Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-24 / 246. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 24. www.ujszo.com Kafka levelei Felicének - „A családomban, a legjobb, a legdrágább emberek között idegenebből élek, mint egy idegen... így köpök ki apránként az emberi közösségből." Egy író, aki magányra és csöndre vágyott „Én mindig is rettegtem az emberektől” - írta Franz Kafka egy berlini lánynak, Felice Bauemek 1913 júliusában. Kétszer jegyezte el Felicét, de az eljegyzést mindkétszer felbontották. Kafka mintegy 800 oldalnyi levelet írt neki: közel negyedmillió szót. A levelezés teljes kiadása először jelent meg magyarul. GAZDAG JÓZSEF Kafka első levele 1912. szeptember 20-ai keltezésű. „Franz Kafkának hívnak” - így mutatkozik be, majd sietve hozzáteszi: „rossz levélíró vagyok”. Éjinek ellenére a következő hónapokban egymás után írja a leveleket és képeslapokat a nála négy évvel fiatalabb Felicének, aki egy berlini hanglemezgyárban dolgozik irodistaként. Kafka ekkor még nem ismert író (az olvasóközönség számára tulajdonképpen haláláig ismeretlen maradt), s csak barátai tartják rendkívüli tehetségű, kivételes embernek. Felicével való találkozásáig egyetlen könyve sem jelent meg. Huszonkilenc éves, vegetáriánus, a szüleinél lakik, és másodtitkári állása van a prágai Munkás-Balesetbiztosító Intézetben. Külsejét any- nyira szégyelli, hogy nem mer uszodába menni („sovány testű vagyok, olyan sovány, amilyent még sosem láttam, s ez nem csekélység, mivel sok szanatóriumban megfordultam már”). Táncolsz? Pezsgőt iszol? Leveleit a „Mélyen tisztelt Kisasz- szony” megszólítással kezdi, míg végül három hónap (s mintegy ötven oldal) után tegezésbe vált: „Te Drága! Most már biztos lehetek felőled?” Naponta több levelet is ír, s ha a válasz a lány részéről akár csak egy napot is késik, aggódva sürgö- nyözik Berlinbe, hogy minden rendben van-e. Kafka érzései azonban ambivalensek. Nehéz eldönteni, kit vagy mit szeret jobban: Felicét vagy a szerelmes levelezést. „Gyakran kiszámolom játékból, hány óra alatt tudnék a leggyorsabban nálad lenni” - úja, csakhogy a valóságban félt a lánnyal való találkozástól, s azt szerette volna, ha a kapcsolat a levelezésre korlátozódik. Szinte soha nem telefonált Felicének, pedig munkahelyéről könnyűszerrel megtehette volna, s nem is utazott hozzá, holott Prága és Berlm között jó volt a vasúti ösz- szeköttetés. „Hol leszel Szilveszterkor? Táncolsz? Pezsgőt iszol?” - kérdezi Felicét 1912 decemberében, de nem megy el a lányhoz, hanem szomorúan fekszik az ágyon, s hallgatja a „kinti rikoltozást”. Ritka berlini útjait később úgy jellemzi, hogy poggyásza álmatíanságból, gyomra feszüléséből és feje rángá- sából állt. Élni vagy írni? Két év múlva mégis eljegyzik egymást Felicével. A levelezés továbbra is sűrű, de Kafka egyre inkább úgy véli, a házasság zsákutca lenne számára. Mindent az úásnak rendel alá, hajnalokig ül papírjai fölött, de kevesli az erre fordítható időt, és irigykedve gondol Balzacra, akiről azt olvasta, hogy napi 18 órát dolgozott. „Vajon kibírnád-e - kérdezi Felicétől -, hogy csak annyit tudj a férjedről, hogy ül a szobájában és ú? És úgy teljen el az ősz és a tél? És tavasz táján kitámogasd a félholtat szobájából, és nézzed, hogy próbálja magát összeszedni újból az őszre? Lehet így élni?” Kafka remélte, hogy Felice elutasító választ ad. Megpróbálta felkészíteni őt arra, hogy a házassággal nem vidám csevegés, hanem hallgatag kolostorélet várna rá, egy szomorú és beteges ember oldalán. „Nekem ahhoz, hogy újak, el kell zárkóznom, nem úgy, mint egy remetének, hanem mint egy halottnak.” A diagnózis: TBC Felice levelei nem maradtak fenn, így. válaszait sem ismerjük. Csak sejthetjük, hogy ő, aki közömbös volt Kafka novellái úánt, nem értette vőlegénye dilemmáit., A középszert akarja - írta róla naplójába Kafka -, a kényelmes lakást, érdeklődést a gyár úánt, bőséges evést, az este tizenegy órai lefekvést, fűtött szobát.” 