekintettel lenniük/lennünk. Itt, ebben a Kö- zép-Kelet-Európánaknevezett térségben, ahol legalább ezer esztendő közös történelme, közös gyötrelme és-sajnos -ritka öröme köt össze. Mert összeköt, így épp ezértkellene sűrűbben lapozgatni a históriai tényeket rögzítő faktográfiát. Hogy itt, Európának ebben a térségében tudatosítsuk sorsunkat, amelyet becsületes munkánkon kívül mind a politikai viszonyok, mind a földrajzi adottságok is erőteljesen befolyásolnak. És ne tagadjuk: olykor az em- lékezetis. Jómagam immár a hatvanas éveimnek első felét taposom, ígynyilvánvaló,hogyafel- földi magyarságnak a második világháború után született nemzedékéhez tartozom. Anniik idején, a legfogékonyabb gyermekkorban a saját bőrömön tapasztaltam, hogy a gyakorlatban mi is a diszkrimináció, az ijesztgetés, a megfélemlítés, az asszimiláció parancsa. Pozsonyi szülőházamban a mi családunk is ott ült a hallban az ötvenkilós batyukon, és a kitelepítéstől csak úgy mentett meg bennünket az ég, hogy a deportáló osztag valami csoda folytán elnézte a házszámunkat. Szülővárosom utcáin 1948/49-igbizonynem- igen volt tanácsos magyarul szólni, és a famíliánkat egyéb atrocitások is érték... Mindezt indulatok, netán sanda szándéknélkül említem. Pusztán atényekkedvéért. Legföljebba párhuzamokra utalok az 1945-1948közötti demokrácia, illetve a2006-os parlamenti választások óta eltelt három esztendő egyre szűkülő demokráciája között. Mert most újra szembeszélben állva, nyelvlopó időket élünk, amikor akadémiai szinten (akultuszminiszterjelenlété- ben!) beszélnek ismét rólunk - nélkülünk. És amikor a kormány- koalíció egyik pártelnöke akkor és ottrúgamagyarokba, ahol csak tud; az oktatásügyi miniszter és a kulturálistárca-vezető pedig szinte egymással versengve a központi agy és a központi száj elvét érvényesítve fondorkodik az elnem- zetlenítő kisebbségi iskolaügy megteremtésén, illetve a magyar nyelv hazaihasználatánakkony- hanyelwé züllesztésén. Az akadémiai szemináriumszervező pedig kaj án pofátlansággal ekképp sajnálkozik: „Nemtehetekróla, hogy a szemináriumra Alaszkáról nem jelentkezett senki.” Ez történik itt és most. Ószinténkérdemhát: nem volna okosabb blőd hőzöngés helyett a térképre pillantani? És a realitáso- katis figyelembevenni?! Azt, hogy a szlovákiai magyarság sem megsérteni, sem megsértődni nem akar, hanem csakközép-európai helyét és demokratikus jogait hangsúlyozva szeretne élni. Élni és az anyanyelvét zavartalanulhasz- nálvafeloldanikölcsönösbajain- kat. Mert egyszer itt lenne már az ideje rendezni közös dolgainkat. KOMMENTÁR Áram a kerítésben LOVÁSZ ATTILA Építkezési vállalkozók - kisvállalkozók - dolgoznak a kamera előtt, szedik szét a járdát, szerelik le az ablakokat, ajtókat, visznek mindent, ami egy kész épületről elmozdítható. Mintmondják,afővállal- kozó nem fizet. Hónapok óta. Alakók, a tulajdonosokpedigfizettek. A felszólításra a fővállalkozó, a nagy cég levélben válaszol: az alvállalkozó nem hagyott fizetési meghagyást, nem perelte be a céget, önbíráskodik. Mire a kisvállalkozó: a bíróság öt-tíz év múlva kötelezi a fővállalkozót a kifizetésre s ő fizet is, ha lesz mégcég és lesznek aktívumai. Ennyit arról, hol tart az állam a törvény kikényszerítésében. Eközben az alvállalkozónak nem ad haladékot az adóhivatal, a társadalombiztosítás, aboltban nem adnak neki kenyeret ötéves hitelre, a hálózati szolgáltatók türelme is maximum egy hónapra szól - utána nincs villany, gáz, telefon, távhő, víz. A nem kifizetett alvállalkozó akár ingatlanját is elveszítheti, mert elveszi az adóhatóság. Sőt, ha az alvállalkozónak alkalmazottja van, annak bérét ki kell fizetni, mert ha nem, az bűncselekmény, esetleg az is bűncselekmény, ha az elvonásokat nem küldi alkalmazottai után a megfelelő helyekre. Az alföldi tanyavilágban felfedezett csicskások- a 21. századi rabszolgák- ügyében a rendőrség azt mondja, tehetetlen. Nincs feljelentő, nincs címmel, névvel ellátott tanúvallomás. A csicskások meg felnőtt emberek. Villanyt vezetnek a kerítésbe azok a gazdák, akik megunták, hogy termésüket