Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-24 / 246. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 24. www.ujszo.com Újra Szlovákiába érkezett a mozgókiállítás Nyelvet öltünk!- új helyszíneken Ma nyílik a somorjai At Home Galleryben Lovas Ilona Munkácsy-díjas képzőművész S.O.S. című kiállítása A lélek sokszor fontosabb a testnél (Nagy Tamás felvétele AJÁNLÓ Pozsony/Pozsonypüspöki/ So- morja. A Petőfi Irodalmi Múzeum a tavaly nagy sikerrel megrendezett „Nyugat busz” című mozgókiállításához hasonlóan, Kazinczy Ferenc születésének kétszázötvenedik évfordulója alkalmából a Nyelv éve tiszteletére június 26-ától útjára indította a „Nyelvet öltünk” című mozgókiállítását. A „Nyelvet öltünk” játékos címet viselő kiállítás Kazinczyék nyelvteremtő, nyelvújító generációjának törekvéseit ismétli meg: a magyar nyelvközösség aktuális nyelv- használati, nyelvművelési gyakorlatára, tennivalóinkra kívánja ráirányítani a figyelmet könnyen befogadható formában. „Nyelvtanozás” helyett aktív, élményközpontú anyanyelvi nevelés a cél, a tankönyvi ismeretek modernizációja. Az interaktív kiállításon hangok, képek, filmek segítségével lehet tájékozódni, az Pozsony. Magyar természetfilm, Mosonyi Szabolcs Pannon sivatag című alkotása nyerte a Szlovák Munkaadók Szövetségének díját a pozsonyi Ekotopfilm fesztiválon. Az 1975 óta megrendezett nemzetközi seregszemle elsősorban a természetfilmes szakmának kínál megmérettetési lehetőséget, és a világ legrégebbi ilyen jellegű fesztiválja. Külön kategóriákban indulnak a tudományos ismeretterjesztő filmek, oktatófilmek, dokumentumfilmek, illetve a publicisztikai, tényfeltáró alkotások is. Idén mintegy 400 nevezés érkezett a fesztiválra, az előzsűrizést követően 24 országból 87 film került a versenyprogramba, köztük három magyar alkotás. A fődíjat egy tigrisszőrmékkel üzletelő bűnszövetkezet praktikáit leleplező német film nyerte. Mosonyi Szabolcs sorrendben tizedik természetfilmje a mindenki számára érzékelhető klímaváltozással foglalkozik. „Köolvasottakat színesíteni, kiegészíteni. Dunaszerdahely és Komárom után további három helyszínen láthatják az érdeklődők az autóbuszban elrendezett érdekes, ingyeneskiállítást. A kiállítás szlovákiai fogadó partnere a SZNM - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma. Az autóbusz „menetrendje” a következő: Október 26., Pozsony, a Duna Utcai Alapiskola és Gimnázium udvara. Látogatható 10 órától 13 óráig az iskola diákjai részére; 13.30- tól 17 óráig a minden érdeklődő részére. Október 27., Pozsonypüspöki - parkolás az alapiskola udvarán. Diákok részére 10-től 13 óráig, további érdeklődők részére 13.30- tól 17 óráig látogatható. Október 28., Somorja, a Madách Gimnázium udvara. Látogatható 10-től 13 óráig a diákok részére, 13.30-tól 16 óráig - minden érdeklődő részére, (ú) zép-Európa erdei nagy kihívás előtt állnak. A változó klíma ma még beláthatatlan irányba módosíthatja az élővilág fejlődését. A jelek azonban egyértelműek. Egyre gyakoribbá váló aszályok és árvizek, viharok és tüzek okoznak hatalmas károkat. Miközben patakok száradnak ki, tavak tűnnek el és erdők égnek le, új állatfajok szorítják ki az őshonosokat. A jövő térképein Magyarország helyén egy sivatag fog elterülni?” - teszi fel a kérdést a rendező a film elején. A mozgalmas, látványos és tudományos szempontból is figyelemre méltó alkotást a nemzetközi zsűri egyhangúlag ítélte méltónak a díjra. A nyilvánosság számára rendezett pozsonyi ingyenes vetítések rendkívül népszerűek, idén mintegy hetvenezren voltak kíváncsiak a versenyfilmekre, a fesztivál fennállása óta pedig hozzávetőlegesen hatszázezren. A továbbiakban négy szlovákiai városban, illetve Prágában is levetítik az Ekotopfilm díjnyertes alkotásait, (juk) Lovas Ilona S.O.S. című kiállításának megnyitója lesz ma 18 órakor a somorjai At Home Galleryben. A Munkácsy-díjas budapesti képzőművésszel ebből az alkalomból beszélgettünk. MISLAY EDIT Hogyan jött létre a somorjai kiállítás, mi hozta önt tájainkra? Németh Ilona kérdezte meg tőlem vagy két éve a Ludwig Múzeumban, amikor megnézte a katalógusomat, nem