Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)

2009-10-24 / 246. szám, szombat

12 Szalon ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 24. www.ujszo.com A Kis-Kárpátok valóságos gombászparadicsom A gombászás sokak szerint a legszerteágazóbb tevékenység - tudomány, sport és zsákmányszerzés egyszerre A potypinka, a pecerke, az őzlábú, meg a többiek Amit a Kis-Kárpátokról tudni kell A hegység a Kárpátok közel kétezer kilométer hosszú vonulatának legnyugatibb és egyben legalacsonyabb, Pozsonytól Vágújhelyig ter­jedő része. Többségében lomblevelű erdők borítják, nyugati lejtőm és a magasabb fekvésű helyeken fenyveseket is találunk. Legmaga­sabb csúcsa a Záruby; tengerszint fölötti magassága 768 méter. Erdei szinte háborítatlanok, ezért kiváló lehetőséget nyújtanak a gombászásra és más erdei termések gyűjtésére. Számos várromot rejt - ezek közül legismertebbek a Borostyánkő, a Sárkány-vár és Fehér­kő. A jól jelölt turistaösvények hossza több száz kilométert tesz ki, az egyik legismertebb a hegység gerincén vonul, hossza a szintkülönb­ségekkel együtt meghaladja a száz kilométert. A Kis-Kárpátok keleti lejtői tövében, Bazin, Modor és Szentgyörgy térségében húzódik a Kis-kárpáti Borút. A hegység nyugati és keleti lejtőinek települései a főváros felől jól megközelíthetők. Jó, hogy van a világháló - mióta a hétköznapi valósá­got virtuálissal fűszerez­hetem, olyan dolgokat is elhiszek, melyek szöges el­lentétben állnak mindaz­zal, amit a józan ész diktál. Legutóbb például teljesen elhittem, hogy a hó alatt is terem gomba. Nagy erők­kel vonultam ki tehát a te­repre, s mert hitemben megingathatatlan voltam, gombára, s egy sor más do­logra leltem. LŐR1NCZ ADRIÁN Az ügyben részint a szlovákiai amatőr gombászok honlapja a lu­das, melyre e nemes foglalatosság megszállottái rendületlenül töl­tögetik fel gombás fotóikat, fittyet hányva arra a körülményre, hogy jobb helyeken a gombaszezon nagyjából véget ért. így szerzek tudomást arról, hogy a Kis-Kárpá­tok nyugati lejtőin október köze­pén kapitális gyűrűs és csupros tuskógomba-trófea került egy sze­rencsés gombász kosarába, egy másik egy halom értékes és ritka csoportos csiperkével tért haza, de a net jelentős céklatinóru- és nyá- rifülőke-leletről is beszámol. A végső lökést egy pozsonyboros- tyánkői késői nagy őzlábgomba- „fogás” adja meg; Gömörország- ban egyszerűen csak őzlábúnak nevezzük ezt a magas termetű kalpagost, mely egyike a legjobb csemegegombáknak, felhasználá­si területe pedig rendkívül széles. A fiatal őzlábú nyersen is fo­gyasztható, kisütve íze a halhú­séhoz hasonló, s szárítani is érde­mes, hogy télen megidézhessük általa a hajnali párákban úszó er­dők illatát, hangulatát, varázsát. A várható gasztronómiai élveze­teken túl persze egy sor más dolog miatt is jó kivonulni egy-egy nap­ra a lombját hullató őszi erdőbe; ha másért nem, az elcsendesülés öröméért. Fától az erdőt, hótól a gombát A begyűjtött információknak, no meg a hely jó elérhetőségének köszönhetően a Kis-Kárpátok déli nyúlványának nyugati és keleti lejtőit „íövöm be”, pontosabban az Erdőháti-alföld alsó csücské­ben található Pozsonyborostyán- kő-Borinka, illetve a Hegy túlolda­lára kúszó Szentgyörgy települé­sek környékét. A kettő között ott húzódik a Kis-Kárpátok, ami már elég ok arra, hogy azon is keresz­tülvágjak. Turistatérképem sze­rint a két település közötti légvo­nalbeli távolság húsz kilométer, hegynek fel, völgynek le stílusban viszont több mint harminc. Stom- fa központjából indulok, s már a kastélyparkban megvan az első le­let - döggomba lapul a fűcsomók között, majd kisvártatva kétspó- rás csiperkére, valamint ligeti ti­nómra akadok. Gömöri gombász­kollégáim persze e ponton meg­esküdnének arra, hogy potypin- kát találtam, s azt hiszem, a tinóm szó mögött is urizálási hajlamot sejtenének. Mert a mi tölgyes­bükköseinkben a tinóm az tinóra, a pereszke pecerke, a sajtgomba püffeteg, a nagy őzláb meg őzlá­bú, és így tovább. A Borinkát kerü­lő, fenyves alatti turistaösvény mentén ez utóbbiból lelek is né­hányat, ám a lelet nagy része fo­gyasztásra már nem igazán al­kalmas, így a gombászok által so­kat dicsért Borostyánkő várának romjai felé veszem az irányt. Gombát itt nem találok - úgy tű­nik, megelőztek a falubeliek és a vaddisznók, melyek szintén nagy gombafalók hírében állnak. Sze­rencsére egyetlen példány sem akad utamba, aminek a Bör­zsönyben szerzett tapasztalataim okán nagyon örülök (egy malacait féltő koca elől menekülve anno ebben a hegységben döntöttem meg a tájfutás rekordját). A vár­romnál viszont korszakalkotó fel­ismerést teszek: négy-ötszáz mé­terrel a tenger szintje fölött tája­inkon tél van, s mert a terep to­vább emelkedik, kisvártatva húsz­centis hóban gázolok, figyelmem Az érdeklődés kölcsönös Egy jó kiindulópont - Borostyánkő-váralja Szalontúrázók szervizoldala ♦ akiknek max. egy napjuk ha akad (néha) kirándulni ♦ akik nem a nagy (négy főnél nem nagyobb) tömeg kedvelői ♦ akik a tágas, szabad terek, erdők-mezők szerelmesei ♦ akik ajárt utat bármikor hajlandók járatlanra cserélni ♦ akiket nem zavar a hideg, sakiketnemhagyhidegenakultúrasem ♦ akik erről mindennél inkább olvasni szeretnek

Next

/
Thumbnails
Contents