Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-23 / 245. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 23. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KOSZOVÓI SAJTÓ Tegnapi pristinai lapjelentések szerint félő, hogy mintegy 15 koszovói albán fulladt a Tiszába a múlt héten, amikor megpróbált illegálisan Szerbiából Magyarországra jutni. A Tanjug szerb hírügynökség jelentése szerint az eset október 14. és 16. között, a folyó Szeged és Szabadka közti szakaszán történt. Tizennyolc-ti- zenkilenc ember utazott egy bárkán, amely elsüllyedt. Egy férfi megmenekült, s kimentette két gyerekét is, de a feleségén már nem tudott segíteni - erősítette meg Pristinában a koszovói külügyminisztérium szóvivője. A többiekről azóta nincs hír, valószínűleg valamennyien a Tiszába vesztek. A külügyi szóvivő szerint minisztériuma felszólította azokat, akikúgy gondolják, az eltűntek között családtagjaik lehetnek, jelentkezzenek. Koszovó bécsi nagykövete Magyarországra utazott tájékozódni. Apristinai sajtót idéző Tanjug szerint a különböző magyar tájékoztatási és állami szervek nem tudták sem megerősíteni, sem cáfolni a tragédiáról szóló hírt, amelyet nem erősített meg sem az EULEX, az EU koszovói rendőri és igazságszolgáltatási missziója, sem pedig a koszovóirendőrség. (mti) FIGYELŐ Gyilkos ópium Afganisztánból Az Afganisztánban termesztett ópiummák 65 milliárd dollár értékű heroin- és ópiumpiacot „szolgál ki”, amely 15 millió kábítószerfüggőt lát el, a megtermelt mennyiséget Európában, Oroszországban és Iránban fogyasztják el - áll egy ENSZ-jelentésben. Afganisztán állítja elő a világ ópiumtermelésének 92 százalékát, és évente 3500 tonna ópiumot csempésznek ki az ázsiai országból - áll az ENSZ Kábítószer és Bűnügyi Hivatala (UNODC) jelentésében. Az afganisztáni alapanyag kétharmadából heroint gyártanak, a többit ópiumként hozzák forgalomba. Az Afganisztánból kicsempészésre szánt kábító- szer-mennyiségnekmindössze 2 százalékát tudják elfogni az afgán hatóságok. A nemzetközi forgalomba került, Afganisztánból származó drog mennyiségnek 20 százaléka akad fenn a különböző országok szerveinek az ellenőrzésén. Az Afganisztánban gyártott kábítószer 40 százaléka Pakisztánon keresztül kerül a nemzetközi drogpiacra. A két ország határvidékén folyik a világon a legélénkebb kábítószer-csempészet. A fennmaradó hányadot Iránon és közép-ázsiai országokon keresztül szállítják a fogyasztókhoz. Az ENSZ- szervezet jelentésének számadatai szerint a NATO tagállamaiban az Afganisztánból „importált” kábítószer évente 10 ezer ember halálát okozza. Ez a szám ötszöröse annak, ahány katonáját a szövetség elveszítette az ázsiai országban nyolc éve tartó háborúja során, (mti) [muhkahm fi i Wí 1 ^9NífH fťj 't Hí A í' S __lÁ__- Kár, hogy bennünket, egyszerű embereket nem védenek úgy a válsággal szemben, mint a NATO-konferen- cia résztvevőit! (Peter Gossányi rajza) A bejelentést az ország új államformájáról és nevéről nagy ováció köszöntötte Húsz éve kiáltották ki a Magyar Köztársaságot Húsz éve, 1989. október 23-án Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, ideiglenes köztársasági elnök Budapesten kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. MTl-HÁTTÉR A rendszerváltás folyamatában igen fontos események készítették elő ezt a napot: az MSZMP szétesése, illetve az MSZP megalakulása, az új, ellenzéki politikai pártok megerősödése, az Ellenzéki Kerékasztal létrejötte, majd a nemzeti kerékasztal-tárgyalások az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal és a társadalmi szervezetek alkotta ún. harmadik oldal részvételével. Az itt elfogadott, 1989. szeptember 18-án aláírt, a többpárti, demokratikus jogállam kialakítását megalapozó megállapodás egyik sarokköve az alkotmány módosítása volt. A nemzeti kerekasztal résztvevői megállapodtak az alaptörvény preambulumának elhagyásában, az 1946. évi 1. törvénycikkben foglalt Magyar Köztársaság koncepció alkalmazásában, az Állami Számvevőszék és az Alkotmánybíróság felállításában, s rögzítették Magyarország új, köztársasági államformáját. A még többségében MSZMP- képviselókből álló Országgyűlés „a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében” 1989. október 17-én megszavazta az alkotmány- módosítást. Az így megváltoztatott alaptörvény jogi-formai szempontból az 1949-es alkotmány (1949/XX. törvény) módosított változata volt, ám tartalmát