Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-21 / 243. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. október 21., szerda 6. évfolyam, 39. szám Szívbemarkoló történet egy asszonyról, aki egy tévéműsor segítségével találta meg soha nem látott családját Fél évszázad után találkozott testvéreivel Csölle Máriának egyik napról a másikra hat testvére lett. A Szlovák Televízió Pošta pre teba című műsora segítségével talált rájuk. 58 éves korában. A Légen élő háziasszony élete fordulatokban gazdag, ami viszont az elmúlt hónapokban történt vele, az egyenesen mesébe illő. SZ1LVÁS1 TIBOR Látogatásunkkor képeket mutatott testvéreiről, boldogan mesélte az emberi ésszel szinte fel- foghatatlant. Elmondta, hogy szülei nem sokkal születése után egy ligetfalui árvaházba adták, a mai napig nem derült ki, miért. Még aznap elvitték az árvaházból Egy csilizradványi pár fogadta örökbe 1956-ban, három és fél éves korában. „Csak az árvaházat akarták megnézni, de nekem az egyik nevelőnő azt mondta, hogy itt van az anyukám meg az apukám, én pedig azonnal a nyakukba ugrottam, és nem akartam elereszteni őket” - meséli Csölle Mária. Még aznap elvitték az árvaházból. Mária megmutatta a babakocsit, amelyet akkor vettek neki a nevelőszülei. Azóta is őrzi Zsófia babával együtt. így kapta annak idején a Mészáros vezetéknevet. Házukat 1965-ben elsodorta az árvíz, miután felépítették az újat, mostohaapja meghalt. Sokáig nem is sejtette, hogy nem a vér szerinti szüleivel él, 13-14 évesen kapta az első jeleket erről, de 18 éves koráig kellett várnia, míg megbizonyosodott róla. „Anyu tortával várt otthon, ami akkor nem volt megszokott dolog. Leültetett az asztalhoz és elmondta az igazságot. Válaszút elé állított. Azt mondta, ha akarom, keressem meg a testvéreimet. Én azonban megígértem neki, hogy soha nem hagyom el” - folytatja. Be is tartotta az ígéretét, nem is kérdezgette őt a testvérekről, a családjáról. 1974-ben férjhez ment és Somor- jára költözött, de gyakran járt vissza Csilizradványra. Első férjéAz első találkozások emlékképei és régi családi fotók a nevelőszülőkkel tői két fia született, 1981-ben elváltak. Egyedül nevelte két gyerekét, és dolgozott. Amikor a nevelőanyja megbetegedett, hazaköltözött, hogy ápolja. 2000-ben hunyt el. Ekkor megismerkedett jelenlegi férjével, két évvel később összeházasodtak, jelenleg Légen élnek. Férjének nagy családja, kilenc testvére van, a sógornők pedig gyakran noszogatták, hogy keresse meg a testvéreit. Egy árvaházi bizonylat szerint három idősebb testvérről tudott. Szívszorító egymásra találás „Gyakran néztem a Pošta pre teba című műsort, és szívszorító volt látni a nagy egymásra találásokat. Elgondolkodtam, hogy nekem is élhetnek valahol még a testvéreim” - meséli tovább Mária. Levelet írt a műsorba. „Egy évig nem jelentkeztek, majd miután idén januárban telefonáltunk, elkezdtek foglalkozni az üggyel” - folytatja. Sikerült megszereznie a születési anyakönyvi kivonatot Pozsonyból: ebből kiderült, szülei szlovák nemzetiségűek, Demovič a nevük, édesanyja pedig Ausztriában, Münchhofban van eltemetve. Egy másik dokumentum egy idősebb édes- és két idősebb féltestvéréről tett említést. Ezek alapján indultak el a műsor szerkesztői, majd júniusban jelezték, hogy valakire rátaláltak. „Elveszett Mária” Máriát meghívták az adás június 13-i felvételére (a televízió szeptember 26-án sugározta a műsort), ahol levetítettek neki egy videót: a műsor szerkesztője átnyújtja a meghívót František Demovičnak, aki a nagytapolcsá- nyi járásbeli Veiké Dvoranyban