Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-24 / 246. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 24. www.ujszo.com A Kis-Kárpátok valóságos gombászparadicsom A gombászás sokak szerint a legszerteágazóbb tevékenység - tudomány, sport és zsákmányszerzés egyszerre A potypinka, a pecerke, az őzlábú, meg a többiek Amit a Kis-Kárpátokról tudni kell A hegység a Kárpátok közel kétezer kilométer hosszú vonulatának legnyugatibb és egyben legalacsonyabb, Pozsonytól Vágújhelyig terjedő része. Többségében lomblevelű erdők borítják, nyugati lejtőm és a magasabb fekvésű helyeken fenyveseket is találunk. Legmagasabb csúcsa a Záruby; tengerszint fölötti magassága 768 méter. Erdei szinte háborítatlanok, ezért kiváló lehetőséget nyújtanak a gombászásra és más erdei termések gyűjtésére. Számos várromot rejt - ezek közül legismertebbek a Borostyánkő, a Sárkány-vár és Fehérkő. A jól jelölt turistaösvények hossza több száz kilométert tesz ki, az egyik legismertebb a hegység gerincén vonul, hossza a szintkülönbségekkel együtt meghaladja a száz kilométert. A Kis-Kárpátok keleti lejtői tövében, Bazin, Modor és Szentgyörgy térségében húzódik a Kis-kárpáti Borút. A hegység nyugati és keleti lejtőinek települései a főváros felől jól megközelíthetők. Jó, hogy van a világháló - mióta a hétköznapi valóságot virtuálissal fűszerezhetem, olyan dolgokat is elhiszek, melyek szöges ellentétben állnak mindazzal, amit a józan ész diktál. Legutóbb például teljesen elhittem, hogy a hó alatt is terem gomba. Nagy erőkkel vonultam ki tehát a terepre, s mert hitemben megingathatatlan voltam, gombára, s egy sor más dologra leltem. LŐR1NCZ ADRIÁN Az ügyben részint a szlovákiai amatőr gombászok honlapja a ludas, melyre e nemes foglalatosság megszállottái rendületlenül töltögetik fel gombás fotóikat, fittyet hányva arra a körülményre, hogy jobb helyeken a gombaszezon nagyjából véget ért. így szerzek tudomást arról, hogy a Kis-Kárpátok nyugati lejtőin október közepén kapitális gyűrűs és csupros tuskógomba-trófea került egy szerencsés gombász kosarába, egy másik egy halom értékes és ritka csoportos csiperkével tért haza, de a net jelentős céklatinóru- és nyá- rifülőke-leletről is beszámol. A végső lökést egy pozsonyboros- tyánkői késői nagy őzlábgomba- „fogás” adja meg; Gömörország- ban egyszerűen csak őzlábúnak nevezzük ezt a magas termetű kalpagost, mely egyike a legjobb csemegegombáknak, felhasználási területe pedig rendkívül széles. A fiatal őzlábú nyersen is fogyasztható, kisütve íze a halhúséhoz hasonló, s szárítani is érdemes, hogy télen megidézhessük általa a hajnali párákban úszó erdők illatát, hangulatát, varázsát. A várható gasztronómiai élvezeteken túl persze egy sor más dolog miatt is jó kivonulni egy-egy napra a lombját hullató őszi erdőbe; ha másért nem, az elcsendesülés öröméért. Fától az erdőt, hótól a gombát A begyűjtött információknak, no meg a hely jó elérhetőségének köszönhetően a Kis-Kárpátok déli nyúlványának nyugati és keleti lejtőit „íövöm be”, pontosabban az Erdőháti-alföld alsó csücskében található Pozsonyborostyán- kő-Borinka, illetve a Hegy túloldalára kúszó Szentgyörgy települések környékét. A kettő között ott húzódik a Kis-Kárpátok, ami már elég ok arra, hogy azon is keresztülvágjak. Turistatérképem szerint a két település közötti légvonalbeli távolság húsz kilométer, hegynek fel, völgynek le stílusban viszont több mint harminc. Stom- fa központjából indulok, s már a kastélyparkban megvan az első lelet - döggomba lapul a fűcsomók között, majd kisvártatva kétspó- rás csiperkére, valamint ligeti tinómra akadok. Gömöri gombászkollégáim persze e ponton megesküdnének arra, hogy potypin- kát találtam, s azt hiszem, a tinóm szó mögött is urizálási hajlamot sejtenének. Mert a mi tölgyesbükköseinkben a tinóm az tinóra, a pereszke pecerke, a sajtgomba püffeteg, a nagy őzláb meg őzlábú, és így tovább. A Borinkát kerülő, fenyves alatti turistaösvény mentén ez utóbbiból lelek is néhányat, ám a lelet nagy része fogyasztásra már nem igazán alkalmas, így a gombászok által sokat dicsért Borostyánkő várának romjai felé veszem az irányt. Gombát itt nem találok - úgy tűnik, megelőztek a falubeliek és a vaddisznók, melyek szintén nagy gombafalók hírében állnak. Szerencsére egyetlen példány sem akad utamba, aminek a Börzsönyben szerzett tapasztalataim okán nagyon örülök (egy malacait féltő koca elől menekülve anno ebben a hegységben döntöttem meg a tájfutás rekordját). A várromnál viszont korszakalkotó felismerést teszek: négy-ötszáz méterrel a tenger szintje fölött tájainkon tél van, s mert a terep tovább emelkedik, kisvártatva húszcentis hóban gázolok, figyelmem Az érdeklődés kölcsönös Egy jó kiindulópont - Borostyánkő-váralja Szalontúrázók szervizoldala ♦ akiknek max. egy napjuk ha akad (néha) kirándulni ♦ akik nem a nagy (négy főnél nem nagyobb) tömeg kedvelői ♦ akik a tágas, szabad terek, erdők-mezők szerelmesei ♦ akik ajárt utat bármikor hajlandók járatlanra cserélni ♦ akiket nem zavar a hideg, sakiketnemhagyhidegenakultúrasem ♦ akik erről mindennél inkább olvasni szeretnek
