Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-24 / 246. szám, szombat
SZABÓ G. LÁSZLÓ Hárman a kanapén. Frenák Pál InTime című koreográfiájának három táncosa: Nelson Reguera, Fekete Zoltán és Kolozsi Viktória. Fényes percek egy erősen behatárolt szerelmi küzdőtérben. Érintések, ölelések, összefonódások, egybeolvadások, érzéki forrpon- tok. Lágy mozdulatok, izzó mozdulatok, izgató mozdulatok. Három test, egy lélek. Szavak nélkül közvetített monológok, dialógok, trialógok. Testversek. Kéjképek. Izomzenék. Férfi, nő, férfi. Férfi, férfi, nő. Nő, férfi, férfi. Együtt így, együtt úgy, együtt amúgy. De végig, az utolsó pülanatig káprázatos tudással, lenyűgöző érzelmi kisugárzással. „Engem a bátorságával, a szó jó értelmében vett gádástalanságá- val fogott meg Pali - idézi fel első találkozásukat Kolozsi Viktória. - A koreográfiáiban látható meztelenség sokkszerűen hatott rám. Érdekes mód elsőre nem a szexualitást juttatta eszembe, hanem a születés állapotát. A tisztaságot. A kiszolgáltatottságot. Én mindig úgy képzeltem el a táncot, mintha verset olvasnék. Ott a sorok mögé lát valamit az ember, itt a testünk a szó, a mondat. Hetedik éve táncolok az együttesben, előtte a Szegedi Kortárs Balett tagja voltam. Én az absztrakt művészetet szeretem. Nekem nem kell, hogy legyen eleje, közepe és vége. Az már regény. Kicsit szájbarágós. Palinál a szabadságot élvezem. A szellemi szabadságot. Felvet valamit egy pillanatból, egy kapcsolatból, és gondolhatok mellé bármit, nincs előre meghatározva, hogy mi fog történni. Nála nem a kimondott szó, hanem a testbeszéd a lényeges. Leülsz vele szemben, és igazából nem kell mondanod semmit. Annak idején voltaképpen arról sem beszéltünk, hogy nála szeretnék táncolni. Bementem a próbaterembe, lefeküdtünk a földre, elkezdtük a tréninget, majd adott egy zakót és egy magas sarkú cipőt, léptem hármat, és azt mondta: nagyon jó! Nem izgultam. Szabadnak éreztem magam. Aurájával a nyugalmat teremtette meg bennem. Azonnal éreztem, hogy jó helyen vagyok. Nem kellett többet adnom, mint amennyit adni tudok.” Blue Spring, Káosz, Tricks and Tracks, Csajok, Frisson - sorolja azokat a darabokat, amelyekben táncolt, de a csúcs az InTime, hangsúlyozza. A szépsége, a finomsága, az érzelmi sűrűsége miatt. A kapcsolatrendszere miatt. „Amikor az InTime triójára készültünk, Pali leültetett bennünket, s csak annyit kért: hullámozzatok. De nem tetszett neki. Napokon át gyötörte magát. Játsszá- tok ki a végtelent, mondta. Kísérleteztünk. Keresgéltünk, töprengtünk. Egytizedét vette ki abból, amit kínáltunk neki. Azt találta fontosnak. Arra épített. S bár mindent pontosan lerakott, maradtak apró rések, amelyeket minden egyes alkalommal mi magunk töltünk ki. Az, hogy hármas szeretkezés, soha nem hangzott el, mert nem kellett kimondani. Mindannyian tudtuk, hogy benne van. De miközben alkottunk, nem gondoltunk arra, hogy mi most szerelmeskedünk. A lehetőségeket kerestük, hogy miképpen tudunk érintkezni egymással. Hogy hogyan tudjuk manipulálni egymást. Milyen módon tud az egyik aktív lenni, a másik passzív. Vagy hogyan tudunk egyszerre csinálni valamit. Pozitúrákat kerestünk anélkül, hogy a szexre gondoltunk volna. Vannak veszélyes pillanatok a táncunkban. Például az emelés, ahogy Zoli és Nelson feltartanak a magasba, vagy amikor átpörgök a fejük fölött. Ha ott elcsúsznék két millimétert, a