ellopják. Nem szép dolog, veszélyes, mondjuk itt, a sajtóban is, meg önbíráskodás. De ha a rendőrség nem véd meg? - kérdezi a delikvens, és nem érdekli őt az alkotmányjogász elemzése. Komoly gondotokoznéhánybanki adósnak, hogy bankja egyoldalúan megváltoztathatja a hitelszerződést. Aszámlaszerződést is, de ott fillérekről van szó, nem isvesszük észre. Aszerződésekettiszteletben kell tartani, mondták a rómaiak, de azt nem mondták, hogy a szerződő felek között az egyik mozgástere nagyobb, mint a másiké. Az első éves pszichológia hallgatók találkoznak Maslow nevével. A Maslow-piramisazégyénszükségleteikielégítésénekhierarchiáját ábrázolja, a legalsó szinteken az alapszükségletektalálhatók (éhség, szomjúság), fölfelé jelennek meg a biztonság, a társas lét, az elismerés, végül az önmegvalósítás fokozatai. Az alapszükségletek kielégítése nélkül fölöslegesen magyarázunkvalakinek jogállamról, a civilizálttársadalom normáiról, erkölcsről. Az „éhes vagyok” parancsa mindent felülír, s ez akkor is igaz, ha ugyan civilizált életet élünk, de házunk előtt - mivel valaki nem fizet - megjelenik a végrehajtó. Atársadalombanmindigvannak elégedetlen csoportok. Ajoggalelé- gedetlen, a jobbulása érdekében tenni akaró, aktív emberek kilátástalan helyzetbe hozása teremti meg annak feltételeit, hogy a demokratikus társadalom alapjaiban kerüljön veszélybe. Ha a jogállam nem tud érvényt szerezni a törvénynek (amelynek igenis van köze az igazsághoz, de legalábbis az igazságossághoz), ha nem tudja polgárait megmenteni a törvények cinikus megkerülőitől, a mozgásukat erőszakkal korlátozóktól, a közöst és a maszekot egyaránt lenyúlótói, az elégedetlenség az erős kéz igényéhez vezet. Az éhes vagy kiszolgáltatott embereknek mindegy, milyen ideológiai alapon politizál valaki, aki megteremti a betevőt vagy képes behajtani a pénzét, megvédeni őt a szélhámostól. Főleg akkor, ha az állam erőszakszervezetei ilye- ténképességükhíjánagyöngék, a könnyen szankcionálhatók, apiti szabályszegőkvagyéppenazordibálófutballdrukkerek ellen bizonyulnak nagyon erősnek (gyerekek kínzása a rendőrőrsön, sofőrök szívatása az izzókészlettel, indokolatlan erőszaka DAC-stadionban). S akkornemírtunkmég arról, amikoregy erőszakszervezet apparátusából sokan a bűnözés oldalára állnak. Ha a jogállam tehetetlen, egy korszerű, 21. századi technológiákkal felvértezett diktatúra kezdetén állhatunk. Nem nagy öröm. FIGYELŐ Párttársak bírálata Miközben a németországi parlamenti választások fő vesztesének számító szociáldemokrata pártban (SPD) nyílt hatalmi harc tört ki, a konzervatívok sem elégedettek a választási szerepléssel, és felerősödtek a két kereszténypártvezetőjét bíráló hangok. A CDU helyi szervezetei bírálták Angela Merkelt. Hiányolták a gazdasági liberalizmust, szerintük ezért vándorol át sok konzervatívszavazó a szabad demokrata FDP-hez. Még erősebben kérték számon a keresztény értékek hangsúlyozását. A hesseni CDU- frakció vezetője, Christian Wagner a Frankfurter Allgemeine Zeitungban felszólította a kancellárt, hogy erőteljesebben szólítsa meg a hagyományos konzervatív szavazókat, nagyobb súlyt helyezzen a keresztény elkötelezettségre. Határozottabb állás- foglalást sürgetett az abortusz elítélésében és azt üzente a kancellárnak: szálljon szembe a szabad demokraták követelésével, hogy a homoszexuálisok életközösségét a házassággal egyenlő szintre emeljék. A tartományi pártvezető állást foglalt amellett is, hogy a CDU határozottabban tegyen hitet a hazaszeretet és a patriotizmus mellett. Még keményebben bírálta pártja Horst Seehofert, a bajor CSU elnökét, a tartomány miniszterelnökét. Seehofer elutasította a kudarc elemzését, ami a CSU pozícióját gyengítheti a koalíciós tárgyalásokon. Elutasította a személyes felelősséget is, a rossz szereplésért „az egész csapat” felelős. Ezzel nem értett egyet a CSU több vezető politikusa. Erwin Huber, a CSU volt elnöke, bírálta Seehofer önkényes vezetési stílusát, és állást foglalt a keresztény-konzervatív megújulás mellett, (mti) (Peter Gossányi rajza Szöveg nélkül