tekintve szinte teljesen, közel 80 százalékban megújított dokumentum, amely későbbi változtatásaival együtt máig érvényben van. (A rendszerváltás politikai szereplői egyébként ideiglenesnek tekintették a megreformált alkotmányt, az 1990-es évek végéig napirenden is szerepelt a teljesen új alapokmány létrehozása, de konszenzus híján ez sorozatosan kudarcba fulladt.) A rendszerváltó dokumentumként is emlegetett törvény jóváhagyta a parlamentáris kormányformát, rendezte a központi állami szervek alapvető feladatait és hatáskörét, s meghatározta egymáshoz való viszonyukat a hatalom- megosztás alkotmányos elvének megfelelően. Létrehozta az alkotmányvédelem legfőbb szervét, a nemzetközi összehasonlításban is egyedülállóan széles hatáskörrel bíró Alkotmánybíróságot, az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szervét, a Számvevőszéket és az állampolgári jogok ország- gyűlési biztosának új tisztségét. Biztosította továbbá a többpártrendszer kiépítéséhez szükséges jogi eszközöket, lehetővé téve az alkotmányos kereteket betartó pártok megalakulását és működését. Törölte a korábbi alkotmányban leírtakat a „munkásosztály marxista-leninista pártjának vezető szerepéről”, s külön szabályt alkotott arról, hogy politikai párt közvetlenül ne gyakorolhasson közhatalmi funkciót. A gazdasági rendszerrel foglalkozó paragrafusok egyenlő védelmet nyújtottak a köz- és magántulajdonnak, s a versenysemlegesség alapján támogatták a vállalkozásokat. Az alapokmány rögzítette: az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogai csak minősített többséggel érinthetők. A törvényi alapok megteremtése után kerülhetett sor az alkotmányban megfogalmazottak érvényesítésére, így a köztársaság kikiáltására is. 1989. október 23-án több tízezer ember gyűlt össze Budapesten, az Országház előtti Kossuth téren. Katonai díszegység sorakozott fel, ünnepélyesen felvonták az állami zászlót, s a magyar nép sorsfordulóihoz kötődő történelmi zászlókat az állami zászlóhoz vitték. Déli 12 órakor, a harangszó után megjelent országházi dolgozószobájának erkélyén Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, ideiglenes köztársasági elnök. Üdvözölte az ország polgárait, a magyarokat a nagyvilágban, Magyarország külföldi barátait, majd így folytatta: „Most, a XX. század vége felé közeledvén, a szabad demokratikus Magyarország megteremtésében Kossuth Lajos, Károlyi Mihály és Tildy Zoltán nevével összekapcsolódó előző magyar köztársaságok nyomdokain haladunk, amikor azok demokratikus és nemzeti hagyományainak szellemében, s az utóbbi 40 esztendő - különösen az 1956-os októberi népfelkelés és nemzeti függetlenségi megmozdulás - történelmi tanulságaitól is indíttatva megalkottuk az új köztársaság törvényes alapjait... A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam lesz, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek.” Az ország új államformájáról és nevéről szóló bejelentést hatalmas ováció köszöntötte, a harsonások díszjeleket fújtak. Aznap első ízben emlékeztek meg legálisan a fővárosban és az országban az 1956-os forradalomról, este tízezrek gyűltek egybe a rendezvénysorozat központi eseményén a Kossuth téren. Magyarország államformája az őszirózsás forradalom után, 1918. november 16-án lett először köztársaság, ezt 1919. március 21-én váltotta fel a Tanácsköztársaság. 1920. március 18-án kormányrendelet helyezte hatályon kívül a forradalmak intézkedéseit. A két világháború között, Horthy Miklós kormányzósága idején az ország „király nélküli királyság” volt. 1946. január 31 -én a nemzetgyűlés eltörölte a királyság intézményét, s Magyarországot köztársasággá nyilvánította - a törvényt február 1-jén hirdették ki. Magyarország államformája 1949. augusztus 20., a kommunista alkotmány életbelépése után népköztársaság lett. A harmadik köztársaság kikiáltására negyven évvel később, 1989. október 23-án került sor, a magyar történelem e sorsfordító napja az alkotmányos rendszerváltási folyamat kiemelkedő eseménye lett. Az 1990. május 2-án összeült, szabadon választott parlament elsőként elfogadott törvényében nemzeti ünneppé nyilvánította október 23-át az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a köztársaság 1989. október 23-i kikiáltásának emlékére. KOMMENTÁR Minden átlátszó MOLNÁR NORBERT Már január elseje előtt is kiszabhatok büntetések a nyelvtörvény megsértése miatt, noha a kormány és a