Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-17 / 240. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 17. Szalon 13 Ha valaki nő, valamilyen etnikai kisebbséghez tartozik, és ráadásul fogyatékos - halmozott diszkriminációnak van kitéve Közös hang a fogyatékkal élő emberekért Az Európai Közösség és tagállamai 2007-ben aláírták a fogyatékkal élő embe- rekjogairól szóló ENSZ- egyezményt, és ezzel kinyilvánították, hogy a fogyatékosság széles értelemben vett emberi jogi kérdés, amelyet jogi szabályozás alá kell vonni. TÓTH ERIKA Az egyezményt, melynek célja, hogy a fogyatékossággal élő emberek számára biztosítsa az emberi jogok egyenlő élvezetét, Magyar- ország az elsők között ratifikálta, Szlovákiában ez máig nem történt meg. „Az Európai Unió elkötelezte magát amellett, hogy a fogyatékossággal élő emberek gyakorolhassák jogaikat. Állampolgárokként és aktív társadalmi-gazdasági szereplőkként kezeli őket, akik Kanócvágás tapintás alapján (REUTERS/Porth Sanyal) hozzájárulnak a mindenki számára esélyegyenlőséget nyújtó Európa építéséhez. A fogyatékossággal kapcsolatos kérdések középpontjában az emberi méltóság, az alapvető jogok, a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelem, a méltányosság és a társadalmi kohézió állnak” - olvasható az EP Európai Gazdasági és Szociális Bizottságának közleményében. Ezeknek a törekvéseknek a megvalósításához visz közelebb a Common Voice Network - Nemzetközi hálózatok hálózata az értelmi fogyatékos, a halmozottan fogyatékos és az autista emberek esély- egyenlőségének nemzeti és nemzetközi szintű előmozdítása érdekében című projekt, amely az Európai Unió és a magyar kormány által közösen finanszírozott Átmeneti Támogatási Program keretében valósult meg 2008. október 1-je és 2009. szeptember 30-a között. Célcsoportjuk: a fogyatékos- sági csoportokon belül is a leggyengébb érdek- és jogérvényesítő képességekkel rendelkezők. A nemzetközi projektben Magyarország, Bulgária, Észtország, Macedónia és Románia vett részt. A vezető partner a magyarországi Kézenfogva Alapítvány volt; ennek a szervezésében tartották meg Budapesten a projekt záró konferenciáját, amelyre Szlovákiából a fogyatékos és egészségkárosodott gyermekeket nevelő családokat támogató Carissimi nonprofit alap képviselőjét is meghívták. A számos felszólalás közül külön figyelmet érdemelnek a belga Luk Zelderloonak, a Fogyatékkal Élők Európai Szolgáltatói Szövetsége (EASPD) főtitkárának a gondolatai. A diszkriminációellenes lobbizás feladatairól szólva rámutatott, hogy ha valaki nő, valamilyen etnikai kisebbséghez tartozik, és ráadásul fogyatékos, halmozott diszkriminációnak van kitéve. Társult diszkrimináció éri a fogyatékos gyermeket nevelő családokat, ahol az anya otthon marad gyermekével, és a család fokozatosan elszegényedik. A jelenlegi világválság is fokozottan sújtja a fogyatékosok sérülékeny csoportját: következtében egyre nehezebben tudnak érvényesülni a munkaerőpiacon. A válság mélyebben és hosszabb ideig hat a szociális szektorra, hiszen a fejlett országokban a szociális szolgáltatások az adóbevételekhez kapcsolódnak; mind többen szegényednek el, mind többeknek lesznek egészségi panaszaik. További probléma Európa elöregedése, melynekkövetkeztébena2,5 millió fogyatékkal élő száma egyre nőni fog. A sokasodó problémák miatt is sürgető a jogszabályi és intézményi háttér megteremtése. A Common Voice Network projekt vállalkozott a szükségletek és lehetőségek felmérésére s javaslatok megfogalmazására. A szerző a Carissimi nonprofit alap elnöke SZAL0N-HATTER Diszkriminációs irányelvek