lenne-e kedvem kiállítani Somoiján. Akkor nem lett semmi a dologból, most pedig Kicsiny Balázs révén vettem fel a kapcsolatot Kiss Csabáékkal. Vagyis ez a kiállítás személyes kapcsolatoknak köszönhetően jött létre. Miért éppen az S.O.S. című alkotását választotta a somorjai zsinagógába? Egyrészt azért, mert témaként hosszú ideje foglalkozom a személyes múlt, illetve a kulturális örökség feldolgozásával. Ennek kapcsán készült az itt bemutatásra kerülő S.O.S. című videómunkám is. Az S.O.S., mint tudjuk, azt jelenti, Save Our Souls, azaz, mentsd meg a lelkünket. A videó- installációm, amelyben kalaptompokat úsztatok az Adriai-tengeren, egy kicsit utal a hajótörésre, és utal arra, hogy amikor az ember nagy bajba kerül, akkor hova fohászkodik. És többnyire mindenki fölfelé fohászkodik. Ha nagyon kétségbe vagyunk esve, azt hiszem, mindannyian valami transzcendencia felé fordulunk. Én mint katolikus, keresztény a Jóisten felé. Nekem ezt jelenti ez az S.O.S. A kalaptompok hányódnak a tengeren, és a hullámokra „rákomponáltuk” a világ öt fővallásának legautentikusabb imáit. Ha nagyon figyelünk, a hullámok, a víz hangja mellett ezeket az imafoszlányokat lehet hallani. Hogyan jött az ötlet, hogy kalaptompokat használjon ehhez a munkájához? Családi örökségként a nagyapám után kaptam néhány kalaptompot. Nagyapám nagyon híres kalapos volt, üzeme az egész moLovas Ilona munka közben narchia területére szállított kalapokat. Az első világháború idején őt is behívták katonának, mint rajta kívül sok-sok embert. Tüdőba- josan tért haza, és hamarosan meghalt. Ezek a tőle örökölt kalaptompok számomra reprezentánsai a régi monarchiabeli világnak és egész Kelet-Európának. Egy kicsit a háború szörnyűségeire is utalok ebben a munkámban, arra, hogy egy szépen fejlődő családot hogyan tesz tönkre, és milyen mélyen meghatározza az életünket. A háború traumája igazából a mai napig feldolgo- zadan. Ez fontos, ezért kell foglalkozni ezzel az örökségünkkel. Hogy jobban meg tudjuk érteni ezt a világot, illetve, hogy biztosabban tudjunk megállni benne. Textilművészként kezdte a pályáját, ám elég hamar az installációk felé fordult. Képzőművészként ön számára az installáció mint kifejezési forma mennyivel többet jelent, mint egy klasszikus képzőművészeti alkotás? Nem fogalmaznék úgy, hogy többet nyújt vagy kevesebbet, mert az mindig egy adott munkának a minőségétől függ. Nekem művészként ez a sors jutott, ebben működöm. A pályám alakulásához talán hozzásegített az is, hogy 1974-ben végeztem a Magyar Iparművészeti Főiskolán, és épp akkor alakult meg a Velemi Textilművészeti Alkotóműhely, amely abban az időben a legújabb törekvéseket képviselte Magyarországon. A képzőművészetben nem igazán lehetett kibontakozni, mert azt a kultúrpolitika nagyon „felügyelte”, de az, hogy valahol Szombathely mellett, Velemben textilesek dolgoznak, a kultúrpoli- tikusokat nem érdekelte. Ezáltal sokkal szabadabban lehetett dolgozni ebben a kísérleti műhelyben, és itt nagyon sok, a világban létező új művészeti trend felszínre került. Nagyon impulzív időszaka volt ez a magyar művészetnek, így a textileseknek is, és akkor elég sokan új utakra tértek, többek közt én is. Pár hónapra Amerikába is sikerült kijutnom, később két évig ott is éltem, ennek köszönhetően az ember egy kicsit tájékozottabb volt és szabadabban kezelte a lehetőségeket. Nyugaton a képzőművészet, a szobrászat, az iparművészet határterületei összemosódtak, és ez nagyon kedvező volt számomra. Emellett annak köszönhetően, hogy az Iparművészetin végeztem, és textillel is foglalkoztam, nagyon sok anyaghoz sokkal bátrabban nyúlok. A kalaptompokra például marhabélből készítettem másolatokat. A belek olyanok, mint a hosszú szalagok, amiket az ember rá tud csavarni bizonyos formákra, vagy be tudja pólyáim őket. Ez egy női attitűd is, ahogy az ember szépen mossa a beleket, majd beléjük csomagol valamit. Szóval ez olyasmi, amit a textiles múltamból hoztam magammal. Művészként mi az, ami a leginkább inspirálja, foglalkoztatja? Ha nagyon röviden fogalmaznám meg, akkor a felfelé nézés. Hogy vertikálisan