él. „Elsőre azt gondoltam, ez nem lehet a testvérem, ez egy fiatal gyerek” - mondta Mária. Való igaz, Fero - ahogy ő nevezi - jóval fiatalabb nála, 45 éves. Miután színre A babakocsi, amely végigkísérte Máriát hosszú útján (A szerző felvételei) lépett ő is, Máriát először egy fallal takarták el, a műsorvezető pedig megpróbálta rávezetni, ki is hívhatta meg őt az adásba. Miután meglátta Máriát, eszébe jutott, hogy féltestvére annak idején mesélt neki egy bizonyos „elveszett Máriáról”. Ez a féltestvér pedig Ľuboš, Mária édestestvére, áld néhány évvel idősebb nála. Mária úgy tudja, a műsor szerkesztői is úgy találtak rá Františekre, hogy annak egy ismerőse egy korábbi adásban látta a feliratot, miszerint Katarína és Ľudovít Demovič gyermekeit keresik. Az adás felvétele után felgyorsultak az események. František elmondta, még négy féltestvére van: Maroš, Iván, Branislava és Jozef. Utóbbi egyidős Mária egyik fiával. Kiderült, hogy Lubošt nem sokkal azután vette magához nagybátyjuk, hogy Máriát örökbefogadták. Hosszú ideig keresték is, ám nem sikerült rátalálni. Édesanyjuk fiatalon meghalt, miután a gyermekeket beadták az otthonba. Édesapjuk pedig, miután újra megnősült, magához vette Lubošt is, majd felnevelte az öt másik gyereket. 1992-ben haltmeg. Hirtelen jókora családja lett „Leírhatatlan volt az első találkozás Feróval. Ezután szinte na- ( ponta beszéltünk telefonon a többi testvéremmel is, majd találkoztam velük is” - meséli tovább a történetet Mária, akinek hitte- | len jókora családja lett. Mindegyikük a Nagytapolcsányi járásban él családjával, kivéve Ivánt, aki Pozsonyban lakik. Maroš és František felesésükkel együtt jött el látogatóba június végén.,Amikor megérkeztek, telefonáltak, és kimentünk eléjük. Marošsal együtt csak álltunk egymással szemben, gyökeret eresztett a lábunk. Alig bírtunk megszólalni a sírástól” - úja le az első találkozást másik féltestvérével. Augusztus elején mentek látogatóba Šalgovcera, ahol Branislava és Jozef is fogadta őt. Branislava örvendett, hogy négy fiú mellett már egy lánytestvére is van. Jozef viszont Mária elmondása szerint I visszahúzódóbb, szótlanabb, keveset beszéltek egymással. További testvéreket keres Találkozott féltestvérei édesanyjával is. „Lányomnak szólított engem” - mondta Mária. Ivánnal, aki Pozsonyban él, még nem sikerült találkoznia. Édestestvére, Ľuboš sem tudta, miért kerültek annak idején árvaházba. Mivel pe- dig már sem szüleik, sem a nagybácsi nem él, lehet, hogy ez örökre titokmarad. A történetnek viszont koránt sincs vége, Mária ugyanis szeretné felkutatni édesapja első feleségének gyerekeit, Helénát és Jo- zefet, vagy azok hozzátartozóit, akik a család tudomása szerint Ausztriában éltek. Ľuboš elmondása szerint ők utoljára a 70-es években találkoztak. Mária elmesélte azt is, hogy anyai ágról az egyik nagyszülő is osztrák volt, és nagy terve, hogy ellátogat édesanyja sírjához Münchhofba, majd ott is kutatásba kezd. JEGYZET Mend paradisumban KÖVESDl KÁROLY Suhanunk a tájban, suhan a táj velünk. Királyhelmec felé, Budapesten keresztül. Merthogy a szlovákiai magyar a nyugati végekről a keleti végekre tartva, ha haladni is akar, az anyaország útjait használja. Szlovákia, mint egy dagadt, eldugult appendix, egyre északabbra tolódik. Ahogy elérjük a tokaji borvidéket, döbbenten nézem az elelmaradozó táblákat: eladó, eladó, eladó. A gyönyörű szőlőültetvények egymás után sorjáznak, a sorok olyan szépen, rendezetten futnak fel a hegyre, mintha vonalzóval mérték volna ki őket. Lehet, ha egy-két év múlva jövök