összehangolása TÓTH ERIKA Gál Dániel projektvezetőt, a Kézenfogva Alapítvány munkatársát a Nemzetközi hálózatok hálózatának projektjéről és a fogyatékkal élők jogegyenlőségének uniós állapotáról kérdeztem. Mi volt a projekt lényege? A Common Voice Network a közös hangon megszólalni tudó szervezetek hálózata. A projekt célja az volt, hogy olyan közös hangon tudjon megszólalni ez a hálózat, amely által ott, ahol a képviselt országok elhelyezkednek, tehát a közép- és kelet-európai régióban közösen képviselhessük az értelmi, a halmozottan fogyatékos és az autista emberek érdekeit, az ő jogaikat, és így csökkenthessük - nemzeti és nemzetközi szinten is - a velük szemben megnyilvánuló diszkriminációt. A projektben részt vevő hálózatok egyrészt országos szinten fogják össze a fogyatékos emberekkel foglalkozó, nekik szolgáltatásokat nyújtó civil szervezeteket, másrészt országos szinten is képviselik ezeknek az embereknek az érdekeit. Tehát országos hálózatokról, országos er- nyószervezetekről van szó. A nemzetközi hálózatok hálózata megnevezés azt kívánta kifejezni, hogy a projekttel nemzetközi szinten próbálunk hatást gyakorolni, de azáltal, hogy nemzetközileg összefogjuk ezeket a szervezeteket, az egyes országokban is több szervezetre és sok emberre megpróbálunk hatással lenni. Az egyik legfontosabb tevékenység egy nemzetközi kutatás megvalósítása volt, amelyben minden országban, amely képviselve volt a projektben, azokat a jogszabályokat vizsgáltuk, amelyek a hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségét mondják ki, és a velük szembeni diszkriminációt tiltják. Ezek alapján közös problémákat azonosítottunk: olyanokat, amelyek minden országban megjelennek, és mind az öt országban nehézséget okoznak. Egy dolog a jogszabályok megléte, más viszont a megvalósításuk. Mi a helyzet ezen a területen az egyes országokban? Diszkriminációellenes jogszabály, tehát olyan, amely ezeknek a hátrányos helyzetű csoportoknak az esélyegyenlőségét kimondja, mindegyik országban van, viszont különböző fejlettségi szinteken. A kutatásunkkal kapcsolatos tapasztalatok alapján azt mondhatjuk el, hogy sajnos, azok az eszközök és módszerek - sokszor még az intézményi háttér is -, amelyek az elfogadott jogszabályoknak a megvalósítását segítenék és valóban lehetővé termék, gyakran hiányzanak. Azoknak az EU-s követelményeknek, lehetőségeknek és eszközöknek, amelyek különböző direktívákban, alapelvekben meg vannak fogalmazva, s amelyekkel valóban segíteni lehet az érintettek önérvényesítését, a legtöbb országban még nincs hagyományuk. Ugyanez mondható* el például az akadálymentesítésről. Itt is vannak előrelépések, de sajnos, nagyon nagy elmaradások is. Kutatásunkban a jogszabályok meglétét és szövegét is vizsgáltuk, de a jogszabály-alkalmazási gyakorlatokat is, tehát gyakorlati visszacsatolás is volt, amelyben azoknak a szervezeteknek, melyekkel együtt dolgoztunk, nagyon komoly, többéves tapasztalataik vannak. A vizsgált országok közül az esélyegyenlőség szempontjából melyikben legjobb a helyzet? Különböző szempontokat kell itt is figyelembe venni, mert van olyan terület, ahol Magyarország és Románia jár az élen, más területen Magyarország és Észtország. A projektben képviselt öt országból négy EU-tagállam, Macedónia pedig csatlakozni kíván. Mindegyik EU-tagállamra vonatkoznak és követendőek az EU által is elfogadott irányelvek. Tehát nagyon fontos, hogy a nemzeti jogszabályok minél inkább ezekhez az EU-s irányelvekhez legyenek hangolva, minél inkább megfeleljenek az általuk támasztott követelményeknek. Kutatásunk egyik legfontosabb