1917 nyarának egyik hajnalán Kafka arra ébred, hogy tüdővérzése van: „tíz percig vagy még tovább is bugyborékolt a torkomból, azt hittem, már sosem lesz vége.” Az orvost csak hetekkel később, s akkor is csak barátai unszolására keresi fel. A diagnózis: tüdőtuberkulózis, gyógyíthatatlan. Kafka ekkor múlt 34 éves. Nem sokkal később húgához költözik, az északnyugat-csehországi Zürauba; vidéki nyugalomra vágyik, mint az öregek. „Elbámészkodni a gyeptakarón, elüldögélni az alkonyaiban, elnézegetni a verebeket.” Szakítás, epilógus Felicével két hónappal később Prágában találkozik utoljára, s immár végérvényesen felbontják az eljegyzést. A látogatás végeztével Kafka kikíséri őt az állomásra. Egy kapcsolat, amely öt évig tartott, s amely elsősorban intenzív levelezésből (a világúodalom legkétség- beesettebb levélsorozatából) állt, véget ért. Max Brod döbbenten jegyezte fel naplójába, hogy soha semmi nem rázta meg őt annyúa, mint a zokogó Kafka látványa azon a délutánon. Felice 1955-ben adta el Kafka leveleit a New York-i Schocken Books könyvkiadónak. Akkor már Amerikában élt. Kafkával való szakításuk után egy évvel ugyanis féijhez ment egy berlini üzletemberhez, s két gyereket szült neki. Kafka 1924-ben hunyt el a kier- lingi szanatóriumban. Szépprózai művei is megőrizték Felice emlékét: neki ajánlotta Az ítélet című novelláját („Történet Felice B. kisasz- szonynak”), s a Kafka-kutatók szerint A per című regényben szereplő Bürstner kisasszony (Fräulein Bürstner) alakját is róla mintázta, a kézúatban ugyanis következetesen F. B. monogrammal jelölte. Weiß, Wei 13 ésWeiB Ha egy majdnem 800 oldalas könyvnél hiányzik a gerincre ragasztott jelzőszalag, az még nem hiba, bár az olvasó kétségkívül hasznát venné. Az viszont zavaró, hogy konvertálási malőr folytán eltűnt a cseh betűk (č; r, ž, ű) egy része, helyettük a személy- és helységneveknél a 0 jel található (Pribram helyett P0ibram stb). A jegyzetek szerint Az átváltozás című Kafka-elbeszélés először a „Weiße Blátter” (helyesen: Die weißen Blätter) című folyóúatban jelent meg, s hasonló eljárással lett a Dlouhá tndából „Dlouhá tfida”. Meglehetősen bizarr az is, amikor ugyanaz a személynév néhány soron belül többfajta alakban szerepel. Emst Weiß neve például a 766. oldalon háromféleképpen van leírva: Weiß, Weil3 és Weiß, s a kötetben szerepel egy negyedik változata is: Weiss. Mindez nyüvánvaló- vá teszi, hogy a kérdéses szövegrészt egyszerűen csak beszkennel- ték, nem ügyelve az ilyenkor előforKafka 1913. szeptember 15-i levele Felicének Velencéből, a Hotel Sandwirth levélpapírján. „Egyedül vagyok itt, a szálloda személyzetén kívül szinte senkivel sem beszélek" - írta. Franz Kafka és Felice Bauer. A kép Budapesten készült, 1917 júliusában. (Fotók: Klaus Wagenbach: Franz Kafka. Bilder aus seinem Leben) dúló típushibákra (például arra, hogy a konvertáló programok néha összetévesztik a hasonló alakú betűket: ß, B, 13). A kötet végén található időrendi táblázatban sajnálatos módon ösz- szecsúsztak a sorok, így az 1912-es év eseményei követhetetlenek. Aki mégis ki akarja bogozni az összegubancolódott sorokat, az ne a dátumozásra hagyatkozzon: a december 7. ugyanis megelőzi a december 4-ét. (Franz Kafka: Levelek Felicének, Palatínus, Budapest, 2009, 776 oldal) FRANZ KAFKA LEVELEK FELICÉNEK Kafka és Felice: egy kapcsolat kronológiája 1912. augusztus az első találkozás 1912. szeptember az első levél ■ 1912. december megjelenik a Szemlélődés (Kafka első könyve) 1913. március az első találkozás Felicével Berlinben 1913. június megkéri Felice kezét 1914. május közösen keresnek lakást Prágában 1914. július „vádbeszéd" az Askanischer Hof szállodában, az eljegyzés felbontása 1914. augusztus írni kezdi A per című regényt ' 1915. május karlsbadi kirándulás Felicével november megjelenik Az átváltozás 1916. július marienbadi kirándulás Felicével * 1916. november Münchenben felolvassa A fegyencgyarmaton című elbeszélését 1917. július második eljegyzés 1917. augusztus vérömlés 1917. szeptember az orvosok megállapítják a tuberkulózist 1917. október az utolsó levél 1917. december az utolsó találkozás tk tWINOS „Sokszor töprengtem már rajta, milyen életmód lenne a legjobb nekem: írószerszámmal és lámpával fölszerelve megbújnék egy szerteágazó, jól elzárt pincesor legbelsőbb helyiségében. Oda hordanák nekem az ételt, s a helyiségemtől mindig jó messze raknák le, a pince legkülső ajtaja elé. Hálóköntösben mennék oda az ennivalóért a pinceboltok során, csak ennyi volna a napi sétám. Aztán visszatérnék az asztalomhoz, lassan és elgondolkodva ennék, s utána nyomban nekifognék megint az írásnak. ” (Részlet a Felicének írott, 1913. január 14-i levélből)