mozgunk, hogy felfelé nézünk, hogy az életünket nem mindig tudjuk magunk megoldani, tehát szükségünk van segítségre. És ennek a szükségnek a kifejezését ki-ki a maga kultúrájában próbálja meg valahogy elhelyezni. Ha meditálunk, úgy gondolom, ki-ki a maga hitében, vallásában, kultúrájában próbálja meg ezt a felfelé nézést. Ebben az S.O.S. videómunkámban is az van, hogy „megkapaszkodom benned”, hogy rég nem a testem fontos, hanem mentsd meg a lelkeinket. Tehát, hogy a lélek sok esetben sokkal fontosabb, mint a test. Magyar siker az Ekotopfilm fesztiválon Díjazott Pannon sivatag ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nicolas Cage, aki az utóbbi években szinte csak fércművekben játszott, Alexander „Alex rroyas uj renaezeseoen Adott egy Képlet - csak be kell helyettesíteni John Koestler (Nicolas Cage) versenyt fut az idővel (Képarchívum) KASZÁS DÁVID A moziba is beszökött már az ősz, hazánkba azonban csak megkésve jutnak el a tengerentúl nyári filmjei. Az októberi mozibemutatók közül a Fel! (Up) mellett a Képlet (Knowing) című produkciót vártam leginkább. Két alkotó miatt váltottamjegyet az utóbbira. Alexander „Alex” Proyas (A holló, Dark City, Én, a robot) az egyik. Különös vegyülettel lepett meg. Talán nem is rossz a magyar cím! Adott egy Képlet, csupán be kell helyettesíteni. Kollégáival szórtak bele csipetnyi science-fic- tiont, némi borzongással fűszerezett akcióval tálalták, majd mindezt elnagyolt drámai elemekkel öntötték nyakon. Vagy gyömöszöljem inkább a világ- meg(nem)váltó katasztrófafilmek skatulyájába? Nicolas Cage a másik. Számos bukás után még mindig el lehet adni megaprodukciókat a nevével. A 90-es évek végén még kultikus mozikban szerepelt, majd az Adaptáció után nyakig merült egy láptengerben, melynek neve: Nagy Költségvetésű Hollywoodi Mozik. Francis Ford Coppola unokaöccse elképesztően rosszul választ szerepeket, az utóbbi években szinte csak fércművekben játszott. A trilógiává dagadó franchise, A nemzet aranya még milliókkal hitetheti el, hogy Nicolas Kim Coppola a régi, pedig ideje lenne már bekopogtatnia Tarantino ajtaján... Itt nem alakít rosszul, nem úgy a vérszegény mellékszereplők. Talán a szűkre szabott szerepek fojtották meg a közreműködők kibontakozását. Az elképzelés, a jó öreg (alternatív) világvége mozgóképen, minden kétséget kizáróan csodálatos volt, míg el nem kezdődtek a felvételek. Hiányos alapokra ugyanis kockázatos építeni. Kellett volna egy izmos forgatókönyv, s hiába az Amerikai írók Céhének toliforgatói, a végeredmény visszás lett. A „kézirat“ hasábjairól a következő cselekmény bontakozik ki: ötven évvel ezelőtt általános iskolás gyerekek lerajzolják, elképzelésük szerint milyen lesz a jövő. A krikszkrakszokat időkapszulában a föld alá helyezik. 2009-ben, ünnepi keretek között lát újra napvilágot a sok ákombákom, melyeket szétosztanak a jelenlegi diákok között. Az egyik papíron azonban nem rajz, hanem számok sokasága található. Caleb Koestlerhez (Chandler Canterbury) kerül, kinek asztrofizikus édesapja, John Koestler (Nicolas Cage) rájön: a bizarr számjegyek fél évszázad katasztrófáit rejtik. Ezek közül három még nem következett be. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, rejtélyek, szimbólumok erdején át. A tét nem kevesebb, mint a bolygó sorsa. Mindezek ellenére nem olyan nagy süledenség e film. Talán csak néhány alkotóelem maradt félig nyers az alkotók serpenyőjében. A pazar látvány ideig-óráig feledteti az ember gondját-baját, a CGI-katasztrófák a székbe passzírozzák a moziba látogatót. A repülő becsapódása például zseniális, vágás nélküli, egyeden, hosszú beállításban vett jelenet. A filmtrükkökre és a hanghatásra nem lehet panasz. A játékidő talán hosszabb a kelleténél, időhúzásért sárga lap! Felesleges perceket emésztenek fel a bibliai utalások, a gyenge családi szál vagy az esetlen földönkívüli/angyal ág. Már csak Erich von Dániken elméletei és egy kis szcientológia hiányzott volna! Beethoven van. S mily meglepő, nincs happy end. Vagy mégis? Ilyenek idén az őszi filmek. „Füstösek, furcsák, búsak, bíbo- rak“. (A. E.)
