Új Szó, 2009. október (62. évfolyam, 226-252. szám)
2009-10-17 / 240. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. OKTÓBER 17. www.ujszo.com Fesztivál azokról, akik Szlovákiát választották Új Kisebbségek Hete AJÁNLÓ Pozsony. Negyedik alkalommal rendezi meg a Milan Šimečka Alapítvány az Új Kisebbségek Hete elnevezésű fesztivált, amely idén október 19-től 25-ig zajlik a fővárosban. A rendezvény fő célja, hogy megismertesse a nyilvánossággal az országban élő új kisebbségeket, hogy a Szlovákiában élő idegenek iránti toleranciára ösztönözzön, s mindezt a legkülönbözőbb műfajú programok - filmvetítések, színházi és táncelőadások, kiállítások, koncertek - révén. A fesztivál részeként zajló különböző kerekasztal-beszélgeté- seken a migráció, integráció és multikulturalizmus témája mellett arra a kérdésre is választ keresnek majd, hogy azok az emberek, akik itt telepedtek le, miért éppen Szlovákiát választották. A rendezvények több helyszínen zajlanak majd, a fő helyszíne azonban idén az Sznf téri A4-es Nulladik tér, amely esti programoknak ad otthont. Az idei évfolyam műsorát több külföldi előadó fellépése is gazdagítja. A nyitókoncerten az izraeli Yinon Mu- allem és az amerikai Heam Gad- bois alkotta Befriended in Istanbul nevű etnozenekar lép fel. Pozsonyba látogat a magyarországi Goulasch exotica is, amelynek zenéje valódi „egzotikus gulyás”: a jazz, a funky, a hip-hop, a swing, az electro és a break, valamint a balkáni zene keveréke. A fesztivál keretében mutatja be a GUnaGU színház a John & Yoko című előadást, Oľga Bélešová és Masahiko Shiraki főszereplésével. Az új kisebbségek közösségének képviselői egy „nemzetközi piactér” keretében is bemutatkoznak az A4-es Nulladik térben. A fesztivál részletes programja a www.nadaciamilanasimecku.sk honlapon található. A belépés valamennyi rendezvényre ingyenes. (me) Remák Béla Szürke című kiállítása november 8-ig látható a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban A sarkvidéki táj romantikája Csillagpor Hatvanöt idegen nyelvű film indul az Oscar-díjért Kaméleon magyar színekben MTl-HÍR Los Angeles. A világ 65 országa nevezett egy-egy produkciót idén az idegen nyelvű filmek Oscar-dí- jára; a magyar jelölt Goda Krisztina Kaméleon című vígjátéka. Az Amerikai Filmakadémia (AMPAS) csütörtökön hozta nyilvánosságra az egyes országok nevezése alapján összeállt listát, amelyet a jelölőfolyamat során több fázisban szűkít majd a testület illetékes bizottsága, míg végül február 2-án kihirdetik a kategória Oscar-jelöltjeit. Ezt követően újabb szavazással fog eldőlni, hogy végül melyik produkció nyeri az Oscar-szobrot, amelyet március 7-én adnak át Hollywoodban. Az esélyesek között emlegeti a The Hollywood Reporter a francia Jacques Audiard A próféta című drámáját, az osztrák Michael Haneke A fehér szalag című (német színekben induló) Arany Pálmadíjas produkcióját és a koreai Mother című filmet. A nevezettek között szerepel az ausztrálok bennszülött nyelvjárásokban készült Samson and Delilah című munkája, amelynek rendezőjét, Warwick Thontont Arany Kamera-díjjal tüntette ki idén a cannes-i filmfesztivál zsűrije. Kanada a 20 esztendős Xavier Dolan J'ai tűé ma mere című - Cannes-ban szintén elismert - drámájával indul a nemzetközi mezőnyben. Kínát harmadik alkalommal képviseli Csen Kaige, aki ezúttal a pekingi opera sztárjairól szóló produkcióval versenyez. Az olaszok Giuseppe Tomatore nagyszabású családeposzát, a Baariát küldték Hollywoodba. Az Oscar-díjra nevező magyar bizottság még június közepén döntött úgy, hogy a Kaméleon képviseli Magyarországot a legjobb idegen nyelvű film kategóriában a 2010-es versenyben. A Csak szex és más semmi és a Szabadság, szerelem című filmeket is jegyző Goda Krisztina legutóbbi alkotása tavaly ősszel indult a magyar mozikban, és idén februárban elnyerte a Magyar Filmszemle közönségdíját. Nemzetközi bemutatója júniusban, a sanghaji filmfesztiválon volt. Minden nap azzal a tudattal kellene élnünk, hogy ez az utolsó napunk. Minden kiállítást úgy kellene megnéznünk, hogy ezek az utolsó képek, melyeket látunk. Minden képet úgy kellene készítenünk, hogy az az utolsó fénykép, amellyel üzenhetünk. GAZDAG JÓZSEF Remák Béla minden képével ilyen utolsó üzenetet küld; utolsó híradást egy világról. Milyen ez a világ? Mit sugall számunkra egy fűcsomó, egy lucfenyő vagy egy jégtömb? Azt, hogy a világ nem emberközpontú, hogy az ember csak egy parányi része a minden- ségnek. Ahogy a taoisták emlegették: az ember nem más, mint egy szőrszál vége egy ló testén. Remák Béla olyan