kulturális tárca azt ígérte, a rendelkező intézkedések meghozataláig senki nem sújtanak pénzbírsággal. A fogyasztóvédelmieket nem érdekli a kabinet ígérete. Miért is érdekelné, ha a kormányt sem érdekli. Valószínűleg éppen ezért blöffölt a kulturális minisztérium a kérdésben: ők tényleg nem büntetnek meg senkit januárig, majd megteszi ezt helyettük a fogyasztóvédelem, vagyis a SOI. Bár a minisztérium úgy tesz, mintha nem is tudna az egészről. Körülbelül ennyit ér a jelenlegi hatalom minden ígérete. Robert Fico szövegei a status quóról, amit nemegyszer megsértettek már hatalomra lépésük óta. Legékesebb bizonyítéka ennek éppen a nyelvtörvény, de sorolhatnánk tovább is. A legbosszantóbb egyébként az, hogy továbbra sem arról folyik a vita, kell-e a nyelvtörvény, hanem arról, hogyan lehetne puhítani, hogyan lehetne elkerülni azt, hogy január elsejétől büntessenek. Sőt, már erről sem: újra bedobtak egy gumicsontot, most ezen fogunk csámcsogni, s a végén örülni annak, hogy a büntetések alacsonyak, vagy hogy a minisztérium nagyon határozottan fellép a SOI ellen, s mégis csak január elsejétől kapjuk meg jól megérdemelt pénzbüntetésünket azért, mert magyarok vagyunk. A SOI, persze, nem a nyelvtörvényre hivatkozik, hanem a reklámokról szólóra, amely, ugye eddig is létezett, pontosan ugyanebben a formában. A SOI-t eddig nem zavarta sem az angol nyelvű felirat, sem a német, de láss csodát, a magyar sem. Csak éppen most kezdte zavarni - természetesen - a magyar. Marek Maďarič most megmutathatná, mennyire karakán figura, s betartathatná ígéretét másokkal. De erre kicsi az esély. Lapunk is szeretett volna vele interjút készíteni éppen a nyelvtörvény végrehajtó rendelkezéseiről, de nem mutatott hajlandóságot. Mert nem akar válaszolni kényes kérdésekre. Például a nyelvtörvényről és az ígéreteiről szólókra. Talán, ha megszervezné magának a parlamenti kérdések óráját úgy, mint tegnap tette főnöke, Robert Fico, könnyebb lenne az élete. A miniszterelnöktől hű képviselői olyasmiket kérdeztek, hogyan vélekedik a török-szlovák viszonyról, vagy mit gondol az SDKÚ-ról. Mi is már csak annyit kérdeznénk Maďarič miniszter úrtól, mit gondol a szlovák fogyasztóvédelemről. Egy szót sem a nyelvtörvényről. ____________ JEGYZET ____________ Palira vették?! NAGY ERIKA Ha ismer valaki legalább egy jó szakembert, jelentkezzen. Nem értik? Azt mondják, van elég? Hát ebben én erősen kételkedem. Azaz, nem azt vonom kétségbe, hogy találok ilyet, ha keresek, hanem azt, hogy legalább egy olyant találok, aki pontos, precíz és becsületes is. Tudom, hogy ilyen is akad, de most éppen elveszett a nagyítóm. Azt is tudom, hogy ideje lenne ezt a ritka példányt védetté nyil- vánítatni. Hogy túlzók? Lehet. De az is lehet, hogy nem. Miért is? Ki nem járt még úgy az életben, hogy átverték? Hogy palira vették, lóvá tették és éppen akkor, amikor úgy érezte, megtalálta álmai mesteremberét. Kedves, mosolygós, udvarias, megadja az egész család telefonszámát, névjegykártyát kapunk tőle, listát azokról, akiknél érdeklődhet a kételkedő, mármint az elvégzett munka minőségéről. Kikéri magának, ő nem szélhámos, s ha a régi rezsimben élne, pályázat nélkül megkapná a szocialista munka hőse kitüntetést. Ki ne bízná egy ilyen kincsre az elvégzendő feladatot? Ki az, aki nem nyúlna gondolkodás nélkül a bugyellárisához, és nem fizetné ki azt a csekély, hetvenszázaléknyi előleget, ami egyébként kéthavi átlag- keresetnek felel meg? Én. De csak azért, mert egyszer már megjártam. Adtam, majd vártam, vártam és még most is várok... Úgy, mint az a nyugdíjas, aki több hete várja, hogy az új ablak és ajtó a helyére kerüljön, hogy a hideg szél ne szemtelenkedjen be a régi nyílászárók apró, de létező és jól funkcionáló résein. Hogy megspóroljon valami kis pénzt az orvosságra. Mert másra már nincs szüksége. Mármint a melegen kívül. Mint ahogy arra sem, hogy szélhámosok áldozata legyen. Meg arra, hogy amikor reménykedve hívja a megadott számot, az ne legyen kikapcsolva. Vagy ha igen, akkor minimum hívják vissza. Ennyit megérdemel. Vagy ha tíz hívásból egyszer véletlenül felveszik, ne hitegessék. A remény egyre fogy. Haj- szálvékonyan azért még meg- lebben néha, bár nagy az esély, hogy a napjainkban egyre gyakrabban süvítő szél felkapja, és elhinti magvait más tájakon. Ott, ahol még él egy kis becsület. Ha valaki ismer ilyen helyet, kérem, jelentkezzen. Jelige: „Balek”.