erre, gaz veri fel az egészet. A tokaji bor, amely hamisítatlan hungarikum lehetne, nem kell a hungarusnak. A kutyának se. Minek kínlódjon a szőlővel a halandó, ha nincs piaca? A hipermarketek polcai teli vannak olcsó dél-afrikai, chilei, kaliforniai borokkal. Minap láttam egy filmet a jelenségről. A banánt zölden nyúzzák le, behajózzák, nálunk elnyeli a nagyraktár gyomra, ahol egy ideig fektetik, majd viszik a boltba. Az éretlen gyümölcsöt vegyi úton tartósítják, kamrákban érlelik, s még haza sem értél vele, már fekete pöttyök tarkítják. Alig állt néhány napig, belül is barnul, feketedik, rohad. Mehet a szemétbe. Ha korábban eszed meg, félig zölden, nincs ideje megrohadni. Aztán csodálkozunk, mennyi a rákbeteg, az idő előtt pusztuló ember. Hát normálisak vagyunk? Sokan felteszik a kérdést, miért éri meg a multinak, hogy a földgolyó túlsó feléről szállítson a Kárpát-medencébe gyümölcsöt? A válasz döbbenetes: a hozzánk érkező áru szállítási költsége alig éri el az öt százalékot! Ezért már megéri, s ezzel nem lehet versenyezni, pláne a kicsiknek nem. Ha nálunk a felvásárló öt helyett száz százalék nyereséget rak az árura, képzelhető, mi jut az őstermelőnek, és mennyit vesz ki a vásárló zsebéből. Mária Terézia idejében bárki adómentesen árulhatta a saját borát. Igaz, akkoriban a modern kor vívmánya, az áfa ismeretlen volt. Ma a magyar ember nem készít murcit, mustot, mert megadóztatja az állam. Egykor a szőlőmagot porrá őrölték, és ételekbe tették, antioxidáns (rákellenes), vérnyomáscsökkentő, gyomortisztító hatásáról az egészségügyiek mesélhetnének, ha valaki kérdezné őket. Ezt is elvitte az áfa szele. Szlovákiai magyarul: a dépéhá. Jut eszembe első írásos emlékünk, s morzsolgatom a nyolcszáz éves sort: „s mend paradisumban valau gyimilcsektűl mondá neki élnie”. A Kárpátmedencére tehénkedett tőke nem olvas verset, csak a pénzt olvassa. Számára az a szent. Beülteti a vámrendőrt a helikopterbe, és felemelkedik Tokaj hegye fölé, s onnan, a tágas levegőégből kukkerozza a szüretelő magyar embert. Nem a szorgalmára kíváncsi. A körmére néz, a körme alá kukkant, puttonyát kiforgatja, vizslatja, kinek van munkavállalói engedélye. Rokonnak, testvérnek, keresztapának, unokaöccsnek nem szabad segítenie, mert jön a büntetés. A kaláka, amely a néprajz és a népművészet egyik kulcsszava, múzeumba került. Piac, verseny, adó, kamatláb, forráshiány lépett helyébe. Normálisak vagyunk? Miféle világban élünk? Jut eszembe még egy vers, amely megadja a választ. Ezt pedig Illyés Gyula írta. Igaz, az ötvenes években, a zsarnokságról, de ott lüktet benne a felismerés, amely ma is érvényes: „ő mondja meg, ki voltál”. Kik vagyunk? Birkák, juhok. Csőcselékké zülleszt bennünket a multinacionális érdek, amely, olvasom a minap, újra emelgeti porba vert fejét. A válság vonata még az alagút gyomrában dübörög velünk (a párkányi papírgyáriak a megmondhatói), de az amerikai bankok egyike-má- sika már ünnepel. Miután az adófizetők ezermilliárd dollárral megtámogatták szegényeket, és közben tömegek kerültek az utcára, újra röpködnek a tízmilliárdos jutalmakról szóló hírek. Hogy Amerika messzire van? Igen, akárcsak a dél-amerikai banán, a chilei vagy a dél-afrikai bor. Esetleg a H1N1 vírus. Mend paradisumba minden begyűrűzik, az appendix déli fertályába is. Ahol a tőke Párkányban éppen mossa kezeit. Nem valószínű, hogy valaki is a körmére, a körme alá néz. Hiszen errefelé minden csoda három napig tart. S a válság utáni jó világban, tartok tőle, még több lesz a gaz, dudva, muhar a szőlőtőkék között. I < ( (