fotográfus, aki nem akar megfelelni a kurrens művészetelméleti elvárásoknak, nem törődik a trendekkel, nem akar mindenáron új típusú esztétikát; hanem következetesen kitart egyfajta szemlélődő, meditativ művészet- és élet- felfogás mellett. Az ő esetében ugyanis a művészet gyakorlása nem felvett póz, nem is erőltetett életpálya, amit a hírnév vagy a siker motivál. Hanem van egyfajta vele született szenzibilitása, különleges érzékenysége, amely- lyel a világ felé fordul. A mi szemünk már ellustult a sok vibráló monitortól, ellustult attól, hogy a képernyőkről másodpercenként 30 képsor villan felénk; mi már megszoktuk azt, hogy a vizuális élményt készen kapjuk, nem kell megdolgoznunk érte, nem kell gondolkodnunk hozzá. S akkor jön egy Remák Béla, aki ráébreszt bennünket arra, hogy látásunk és vizuális gondolkodásunk mennyire felszínes, mennyire elkorcsosult. És azt követeli tőlünk, hogy igenis nézzük meg jobban azt a szürke felhőt, nézzük meg jobban azt a jégtömböt, mert még a legkisebb részletben, még a legszürkébb szürkében is ott rejlik a csoda. Az angyal, mint tudjuk, a részletekben lakik. Amikor Ludwig Wittgenstein úgy döntött, hogy két évre a norvégjai Skjoldenbe költözik, egy fjord partján álló parasztházba, hogy az emberektől és a társadalomtól távol, minden zavaró tényezőt kizárva csak a világ megfigyelésének szentelhesse idejét, akkor Bertrand Russell megpróbálta őt lebeszélni. „Azt mondtam neki, hogy sötét lesz ott - emlékezett vissza Russell -, mire azt felelte: gyűlölöm a napfényt. Azt mondtam neki, hogy egyedül lesz, és magányosnak fogja érezni magát - mire azt felelte: csak prostituálom a lelkemet azzal, ha intelligens emberekkel beszélek. Azt mondtam neki, hogy teljesen megbolondult. Mire azt felelte: isten óvjon a normális gondolkodástól.” Szerencsére Remák Béla sohasem volt normális gondolkodású. Hivatalos életrajzában csak annyi A hétvégi tévéprogramokból a Csillagpor című amerikai filmet ajánljuk kedves olvasóink figyelmébe. Nem csupán azért, mert többek közt olyan sztárok fémjelzik, mint Robert de Niro és Michelle Pfeiffer, aki talán pályafutása első negatív figuráját formálja meg, hanem mert a látványvilága mellett a humora is megnyerő. A kalandos, meseszerű, szórakoztató fantasy történetben nem minden úgy történik, ahogyan azt a klasszikus mesékben megszokhattuk, szokatlan helyzetek, karakterek teszik élvezetessé a nagy adag iróniával fűszerezett filmet, amely - egyáltalán nem titkoltan - egy kicsit magának a műfajnak, a kalandos-romantikus történeteknek a finom paródiája is. (me) TV2, október 18., vasárnap, 20.05 Csillagpor (Stardust). Amerikai-angol kalandfilm, 2007. Tristan (Charlie Cox) és szerelme, Yvaine (Claire Danes) (Képarchívum) Remák Béla: Mező a Slapy-víztároló mellett Erre hadd válaszoljak egy anekdotával. Amikor Roald Amundsen norvég sarkkutató először tekintett végig az Antarktisz végtelen hómezőin, a horizonttal egybeolvadó, mindent beborító fehérségen, akkor állítólag így kiáltott fel: „Sosem láttam még ennél szebb és vadregénye- sebb tájat!”. Ez a mondat akár Remák Béla Szürke című kiállításának a mottója is lehetne. szerepel, hogy tanulmányait a prágai Képzőművészeti Akadémián fejezte be, s jelenleg is ott dolgozik „szakmai konzultánsként”. Azt már kevesebben tudják róla, hogy a 80-as években - középiskolás diákként - disszidálni próbált, de elkapták. Volt postás, volt a szepsi Jednotában a lépcső alatti kis fényképelőhívó alkalmazottja (Köteles Szabolcs szíves közlése), dolgozott asztalosként, s emlékezhetünk arra is, hogy néptáncos körökben milyen botrányt kavart az a koreográfia, amit Belősz Mari Remakisz néven rendezett „audiovizuális” tánccsoportjának; de volt a vakok és gyengénlátók kerékpáros-válogatottjának edzője is, ő indította el a pályán például Szojka Jánost, aki a sydneyi paralimpián bronzérmet szerzett. Ahányszor alkalmam volt meglátogatni a Remák családot, Bécit mindig ugyanabban a pózban találtam: ült a rekamié szélén (mindig a bal szélén), és töprengett. S aztán mindig előrukkolt valami nagyszabású tervvel. Legutóbb éppen azzal, hogy motorbiciklivel tesz egy körutat Skandináviában és a Baltikumban. A Szürke című tárlat képeinek egy része ezen az úton készült. Néhány pedig egy jégtörő hajóval tett utazás során. Megkérdezhetik: vajon mi a lenyűgöző az egymásra torlódó jégtáblákban (már azon túl, hogy, mint tudjuk, bennük laknak az angyalok)? Remák Béla (1971) grafikus, fotográfus (Elhangzott Dunaszerdahelyen, a Csallóközi Múzeumban. A tárlat november 8-ig tekinthető meg.) KÉPERNYŐ - EZT LÁTNI KELL