fejemre eshetek. Nehéz mutatványokat hajtunk végre, de mindig születik valami új. Pali is erre sarkall bennünket. Hogy lepjük meg saját magunkat. Utálja, ha valaki rutinból táncol.” Hogy mikor jött el az a pillanat, amikor már „repültek” a kanapén? Kolozsi Viktória pontosan tudja. „Amikor levetettük a ruhánkat. Nézzük meg, hogyan hat mindez mezítelenül, mondta Pali. És onnantól fogva hittünk a trióban. Nelsonnal öt éve dolgozom, testi közvetlensége nem volt új számomra. Zolival ebben a darabban találkoztam először. Én szinte mindig meztelenül táncolok Palinál, ezt már megszoktam. De hogy hárman - ilyet még nem csináltam. Mindent érzel a másikból. A nemi szervét is. Ez nagyon izgatott bennünket. Életem legjobb triója ez. Minden alkalommal hálás vagyok Palinak, hogy ezt megélhetem, és velük, két ilyen gyönyörű partnerrel. Nelson a világ egyik legzseniálisabb táncosa. Es nemcsak a színpadon. Vannak ugyanis olyan előadók, akik magánemberként elviselhetetlenek. De ő a színpadon kívül is olyan, mint tánc közben. A mennyekig tudnám magasztalni. Emberileg csoda, táncosként fantasztikus. Kreatív, tele energiával, mintha tűz lenne a szeme helyén. Próba közben iszonyúan hajt bennünket. Rá nincs hatással a magyar mentalitás. Nem ismeri a lustaságot. Nagyon inspiráló, maximalista táncos, aki mélyen belemegy a dolgokba. Mi úgy létezünk az együttesben, mint egy család. Nincs külön női és férfi öltöző, nálunk egy, közös öltöző van. És összejárunk, szeretjük egymást. Nelson kubai, éveken át Párizsban élt, nemrég költözött Belgiumba. Ott is van élete, a párja mellett, meg itt is. Ha velünk van, mi vagyunk neki. Energiabomba. Nagyon sokat tanultam tőle. Mint ahogy Palitól és Zolitól is. Ha választanom kellene, nem tudnék lemondani senkiről. Pali remekül összehozott bennünket. Ehhez is nagyon ért. Zoli tündéri ember. Ha meghívod egy sörre, kettőre hív vissza. Ad. Iszonyatos erővel ad. Benne is ott a tűz, mint Nelsonban, és a szorgalma, a hozzáállása is példamutató. A trióban egymást motiváljuk. Mint a szerelemben. Egyszer te vagy a domináns, máskor a társad. Olyankor nyugton kell maradni. Hagyni kell a másik felet kibontakozni.” Páratlan trió az InTime hármasa. Könnyen a rabjukká válik, aki látja őket. Olyat kap tőlük, amit még soha nem kapott. Egyedüli csoda, amit megteremtenek. „Bekötött szemmel is tudnám, mikor melyikükkel táncolok. A testem mindkettőjüket megtanulta. Zolit is, Nelsont is. Miképpen nyúl hozzám az egyik, hogyan érint meg a másik. A bőrük is más. Nelson úgy közeledik hozzám, mintha a testvérem lenne. Nagyon érzi a másikat. Mindig pont annyi erőt fejt ki, amennyit kell. Tökéletes. Zoli eleinte úgy fogott meg, hogy annak nyoma maradt. Féltett, nehogy leejtsen, ezért inkább szorított, mint tartott. Meg kellett tapasztalnunk egymást. Kemény volt, aztán finom lett. Ha eluralkodott rajta az érzelem, akkor dominált. Ma már teljes bizalommal vagyunk egymás iránt. Tudom, hogy az élete árán is el fog kapni. Úgy ugróm felé a semmibe, hogy a nyakamat törhetném, de már nem kétséges számomra, hogy bármire képes lenne értem. Én itt tényleg a mindent élem meg. A teljes katarzist. Ezért vagyok Palinál. És ezért imádom ezt a két fiút. De otthon a férjem vár, és nincsenek titkaim vele szemben. Minden élményemet megosztom vele. Még azt is, amit a triónk által élek meg.” Kolozsi Viktória trió tüze