megállapítása, hogy sokszor a jogszabályok szövege is problematikus, és már önmagukban diszkriminációt valósítanak meg. Lényeges, hogy az EU-s követelményeknek, amelyek már sokkal letisztultabb képet mutatnak, meg tudjanak felelni, és egy ilyen irányú fejlesztést végezzenek ezeken ajogszabályokon. Az öt országban végzett kutatások alapján öt területen tizenhárom olyan közös, problémákra építő javaslatot fogalmaztak meg, amelyek nemcsak a projektben képviselt országok diszkriminációellenes jogszabályainak fejlesztésére alkalmasak, hanem európai uniós szinten is hasznosak lehetnek. Melyek a legfontosabbak? A fogyatékos emberek jogaival kapcsolatban olyan eszközök meglétére és alkalmazására helyeztük a hangsúlyt, amelyek segíthetik az értelmi és halmozottan fogyatékos embereket jogaik megismerésében, és hozzásegítik őket ahhoz, hogy érvényesíteni is tudják őket. A következő nagy terület a fogyatékosság definíciójával kapcsolatosjavaslatok voltak. A különböző országok jogszabályaiban, sőt némelyik országban még az egyes jogszabályok között is nagy eltérések vannak e tekintetben. Sokszor olyan definíciókat használnak az adott jogszabályok, amelyek vagy idejétmúltak, vagy megalázóak, vagy egyszerűen nem megfelelőek. A ’fogyatékosság’ fogalom egységesítésére volna szükség, és arra, hogy az EU-s követelményekhez legyenek hangolva. Egy további nagy terület a diszkriminációellenes jogszabályokkal kapcsolatos javaslatok. Megvizsgáltuk, hogy létezik-e antidiszkrimi- nációs jogszabály az egyes országokban. Önmagában azonban, sajnos, nem elég, hogyha maga a jogszabály megvan, hanem elengedhetetlenül fontos, hogy a diszkriminációellenes jogszabályok által támasztott követelmények a különböző, ún. szektoriális területeken és az őket szabályozó - pl. az oktatási, foglalkoztatási - joganyagokban is megjelenjenek. Nagyon lényeges, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés követelményei ide is átkerüljenek. A negyedik fontos terület, ahol javaslatokat tettünk, az ENSZ-egyezmény elfogadásával volt kapcsolatos. Ezekben az országokban Macedónia kivételével mindenütt elfogadták az ENSZ-egyezményt, de egyedül Magyarország ratifikálta a fakultatív jegyzőkönyvével együtt. Nagyon fontos, hogy ha az ország elfogadta és ratifikálta is ezt a fogyatékos emberek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, akkor valóban harmonizálják vele a nemzeti jogszabályokat, és a jogalkalmazási gyakorlatba is átmenjenek ennek az egyezménynek a követelményei. Az ötödik nagy terület pedig a gondnokság kérdése volt, és a belőle fakadó anomáliák. A jogérvényesítés során tapasztaljuk, hogy a gondnokság alatt álló értelmi fogyatékos személyek gyakran sokkal nehezebben tudják érvényesíteni jogaikat, érdekeiket - különböző eljárásokhoz a gondnok hozzájárulása szükséges, vagy neki kell kezdeményeznie őket. Tehát itt van egy nehézség, viszont a támogatott döntéshozatal rendszerével ez is fejleszthető. Alapvetően ezek a fő javaslatok, és ami még a projektnek hozománya: a projektpartnerség mintegy nemzetközi hálózatként a projekt után is kívánja folytatni a tevékenységét. Tapasztalatokat, jó gyakorlatokat fogunk megosztani egymással, és folyamatosan tájékoztatjuk egymást, ki hogyan halad előre a javaslatok érvényesítésében - a javaslatok ugyanis minden országra vonatkoznak. Hosszú távon pedig ebben a kelet- és közép-európai régióban más országok szervezeteinek is szeretnénk megadni a lehetőséget az együttműködésre. Ez is kézfogás: nem látó lány gyertyát gyárt (AP Photo/Ajit Solanki) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
